Laurie Halse Anderson - Shout – Hadd kiáltsak!

 

„A gondolat szabadsága nélkül

nem létezhet bölcsesség;

ahogy a köz szabadsága sem

létezhet szólásszabadság nélkül.”

(Benjamin Franklin, 1722)

Vannak könyvek, amelyeknek fáj az olvasása akaratlanul is. Persze természetesen nem fizikai értelemben, hiszen egy bizonyos fantomfájdalomról lehet szó csupán, mégis valóságos és nagyon maradandó élményt hozó. A lelkem üvöltözik a gyötrelemtől az elmondott vagy éppen elhallgatott álmoktól, amelyeket látomásként élek át minden egyes sorral, mondattal, pedig nemcsak rólam szólnak. Ezek lehetnek téveszmékből vagy egy erős szekunderszégyenérzetből fakadóak, amelyek nem engednek el, hiába küzdök ellenük. Ezért igyekszem ritkábban kézbe venni olyan alkotásokat, amelyeket a valós élet ihletett, talán kis túlzással írt is, hiszen a tollat tartó kéz a megélés forrása, a gyötrelem melegágya. Bár az ilyen kötetek részben gyógyítanak is, mégis elmondható, hogy minden sorral meggyötörnek is egyben, és senki sem akadályozhatja meg ezt a folyamatot sem. Persze felmerül ilyenkor a kérdés­; nem egy újabb feminista kiadványról van-e szó? Van benne, ez tagadhatatlan, ugyanakkor sokkalta több annál. Egy erős jellemű Nő kiáltása minden olyan erőtlen lélekért, akit bántalmaznak, elnyomnak és megerőszakolnak élete folyamán. Valakinek el kell mondania az elmondhatatlant, valakinek vállalnia kell a „rossz zsaru” szerepet. És ki lenne hitelesebb annál, mint aki maga is az áldozatok soraiból lép ki a porondra! Hogy miért érzem így? Azért, mert Nő vagyok a szó minden jelentésében, és mert ember is a maga esendőségében. Egy vagyok az áldozatok listájáról és egy megtépázott nemhez tartozom, amelyet a világ egy része elfed és meggyaláz, egy másik része felemel és dicsőit, és képviselőit egy harmadik oldalról pedig csak egyszerű futóbolondoknak tartják, akik már az anyatejjel magukba szívták az engedelmesség törvényét, amelyet indokolatlanul életük végéig hordozzák. Nőnek lenni Európában, Amerikában és Ausztráliában felemelő, a világ más tájain elfelejthető. Átok vagy erény, ezt eldönti mindenki, de ez a könyv nem csak rólunk és értünk kiált, hanem minden nemi erőszakot megélt gyermekért, nőért és férfiért egyaránt. Ha túl sok neked a téma, megértem és ne olvasd tovább, de a mostani értékelésem erről fog szólni részletesebben.

„Nemcsak az számít, hogy mit mondasz, hanem

az is, hogyan ugye?”

Hosszú ideje vártam erre a kötetre, pedig bármikor megvehettem volna, de be kell, hogy valljam, féltem tőle. Idén már egy szerző nagy hatást gyakorolt rám, és szinte naponta jut eszembe egy-egy versének részlete. Komikus kissé, hiszen először megvetettem ezt a költőt egy olyan alkotásáért, amit nem tudtam befogadni, de azóta további két könyvét vettem kézbe és minden megváltozott bennem. Rupi Kaur könyvei felemeltek egy elfelejtett sáros múltból, de eme kötet szerzője megtanította, hogy felemelt fejjel nézzek szembe a világgal.

Kép: NiKy m.i.

Laurie Halse Anderson egy amerikai író, aki elsődlegesen gyermek – és ifjúsági regényeiről ismert. Először szabadúszó újságíróként kezdte pályafutását, így első éveiben a The Philadelphia Inquirernél dolgozott. Ez idő alatt gyermek - és fiatal felnőttregényeket kezdett el írni. Annak ellenére, hogy elutasító leveleket kapott számos kiadótól, végül 1996-ban kiadta első gyermekregényét, az Ndito Runs-t, amelynek alapsztorija a kenyai olimpiai maratoni futókon alapul, akik minden nap az iskolába és a versenyeken futottak. Még abban az évben megjelentette a Pulykahimlő című történetét, amelyet lánya, Meredith ihletett, akin hálaadás napján tört ki a bárányhimlő. 1998-ban kiadta végre No Time For Mother's Day című könyvét, amelyben már „ismert” karakterek szerepelnek. A szerző pályafutása alatt számos fikciót is írt, amelyek a világ szemében híressé, a baráti és családi szűk körben pedig elismertté tették. Kis hazánkban először a Hadd mondjam el… ezt követően pedig a Jégviráglányok kerültek a könyvesboltok polcaira. Első szabadverselésben megírt memoárja 2021-ben látott napvilágot, a Könyvmolyképző Kiadó gondozásának köszönhetően. A szerzőről honlapján olvashatsz többet, amelyhez angol nyelvtudást szükséges.

Laurie Halse Anderson - Shout – Hadd kiáltsak! című szabadverselésben megírt memoárja egy olyan alkotás, amelyet kevesen fognak kézbe venni először. A vers manapság nem a „divatos” műfajokhoz tartozik eleve, így lényegesebben szűkebb réteg nyúl a kötethez. Pedig ebben a kiadványban hatalmas erő lakozik, csak bátornak kell lenni és némi türelemmel szemlélni.

A kötet három fő részre osztható, amelyek szépen elkülönítik az alkotásokat, mégis egy egységet képeznek.

Az első részt a szerző fiatalkora, a család bemutatása, az életviteli nehézségek és az idejekorán megtapasztalt nemi erőszak öleli fel. Ebben a szakaszban megismerjük a 70-es évek Amerikáját, egy olyan időszakból meritkezünk, amit a legtöbben hallomásból ismerünk, mégis újdonságként hat az olvasóra.

„A kép, ahogy apám megüti anyámat,

Picasso-festményként lebegett előttem,

mint a vasárnapi napfény, ami bevág

a templom ablakán, megtöri

és átrendezi a padló igazságát.”

Kép: NiKy m.i.

A szerző Frank A. Halse Jr. tiszteletes és Joyce Holcomb Halse gyermekeként a New York állambeli Potsdamban született. Ott nőtt fel húgával, Lisával. Diákként kezdetben érdeklődést mutatott az írás iránt, különösen a második osztályban. Anderson tinédzserként szeretett olvasni – különösen a sci-fit és a fantasyt –, de soha nem képzelte el, hogy író lesz.

„Akkor tanultam meg, hogy a szavaknak

olyan erejük van,

hogy valamelyiket ki sem lehet mondani,

és ezért sem hangjuk, sem igazságuk

nincsen.”

A kezdeti nehézségek nemcsak a családon belüli bántalmazások által mutatkoztak meg. Alsó osztályban nehezen tudott kiigazodni a betűk rengetegében és csak pár elhivatott (tanár) angyalnak köszönheti, hogy végül eredményes lett.

Kép: NiKy m.i.

„Utáltam olvasni. Gyűlöltem az oldalakon

nyüzsgő hangyákat, elveszítettem

az iskola iránti lelkesedésemet, küszködtem,

egy kirakós lett, csupa hiányzó darabkával.

Ha egyszer belénk égett, a butaság érzete sosem múlik el,

mindegy, hány érmet nyerünk.

(…)

És így, Leslie segítségével és a tanároknak

és könyvtárosoknak álcázott angyalok kórusával

éveken át tartó nagylelkű szeretettel és órákon

át tartó gyakorlással azok a hangyák végre

egyenes sorba masíroztak

szavakat formáltak, mondatok táncát járták, világokat

építettek egy lánynak, aki végre megtanult olvasni,

kinyitottam a kincsesládát

és szándékosan

lenyeltem a kulcsot”

Sokszor költöztek egyik városból a másikba, így a barátságok egyre nehezebben alakultak ki. Az otthon érzése elveszett és tulajdonképpen nem maradt semmi.

„(…) egy lelkész gyerekeként az ember

sokat költözik, nem festi ki a falát,

nem rak ki posztereket; a bútort az egyház veszi,

ők fizetik a jelzálogot, ők hozzák a szabályokat.”

Az erőszak után már semmi sem volt ugyanolyan az életében, mint azelőtt. Számos év telt el az önpusztítással, hogy végül egy kiüresedett héjként újra próbáljon egy kapaszkodót találni, amely végül visszavezeti az élebe. Nagyon kevés ember társ bármilyen formában is a sérült áldozatoknak, talán akaratlanul is érezhető egy megrontott élet fájdalma, ami ugyan nem fertőz, mégis sok erőt és kitartást igényel.

„A legtöbb kapcsolatnak szavatossági ideje van,

mint a tejnek és a kenyérnek. Némelyik

már a kóstolás előtt megsavanyodik.”

Végül igen komoly munkával sikerül visszatérnie az életbe, jó tanulmányi eredményei révén egy éves cserediák program keretén belül elutazhat Dániába, ahonnan végül egy erős fiatalként tér vissza.

Kép: NiKy m.i.

„Dániában, Skandináviában, Európában

a második világháború emléke lüktet, mint egy sebhely,

ha változik az időjárás vagy vihar közeleg

a régi országok hemzsegnek a harci sebektől,

amik felnyílnak, véreznek és új fájdalmat okoznak, ha nem kezelik

épp mint mi

a sebhelyek erősebbnek tűnhetnek, mint a sértetlen bőr,

de nem azok

ha egyszer sérültünk, könnyen sérülünk újra, sőt, rosszabb

elfog minket a kísértés, hogy pajzsok mögé bújjunk,

védekező állást vegyünk fel, belefulladjunk a bánatba

vagy drogokkal kísértett feledésbe merüljünk,

amíg a halál eltörli a reményt

Dán otthonom megtanított, hogy szólaljak meg

ismét, hogyan gondoljam újra a sötétséget és a fényt,

az erőt és a lágyságot

lehetőséget adott, hogy újratájoljam iránytűmet,

újraértelmezzem igaz északomat

és újrakezdjem"

Végül a szerző egyetemet végzett és saját családot alapított, de az igazi munka csak ezután várt rá.

A kötet második fő része már azokból az időkből merítkezik, amikor először szabadúszó újságíróként, később pedig íróként járta a világot és beszédet tartott az iskolán belüli és nemi erőszakról, a családon belüli bántalmazás súlyosságáról, hogy a szégyenérzet mellett van segítség és hogy mindenkinek jár a védelem. Több iskolában nemtetszést váltott ki beszéde a tanárok körében, akik valószínűleg tartottak a vezetőség dühétől, vagy éppen az elkövetők megtorlásától. De ennek ellenére számos helyről felkeresték és egy idő után megállíthatatlan levél dömpinget és megkeresést kapott, olyan személyektől, akik áldozatául estek valamilyen formában az erőszaknak.

„egyes fiúk arról mesélnek, hogyan lettek

férfiak áldozatai, öltözőbeli célpontok

hogy sosem használják az iskolai mosdót

egyszer sem a négy év alatt,

mert az veszélyes hely,

ha nem vagy alfa a megfelelő falkával”

Az utolsó fő szakasza a könyvnek a család egy-egy tagjának életébe enged betekintést, a múlt okozta károk rendbetételéről szól. Mesél a nevek fontosságáról vagy éppen a fák családjáról. Egy kicsike kincsesládát kapunk, elszórt bölcsességekkel, amelyek kincsek az élethez és örök érvényűek.

Kép: NiKy m.i.

„A legerősebb életben maradása

a magány receptje

suttogják a bükkök,

ha tudod, hogyan hallgasd őket.

csak undok, kegyetlen,

rövid életet szül. Ha egy

szenved,

mind elgyengülünk,

de ha mindenki erősödik,

táncra kelünk.”

Ez könyv számomra nagyon fontos üzenettel szolgál, hiszen egy gyermek gyötrelmén át, egy fiatal nő harcán keresztül mutatkozik meg, hogyan legyél nő vagy férfi, mindegy is igazán, hiszen egyek vagyunk az élet idővonalán. A farkastörvények az emberek civilizált életébe is betörnek akaratlanul is és a csendes fájdalom folyója mossa el a vétkesek bűneit. Minden lélek szabadnak születik, a teste saját magáé és senkinek sincs joga vele kereskedni, vagy akaratának gyönyörét lelni benne, ha a másik nem engedélyezi. A nők teste nem közügy, mindenki saját maga dönt sorsáról. Hogy ezt egyesek elfelejtik, az szomorú, de ha egy egész társadalom huny szemet felette, az szégyen.

Pontosan tudom milyen a szégyen érzete és a fájdalom, amely megváltoztatott engem is, de erővel és segítséggel nagy lépéseket lehet tenni, és végül egy élhető életet elérni.

Hiszem, hogy ennek a könyvnek abban van az ereje, hogy kézbe veszed és eldöntöd, hogy hiszel benne. Egyedül egy kiálltás elszáll a szélben, de több lélek hangos sóhaja egy egész égboltot betöltő vihar alapja.

Ajánlom a könyvet minden olyan léleknek, akit egyszer elért a bántalmazás fájdalma, de azoknak is, akiket sosem ért semmi ehhez hasonló erőszak. „Nemcsak az számít, hogy mit mondasz, hanem az is, hogyan ugye?” Amíg küzdünk, és segítő kezet nyújtunk a rászorulóknak, legyen az bántalmazott vagy szegénységből adódó, addig a világnak is van esélye egy elfogadottabb jövő reményére.

Ha szeretnéd elolvasni a könyvet, megteheted, ha a Könyvmolyképző Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Ecsédi Orsolya - Meleg a helyzet!

 

"Csak azt lehet bűnbe vinni, aki önként megy, ezt sose felejtsd el.”

Nem tudom, hogy vagytok vele, de számomra vannak olyan írók, akik írhatnak bármit –és ezt értsd, szó szerint- elolvasom és tudom, hogy imádni fogom. A mostani kötet alkotója is ilyen a számomra.

Ecsédi Orsolya nevét még 2019-ben ismertem meg, mikor megvettem Cirrus a tűzfalon című regényét, amit még akkor el is olvastam és nagy kedvencként raktam a polcomra. Azóta még két kötetét vettem kézbe és töretlenül vallom, hogy a kedvenc ifjúsági íróim egyike. Nem csak humorban gazdagok a történetei, hanem olyan elemekkel dolgozik, melyek kiemelik a magyar nyelv szépségét és számos kreatív elemmel szórakoztatja olvasóit.

A mostani történet egy sorozat első kötete, melyben a Pokol ura apaként mutatkozik be. Feltett szándéka fiacskáját a bűnök mezejére szoktatni, azaz végezze azt a fő feladatot, melyre egy ördögfióka hívatott. Goni csupaszív tüzes legényke, aki nagy kíváncsisággal és rendkívül leleményes meglátással veti bele magát az emberi világ egyik általános iskolájának hétköznapjaiba. Persze kell némi külső változás, egy-két apró trükk és minden megy magától. Vagy mégse? Vajon képes megállni a helyét a fenti világban? Szerez barátokat és ellenségeket? És mi köze van egy fekete macskának ehhez az egészhez? Megtudhatod, ha elolvasod a könyvet!

Számomra ismételten bebizonyosodott, hogy mennyire jól ítéltem meg az alkotót. Ez a történet csodálatos, vicces és rendkívül kedves. Egy új oldaláról mutatja be a már oly régóta „ismert” világi karaktereket. Imádtam olvasni minden szempontból, pedig felnőtt fejjel nehezebb elcsábítani, de mégis sikerült. És be kell vallanom bűnömet, hamarosan újra el fogom olvasni.

De addig is ajánlom kicsiknek és nagyoknak kortól és nemtől függetlenül. Hiszen egy kis csábítás még senkinek sem ártott meg! Vagy igen?

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmolyképző Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Jasmin Kaur - Ha kérded, hova megyek

 

Bevallom nem erre számítottam mikor megvettem ezt a könyvet. Igazából nem tudom megfogalmazni, hogy miben tér el attól, amit vártam, mert el se olvastam a fülszöveget, csupán megtetszett a borító és hallottam róla kinti barátoktól, hogy nagy port kavart a megjelenésével.

Szeretem az olyan könyveket, melyeknek van mondanivalója, egyedi a stílusa, vagy csupán kimeri mondani, felmeri vállalni azon tényeket, eseményeket, melyeket a társadalom közönyösen, vagy félelemből a „szőnyeg” alá söpör nap, mint nap. Ez a könyv ilyen és sokkal több annál. Ebben a kötetben benne vagyok én is és te is és mindenki. Nemtől függetlenül ott vagyunk. Mindenki, akit valaha csak egyszer is kigúnyoltak, bántottak, netán meg is vertek. Egy olyan szerző tollából született, aki maga is átélte a saját poklát, de kapott lehetőséget a felszólalásra és élt vele.

A könyvet hat részre lehet bontani. Minden fő alkotó elem egy-egy fontos része a testünknek vagy a létünknek. Hogy éppen melyikben fedezed fel önmagad az egyéni, de mindegyik fejezetről elmondható, hogy erős érzelmekkel, megrázó sorokkal és mély gondolatokkal tarkított.

Fő témáját tekintve egy segélykiáltás mindazon nőkért és gyermekekért, akiknek nincs hangjuk, hogy segítséget merjenek kérni, vagy süket fülekre talál sikolyuk. Minden olyan emberért szól, akinek a pokol a mindennapok része, az, hogy ez zárt ajtók mögött történik vagy a nyílt terepen, igazán részlet kérdése.

Megismerkedtem Kiran történetével, ki egy erőszakos múlttal kerül egy új világba. Terhesen, papírok nélkül érkezik Észak – Amerikába, majd felneveli lányát, Sahaarát. A múlt árnyai mindig ott lógnak felette, mint Damoklész kardja, hogy mikor történik meg az elkerülhetetlen, csak az idő a megmondhatója.

A legtöbb verselés, szöveg napjaink fő témáit ölelik fel. Ilyen a szexuális kizsákmányolás, a családon belüli erőszak bármely formája, a bevándorlás és a feminizmus, hogy csak a fő témaköröket említsem.

Szeretnék kiemelni három írást, mely elemeiben rázta meg a lelkemet és olvasás után nagyon nehezen lélegeztem. Kérlek, olvassátok figyelmesen!

„ebben a világban

az dönti el mi mennyit ér

hogy tükörsima bőr feszül-e

tökéletesre vésett csontokon

ott ahol a zsír előszeretettel

raktározza el magát

meg az engedelmesség

amit önmagunk ellenére

vállalunk – biztosítókötél nélkül

hajítjuk el a darabjainkat

amik nem passzolnak

a fröccsöntőformába.”

Úgy gondolom, hogy nem szorul különösebb magyarázatra. Gondolkozz el miért ezt választottam kérlek!

„üvölts

hogy egy nap

száz év múlva majd

egy másik nővérednek ne kelljen

a könnyeit szárítgatva azon gondolkodnia

mikor veszett el a hangja

a történelemben valahol.”

Mindannyiunk hangja fontos, mindenkinek joga van elsírni a bánatát, üvölteni, ha fáj és követelni, hogy elég legyen!

„a szerelem nem hagy sebeket. sem a karodon

sem a lelkeden. a szerelem nem kínálja magát

magyarázat gyanánt. kifogás gyanánt. a szerelem

nem űríti ki a húsodat és nem nevezi a sajgó ürességet

önzetlenségnek. a szerelem nem ijeszt rád nem

ejt csapdába nem fojt meg. a szerelem nem igazol

nem manipulál nem fortyog a dühtől. a szerelem

nem kér bocsánatot ugyanazért a bűnért minden este

mert még mindig tanulja hogyan állítsa le magát.

a szerelem nem kényszerít maradásra. a szerelem

nem suttogja mi mindenért nem kellenél soha

senki másnak. a szerelem nem győzköd róla hogy

a fájdalom a te érdekeidet szolgálja. így hát

ha valaki a szerelem nevében bánt ne higgy neki.

a szerelem sosem tenne ilyet.”

Ezek azon az idézetek, amelyeket olvasásuk után nagyon sokáig emésztettem. Mit jelent a számomra, nekem milyen tapasztalataim vannak, mert sajnos akadnak. Hogyan éltem meg és mások, akik nem ilyen szerencsések, hogyan élik túl a mindennapjaikat?!!! És van még egy nagyon fontos üzenete, melyet először idézetként mutatok meg!!!

„az erőszak puhán udvariasan érkezik

mellényes öltönyt visel

vasalt nadrággal

betűri az ingét

súgógépről olvas

megrázza a kezed

a családról kérdez

nyugalomra és rendre szólít

törvény és békesség

nevében szól

a torkod után nyúl

egy köteg papírral

törvényekkel fojtogat

olajat önt a földre

meggyújtja egy aláírással.

Ez a könyv tele van fájdalommal néma és hangos sikolyokkal. Minden olyan nő és elnyomott nevében, akit megkülönböztetnek etnikum és nem szerint. Akiket megítélnek, csak mert mások az adott helyen élőktől. Nem rosszabbak, csak mások. Hallod-e kedves olvasó ezen emberek néma sikolyát? Meglátod-e a bőrökön a színek árnyékoltságát? Olvasol-e a szemekben megbúvó néma könyörgést? Meglátod-e az arcokba nyomódott ráncok történetét?

Még én magam is csak tanulom a helyzet jelentőségét. És bár néha túl empatikus vagyok, még mindig úgy érzem a segítő kéz nem bűn, hanem áldás. És, ha nem tudok segíteni, legalább nem gyötrőm tovább a megsebzett lélek maradványát.

Megérteni, hogy mi folyik körülöttünk és a nagyvilágban nehéz, de muszáj. Mert nem tudhatjuk, hogy mikor válunk mi magunk is ilyen események áldozatává.

Az emberségesség és empatikusság a legnagyobb átkok és áldások is egyben. De hiszem, hogy az ilyen könyvek hozzá segítik ezen lelkeket ahhoz, hogy többen felfigyeljünk rájuk. És talán valahol elindul egy folyamat, mely majd azt a bizonyos segítő kezet nyújtja.

Ez a könyv fájdalmas és igaz. Én megleltem életem egy darabkáját a sorokban. Megtiport, de fel is emelt. Egy hatalmas kedvenc és többször újra olvasós a számomra.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Könyvmolyképző weboldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Ecsédi Orsolya - Nyanyacraft

 

Nagyon szeretem az olyan ifjúsági könyveket, melyek valami komoly üzenetet hordoznak magukban, ugyanakkor nem csak erről szól az adott események kavalkádja, hanem egy humorban gazdag történetet mesél el.

A Kell egy csapat sorozat első kötetét nagyon szerettem és boldog voltam, hogy egy különleges történetet olvashattam. Mikor megláttam, hogy idén érkezik a következő része a sorozatnak, nagyon megörültem, és vártam mikor is keríthetek sort az olvasására. Sajnos engem ismerve kicsit kitolódott ez az alkalom, ugyanis széles tematikában nézelődőm és sokszor volt sürgősebb „kötelezettségem”, amivel előbb végeznem kellett. De most, hogy túl vagyok rajta azt el kell ismerjem, hogy az alkotó még mindig rendkívül széles és gazdag fantáziával rendelkezik.

A történet most kicsit nehezen indult a számomra. Ugyanis a fő téma Báti eltűnése és a két barátnő kutatása elveszett barátjuk után. Nekem vontatott volt a cselekmény bőven a kötet feléig. Nem éreztem azt az eredetiséget és izgalmat, amit megszoktam az első kötet olvasásával és ezért szomorú lettem. Mikor kezd kiderülni, hogy a rejtély igazán mit/kit takar, akkor kezdtem megérteni, hogy miről szól ez a könyv tulajdonképpen. Két világban játszódnak az események, így a két idősíkot még meg kellett szokjam és cseppet ledöbbentem, hogy mennyire furfangosan oldotta meg az írónő a fő problémákat. Persze a vége már az elvártak szerint alakult, mégis úgy érzem, hogy nem tudtam felhőtlenül szórakozni és messze se találtam olyan izgalmasnak, mint az előző kötetet.

Az illusztrációk viszont nagyon tetszettek, az egyszerű, de nagyszerű elvén készültek és pont kellemessé tették az élményemet. A tanulság pedig igen fontos, de nem tolakodó támasza a gyerekeknek a mai világban. Nagy igazságnak tartom, hogy nem kell egy „álomvilág” ahhoz, hogy valóban önmagunk lehessünk, annak minden árnyalt és pozitív oldalával együtt.

Összességében elmondhatom, hogy bár a fent leírtakat tartom, ettől függetlenül egy pozitív élmény volt az olvasása.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a Könyvmolyképző Kiadó oldalán meg tudod venni a könyvet.

Írta: NiKy

Terry Deary – Peter Hepplewhite - Elképesztő egyiptomiak

 

Minden évben, az év vége az egyik legjobban várt események időszaka. Elvégre nem csak közeledünk az év zárásához, de a szeretteinkkel való közös karácsonyozás is megszínesíti ezt az időszakot.  Mégis egy harmadik nagyon várt időszak esemény is, hisz ilyenkor az olvasni szerető lélek dúskálhat az frissen megjelenő újdonságokban. Mivel én egy ilyen lelkecske vagyok, szinte vadászok a kötetekre, és éles szemmel, jó vadász szimattal lelem fel a kincseket.

Az ösztönöm most sem csalt, hiszem egy ilyen portyázásom folyamán leltem rá a Könyvmolyképző gondozásában megszületett könyvre is. De mit is takar ez az alig 136 oldalas kis szösszenet? Erre a kérdésre már a kicsit incselkedő borító is megadhatná a választ, elvégre egy sunyi, de ravasz kis alak vigyorog le ránk a képről. De ha ez nem lenne elég a fülszöveg is igen csak "étvágygerjesztőre" sikeredet. Figyeljétek csak a kezdést: "A történelem borzalmas dolog tud lenni! Ez a könyv az emberiség borzalmairól szól. "

Mint olvasható nem árul zsákbamacskát, már előre figyelmeztet, akik veszik a bátorságukat és kinyitják a lapokat, kössék fel azt a bizonyos nadrágjukat. Mi ez, ha nem kihívás? Én pedig, mint ifjonti felfedező nadrágot megcsomózva, neki is álltam a kötet rejtelmeinek felfedezésére. Mint fent említettem már a borító magáért beszél. Ennek a történelmi alapokon mozgó kötetnek a lényege, hogy olyan tényeket tárjon fel az olvasója előtt, melyet a tanáraink sem mernek elmesélni, vagy kimaradt a tankönyv írásakor. Mivel nagyon szeretem ezt a kort és a népet, teljesen egyértelmű volt, hogy tudnom kell, mi maradt ki annak idején a tanulmányaimból. És végül elérkeztem a lényeghez, mert a fent írt sok sallang nem más felcsigázásáról szól, mint, hogy ismerjük meg Egyiptomot, az ott élő népet, a hitüket, életüket, szokásaikat, isteneiket és természetesen a Fáraókat.

Azt kell, hogy írjam nagyon szórakoztató volt az olvasási élményem, ugyanakkor számos olyan információval lettem gazdagabb, melyekről nagyon felületes ismereteim voltak. Ráadásul mindamellett, hogy a könyv okító szándékkal íródott, remek képek-képregény érzetűek- díszítik a lapokat. Sokszor fogtam a hasam a nevetéstől. Nagyon jó humorral rendelkezik az írópáros.  Végig egységben áll a történetvezetéssel, minden kis humorrajz visszatükrözi az adott témát. Bár a képek egyszerűek, mégis úgy gondolom ide tökéletesen megfelelőek.

És még egy fontos tényt meg kell, hogy említsek, ez pedig nem más, mint az olvasott szöveg visszaellenőrzése. Számos rejtvényt rejt magában a kötet. Persze a megoldásokat is fel lehet lelni, de ugye nem akarjuk csalással nyugtatni kis lelkünket, hogy tudjuk a helyes választ!? Ugye nem? Bevallom egyszer én is akartam leskelődni, de végül elálltam eme szándéktól, elvégre ez egy játék és csalás nélkül is lehet győzedelmeskedni, csak emlékezni kell, hogy mit olvastam. 

Ami még különlegessége, hogy elkészítheted a saját egyiptomiak által használt érdekességeket. Hogy mik ezek? Nana, mindent nem árulhatok el neked! De hidd el, hogy megéri elmerülni eme kötetben, mert nem csak sírni fogsz a nevetéstől, de nagyon sok érdekességgel leszel gazdagabb.

Nem maradt más hátra, mint zárásképpen elmondhassam, bár nem a korosztályomnak készült valószínű, mégis kortalan olvasói lehetnek. Mindenki meg fogja találni a maga szórakozását és tudás bővítését, csak kicsit játékos, de nyitott lélekkel kell hozzáállni. Nekem nagyon kellemes élményt nyújtott és köszönöm, hogy a Könyvmolyképző elhozta nekem és olvasóinak ezt a remek kis könyvet.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Könyvmolyképző Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet!

Írta: NiKy