Lana Del Rey - Violet a fűben hátrahajol

„Semmi nagy döntés

tó legyek ma vagy tenger

Ennyit kérdezek”

 

A mai kortárs költészet igencsak szerteágazó forma, stílus és önkifejezés tekintetében. Számos költő nyúl a mondatok kavalkádjához, a szabad formaisághoz vagy éppen a képvershez, más néven kalligramhoz. Érdekes módon újabban, vagy éppen visszatérőként, ismét nagy divatját éli a dalszövegek költészetté való formálása is. Mint olvasható, igen sokrétűek és talán nem meglepő, hogy pont ezért igen nehezen értelmezhetőek vagy éppen befogadhatóak sok esetben a mai „kortárs” versek. Természetesen kell az olvasó tájékozottsága a költőt tekintve, illetve egy bizonyos lelki érettség is. Hogy ki mennyire érzi magát felkészülve az irodalom eme sokszínű ágazatára, tulajdonképpen lényegtelen, hiszen egy kötetről alkotott véleményt számos más nézőpont is befolyásolhat.

És ha már a divatirányzatokról írtam fentebb, szintén nagy keletjét élik azon alkotások, amelyeket valamilyen más területen elhíresült, úgyis mondhatjuk, hogy sztárok vetnek papírra. A jelen esetben górcső alá vett kiadvány is, egy igen csak ismert énekesnő tollából származik.

Lana Del Rey amerikai énekesnő-dalszövegíró, aki állítólag a művésznevét a néhai Lana Turner hollywoodi színésznő és a Ford Motor Company brazil gyártású Ford Del Rey típusának nevéből alkotta meg. 1985. június 21-én, New Yorkban született, a milliomos Rob Grant internetes domain-befektető vállalkozó leányaként, majd a New York állambeli Lake Placidben élt hosszabb ideig. Az írás is egészen fiatal korától kezdve meghatározó volt az életében. Számaiban elsődleges egyfajta sötét, az ötvenes és hatvanas évek filmes világa, és kis mértékben a filmes noir-t idéző hangulat jellemző, amelyet gyakran egészíti ki a szövegek hasonló mondanivalósága. Az énekesnőről honlapján olvashatsz többet, de az oldal angol nyelvtudást igényel.

Lana Del Rey - Violet a fűben hátrahajol című könyve 2022 egyik újdonsága, amely a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg.

Kép: NiKy m.i.

A kötet több részletből tevődik össze – dalszövegek, naplórészletek, versek, haikuk -, amelyek egy egységet képeznek és tulajdonképpen egy töredék memoár sejlik fel a lapokból.

A legtöbb alkotása mély, intenzív depressziót hoz felszínre az olvasóban, amely többnyire egy nehéz szerelmet szólít meg. Ez a legbelső, szinte már fájdalmakkal bíró érzelem változó személyekhez szól, ahogy haladunk az idősíkon keresztül, mégis ugyanolyan intenzivitással égeti fel a lelkeket.

„Mi kéne még hogy ne azt érezzem épp elrobog velem a vonat

amihez hozzá vagyok kötözve bánatos hősnő az utolsó

kocsihoz

Mi kéne még hogy ne legyen szükségem rád

és csak szórakozásból lehessek veled

meg aki valójában vagy”

 Ha már a depresszív felhangról írtam fentebb, tulajdonképpen ez a szomorúság az eszenciája is egyben ennek a kötetnek. A bánat és szomorúság sok költőt tartott a felszínen, ráadásul kiváló költeményeket hagytak hátra az utókor számára. Cseppet ezt éreztem a szerző mostani versében is.

Nézzétek csak!

Kép: NiKy m.i.

„Add, hogy szemem a horizont síkján maradjon

add hogy sose emelkedjen tekintetem föl az égig

a miérteket kutatva

Add hogy sose jussanak el oda hol az angyalok lépni is félnek

mert a válaszokat az égből kell kérnem

A miérteket amiket az életben találtam jelentéktelenek

a pillanat varázsához képest. ami a legtöbb kérdés

megoldása

mert nincsenek okok.

És ha mégis lennének – hát tévedek

de legalább nem várakozásra pocsékolom az életem

vagy túlvilági hívásokra fülelve

30 milliárd fényév távolságból

Nem. hagyom hogy mások elmélkedjenek

míg én a pázsiton ülve

olvasok valami lényegtelent

a bekapcsolt tévé mellett

Persze korán kelek majd azért

-de csak hogy kávét készítsek neked

Ezen gondolkodtam ma reggel Joe

ilyenkor amikor a tengeri tejköd felszáll

a vÍzről a kedvenc éttermünk panorámájában

és én imádkozom hogy mindig

a tekinteted magasságában tarthassam a tekintetem

ne süssem le a szemem ne bámuljam az asztalterítőt

Igen Joe

ilyenkor amikor a tengeri tejköd felemelkedik

a vízről a gyertyafényes kikötőben

amikor azt mondogatom magamban

még mindig annyi mindent nem tudsz rólam

hogy néha megijedek a szomorúságom túl nagy

és egy napon segítened kell majd hogy valahogy elviseljem

de addig is

hadd tartsam tekintetem a láthatáron

az új épületek csillogó sziluettjén

Long Beach partjainál

ne emeljem az égig soha se a kísértetekre

Mert hiszek az emberben még ha ez furcsán is hangzik

ezekben az időkben

és nemcsak a barna szemeidben talált melegség miatt

hanem mert hiszek a bennem lévő jóban

ami elég szilárd hozzá hogy beletűzzek egy zászlót

vagy

elültessek egy rózsabimbót

vagy felépíthessek rá egy új életet”

Többször olvashatunk a belső magányról, amely eddig végig követte az életét, hiszen már a kezdetek óta édesanyja meleg ölelése hiányából fakadóan egy bizonyos űr keletkezett a lelkében.

„Tudom hogy rossz vagyok de nincs hová mennem
hazajöhetek végre?
Sosem volt anyám
Megengeded hogy enyém legyen végre a nap    
és a fiam az óceán
neveltetésem dacára egész jól viselem gondját a dolgoknak
Felnevelhetem a hegyeidet?
Megígérem hogy zöldebben tartom őket lányaimmá teszem
beszélek nekik a tüzekről figyelmeztetem őket a vízre

Magányos vagyok LA
hazajöhetek végre?”

És végezetül, de nem utolsó sorban a haiku műfajban íródott költeményeiről is elmondható, hogy a kiragadott pillanatképek egy-egy apró csendéletnek felelnek meg, amelyeket áthat a fojtogató melankólia, mégis gyönyörűek.

„Évekig kértem
hogy vegyél a karodba
de soha. Nem ment.”

Kép: NiKy m.i.

Szubjektíven úgy érzem, hogy bár bizonyos szegmensei valóban meghatóak és szépek, mégis túl van értékelve. Ez a bizonyos hype persze szintén szubjektív, mégis úgy érzem, hogy nem attól lesz kiváló egy verseskötet, hogy fittyet hányunk az alapvető szabályoknak. Akár úgy is fogalmazhatok, hogy túl közköltemény, amelyet sokan magasztalni fognak az énekesi pályán elért sikerek oltárán. Kár, hogy a dicsfény elvakítja a lényeget. A haiku költészetéről mondhatom el egyedül, hogy valóban megfogóak és egyedibbek. Sajnos én nem látom azt a hatalmas értéket és kultuszt, amit alapvetően a nevéhez fűznek, pedig az énekesnő dalait nagyon kedvelem.

Összességében ugyan elmondhatom, hogy megértettem az üzenetet, csak sajnos ebben a formában nem tudom értékelni és pont ezért nehéz bármit is hozzáfűznöm a fent említetteken kívül.

Hogy kinek ajánlom? Őszintén szólva csak azoknak, akik kedvelik az énekesnő munkásságát, hiszen ez egy érdekesség lesz a számukra. A melankólia és drámaiság vörös és fekete posztójával ékesített szövegek azon lelkeket meg fognak érinteni, akik hasonló mélységben szemlélik az életet, azonban akik kevésbé befogadóak – mint jómagam is, annak egy egyszeri olvasmányban lesz része.

Amennyiben kézbe szeretnéd venni a könyvet, megteheted, ha a Libri weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy

Nádasdy Nikolits Andrea - Márti könyve

 

Nem a méret a lényeg, tartja a mondás és sok esetben igazat is kell, hogy adjak. Ilyen ez a kötet is, hiszen alig 128 oldal, de tartalmilag felöleli két teljes generáció életét és főbb eseményeit. Ezúton is szeretném megköszönni a Napkút Kiadónak a bizalmat és hogy recenzióként olvashattam a könyvet. Fantasztikus érzelmi viharba keveredtem általa, de erről később.

A könyv külseje volt számomra az első, mely arra késztetett, hogy elolvassam. A borítón a kötet szerzője és gyermeke látható. Bár mondhatnánk, hogy semmi különös nincs benne, ha jobban ránéztek, akkor ti is láthatjátok azt a hihetetlen gyengédséget, mely a hölgy arcáról sugárzik gyermeke felé. A kicsi pedig egy igazi kis tündéri huncutka. Továbbá megfogó volt számomra az öltözet minősége, mint utólag kiderült nem ok nélkül.

A kötet Nádasdy Nikolits Andreáról és gyermekéről szól, mely minden pontjában valós eseményeket dolgoz fel. Andrea 1956 novemberében hagyta el Magyarországot és öt évnyi hánytatott sors várt rá Európa szerte, mire sikerült kimennie az Amerikai Egyesült Államokba. Múltja, mely tulajdonképpen egész életét valamilyen formában nyomon követi, és elsődlegesen nemesi származása miatt hasonló sorsra jutott, mint a legtöbb honfitársa, akik szintén számkivetett és szomorú élet elé néztek. Kint újra lábra állni, lakhatást és megélhetést biztosítani a mindennapokra, valamint egy biztos életformát kialakítani, hogy magához vehesse akkor már 8 éves kislányát, nem volt egyszerű feladat. De Andreát szigorú neveltetése, fegyelmezett életvitele hozzásegítette terve kivitelezéséhez és végül pár évre rá már a lányával élhetett.

Kislánya, Márti hamar megszokta az új környezetet és viszonylag könnyen teljesítette az elé kerülő feladatokat, problémákat. Persze az ő életében is eljön az első szerelem ideje, mely mindent megváltoztat. Az ő sorsa tulajdonképpen már gyermekkorában megpecsételődött, hiszen senkinek sem kellett igazán. Az ilyen traumákat felnőttként akarva-akaratlanul is viszi tovább a lélek és valamilyen formában kiütközik a viselkedésben. Ha nincs kezelve, súlyos következményekkel is jár.

Andrea élete nagyon hánytatott, többször a szakadék széléről kormányozza vissza magát a biztos útra. De hogy mindezt hogyan sikerült véghez vinnie és miképpen is alakult az ő és lánya sorsa, megtudod kedves olvasó, ha kézbe veszed a könyvet.

Amire én ki szeretnék térni az két fontos üzenete a műnek. Az elsőt egy idézetben fogom megmutatni számotokra. Figyelmesen olvassátok, kérlek!

„A nevelés sokkal fontosabb az ember jövőjére nézve, mint ahogyan sokan gondolnák. Kicsi gyermekkortól kezdve, a szülői példamutatás, az értékrend megalapozása alakítja a gyerek egyéniségét és az élete során felmerülő nehézségek kezelésének képességét. Mert arra mérget lehet venni, hogy lesznek nehézségek. Mindenkinek kijár a jó és a rossz egyaránt, sokszor önhibánkon kívül érnek bennünket a csapások. A túlzott kényeztetés ezért nem válik hasznára a gyermeknek.”

Úgy gondolom, hogy a fenti idézet nem szorul különösebb magyarázatra.

A másik általam fontos téma az emigráció. Mint látható Andrea is emigránsként került ki Amerikába és bár nem volt egyszerű élete, mégis megállta a helyét. Dolgozott, képezte magát és felnevelte egyedül gyermekét, egy idegen földön. A napjainkba történő események már másként festik le ezt a fogalmat, pedig teljesen mindegy milyen évet írunk, mi magunk is jövünk – megyünk a nagyvilágban. Tény, hogy ahogy Andrea esetében is, nem önszántából ment el, de úgy gondolom a jobb élet reményében ma is ezrek indulnak meg a világ fele. Hogy egy ország népe mennyire befogadó és mennyire segíti a közösségbe való beilleszkedést már más kérdés. Amiért ezt kiemeltem csak és kizárólag annak szól, hogy a saját vérvonalunk is dönthet egy másik élet felé és ezzel nincs semmi gond. Ahogy reméljük, hogy megállják kint a helyüket, úgy mi is segíthetjük azon embereket, akik itt szeretnének élni. Persze nyilván az egyén szándékán is nagyon sok múlik.

A könyvre visszatérve, csodálatosan fájdalmas volt olvasnom. Egy hétköznapi amazon elképesztő erejével rendelkező Nő életét követhettem nyomon és nagyon szurkoltam, hogy végül meglelje azt a bizonyos „boldogságot”. Nagyon örülök, hogy olvastam a könyvet, mert a fotókon gyönyörű kézzel festett anyagokat láthattam, és mivel magam is szerelmese vagyok a szakmának, nagy örömet éreztem.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Napkút Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Natasha Lester - Mr. Fitzgerald csókja

 

„Vajon lehetséges volt, hogy az ember túlságosan törődjön másokkal?”

Az első kellemes meglepetésem a borító kapcsán érkezett, ugyanis szokatlanul megtetszett ez a kissé borús és rejtélyes színekkel harmonizáló kép, mely hűen kapcsolódik a belső tartalomhoz. Meglepődve vettem tudomásul, mikor elkezdtem olvasni a történetet, hogy nem egy történelmi krimit olvasok, hanem egy történelmi fikciót, romantikus töltéssel. Persze, ha már elkezdtem, félbe nem hagyok könyvet és végül is nem bántam meg az olvasást.

Mielőtt ismertetném veletek a könyv tartalmát és véleményemet, szeretnék megosztani egy gondolatmenetet, mely az olvasásom folyamán többször eszembe jutott. Még pedig a nők léte a világban. Mielőtt valaki felkapja a nyúlcipőt, semmi olyan szándékom nincs ezzel a pár sorral, hogy meggyőzzem a kedves olvasót, hogy mennyire el vagyunk nyomva. Sőt! Pont az a szándékom, hogy rámutassak milyen sokat fejlődött a világ ehhez az időszakhoz képest. Hiszen a kötet az 1920-as éveket öleli fel és ahhoz képest messze járunk a szabad cselekedet és döntés terén. Persze nyilván most is van egy bizonyos társadalmi „kötelesség” nyomása rajtunk, de ezt mindenki egyénileg dönti el, hogy engedelmeskedik neki vagy úgy dönt, ahogy én is, vagyis nem enged neki.

Félelmetes mennyire visszatükröződik, hogy a nőnek a konyhában a helye és a legnagyobb vágya a gyermeknevelés és a férj boldogságának megteremtésénél több nem lehet. Valahogy úgy érzem hiába telt egy több száz év, egészen mostanáig, csak a korlátozottság, bigottság mutatkozott meg az emberek gondolkodásában, pedig köztudott, hogy a fejlődés a folyamatos változásokkal lehetséges. Sajnos még most is vannak olyan szakmák, ahol a nemek közti különbözőség érezhető, de nagyon jó úton haladunk, hogy ez egyre jobban háttérbe kerüljön.

Hiszem, hogy nem attól lesz valaki jó orvos, mérnök, szakács vagy akár buszvezető, hogy milyen nemű. Egyénileg kell alkalmassá válnunk a választott szakterületre, ehhez pedig nem kell más, mint felmérni, hogy reálisan kik vagyunk, mit akarunk és honnan jöttünk. Igen, mindegyik fontos, mert az ösvény, amire rá akarunk lépni sok lemondással jár most is. De ennek semmi köze ahhoz, hogy milyen neműnek születtünk. Hogy maradjak a történetnél például egy orvos akkor lesz szakmájában sikeres, ha a tudása folyamatosan csiszolódik, mindig jelen van a technikai és tudományi fejlődés terén és a betegekkel empatikusan bánik. De ez igaz minden szakmára, ahol emberekkel foglalkozunk. Hiszem, hogy szenvedéllyel és szorgalommal bármit elérhetünk.

Most pedig vissza is térnék a könyvre, elvégre ezért írom most ezen sorokat.

Natasha Lester merész témát választott, hiszen a fenti kitérőm alappillére is ennek köszönhető, a női szerepkör és annak határai. Ezt beleültette egy általa képzelt események és szereplők körébe. Viszont, amit nagy örömmel fogadtam, hogy -amit a végén meg is erősítettek bennem- a történelmi korhűség megmaradt, a főbb események valóban megtörténtek és bizonyos épületek, szervezetek valóban léteztek abban a korban.

Történetünk két főszereplője, Evelyn és Thomas. Mindkét karakter igen erős és szerencsére különc a maguk kis világában. Kettejük kapcsolata egy báli fára mászás alkalmával kezdődik és tulajdonképpen ez az esemény pecsételi meg a sorsukat.

Jó női karaktert számomra nehéz találni. Ugyanis elemi erővel vonzódom a saját lelkem tükörképéhez, tehát legyen makacs, akaratos, célorientált, humoros és ízig – vérig szenvedélyes nő. Már látható, hogy túlbonyolítom a keresési feltételeket és bizony, ahogy várni lehetett, sokszor csalódok. Viszont ebben az esetben pont megtaláltam, amit kerestem. Bár voltak nézetei és cselekedetei, amikkel én nem tudtam mit kezdeni, mégis azt kell, hogy írjam az egyik legjobb női karakter, akivel idén találkoztam. Nagyon becsültem, hogy mindig kitartott az elhatározása mellett, sokszor „forgalommal” szembe mert menni és a sok megpróbáltatástól függetlenül is haladt előre. Igen, sok hibát elkövetett, és volt mikor nagyon haragudtam rá, de emberi volt és valós.

Thomas, mint férfi karater már kevésbé volt számomra elfogadható, de ezt főleg azért gondolom így, mert nem lett részletesen kidolgozva sajnos.

A történet három fő részre osztható.

Az első nagyobb részben megismerjük a karaktereket, kapunk némi rálátást az akkori társadalmi nézettekre, elvárásokra. Kialakul egy komoly probléma Evelyn számára és számos akadály merül fel.

A második rész már ennél egy fokkal komolyabb, mivel már eltelt bizonyos idő, ami eddig lehetetlennek bizonyult már folyamatban van, bár bizonyos szinten embert próbáló a napi szintű helytállása a hölgyeménynek. Szerencsére a romantika bőven pótolja az olvasót az izgalmakban elszenvedett fáradságokért és néhol a humor is felüti a fejét.

A harmadik rész pedig igazán a megoldókulcsa ennek az egész könyvnek.

Persze várható is volt, hiszen lezáratlanul nem lenne szerencsés hagyni egy könyvet, már csak a felháborodott, vérszemet kapott olvasók miatt sem, mint amilyen sejtésem szerint én is lettem volna. Ami számomra nem volt megfelelő az a lezárás folyamata. Bizonyos rossz döntések miatt sok szenvedést kapunk, ami olvasható és érthető volt, de a megoldás számomra összecsapott érzetet keltett. Nem gondolom azt, hogy pár oldalban mindent meg lehet bocsájtani, már csak azért sem, mert, ahogy a mondás is tartja: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

Úgy gondolom, hogy fontos üzenete van ennek a történetnek. Nem csak a női emancipáció tekintetében, de mint társadalomkritika is megállja a helyét. Nem csak a nemek közötti másságok vannak kiélesítve, hanem a szakmákon belüli tisztesség és becsületesség is. A korrupció fekete fátyla folyamatosan fel-fel lebben és bizony egy olyan olvasót, -mint amilyen jómagam is vagyok-, akinek az igazságérzete igencsak magas, sokszor mély lélegzetvételre készteti.

És, ami számomra külön örömöt okozott, az a meglátás, hogyan is vélekedtek és cselekedtek a szülés közben a nőkkel szemben. Bár ez a folyamat természetes, mégis talán az egyik legfájdalmasabb, amin nő keresztül mehet. Kiszolgáltatottságukban az emberek hatalmas bizalommal vannak segítőjük, ebben az esetben, az orvosok felé.

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon érdekes és nem utolsó sorban korhű történetet olvastam. Bár nem lett kedvenc, mégis teljes bizonyosággal írhatom, hogy nem utoljára vettem kézbe.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Book24 oldalán meg tudod rendelni.

Írta: NiKy