Matt Haig - Evie és az állatok

„– Nincs is jobb, mint amikor szabad vagy, és az lehetsz, aki tényleg vagy […].”

 

A természet – és állatvédelem manapság nagy divatját éli. Igen, jól olvastad, egyre jobban menőnek számít, ha valamilyen formában képviseled a környezetvédelmet. Persze kis hazánkban még igen gyerekcipőben jár ez a téma és annak gyakorlása is, de a nagyvilágban már felismerték ennek fontosságát és bizony nem egy olyan ország létezik, ahol már kimondottan megszokott tevékenységnek számít, hogy környezettudatosan élik az emberek hétköznapjaikat. Magyarországon sajnos a közöny és tudatos tudattalanság határozza meg a köz emberének minden napjait, ámbár az is igaz, hogy itt is egyre többen váltanak át pl. műanyagzacskókról papír- vagy anyagszatyrokra. A változás mértéke persze függ egy adott populáció intelligenciáján is, elvégre a tudás hatalom és minél szélesebb ismeretekkel rendelkezünk, annál nagyobb igényünk lehet egy tisztább és védettebb környezetre. A klímakatasztrófától kezdve az állat – és növényvilág kipusztulásáig bőven akad veszélyforrás, amire figyelnünk kell, de minden változás lassú folyamat, mert az ember a saját kényelmét nehezen adja fel, akár a jövője érdekében is.

Sok esetben már az óvodás, iskolás gyermekeket is bevonják a fent leírt kérdéskör megvitatásába, vagy legalábbis felhívják a figyelmét a még zsenge, kíváncsi lelkeknek arra, hogy miképpen is lehet, érdemes kis odafigyeléssel élni a mindennapi életet. Erre tudnék rögtön egy híres és talán kissé hírhedt fiatalt is felhozni, hiszen nem is olyan régen tűnt fel Greta Thunberg neve a közmédiában, majd, mint a tűz, amely a száraz ágakon végig ég, terjedt el a világban. 2019-ben tett szert nemzetközi ismeretségre, hiszen több világkongresszuson is felszólalt az éghajlatváltozás miatt. De eme leányka csak egy kiragadott név a sok közül, akiknek legalább olyan fontos a biztonságos jövő képe, mint azon személyeknek, akiket fentebb már említettem.

Matt Haig (1975. július 3.) angol származású író, újságíró. Több díjnyertes ifjúsági –és felnőtt regény szerzője, akinek gyermekei kívánságai az egyik legfőbb ihletforrása, hiszen kisfia kérésére született meg A fiú, akit Karácsonynak hívnak című regénye, amelynek alappillére, hogy vajon a Télapó milyen is volt fiatal korában. Ugyanennek apropóján született meg Evie és az állatok című ifjúsági regénye, amelyhez kislánya adta az alapötletet. Az író könyvei mindig valami fontos téma köré épülnek, de a fűszere az a páratlan humor, amellyel az olvasó igazán bele tud simulni az adott kötetbe. Ha te is kíváncsi vagy egy igazán különleges alkotóra és munkásságára, akkor látogasd meg honlapját és merülj el világában!

Matt Haig – Evie és az állatok című fiataloknak szóló regénye 2019-ben jelent meg a Kolibri Kiadó gondozásában. A kötet rajzait Emilly Gravett munkájának köszönhetjük, amelyek a maguk bohókás stílusával igazán hamar belopják magukat az olvasói szívekbe.

„Gyermekek jelenlétében meggyógyul a lélek.”

Ahogy a cím már sejteti, ennek a regénynek a főhőse Evie, aki édesapjával és nagymamájával éli a tinédzserek ügyes-bajos hétköznapjait. Ebben a korban szinte mindenki kivétel nélkül valamiért különlegesnek érzi magát, másnak a többi gyermeknél, de jelen esetben bizony ez való igaz, hiszen Evie tud kommunikálni az állatokkal. Az Adottság „köznéven” ismert tudás valóban kész csoda, de egyben átok is, hiszen minden kalamajka forrása, ráadásul az édesapa legnagyobb bánata is. Kamaszként nehéz elfogadni, hogy nem lehet önmaga egy lázadó lélek, ráadásul ennek elfojtásához rengeteg energia kell. De ki hallott már olyat, hogy az állatoknak van véleményük? Ráadásul sokszor a legnagyobb bosszúságot maga az ember okozza számukra.

Evie számos kalandot él át, mire sikeresen eléri célját, de, hogy eközben milyen bonyodalmakba keveredik, arról már nem mesélhetek. Egy biztos, minden állat, legyen az egy puhaszőrű nyuszi, egy kis „cserfes” madárka, egy ősi tudást birtokló szakállas agáma vagy éppen egy kicsit csapzott kutya, csodálatos élőlények és általuk is csak még izgalmasabb a történet és a világunk is egyaránt.

„A kutyákkal ugyanis az a helyzet, hogy ők önkéntelenül is beszélgetnek az emberrel. […] Még gondolatolvasónak sem kell lenni hozzá, hogy rájöjjünk, tulajdonképpen folyamatosan beszélnek. Minden farkcsóválás, ugatás, szűkölés, fejbillentés, minden kedves kis pillantás, minden lélegzetvétel és zihálás egyfajta beszéd. Minden mozdulattal mondanak valamit.”

Kép: NiKy m.i.

Ennek a történetnek is az állatvédelem adta az alapját, ahogy számtalan más szerzőt is megihletett már ez a tematika, ellenben a humorral fűszerezett, könnyed stílus segítségével szinte egy szusszanásnyi idő alatt elolvastatja magát olvasójával.

Számomra is érdekes volt egy kislány gondolatain keresztül látni és átélni a kalandokat, ellenben azért akadt pár problémám a kötettel.

Először is soknak éreztem a magyarázkodást, miszerint csak gondolatban kommunikáltunk éppen egy adott állattal. Párszor elszórtan leírva természetesen szükségesnek vélem, de szinte minden oldalon említést tettek vagy utalva lett rá valamilyen formában és megmondom őszintén engem ez nagyon bosszantott egy idő után.

A másik problémám a végkifejlettel volt. A halál, mint témakör természetesen –sajnos vagy sem- igazán hétköznapi egy ifjúsági kötetben is, de ennek vannak olyan változatai, amelyeket nem olvastam örömmel egy kb. 10 éveseknek szóló regényben. Nem szeretnék mélyebben belemerülni ebbe, mert az igencsak spoileres lenne, de erre azért jobban oda kell figyelnie a szerzőnek, úgy érzem.

Kép: NiKy m.i.

Pozitív oldalát tekintve igazán kedveltem Evie-t, mert cserfes, őszinte és nagyon jószívű kislányként jelent meg szemeim előtt. Számtalan megpróbáltatáson kellett átesnie, mire megérthette és elfogadhatta önmagát. Persze az ember csak abban hisz általában, amiben akar vagy tanítják, mégis a gyermekek fantáziájára fognak a felnőttek mindent, amit nem érzékelnek vagy tapasztalnak éppen.

Az apukát eleinte nem kedveltem, ezt őszintén bevallom, de később megértettem, a múlt megismerése után, pedig elfogadtam minden morgolódásával együtt.

És külön ki szeretném emelni a Nagymamát, mert mindamellett, hogy igencsak hasonlít az unokájára vagy éppen fordítva, még ráadásul bölcs és jó a humora is. Vagány idős hölgynek gondolom, és remek tanácsokkal tud szolgálni, ha szükséges.

„Az ember szörnyen tud viselkedni. Néha egyáltalán nem törődik a többi állattal. Sőt, a többi emberrel sem.”

Kép: NiKy m.i.

Összességében jól szórakoztam, kicsit izgultam és valóban fontos tematikáról olvashattam. A szerző szándéka nagyon nemes, hiszen a környezet – és állatvédelem ebben a formában igazán könnyen befogadható és tanulható is egyetemben.

Ajánlom a könyvet kortól és nemtől függetlenül, mert úgy vélem, hogy sokunknak tud kellemes élményeket és számos érdekességet nyújtani, ráadásul kicsit jobban megismerhetjük az állatvilágot vagy magát az embert.

„– Minden lehetetlennek tűnhet, egészen addig, amíg egyszer véghez nem viszed.”

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Libri weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Matt Haig - Az egér, akit Mikának hívnak

 

„A képtelenség nem más, mint az elképzelhető, amit egyelőre még elképzelhetetlennek találsz.”

Gondolom, hogy nem én vagyok az egyetlen fanatikusnak mondható olvasó, aki bizonyos szerzőkért olyan szinten rajong, hogy bármely új könyvét képes megvenni, szinte a megjelenést követően. Nos, én vállalom, hogy nagyon szeretem a szerző munkásságát, ezt bizonyítja az a tény is, hogy a mostani könyvét rohantam beszerezni. Hogy mi ebben az egyedi? Nos, az esetemet tekintve, extra egér félelemben szenvedek, olyan szinten, hogy ha tehetem még a könyvek illusztrációit is letakarom, mert zavar. Most mégis erőt vettem magamon és bevállaltam, hogy igen, képes vagyok rá, és kell a polcomra eme meseregény is.

Matt Haig számos regényt írt már legnagyobb örömünkre, de én egészen két évvel ezelőttig nem olvastam tőle semmit. Az Igazmondó Glimpi című kötete viszont olyan mély benyomást tett rám, hogy azóta több könyvét is a polcomon tudhatok – igaz, azóta is olvasatlanul várnak sorukra. Ráadásul egy számomra nagyon fontos barát is kedvenc szerzői között tartja számon és mivel az ő véleménye szent és sérthetetlen, így evidens volt, hogy közelebbről is megismerkedem az íróval. Szóval a fenti rajongásom immáron két könyv olvasásának eredménye, de feltett szándékom mihamarabb pótolni a többi regényének olvasását is.

Az ​egér, akit Mikának hívnak című könyve 2022 egyik újdonsága, amely a Kolibri Kiadó gondozásában jelent meg. A borítón szereplő karakter a főhősünk és egy bizonyos Urga-burga sajt, de erről még picivel később írok. Mivel illusztrált kötetről van szó, így ki szeretném emelni Chris Mould nevét, aki már tinédzser korában is szenvedélyes rajzoló hírében állt, így evidensen tizenhat évesen kezdte meg a képzőművészeti iskolát és számos díjat nyert az évek folyamán. Róla itt tudhatsz meg többet.

„ Szükség van a rosszra, hogy tudd, mi a jó. Szükség van a sötétségre, hogy tudd, mi a fény.”

Ez a történet egy már ismertebb karakterről mesél, mégpedig Mikáról, az egérről. Róla jó tudni, hogy barátságos, kedves és szeret enni. Nagy becsben tartja barátait és hűségénél már csak önbizalomhiánya nagyobb, de annyi baj legyen, hiszen mindenkinek van valami „baja” önmagával, nem igaz? A legfontosabb mégis a hite, miszerint őt senki sem veszi észre. Pedig, ha tudná mennyire nincs igaza, hiszen többen foglalkoznak vele. Itt van mindjárt Nikolasz, akivel anno útnak indult a Messzi Északra, Igazmondó Glimpi, aki morgolódása ellenére egész jó fej tud lenni és Bátor Britta, aki ugyan néha megosztóan viselkedik és sosem elégedett a hősünkkel. Egy igazi kalandot bevállalnál egy barátért? Még akkor is, ha tudod, hogy nem szép dologról van szó? Vajon mennyit ér egy barátság és megéri-e mindent feláldozni érte? Nos, ezekre a kérdésekre is választ remélhetsz, de most szólok, hogy vegyél elő egy köteg zsebkendőt, mert hol azért fogsz pityeregni, mert könnyesre nevetted a szemed, hol pedig azért, mert a szíved összefacsarodik egy pillanat erejéig.

Azt hiszem, hogy ez a történet sokat fog adni minden olvasónak. Mert mi is hibázunk és szeretnénk, ha elfogadnának. De vajon megéri feláldozni a hitünket egy barátságért? Nos, ezt mindenki eldönti maga, de az biztos, hogy ez a történet egy nagyon jó alapot szolgál hozzá.

„Nem akarja mindenki a legjobbat nekünk. És nem mindenki ismeri a mi igazságunkat. Ha az emberek utálni akarnak minket, sokkal egyszerűbb, ha hagyjuk nekik. Tudod jobb, ha azért utálnak, ami vagy, mint ha azért szeretnének, ami nem vagy. Kimerítő annak lenni, ami nem vagy.”

Igaz barátból nagyon kevés akad életünk folyamán, de van, aki olyan szerencsés, hogy több ilyen is jut az életében. Ezen kis csodák fénypontok az élet sötét és kitaposatlan útján. Minden egyes lépéssel általuk leszünk többek és a nehezebb időszakot is könnyebb megélni általuk.

Mikának is meg kellett tanulnia a barátság szó valódi jelentését és azt, hogy kikre számíthat. A karakter fejlődése nagyon szépen lekövethető és rendkívül kedves lett ezáltal a számomra. Az én szememben az az igazi hős, aki hibái ellenére képes a bocsánatkérésre és hajlik a változásra, mert mindenki elköveti a maga ballépéseit, de a jobbért tenni kell. Ez a mese többek között erre is rávilágít és ettől nagyon boldog lettem.

„A bátorságnak semmi köze a félelemhez (…). A bátorság azt jelenti, hogy az ember fél, de mégis továbbmegy, mígnem ott áll valaki előtt, aki ezerszer nagyobb, mint ő maga. Mindezt azért, hogy segítsen bajba jutott barátján.”

És csak egy személyes panasszal szeretnék élni, miszerint nagy sajtimádóként nem lehetne egy csücsköt törni a híres Urga- burga sajtból? Igazán hálás lennék érte, de természetesen megosztom veled, elég lenne egész évre…

A viccet félretéve remekül szórakoztam és egy új kedvenc könyvet tehetek a polcomra.

Ajánlom a könyvet nemtől és kortól függetlenül, mert a barátság mindannyiunk életében jelen van valamilyen módon. Ha van legalább egy jó barátod, akkor öleld magadhoz vagy mond el, hogy mennyire örülsz neki, hiszen az élet csodáinak egyike.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Kolibri Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy