Borbély Szilárd - Nincstelenek

„Én is azt szeretném, ha nem félnék. Nem is hegedülni akarok megtanulni, hanem nem félni.”

Hogy őszinte legyek először nem akartam írni az erről a regényről, mert túl sok volt egyszerre, de végül úgy döntöttem, hogy mégis érdemes leírni a gondolataimat róla, hátha mások is észreveszik és elolvassák. Ennek a kötetnek lelke van és kicsit talán gyűjtő is egyben, emberi lelkeket gyűjt, mert aki kézbe veszi, az otthagy magából egy apró szeletet és azt már sosem kapja vissza.

Borbély Szilárd (1963.november 1.- 2014.február 14.)  József Attila –díjas magyar költő, író, egyetemi oktató, irodalomtörténész. Elsődlegesen versei által ismerhette meg a publikum nevét hazánkban. Első regénye, amely először 2013-ban, majd rá pár évre 2021-ben újra nyomással és egy új külsővel került ismét a könyvesboltok polcaira. Ezutóbbi kiadást jelen esetben a Jelenkor Kiadó - Borbély Szilárd-életműsorozatának keretén belül gondozta. A kötet címében az egyszerű, letisztultságot mutatja, hiszen rövid és érhető szót találunk a borítón. Az általam kézbe vett kötet borítóján Rozsda Endre – A tekintet című festménye látható. A címre visszatérve elsőre már sejtheti a kíváncsi olvasó, hogy nagyjából miről is szólhat ez a történet. A Nincstelenek cím ugyanis akaratlanul is egy vagy akár több társadalmilag az alsó kasztba tartozó embercsoportot juttat eszünkbe. Bizonyos szinten talán fel is készít a belső tartalomra, bár én inkább csak a sejtetés szót használnám, mert csak a felszínét kapargatjuk mindannak, amit eme regény magába foglal.

A történet egy rendkívül szegény, szó szerint nincstelen paraszti családot ismertet meg az olvasóval egy öt év körüli kisfiú szemszögén keresztül. Gyakorlatilag a gyermekkorának nehézségeit, lemondásait, némiképpen identitáskeresését és egy határtalan magányosságot mutat be a regény.

Az öttagú család minden napjait láthatjuk, a családi szerkezet romos és sokszor megvetéssel, rengeteg fertővel borított életét, ahol az anya végzi a napi teendőket a ház körül, az apa –jó esetben – a helyi téeszbe jár dolgozni, a legidősebb lány segít vigyázni a legkisebb öcsikére és maga a fent említett kisfiú lézeng a család, „barátok” körül. A család igen csak szerény körülmények között, egyszobás kis házban éli a mindennapjait, ahol bár jut hely majdnem mindennek, még sincs igazán semmijük sem. Megismerjük a teljes famíliát, a faluban élő embereket és az akkori – hatvanas évekbeli – hazai alsó társadalmi rétegek életét, a kor politikai elvárásait, valamint a falusi és családi szokásokat egyaránt.

A kisfiú kilátástalan körülmények között él, ahol mások levetett ruháit hordja, a legegyszerűbb étkeket fogyasztja és bizony az elmagányosodást már nagyon korán megismeri. Ennek tudatában teljesen érthető menekülési vágya, hiszen a felnőttek saját problémájukon kívül nem tudnak/akarnak a gyermek érzéseivel, kívánalmaival foglalkozni.

A regény valósága egy rendkívül kegyetlen világ, ahol farkastörvények uralkodnak, és a gyengék elhullnak. Ebben a közegben felnőni a legnagyobb lecke, amelyet valaha is adhat az élet. Embernek maradni egy embertelen világban.

„A végtelen nem osztható semmivel. Mert Egyetlenegy. Az Isten magányos, mert senkivel nem tud semmit megosztani. Egyedül kell cipelnie mindent. Az egész mindenséget.”, mondja anyám."

Miután befejeztem a könyvet, három gondolatom támadt. Az első, hogy ez gyomorforgató olvasmány volt. A második, hogy embertelen és a harmadik, hogy köszönöm, hogy így élhetek.

Azt hiszem, hogy a legelső gondolatom szorul csak némi magyarázatra, ugyanis nem attól fordult fel a gyomrom, hogy minden – de szó szerint minden le lett írva, hanem attól, hogy valóban kilátástalan volt a karakterek helyzete és a valóságban ezek mind megtörténtek és ma is jelen vannak bizonyos szinten.

Valóban gyomorszorító volt olvasni a sorokat és sokszor félre is kellett tegyem, pedig egy alig háromszáz oldalas kötetet egy-két óra alatt kivégzek, most viszont kereken egy hónapig olvastam a regényt. Mélységesen felháborított, elszomorított és mégis, nagyon nagy hálát is kiváltott. Hálát, hogy ilyen körülmények között élhetek, hogy van tudásom és erőm dolgozni, tanulni, megteremteni a mostani életemet Párommal karöltve. Bár én se könnyű sorsot húztam, mégsem panaszkodhatom. Ezek a regények mindig visszarántanak a valóságba és komoly pofonok is egyben, de tanító szándékúak.

Nem szeretnék ennél mélyebb elemzésbe kezdeni, mert igazán még most sem tértem magamhoz olvasásom után. Talán pár hónap múlva még visszatérek ide, és kiegészítem a leírtakat, de most csak a figyelmeteket szeretném felhívni erre a kiadványra, mert igen is mindenki kezébe belenyomnám.

Tehát ajánlom nemtől és kortól függetlenül, legalább egyszeri olvasás gyanánt, mert fontos üzenetet oszt meg velünk a szerző és a kötet valós könyörtelensége ellenére hálás érzéssel fogsz majd rá gondolni, hidd el!

Amennyiben elolvasnád a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Libri weboldalára ellátogatnod. 

Írta: NiKy

Ferenc K. Zoltán - Az ördög evangéliuma

 

„Kiválasztani az áldozatot, gondosan felkészülni a rá mérendő csapásra, könyörtelenül kiélni a bosszúszomjat, majd lefeküdni aludni… Nincs ennél édesebb dolog a világon!”  (Joszif Sztálin)

Ez a kötet számomra egy kis kitekintés a múltunkra, melyet sok seb és igazságtalanság jellemez, mégis fontos foglalkozni vele, hiszen sokat tanulhatunk belőle. Bár szeretem az ilyen témájú könyveket, de nagyon megválogatom, hogy mit és milyen mértékben olvasok és ez a történelmi fikciókra is vonatkozik. Viszont amikor kaptam a felkérést, hogy olvassam el a regényt, úgy éreztem, hogy a korszakról, melyben játszódik – bár sokat hallottam róla - szinte semmit sem tudok a tanultakon kívül, így örömmel éltem a lehetőséggel. Szeretném megköszönni az írónak, hogy megkeresett és kézbe vehettem alkotását. Köszönöm!

A borítómustra szokott lenni nálam az elsődleges, mikor értékelésbe kezdek, amit most sem szándékoztam kihagyni. Bevallom első körben cseppet megijesztett, de később megértettem, hogy az akkori kor szellemét tükrözi bizonyos szinten és egyfajta irónia is. Mert valljuk be első benyomásra az összhatás egy horrort sejtett, ugyanakkor olvasás után már teljesen megértettem ezt a választást. Ráadásul a maga nemében egy „remekmű”, amelyet Schiszler Ádám készített.

Ferenc K. Zoltán - Az ​ördög evangéliuma című regénye, az alkotó második publikált írása, ami ugyan ad egy bizonyos „elsőkönyves” érzést, de mégis biztosabb lábakon áll.

A mű a 60-as évek derekán játszódik, a Kádár-rendszer időszakában. Az akkori életszemlélet nagyon szűk kereteket adott a felnőttek és diákok életében. Súlyos büntetéseket vont maga után bármely meggondolatlan szóhasználat és bizony a tettekben is csak az előírtaknak szabadott megfelelni.

Az ebben a korban játszódó regény egyik főhőse Németh Gábor, aki végzős hallgatóként egy iskolai rendezvényen kisebb botrányt idéz elő azzal, hogy Horthy Miklóstól idézve, lázadásra, valamint a kommunizmus elleni harcra szólítja fel a lakosságot. Természetesen ennek következménye lesz, amikor némi rásegítéssel kap még egy esélyt és rábízzák két nyomozóra, hogy működjön együtt velük. A kezdeti nehézségeket nemcsak a fiú makacs hozzáállása fokozza, de egy nem várt őrült gyilkossal is tetéződik a baj, hiszen rituális gyilkosságok kerülnek napvilágra. Hogyan sikerül Gábornak kimászni a slamasztikából? Mi történik a bűnüggyel és mi köze van a két nyomozónak mindehhez? Megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet.

Saját meglátásom szerint a regény nagyon életszagú, melyet egész végig éreztem. Nemcsak a kor szellemisége és hangulatának megteremtése miatt, hanem azon apró pikantériákkal fűszerezett karakterábrázolásokkal, melyek számomra nagyon tetszettek. A könyvet átjárja a jól megszokott feszültség, a sokszor gyomorforgató igazságtalanság és egy bizonyos letargia, mely nem emészthetetlen, de kellően lehúzó, így biztos hatást gyakorol olvasójára.

Egy karaktert sem tudtam megkedvelni, de most ezt teljesen el tudtam engedni, ugyanis nem ezen volt a fő hangsúly. Az író remekül játszik a szavakkal, hiszen sokszor végletekig képes húzni a feszültség fonalát. Ráadásul az adott korról ad egy olyan képet, melyet hitelesnek éreztem és látszik a kutatómunka eredménye. Hiszen egy fiatal íróról beszélünk, aki a 29 évével nem élhetett abban a korban, melyet a regénye időszakának választott.

A kötetben meghúzódik egy bizonyos szarkazmus, ami számomra is okozott némi mosolygást, pedig nagyon nehéz témát ölel fel a mű. Ráadásul nehezen viselem az igazságtalanság bármely formáját és mikor erről olvasok, akkor elfog egy bizonyos tehetetlen düh. Mégis sikerült valamennyire feloldani bennem ezt a negatív érzelmet ennek a fanyar humornak köszönhetően. A krimi szál pedig kellett a történet alakulásához, hiszen több szempontból mutatja be az akkori gondolkodást és mégis élvezhető formában tálalja. A krimi műfaja számomra nem újdonság, viszont ebben a formában való kivitelezése már igen. És aki nekem tud meglepetést okozni, azt nagyon tudom értékelni.

Összességében elmondhatom, hogy egy nehéz témájú, de rendkívül olvasmányos regényt ismerhettem meg az író tollából.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti az izgalmas krimiket, a lélektani történelmi regényeket, vagy csak egyszerűen szeretne egy feszültségekben gazdag regényt olvasni.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Underground Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet. 

Írta: NiKy