Kyoichi Katayama - Kiáltsd ki a szerelmed a világ közepén

 

„Furcsa, de amikor azt hisszük, hogy nincs jövőnk, rájövünk, hogy sokkal erősebbek vagyunk, viszont amikor az egész élet előttünk áll, akkor ez az erő elhagy bennünket.”

Sokszor hangoztatom, hogy mennyire szeretem a keleti népek kultúráját. Hallgatom zenéiket, nézem sorozataikat, olvasom könyveiket. Azt el kell ismernem, hogy a japán társadalom cseppet távolabb áll tőlem, de elsőlegesen saját hiányosságomnak rovom fel ezt a tényt, sem mint annak az eshetőségnek, hogy érdektelen lennék e tekintetben. Amikor előolvasói lehetőséget kaptam a Művelt Nép Kiadó jóvoltából, - amit ezúton itt is köszönök -, nagyot dobbant a szívem, hiszen egy olyan történet nyitotta meg kapuját előttem, amely bár az ifjúságnak íródott, mégis sokkalta több annál. És valóban, az emberi pszichológia labirintusában jártam, megmásztam az élet legnagyobb hegyét, hogy levethessem magam a legveszélyesebb szakadékba. Hogy megérte-e? Gyere és fedezd fel velem és döntsd el magad!

Kyoichi Katayama 1959. január 5. (életkor 63 év), Uwajima, Ehime prefektúra, Japánban született, és a Kyushu Egyetemen végzett. A szerző első nagy könyve a Kehai (Jel) volt. A könyv elnyerte a Bungakkai Újoncok díjat. Kiáltsd ​ki a szerelmed a világ közepén című regényéből egy manga (illusztrálta: Kazumi Kazui), egy film és egy japán televíziós dráma készült. Ezt a kiadványát fordították le először angolra 2008-ban.

Kiáltsd ki a szerelmed a világ közepén című regénye 2022 nyári újdonságainak egyike lesz, amelyet a Művelt Nép Kiadó gondozásának köszönhetünk.

Az első, ami megfogja a leendő olvasó tekintetét, az a borító. Az anime hatású kép egy igazi csemege mind a szemnek, mint pedig a léleknek, egy olyan ígéret, amely minden tekintetben azt adja amit sugall.

De miről is szól a történet?

Adott két fiatal, akik miután egy osztályba kerülnek, a közös osztályfeladatok elvégzésével egyre több időt töltenek együtt.

Sakutaro különleges fiú minden tekintetben, hiszen eszes, kiváló a sportok terén és egy csodálatos lélek barátja lehet. A kezdeti barátság szépen lassan átalakul egy mély és erős szerelemmé, amelyet sem az idő, sem pedig ember fel nem oldhat benne.

Aki egy intelligens és kedves lány. Az osztálytársai kedvelik, hiszen szép és szorgalmas leánynak ismerik meg. A Sakutaro-val való harcai és elmélkedései egy gyönyörű érzelmi virágot eredményeznek, amelynek szirmaira bomlása két ember lassan áramló, mégis tartalmas kapcsolatát hozza létre.

De mi van akkor, ha az élet tartogat olyan meglepetéseket, amelyekre egyikük sincs felkészülve? Vajon milyen jövő vár bármelyikükre is a másik nélkül? Vajon képes lesz-e bármelyikük is egy félként létezni a világban, mikor a másik fele nincs vele? És mit tehet egy örök lánggal lobogó, igaz szerelem, ha a szél folyamatosan játszik vele, és csak addig létezhet, míg küzd és akar?

„– Az életben bizonyos dolgok megvalósulnak, bizonyos dolgok meg nem valósulnak meg. Ami megvalósul, azt azonnal elfelejtjük, ami nem, azt mindig féltékenyen dédelgetjük magunkban. Az álmok vagy a vágyak is ilyenek. Bizonyos értelemben maga az élet szépsége abban a szerelemben rejlik, ami sosem létezett. Így nem marad felesleges valami, ami nem is volt, mert a valóságban már, mint szépség létezik.”

Ez a történet nyomot fog hagyni az olvasó lelkében akaratlanul is. Felmerül majd mindenki életének jelenlegi képe, hogy mit ért el és hova tart. Megmérettetik az emberi lélek majd a létezés nagy csatájában, hogy a végén számot vethessen mindenki magával, jó és rossz döntései által. Mert a végén mindenki ugyan arra az ösvényre fog lépni, de a megtett út nem mindegy milyen élményekkel telik.

Szubjektíven úgy gondolom, hogy ez a történet gyönyörű, hiszen számos oldalról vizsgálja az emberi lelket, az élet értelmét és a két lélek közt megélhető tiszta szeretetet.

„– Azt hisszük, sokat fejlődött a világ, de valójában az érzések, amiket minden egyes ember a szíve legmélyén rejteget, nos azok talán soha sem változtak.”

Sakutaro karaktere kimagasló, hiszen hibázik, tehát esendő, mégis sokat tanul és végül elérkezik a megfelelő ösvényre. Nagy utat jár be, de minden egyes küzdelme egy nagy csodához vezető szükséges erőfeszítés, amely nélkül nem érhetne el a végcélhoz.

Aki minden tekintetben gyönyörű és ezt egész végig így éreztem.

A két karakter közti érzelmi térkép tele van buktatókkal, zsákutcákkal, mégis létezik az arany középút, csak meg kell találniuk a rávezető ösvényt.

Számomra még egy szereplő volt igencsak fontos, ez pedig a nagyapa. Az ő értékrendje és egy bizonyos kérése megfájdította a lelkemet és hirtelen úgy éreztem, hogy Sakutaro nagyon szerencsés ifjú, mert ilyen felmenője lehet.

Események szempontjából bár lassú folyású, mégis cselekménydús. Az olvasónak el fog szorulni a torka, talán szenvedni is fog, de senki szeme nem marad szárazon. Ráadásul egy szépen érzékelhető párhuzamot láthatunk a múlt és jelen, élet és halál, valamint Sakutaro és Aki között. Minden idősík nagyon fontos és meghatározó a történet alakulását tekintve.

Nagyon hálás vagyok azért, mert olvashattam ezt a történetet és egy új kedvenc szerzőre lelhettem.

Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, mert legyél ifjú, vagy annak valló felnőtt, a lelked ezer színben fog pompázni, hogy végül megismerhesd az igazi sötétséget. Aki „túléli” ezt az utazást, annak pedig a jutalma sem marad el végül. És egy nagyon igaz gondolat: „A világegyetemben minden dolognak célja van, nincsenek rögtönzések vagy váratlan változások. Nekünk csak azért tűnnek váratlannak, mert nem értjük azokat. A gyakorlatban az embernek nincs meg a kellő intelligenciája, hogy felfogja ezeket.”

Remélem kellően felcsigáztalak, hiszen tényleg érdemes kézbe venni a regényt. Ha úgy érzed kíváncsi vagy rá, nem kell mást tenned, mint a Libri weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy

Josza Buszon - 120 haiku

 

„Tó és a folyó

egymásba feledkeztek

zápor idején”

Most már biztos vagyok abban, hogy a költészet eme ágazata is hatalmas kedvencemmé vált az évek alatt. Amikor ezeket az apró, de mégis annál nagyobb érzelmeket tükröző sorokat olvasom, mindig úgy érzem, hogy egy kincsre leltem általuk. Megbékélve az adott helyzetemmel, a világgal és önmagammal is egyaránt. Mert ezekben a sorokban benne van a költő lelkének egy pici lenyomata, az én lelkem éppen aktuális árnyalata és a költészet határtalansága, amelynek egyenlete egy visszafordíthatatlan változást idéz elő bennem. Minden haikuköltő egy varázsló is egyben, legyen az a régmúlt vagy a jelen nagy alakja, mindegyik kapott egy varázspálcát és csak rajtuk múlik, hogy mit kezdenek vele. Szerencsére a múltban alkotó nagy varázslók munkássága fentmaradt az utókor számára, hogy minden befogadó lélek rálelhessen a maga kedvencére és vissza-visszatérve elmerülhessen ebben a csodálatos világban.

A Napkút kiadó sajátos sorozatába tartoznak az egy címet viselő 120 haiku alkotások, amelyek mindig egy aktuális szerzőt emelnek ki költeményeik által. Jelen esetben Josza Buszon nevével ismerkedhet meg az olvasó. Ráadásul minden kötet egy sajátos fordítói nyelvezettel dicsekszik, amely még jobban kiemeli a kötet fényét és ezt ismételten Czifra Adrienn munkájának köszönhetjük.

Josza Buszon másnéven Josza no Buszon ( 1716. Szeccu tartomány – 1784. január 17. Kiotó prefektúra, Japán) japán haiku-költő és festő, az Edo-kor egyik legnagyobb költőjeként tartják számon. Róla itt tudhatsz meg többet.

A 120 haiku című könyv 2021-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. A borítót Utagava Hirosige (1797-1858) fametszetének felhasználásával Bobek Attila tervezte.  A borítón szereplő tájképet pedig Josza Buszon tanítványa, Macumura Gosun (1752-1811) festette.

Ha van köztetek olyan, aki már kézbe vette az eddig megjelent két könyv bármelyikét, annak nem lesz újdonság a mostani szerkezeti felosztás, hiszen itt is a négy évszakra osztható a könyv. Minden időszak egy-egy érzelmi szintet jelöl, amelyek egy egységként érzékelhetőek. Minden alkotás kimagasló a maga nemében, én mégis négy kedvencet választottam, amely jól mutatja az adott időszak pompáját és árnyoldalát is egyetemben.

Az első, amellyel rögtön megismerkedünk a Tavasz. Az élet újrakezdése, a természet ébredezése. Az állatok „téli álom” utáni ébredése, tulajdonképpen egy új élet csírája serken ebben a szakaszban.

„Szilvavirág hullt,

magányban fagyoskodik

a szomorúfűz”

A Nyár már az önfeledtség és boldogság időszaka. A meleg üdítően hat a lélekre és a természetre egyaránt. Egy kellemes nyári zápor frissítője után, a meleg szellő simogatása által szinte szárnyra kap minden élő és tán holt is, hiszen ilyenkor a teljességé a főszerep.

„Időm múlatom –

ecset helyett fűszállal

festem legyezőm”

Az Ősz már némiképpen a búcsú ideje, de még minden zsizseg, hiszen a természetben élők felkészülnek a fagyos télre, elemózsiát gyűjtenek és meleg fészket készítenek. Míg a növények ezer színben pompáznak, addig az emberi lélek feltöltekezik a látvánnyal, a mennyei illatokkal és elfogadja, hogy lassan itt a csendesség időszaka.

„Ni, egy kis róka

bújócskázik tán velem

őszirózsák közt”

És végül elérkezett a Tél, fehér köpenyt húz magára a világ. A táj kopár, bár selymesen csillogó, hiszen a fehér lepelre hulló napsütés meg-megcsillan a zord idő ellenére is. A világ álmos és lassú, bár a felszín alatt vannak népek, kik most is szorgalmasan élik a hétköznapjaikat. Az emberi szív elfogadja ezt az állapotot és elgondolkodik az eltelt időszak múlandóságán, az életében megélt vagy éppen elkerült pillanatokon, eseményeken. Ahogy a világ lenyugszik, úgy éled a remény az újdonság iránt, de még ki kell „pihenni” az eltelt időszakot.

„Hangtalan kopog,

mohát áztat az eső,

felsejlik a múlt”

Azt hiszem ez a könyv is méltó helye lesz a szívemben, a lelkemben és a polcomon egyaránt. Sokáig olvastam, hagytam ülepedni, megérni egy-egy alkotás üzenetét és mégis úgy éreztem többször is, hogy még sokszor kézbe kell vennem, mert, ahogy idősödöm én magam is, úgy változik majd a költemények jelentése. Ahogy mondani szoktam: „megérik” a lelkemmel együtt.

Ajánlom a könyvet a költészet szerelmeseinek, főleg aki nyitott a haikuk világára, elvégre ezek az apró csodák teszik teljessé egy nehezebb napunkat, mikor a lelkünk szárnyat növeszthet és a gondolatokkal együtt dimenziókon át repülhet. Csodálatos és egyben nagyon igaz ez az alkotás is:

„Ó, bár feledné

vén fejem a szerelmet…

Potyog az eső”

Amennyiben ezek után nyitott vagy a könyv elolvasására, nem kell mást tenned, mint a Napkút Kiadó weboldalára ellátogatnod!

Írta: NiKy

Nacume Szószeki - 120 haiku

 

„Ketten reppennek

s egyként táncolnak tova –

pillangórománc”

Nagyon érdekes, hogy nem is olyan régen ugyanezzel a címmel és fordítóval olvastam egy hasonló kötetet, ami akkor nagy kedvencem lett és azóta is többször elővettem. Bevallom tudatlanul sikerült így választanom, de ha már így alakult, nagy örömmel álltam neki ennek a kötetnek a felfedezéséhez is. De mielőtt ebbe részletesen belemennék, szeretném megköszönni a Napkút Kiadónak, hogy ismételten távoli tájakon járhattam általatok és újra felfedezhettem azt a sok csodát, amit az életünk vagy a természet tartogat a szemfüles figyelőknek. Köszönöm.

A mostani kötet ismételten csepp mind terjedelmileg, mind külsőleg. A borító nagyon megtetszett, hiszen jó ránézni és valahogy nyugtatóan hatott rám, erre pedig most nagy szükségem volt úgy érzem.

Mint fent már említettem Czifra Adrienn fordítói munkájának köszönhetjük ezt a csodálatos kis könyvet. Mivel nem először találkozom a hölgy munkásságával, így nagy elvárásokkal kezdtem neki az olvasásnak.

Nacume Szószeki, japán író alkotásait olvashatjuk a könyvben. Az alkotó eredetileg Nacume Kinnoszuke néven látta meg a napvilágot 1867.február 9.-én. A legtöbb forrás szerint a Meidzsi-korszak egyik legelső regényírója és munkásságának köszönhetően, a modern realista regény megalapítója is egyben. Főbb művei, hogy csak párat említsek, a Macska vagyok és a Kokoro. Bár elsődlegesen regényeket írt, de számos haikut is köszönhet neki az utókor. (Róla itt tudhattok meg többet).

Ebben a kötetben 120 válogatott alkotása olvasható, mely 5 fő részre osztható.

Az első rögtön Újév címmel vezeti be olvasóját a különleges sorok világába. Hoztam is egy példát számotokra:

„Engedtessék meg:

új év első reggelét

ágyamban töltsem”

A következő fő állomásunk természetesen a Tavasz. A megújulás és az élet kezdetét jelképező időszak számos ihlet forrása és egyben egy különleges és szeszélyes állapotot okoz. Innen is szeretnék néhány kiemelkedő alkotást megmutatni. Nézzétek csak!

 „Alkonyi órán
halvány pír az ablakon:
hegytetőtűz gyúl”
 

A második:

 

„Belereng az ég –
ködfátyolból feltörő
csatakiáltás”

 

Az utolsó:

 

„Elmém gyötrődik
mint holdsugár a ködben
akad ilyen éj…”

A harmadik időszak természetesen a Nyár, ilyenkor csiripelnek a madarak, jó az idő és többnyire kellemesen telnek a napok. Ez az etap egy érdekes gondolatvilágot eredményez:

„Jánosbogarak

mintha fogócskáznának

hűs folyó tükrén”

És egy másik:

„Álmából kelve

szárnyra szökken egy tücsök –

dobkongás hallik”

Az Ősz hamar eljön, ebben a periódusban a színek dominálnak és egy bizonyos enyészet érződik már. Innen is hoztam pár szépséget:

„Hajnalkavirág

épphogy szirmát bontotta –

ennyi hát a lét?”

És a második:

„Zord őszi szélben

ha felmászol a dombra

hegyeket láthatsz”

A Tél kikerülhetetlen, hiszen egyszer mindennek vége lesz. Bár, ha az alkotó szemével nézzük ezt az időszakot, akkor olyan érzésünk lehet, mintha a világ egy csodálatos fehér dunyhában pihenne meg. Erről ezek a sorok mesélnek a legjobban. Nézzétek csak!

„Hófödte hegyen

ha járnak is emberek

láthatatlanok”

És egy másik:

„Téli szélvihar

tajtékzó hullámokba

lökte a napot”

Szubjektív véleményem a kötetről, hogy nagyon megnyugtató volt végigolvasni, ugyanakkor egész végig éreztem egy bizonyos depresszív mélységet, melyet még akkor is emésztettem, miután már letettem a könyvet. Erről és arról a csodálatos lelkivilágról mesél ez a pár személyes kedvenc haikum. Kérlek, olvassátok figyelmesen!

„Napnyugta után

ha a vihar ideért

el kell búcsúznunk”

A második:

„Datolyaszilva –

édesen se feledd el

fanyar múltadat!”

És a harmadik:

„Párnám peremén

búcsúznak a csillagok –

hajnalhasadás”

Talán túlgondolom, de úgy éreztem az elmúlás többször eszébe jutott az alkotónak. Sok oldalról és több szemszögből közelíti meg az adott témát és bár a sorok gyönyörűek a maguk nemében, én mégis sírva fakadtam, mert szinte hallottam, ahogy hangosan nekem olvassa. Tudom, hogy sokan gondoljátok úgy, hogy túl élénk a fantáziám, de ezen alkotások csak akkor csapódnak le az olvasóban, ha hagyod, hogy a lelked szárnyra kelljen. Számomra ez a három alkotás a kötet ékköve és igazán csak az fogja érteni, aki elengedi magát olvasása közben.

„Padlásszobámban

magányosan alszom el

rideg éjszakán”

A második:

„Egyetlen csillag

összes álmom elűzi

fagyos éjszakán”

És az utolsó:

„Múlóban az év

gömbölydeden szunyókál

macskám ölemben”

Összességében elmondhatom, hogy egy egyedi és kiemelkedő haiku kötetet olvashattam, mely több mély és megrázó gondolatot hagyott bennem. Az egyik ilyen, hogy a világ évről évre folyamatosan változik, de az ember soha.

Ajánlom mindenkinek, aki szeret elmerülni a természet csodáiban, néha teret mer adni a komorabb gondolatoknak és akár csak pár sor erejéig is elmerészkedne gyönyörű tájakra. Mert ne feledjétek: A halálnak nem a légzés hiánya az egyetlen formája. Ha nem láthatsz olyan dolgokat, amelyeket eddig minden nap láthattál, a lelked elsorvad. Mert bárhol is jársz az életben, a megszokottól elszakadni nem lehet.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Napkút Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Maszaoka Siki - 120 haiku

 

„Kövön szunnyadó

pillangó, rövid életemet

tovább álmodod?”

Nem tagadom számomra a versek valahogy mindig is közelebb álltak a lelkemhez, mint a haikuk, ugyanakkor nagyjából két éve érzem azt a bizonyos „hívást” és rendre elolvasok egy-egy ilyen kötetet. A mostani értékelésem is egy ilyen gyűjteményről szól, melyet Japán egyik leghíresebb haiku írójának műveit szedte „egy csokorba”. De először is szeretném hálámat kifejezni a Napkút Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt. Általatok messzi tájakon járhattam, és ha csak lélekben is, de feltöltekezhettem. Köszönöm.

Maszaoka Siki japán költő, író, újságíró és irodalomkritikus. Több forrásból merítkezve, úgy tudom, hogy az 1894–95-ös első kínai–japán háborúban a Nippon című napilap riportere volt. A haiku négy nagy mestere egyikének tartják. Ő a megújítója az addig hokkuként ismert, és általa haikura átkeresztelt versformának. ( Róla itt tudsz bővebben olvasni).

Czifra Adrienn műfordító munkájának köszönhetjük ezt a csodálatos kötetet. Az általa „életre” keltett szavak szárnyán számos emocionális hullámvölgyön mehettem keresztül és bizony sokszor a könnyeimet törölgettem olvasásom közben.

A könyv négy nagy fejezetre bontható, melyeket az évszakok ihlettek és tulajdonképpen egy teljes évet ölelnek fel. Bár az is igaz, hogy egy ötödik rész is megbúvik a lapokon, mellyel tulajdonképpen elkezdődik minden. Nézzünk is egy-egy példát ezekre!

Az első ilyen, melyet fent már említettem, az Újév címet kapta. Az ebben a részben található elszórt alkotások mind nagyon friss érzést keltenek az olvasóban. Hogy csak egy példával éljek:

„Hegyekben álló

több száz régi könyv fölött

új év köszönt be”

A következő fejezet már egy sokat ígérő időszakról mesél, mely nem más, mint a Tavasz. Alapjaiban is a változékony, de újjáéledő természetet keressük, mely a költő írásaiban is fellelhető. Nézzétek csak!

„ Tavaszi parton

derűt csal az arcomra:

minden él, virul.”

És a másik:

„Szárnyát libbentve

szellő hátán tovaszáll

kicsiny pillangó.”

A harmadik nagyobb részben természetesen csak is a Nyár kaphat helyet. A meleg levegő, az illatoktól és színektől dúskáló kert számos ihlet forrása. A költő többször visszatér egy-egy mozzanathoz, mégis számos oldaláról mutatja be. 

„Világnak terhét

vállaimról ledobom:

déli szieszta”

És a második:

„Hűvös holdfényben

zöld békák kuruttyolnak

eget rengetőn”

A negyedik fejezet már az Ősz beköszöntével érkezik el hozzánk, ahol már érezzük az alkotó bágyadtságát és egy bizonyos készülődést, mely valószínűleg elszomorítja majd az olvasót. Erről is hoztam egy kis ízelítőt:

„Tovatűnt a hold:

égbe törő nagy hullám

bekebelezte”

Vagy a másik:

„Micsoda magány –

tűzijáték elillan

s egy csillag lehull”

És az utolsó fejezet, mely mindig az elmúlásról szól, természetesen a Tél beköszöntével kezdődik. Az itteni haikuk már teljesen más élményt nyújtanak az olvasónak, és bár nem feltétlen kellene szomorúságot éreznünk, valahogy mégis ezt hozza felszínre. A mozdulatlannak hitt táj pedig, bár tele van élettel, mégis csak a figyelmes szemlélőnek mutatja meg valódi arcát.

„Hópelyhek mögött

lilában játszik a hegy

ó, bealkonyul”

És a második:

„Kis hegyi falu:
hó alatt láthatatlan
csak patakját hallom”

Személyes élményem a kötettel kapcsolatban, hogy bár valóban rendkívül igényes és sokrétű haikukat olvashattam, mégis számomra egész végig rám telepedett egy bizonyos bú, komorság. Többször úgy éreztem, hogy reménytelen a világ, hiszen igazságtalanságként fogtam fel az alkotó küzdését betegségével. Egy ennyire sokrétű ember, hogy szenvedhet ilyen kórságban? És milyen fiatalon tapasztalta meg az élet árnyékos oldalát. És pont ezért, két írása kimondottan a lelkem mélyéig hatolt és biztosan állíthatom, hogy nem fogom elfelejteni, amíg élek.

„Engem, ki elmegy

és téged, ki itt maradsz:

más-más ősz köszönt”

És egy újabb gyöngyszem:

„Elbúcsúztunk hát

gondolatok peregnek

és a könnyeim”

És még egy pár sort szeretnék kiemelni, melyben igazán éreztem az elmúlás fájdalmát és akárhányszor olvasom, csak potyognak könnyeim.

„Kezem elfagyott

nem mozdul már ecsetem

túl későre jár”

Összességében úgy érzem, hogy egy kimagasló gyűjteményt volt szerencsém olvasni, mert bár érzékenységem számomra is meglepetés volt, mégis határozottan kiállok azon véleményem mellett, hogy minden könyvnek meg van az a különleges esszenciája, hogy jó időben és pont akkor szólítja meg olvasóját, mikor szüksége van rá. Ezért is gyógyír számomra az olvasás!

Ajánlom minden olyan olvasni szerető léleknek, akik szeretnek elmerengeni az élet apró szegmensein, és ha csak pár sor erejéig is, de meglátják a tiszta, natúr valóságot.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Napkút Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Kavagucsi Tosikadzu - Mielőtt a kávé kihűl

 

Vannak azok a történetek, melyeket azért veszünk kézbe, hogy egy időre kiszakítsanak a hétköznapok megszokott malom őrléséből és vannak azon olvasmányok, amelyek formálnak a lelkünkön. Hogy ez tudatos, vagy tudatalatti nem tudom pontosan, de nem egyszer éreztem, hogy más vagyok egy-egy kötet olvasása után. A mostani regényt már egy ideje nézegettem a polcomon, de mindig volt fontosabb. Pedig kimondottam szeretem a keleti kultúra alkotóit, különösen a japán írókat, mert kevés érzelemből táplálkozva, elképesztő műveket képesek létrehozni. Pontosan ezzel találkoztam a mostani olvasási élményemben is. És bár sokáig nem nyúltam a könyvhöz, most mégis úgy gondoltam, hogy pont jókor vettem kézbe. Eredetileg nem akartam értékelést írni hozzá, de már az első történetnél éreztem, hogy különleges és mindenképpen érdemes felhívni rá a figyelmeteket!

Kavagucsi Tosikadzu - Mielőtt a kávé kihűl című kisregénye csupán 250 oldal, mégis felölel olyan fontosabb témákat, melyekről beszélnünk kell!

A kötet négy fő részre osztható. Nézzük is sorra őket!

Szerelmesek címmel kezdődik a könyv, melyben egy férfi és egy nő találkozik a szokott módon. Semmi különleges nincsen ebben csupán az alkalom körülményei. Nem a szokásos kellemes, akár idilli társalgás folyik le köztük, melynek eredményeként a hölgy magára marad. Az ezután való események kissé kaotikussá teszik a történet megértését, de ha figyelmesen olvasunk, rá fogunk jönni mi is a lényege. A főszereplő hölgynek van lehetősége visszatérni ahhoz a bizonyos beszélgetéshez és bár a jelene nem változik meg, a jövőjére bizony kihatással lesz, mely különlegessé teszi ezen események láncolatát.

A második fejezet, A házaspár címet kapta. Amikor olvastam úgy éreztem, talán a legmegrázóbb események elevenednek meg szemeim előtt. Adott egy férj és feleség, az egyik kertész a másik ápolónő. Míg a férfi szeret utazni, addig a nő a vele töltött időt kedveli. Ez a rész az emlékekről szól és arról, hogy a szeretet bármilyen nehézségen át is kitart és számunkra sokszor csak az a fontos, hogy a másik fél jól érezze magát és boldog legyen. A múltba való visszatérés nem változtatja meg a jelent, de feltölti a jövőt. Talán ekkor sírtam először a könyvön, mióta elkezdtem az olvasást és akkor úgy éreztem elevenembe talált a történet üzenete. Hiszek a szerelemben, még akkor is, ha hidegebb a személyiségem és tudom, hogy amikor társat választottam, akkor hasonlóan gondolkodtam, mint a fenti szerelemesek. Van egy párom és pont ezért értem és átérzem az üzenet mélységét. Rendkívül megrázó volt a számomra.

A következő része a regénynek, A nővérek címet kapta. Két testvér elmondott és elhallgatott időszakáról mesél, melyet beárnyékol egy nem várt tragédia. Hogy mit változtat a jelenen egy kávézóban elfogyasztott kávé? Nos, megtudod, ha elolvasod a könyvet!

Az utolsó történet pedig az Anya és gyermeke címet viseli, ahol kivételesen nem a megszokott formában történnek az események, mégis mélyen megérintette a lelkemet. Egy anya és gyermeke kapcsolata mindig különleges marad, akár gondokkal tarkított, akár nem.

Az események különlegessége és azonossága, hogy ugyan azon a helyszínen játszódnak és egy bizonyos székhez van közük. És bár négy fő fejezetből áll a regény, én úgy gondolom egy ötödik történet és megbúvik a lapokon. Ez pedig nem más, mint az állandóság a különböző időutazások között. De, hogy miképpen is értem ezt? Nos, erre magadnak kell meglelni a választ kedves érdeklődő! Amit viszont még ki szeretnék emelni, az az utazás. A folyamat igen szigorú szabályokhoz van kötve, melyek megismerésekor elgondolkodik az utazó vajon megéri-e? Nézzük hát mik ezek!

Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.

Mint láthatjátok nagyon szűk keretet szab és nem biztos, hogy megéri. Ugyanakkor mégis azt kell, hogy írjam, hogy van értelme. Mert bár a jelen nem változtatható meg, aki ott jár változik. A kulcs bennünk van. Mivel mi már nem ugyanúgy térünk vissza, mégis csak lesz egy bizonyos előrehaladás. A jövő pedig képlékeny.

Ha saját szemszögemből nézem a könyvet, akkor én minden egyes fő fejezettel ráültem arra a bizonyos székre és minden alkalommal elvesztettem valamit magamból, hogy aztán újraépíthessem magamat. Az életem annyi sebből vérzik, és sokszor nem foglalkozom vele. De most valahogy úgy érzem a legjobbkor vettem kézbe a könyvet. Sokat segített, hogy megértsem a változás kulcsa én vagyok. Bár nem fogok tudni mindenben előrébb lépni vagy megbocsájtani, mégis úgy gondolom, ha csak egy területen lesz fejlődés, már megérte.

Számomra a könyv üzenete elsődlegesen az, hogy nem az a lényeg, hogy mi történt a múltban, hanem a hogyan! A részletekben rejlik sokszor a lelki fájdalmunk kulcsa. Visszatérni és újra átélni, bár elég hihetetlenül hangzik, tudom, de mégis talán csak kevesen lennénk olyan bátrak, hogy megtennénk ezt a lépést. Még akkor is, ha nagyon vágynánk rá, hiszen újraélni egy keserű tapasztalatot, néhol mazochista érzetet kelthet, de nem erről van szó. Csupán nem elég a vágy, ténylegesen akarni kell. Még akkor is, ha az adott pillanatban rossz lesz, mert amikor megtörténik velünk a negatív élmény, nem figyelünk a részletekre. És sokszor a tragédiaként felfogott események, nem azok, aminek elsőre látszanak. Ezzel csak azt akarom írni, hogy egy dolog szenvedni a múlt miatt és egy másik dolog visszagondolni és megpróbálni pontosítani mi is történt akkor velünk. Remélem, hogy értitek, hogy miről írok most nektek. Ez a történet erről szól. Megérteni, hogy a részletekben kell keresni a gyógyírt sokszor, és bár tudom, hogy vannak kivételek, mégis hiszem, hogy ha csak annyit érünk el ezzel a plusz kellemetlenséggel, hogy megértjük a valódi történéseket, eseményeket, már formáltunk a fájdalmukon és remélhetőleg könnyebb lesz.

Úgy gondolom, hogy ezt a kötetet egyszer feltétlenül érdemes kézbe venni. Ha elég bátor vagy kíváncsi vagy, javasolnám, hogy készíts magad mellé egy csomag zsepit és egy adag finom kávét. Ne feledd, hogy nem hagyhatod el a helyed és a kávédat melegen idd meg!

Ez a regény csodálatos mind kívülről, mind belülről. Kedvenc!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Kossuth Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet!

Írta: NiKy