Fodor Gergő – A​ Tragédia Gyermekei

 

Valószínűleg nem fogok meglepetést okozni senkinek sem azzal a ténnyel, hogy fennen hangoztatom a vallási töltetű regényekkel nagyon óvatosan bánok, de hozzá kell tennem, hogy jó okkal. Szatíra formájában persze olvastam már több kiváló regényt is, de bohózatokat ritkán veszek kézbe. A mostani regény első pár oldalától a hideg rázott, de mielőtt ebbe mélyebben is belemennék, szeretném megköszönni a Morningstar Publishing Kiadónak, hogy előolvashattam a könyvet!

Fodor Gergő –  A ​ Tragédia Gyermekei című kötete 2022 májusi megjelenéseinek egyike lesz, amely egyben debütáló regényként is vonul be a magyar irodalom színes forgatagába. Ugyanis a fent említett kiadó első regényeként egy igen súlyos terhet ró eme regényre, hiszen minden „szem” rászegeződik a következő időszak kereszttüzében. Megítéltetik, mint első kötete a kiadónak, és mint elsőkönyves szerző debütálásaként is. Ráadásul a fülszöveg is egy igencsak jó ajánlót tár a kíváncsi olvasók elé, elvégre ki ne szeretne olvasni történelmi regényt egy nem mindennapi páros útitársaként.

Nos, ha már így vezettem fel ezt az értékelést, akkor nem okozok senkinek sem meglepetést azzal a ténnyel, hogy ez a történet eltér az eddig megszokottaktól. Ha arra számítasz kedves olvasó, hogy a hagyományos alapokon mozgó történelmi tényeket feltáró könyvet veszel kézbe, akkor sürgősen tedd vissza a polcra és menj is tovább. Ellenben, ha nyitott vagy a pikáns szóhasználatra, egy szokatlan páros utazására és mégis történelmi idősíkokon szeretnél mozogni, akkor nem kell mást tenned, mint kényelembe helyezni magad. Most szólok, hogy tedd ki a „ne zavarjanak” táblát, mert ez az utazás nem lesz fáklyás menet és bizony nagyon kellemetlen lenne, ha kizökkentenének. Tehát, egy finom ital, némi étel – ha az utazás folyamán megéheznél – és egy zug, ahol senki sem zavar meg a következő pár órában. Hidd el, hogy megéri ezt a kockázatot vállalni, mert valami olyasmiben lesz részed, amit eddig nem tapasztaltál!

„Az emberi érzések, nem lehetnek velünk születettek. Valami, valaki, múltból, jövőből, fentről, lentről, odaátról, bentről irányítja, vagy csak szimplán befolyásolja, netalán egyszer, még testünk előtt beprogramozta azt.”

Őszinte leszek, az első hat oldal olvasása után félre kellett, hogy tegyem ezt a könyvet. Egyszerűen nem éreztem a vonzást, hogy olvasni akarjam. Igen, ennek komoly oka van, bár azt már most leszögezem, hogy félreértés történt. Első körben meg voltam győződve, hogy valami vallási töltetű történetet fogok olvasni és cseppet nehezményeztem ezt a tényt. Történelem és vallás? Te jó ég, ennek sose volt jó vége! De mivel makacs és kíváncsi ember vagyok, végül visszatértem és bizony addig le se raktam, míg a végére nem értem. Igen, valóban az első pár oldal cseppet félreérthető volt a számomra, de utána sokkal többet kaptam, mint vártam.

A két fő karakterünk nem is lehetne különbözőbb egymástól. Lucifer – igen jól olvastad – minden idők egyik legfurcsább és egyben legravaszabb teremtménye, aki bizony itt sem tagadhatta meg önmagát. Bár fennen hangoztatja, hogy össze ne merjük keverni a Sátánnal – nem is értem miért – mert bizony ő sokkal több az „öregnél”. Mivel ekkora önérzettel „áldotta” meg a sors, így pimaszsága és ravaszsága egy remek alapot adott a történetnek.

És bizony a másik szereplőnk maga a szépség megtestesítője, a buja csábítás, egy lélek, akiért a férfiak a történelem folyamán ölni és képesek voltak. A NŐ,  a szó minden értelmében egy hosszú utazásra indul Luciferrel, hogy felfedezzék az emberi múlt rögös, sokszor vörös színben pompázó eseményeit, nem kímélve az olvasó rekeszizmait, ugyanakkor mégis hiteles komolysággal mennek végig a kortalan úton.

Események szempontjából egy rossz szavam sem lehet, hiszen egy percig sem lankadt a figyelmem, ráadásul bizony még el is gondolkodtatott nem egyszer, hogy mire emlékszem egy adott kor történelmét tekintve. Tizenhárom helyszín és idősík, ahonnan nem biztos, hogy épségben visszatértem volna, itt mégis bejártam Vietnám dzsungelekkel ölelt rizsföldjeit, Szíria kietlen sivatagjában fulladoztam, jártam a délszláv háború áldozatául esett faluban és nem utolsó sorban az első világháború fagyos lövészárkaiban is. Időpontok és helyszínek, ahol az ember a pusztulást hagyta maga után, mégis felmerült bennem a kérdés. Ez a sok halál megérte? És vajon mi az erősebb: a szeretet vagy a gyűlölet? Nehéz kérdések, nem igaz?

Azt hiszem a szerzőt egy felsőbb transzcendens írásra teremtette, mert a szöveg bár könnyen olvasható mégis pikáns. Nagyon szépen csűri-csavarja a szavakat, belopva magát a lélek legrejtettebb zugaiba. Ha a vallási töltetet nézem, akkor még mindig morgok kicsit, de telitalálat volt még így is.

Összességében elmondhatom, hogy Nőként megméretettem és bűnre lettem csábítva, hiszen a történet által felkínált almát elfogadtam és jóízűen megkóstoltam. De tudjátok mit! Nem bánok semmit és ezért örömmel bűnhődőm az idők végtelenjén át.

Ajánlom a könyvet nagy szeretettel és hittel, mert tényleg élvezet volt olvasni. Legyél akár történelemrajongó, vagy csupán egy kalandra éhes olvasó, hiszem, hogy megtalálod ebben a regényben a felhőtlen szórakozás adta örömöt! És ne feledjétek, nem bűn az alma… akarom írni egy jó regény olvasása!

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha Morningstar Publishing Kiadó weboldalán megrendeled!

Írta: NiKy

Ferenc K. Zoltán - Az ördög evangéliuma

 

„Kiválasztani az áldozatot, gondosan felkészülni a rá mérendő csapásra, könyörtelenül kiélni a bosszúszomjat, majd lefeküdni aludni… Nincs ennél édesebb dolog a világon!”  (Joszif Sztálin)

Ez a kötet számomra egy kis kitekintés a múltunkra, melyet sok seb és igazságtalanság jellemez, mégis fontos foglalkozni vele, hiszen sokat tanulhatunk belőle. Bár szeretem az ilyen témájú könyveket, de nagyon megválogatom, hogy mit és milyen mértékben olvasok és ez a történelmi fikciókra is vonatkozik. Viszont amikor kaptam a felkérést, hogy olvassam el a regényt, úgy éreztem, hogy a korszakról, melyben játszódik – bár sokat hallottam róla - szinte semmit sem tudok a tanultakon kívül, így örömmel éltem a lehetőséggel. Szeretném megköszönni az írónak, hogy megkeresett és kézbe vehettem alkotását. Köszönöm!

A borítómustra szokott lenni nálam az elsődleges, mikor értékelésbe kezdek, amit most sem szándékoztam kihagyni. Bevallom első körben cseppet megijesztett, de később megértettem, hogy az akkori kor szellemét tükrözi bizonyos szinten és egyfajta irónia is. Mert valljuk be első benyomásra az összhatás egy horrort sejtett, ugyanakkor olvasás után már teljesen megértettem ezt a választást. Ráadásul a maga nemében egy „remekmű”, amelyet Schiszler Ádám készített.

Ferenc K. Zoltán - Az ​ördög evangéliuma című regénye, az alkotó második publikált írása, ami ugyan ad egy bizonyos „elsőkönyves” érzést, de mégis biztosabb lábakon áll.

A mű a 60-as évek derekán játszódik, a Kádár-rendszer időszakában. Az akkori életszemlélet nagyon szűk kereteket adott a felnőttek és diákok életében. Súlyos büntetéseket vont maga után bármely meggondolatlan szóhasználat és bizony a tettekben is csak az előírtaknak szabadott megfelelni.

Az ebben a korban játszódó regény egyik főhőse Németh Gábor, aki végzős hallgatóként egy iskolai rendezvényen kisebb botrányt idéz elő azzal, hogy Horthy Miklóstól idézve, lázadásra, valamint a kommunizmus elleni harcra szólítja fel a lakosságot. Természetesen ennek következménye lesz, amikor némi rásegítéssel kap még egy esélyt és rábízzák két nyomozóra, hogy működjön együtt velük. A kezdeti nehézségeket nemcsak a fiú makacs hozzáállása fokozza, de egy nem várt őrült gyilkossal is tetéződik a baj, hiszen rituális gyilkosságok kerülnek napvilágra. Hogyan sikerül Gábornak kimászni a slamasztikából? Mi történik a bűnüggyel és mi köze van a két nyomozónak mindehhez? Megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet.

Saját meglátásom szerint a regény nagyon életszagú, melyet egész végig éreztem. Nemcsak a kor szellemisége és hangulatának megteremtése miatt, hanem azon apró pikantériákkal fűszerezett karakterábrázolásokkal, melyek számomra nagyon tetszettek. A könyvet átjárja a jól megszokott feszültség, a sokszor gyomorforgató igazságtalanság és egy bizonyos letargia, mely nem emészthetetlen, de kellően lehúzó, így biztos hatást gyakorol olvasójára.

Egy karaktert sem tudtam megkedvelni, de most ezt teljesen el tudtam engedni, ugyanis nem ezen volt a fő hangsúly. Az író remekül játszik a szavakkal, hiszen sokszor végletekig képes húzni a feszültség fonalát. Ráadásul az adott korról ad egy olyan képet, melyet hitelesnek éreztem és látszik a kutatómunka eredménye. Hiszen egy fiatal íróról beszélünk, aki a 29 évével nem élhetett abban a korban, melyet a regénye időszakának választott.

A kötetben meghúzódik egy bizonyos szarkazmus, ami számomra is okozott némi mosolygást, pedig nagyon nehéz témát ölel fel a mű. Ráadásul nehezen viselem az igazságtalanság bármely formáját és mikor erről olvasok, akkor elfog egy bizonyos tehetetlen düh. Mégis sikerült valamennyire feloldani bennem ezt a negatív érzelmet ennek a fanyar humornak köszönhetően. A krimi szál pedig kellett a történet alakulásához, hiszen több szempontból mutatja be az akkori gondolkodást és mégis élvezhető formában tálalja. A krimi műfaja számomra nem újdonság, viszont ebben a formában való kivitelezése már igen. És aki nekem tud meglepetést okozni, azt nagyon tudom értékelni.

Összességében elmondhatom, hogy egy nehéz témájú, de rendkívül olvasmányos regényt ismerhettem meg az író tollából.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti az izgalmas krimiket, a lélektani történelmi regényeket, vagy csak egyszerűen szeretne egy feszültségekben gazdag regényt olvasni.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Underground Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet. 

Írta: NiKy

Böszörményi Gyula - A Barnum-rejtély

 

Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám lenyűgöző. Teljesen elvarázsolt az egész sorozat, az összes karakter. Már a Leányrablás Budapesten is az első oldaltól kezdve a könyvhöz bilincselt, de ez.. fantasztikus volt. Ahogyan Budapestet és az akkori világot láttatja, az egyszerűen elképesztő. Végig olyan érzés, mintha ott állnék közöttük, hallanám a zajokat, látnám a füstöt, a lámpákat, a fényeket és árnyakat. Soha ezelőtt nem találkoztam olyan íróval, aki ennyire tökéletesen bele tudta repíteni az olvasót a történetbe. Akkori szóhasználat, akkori viccek, akkori stílus és elegancia. Mintha egy időgépbe szálltam volna be. Rengeteg munka van ebben a könyvben. Nagyon sok hiteles adat szerepel az akkori Budapestről és a szereplőkről. Számomra elképesztő volt továbbá a nyelvi sokszínűsége.

Az egész sorozatban megfigyelhető, hogy nagyon sok idegen nyelvet illetve idegen nyelvből átvett szavakat, sőt szlengeket is használ. A könyv helyszíne legtöbb esetben a cirkusz, ami szerintem az egyik legnehezebben átadható, hiszen az egész maga az illúzió. Olyan illúzió, amely átveri az érzékeket. A maga különlegességeivel és borzalmaival, kapzsiságával és gazdasági megfontolásaival együtt is a cirkusz nem más, mint egy látványosság. Nagyon nagy tehetség kell ahhoz, hogy valaki látványosságokról tudjon úgy írni, hogy az a fantáziánkban megelevenedjen, mivel valójában a szemnek láthatatlan.

A karaktereket tekintve Mili fejlődése a legszembetűnőbb. Akaratos sokszor idegesítő fruskából felnőtt, felelősségteljes nő vált. Remekül elsajátított mindent a férjétől. Nagyon örültem, hogy a nyomozást ő vitte végig és láthattuk mivé is cseperedett Ambrózy báró mellett.

Az egész krimi szál nagyon jó volt. Végre nem egy kiszámítható, elcsépelt történet. Én imádom a krimit és igazi csemege, ha ilyen is kerül a repertoárba. Kezdetektől rejtélyes, izgalmas, fenntartja az érdeklődést és pont úgy adagolja a részleteket, hogy szétrobbanjak a kíváncsiságtól. Imádtam, hogy a testvérpárt együtt "láthatom" (bár felesleges az idézőjel, tényleg úgy vélem, hogy valóban láttam és hallottam őket) és Emma végre megtalálja a boldogságát. Ez a romantikus szál még az én jégből épült szívemet is megolvasztotta. Pedig utálom a romantikát, de ez, amilyen finoman volt adagolva annyira szépen teljesedett ki. Senki sem kívánhatna ennél férfiasabb és lovagiasabb udvarlót, amikor először megcsókolta az eddig balszerencsés Emmát akkor elolvadtam. Mili és Richárd kapcsolata is végre kiteljesedett. Nagyon - nagyon vártam erre a záró jelenetre, már úgy kellett a könyvhöz, mint a sivatagban egy pohár víz. Mintha Richárd is végig erre várt volna annak ellenére, hogy ennek soha nem adta egyértelmű jelét.

Összességében imádtam minden sorát. Imádtam a könyv mögött rejtőző rengeteg munkát és azt a hatalmas intelligenciát, ami a sorok között megjelenik. Nagyon ritkán mondható el rólam, de valóban büszkeség tölt el, hogy ezt a művet magyar író írta. Büszke vagyok rá, hogy egy az anyanyelvünk és büszke vagyok, hogy minket gazdagít elsődlegesen a munkásságával. Köszönöm az élményt, amit az egész sorozat adott!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmolyképző Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: Anett

Natasha Lester - Mr. Fitzgerald csókja

 

„Vajon lehetséges volt, hogy az ember túlságosan törődjön másokkal?”

Az első kellemes meglepetésem a borító kapcsán érkezett, ugyanis szokatlanul megtetszett ez a kissé borús és rejtélyes színekkel harmonizáló kép, mely hűen kapcsolódik a belső tartalomhoz. Meglepődve vettem tudomásul, mikor elkezdtem olvasni a történetet, hogy nem egy történelmi krimit olvasok, hanem egy történelmi fikciót, romantikus töltéssel. Persze, ha már elkezdtem, félbe nem hagyok könyvet és végül is nem bántam meg az olvasást.

Mielőtt ismertetném veletek a könyv tartalmát és véleményemet, szeretnék megosztani egy gondolatmenetet, mely az olvasásom folyamán többször eszembe jutott. Még pedig a nők léte a világban. Mielőtt valaki felkapja a nyúlcipőt, semmi olyan szándékom nincs ezzel a pár sorral, hogy meggyőzzem a kedves olvasót, hogy mennyire el vagyunk nyomva. Sőt! Pont az a szándékom, hogy rámutassak milyen sokat fejlődött a világ ehhez az időszakhoz képest. Hiszen a kötet az 1920-as éveket öleli fel és ahhoz képest messze járunk a szabad cselekedet és döntés terén. Persze nyilván most is van egy bizonyos társadalmi „kötelesség” nyomása rajtunk, de ezt mindenki egyénileg dönti el, hogy engedelmeskedik neki vagy úgy dönt, ahogy én is, vagyis nem enged neki.

Félelmetes mennyire visszatükröződik, hogy a nőnek a konyhában a helye és a legnagyobb vágya a gyermeknevelés és a férj boldogságának megteremtésénél több nem lehet. Valahogy úgy érzem hiába telt egy több száz év, egészen mostanáig, csak a korlátozottság, bigottság mutatkozott meg az emberek gondolkodásában, pedig köztudott, hogy a fejlődés a folyamatos változásokkal lehetséges. Sajnos még most is vannak olyan szakmák, ahol a nemek közti különbözőség érezhető, de nagyon jó úton haladunk, hogy ez egyre jobban háttérbe kerüljön.

Hiszem, hogy nem attól lesz valaki jó orvos, mérnök, szakács vagy akár buszvezető, hogy milyen nemű. Egyénileg kell alkalmassá válnunk a választott szakterületre, ehhez pedig nem kell más, mint felmérni, hogy reálisan kik vagyunk, mit akarunk és honnan jöttünk. Igen, mindegyik fontos, mert az ösvény, amire rá akarunk lépni sok lemondással jár most is. De ennek semmi köze ahhoz, hogy milyen neműnek születtünk. Hogy maradjak a történetnél például egy orvos akkor lesz szakmájában sikeres, ha a tudása folyamatosan csiszolódik, mindig jelen van a technikai és tudományi fejlődés terén és a betegekkel empatikusan bánik. De ez igaz minden szakmára, ahol emberekkel foglalkozunk. Hiszem, hogy szenvedéllyel és szorgalommal bármit elérhetünk.

Most pedig vissza is térnék a könyvre, elvégre ezért írom most ezen sorokat.

Natasha Lester merész témát választott, hiszen a fenti kitérőm alappillére is ennek köszönhető, a női szerepkör és annak határai. Ezt beleültette egy általa képzelt események és szereplők körébe. Viszont, amit nagy örömmel fogadtam, hogy -amit a végén meg is erősítettek bennem- a történelmi korhűség megmaradt, a főbb események valóban megtörténtek és bizonyos épületek, szervezetek valóban léteztek abban a korban.

Történetünk két főszereplője, Evelyn és Thomas. Mindkét karakter igen erős és szerencsére különc a maguk kis világában. Kettejük kapcsolata egy báli fára mászás alkalmával kezdődik és tulajdonképpen ez az esemény pecsételi meg a sorsukat.

Jó női karaktert számomra nehéz találni. Ugyanis elemi erővel vonzódom a saját lelkem tükörképéhez, tehát legyen makacs, akaratos, célorientált, humoros és ízig – vérig szenvedélyes nő. Már látható, hogy túlbonyolítom a keresési feltételeket és bizony, ahogy várni lehetett, sokszor csalódok. Viszont ebben az esetben pont megtaláltam, amit kerestem. Bár voltak nézetei és cselekedetei, amikkel én nem tudtam mit kezdeni, mégis azt kell, hogy írjam az egyik legjobb női karakter, akivel idén találkoztam. Nagyon becsültem, hogy mindig kitartott az elhatározása mellett, sokszor „forgalommal” szembe mert menni és a sok megpróbáltatástól függetlenül is haladt előre. Igen, sok hibát elkövetett, és volt mikor nagyon haragudtam rá, de emberi volt és valós.

Thomas, mint férfi karater már kevésbé volt számomra elfogadható, de ezt főleg azért gondolom így, mert nem lett részletesen kidolgozva sajnos.

A történet három fő részre osztható.

Az első nagyobb részben megismerjük a karaktereket, kapunk némi rálátást az akkori társadalmi nézettekre, elvárásokra. Kialakul egy komoly probléma Evelyn számára és számos akadály merül fel.

A második rész már ennél egy fokkal komolyabb, mivel már eltelt bizonyos idő, ami eddig lehetetlennek bizonyult már folyamatban van, bár bizonyos szinten embert próbáló a napi szintű helytállása a hölgyeménynek. Szerencsére a romantika bőven pótolja az olvasót az izgalmakban elszenvedett fáradságokért és néhol a humor is felüti a fejét.

A harmadik rész pedig igazán a megoldókulcsa ennek az egész könyvnek.

Persze várható is volt, hiszen lezáratlanul nem lenne szerencsés hagyni egy könyvet, már csak a felháborodott, vérszemet kapott olvasók miatt sem, mint amilyen sejtésem szerint én is lettem volna. Ami számomra nem volt megfelelő az a lezárás folyamata. Bizonyos rossz döntések miatt sok szenvedést kapunk, ami olvasható és érthető volt, de a megoldás számomra összecsapott érzetet keltett. Nem gondolom azt, hogy pár oldalban mindent meg lehet bocsájtani, már csak azért sem, mert, ahogy a mondás is tartja: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

Úgy gondolom, hogy fontos üzenete van ennek a történetnek. Nem csak a női emancipáció tekintetében, de mint társadalomkritika is megállja a helyét. Nem csak a nemek közötti másságok vannak kiélesítve, hanem a szakmákon belüli tisztesség és becsületesség is. A korrupció fekete fátyla folyamatosan fel-fel lebben és bizony egy olyan olvasót, -mint amilyen jómagam is vagyok-, akinek az igazságérzete igencsak magas, sokszor mély lélegzetvételre készteti.

És, ami számomra külön örömöt okozott, az a meglátás, hogyan is vélekedtek és cselekedtek a szülés közben a nőkkel szemben. Bár ez a folyamat természetes, mégis talán az egyik legfájdalmasabb, amin nő keresztül mehet. Kiszolgáltatottságukban az emberek hatalmas bizalommal vannak segítőjük, ebben az esetben, az orvosok felé.

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon érdekes és nem utolsó sorban korhű történetet olvastam. Bár nem lett kedvenc, mégis teljes bizonyosággal írhatom, hogy nem utoljára vettem kézbe.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Book24 oldalán meg tudod rendelni.

Írta: NiKy