Kertész István - Nagy Sándor, a hódító

 

“A 2020-ban megjelent könyvében Adrian Goldsworthy ezt írta: “Napjainkig Nagy Sándort úgy mutatják be, mint szentet vagy szörnyeteget, katonai géniuszt vagy hatékony gengsztert, és még újabban, mint egy rossz erkölcsű vagy biszexuális ikont.” Majd hozzáteszi, hogy sok történész napjaink erkölcsi értékítéletétől befolyásolva vizsgálja a múltat, és azt lát, amit látni akar.

A Goldsworthy által nehezményezett történészi magatartás tipikus példája Karl-Wilhelm Welwei tanulmánya, amelynek már a címe is árulkodik szerzője állásfoglalásáról: Nagy Sándor nagy uralkodó volt? És a végkövetkeztetés: “… lépései háborúkat és pusztításokat eredményeztek, és a katonai műveletek révén számos halált, hosszú meneteléseket és betegségeket idéztek elő. Végül birodalma rövid életű építmény volt, a halála után önálló államokra szakadt szét, amelyek később a Római Birodalomhoz kerültek. Sikerei ellenére mai szemmel problematikus őt, mint azt régebben tették, Nagynak nevezni.”

Véleményem szerint a hisztéria korában élünk, percek alatt lehet valakiból bálvány vagy bukott ikon, elég egy szerencsétlen nyilatkozat vagy egy rosszakaró poszt. A politikai korrektség zászlaja alatt korábban általános tiszteletnek számított történelemi alakok váltak számkivetettekké, újra divatba jött a szobordöntögetés. A relativizálás mindent megkérdőjelez, mindent idézőjelbe tesz és korábban szilárdnak hitt állsápontok és meggyőződések ürüsednek ki és veszítik érvényüket. Fontos kijelentenem, hogy támogatom, sőt, egyenesen kötelezőnek tartom a fősodortól ellenkező vélemények megfogalmazását és ütköztetését, mert az építő diszkurzus elengedhetetlenül előfeltétel a kultúra és a civilizáció fejlődéséhez, kivéve, ha azt a kizárólagosság jegyében teszik.

Kép: NiKy m.i.

Nagy Sándor alakját is kétféleképpen ítélhetjük meg. Lehet ő egyrészt világbirodalmat alapító zseniális hadvezér és államférfi, aki fiatal kora ellenére hihetetlenül rövid idő alatt hódította meg az ismert antik világ jelentős részét. De tekinthetünk rá úgy is, mint véreskezű despota és hódító, aki olykor kíméletlen kegyetlenséggel bánt el a leigázott népekkel, hogy hatalmát megszilárdítsa és embereket tízezreit ölte meg hódító háborúkban. Aki ezt a kettős értékrendet igazán tovább akarja gondolni és barátságban áll az angol nyelvvel, annak ajánlom a legnépszerűbb videómegosztón is megtalálható Dan Carlin podcast-jét, ahol Adolf Hitlert életművét vetik össze Nagy Sándoréval.

 Kertész István - Nagy Sándor, a hódító című munkája a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg 2022-ben. A szemnek is nagyon kedves, minőségi térképekkel és a szerző saját fényképeivel is gazdagon illusztrált kemény borítású kiadványt vehet az olvasó a kezébe.

A történelmi tabló bemutatja a nagy hadvezér teljes életpályáját, Hellász egyesítésétől a keleti hódításokon át egészen rejtélyes haláláig. A fő hangsúly a hadi események leírásán van, megismerhetjük a makedónok harcmodorát, a sereg felépítését és fegyverzetét, de még a nagyon sokszor mellőzött, azonban a haderő számára életbevágóan fontos logisztikai kérdések is boncolgatva vannak. Az egyes ütközetek és ostromok leírására és elemzése is kiemelt figyelmet kapott a kötetben. Ezek a részek számomra rendkívül évezetesek voltak és ebből a szempontból bátran merem ajánlani a könyvet az antik hadművészet iránt érdeklődőknek.

Kép: NiKy m.i.

Kevésbé élvezetes részek voltak számomra az egyes ualkodók dinasztikus törekvéseit és családfáját bemutató részek, néha rengeteg szereplő, esemény és név van rázúdítva az olvasóra, amelyek megemlítése biztosan elengedhetetlen a történész szakma iránti tisztelet jegyében, de a laikus olvasók aligha fogják örömüket lelni abban, hogy például ki kinek az unokatestvérét vette feleségül, vagy kinek az ükapja volt ott ki mellett egy csatában. Természetesen az ókorban kiemelkedő fontosságú volt a vérvonal vezetése és számontartása, amit sok esetben szerényen egészen az istenekig vezettek vissza, de egy, a szélesebb olvasóközönség számára íródott műben ezek a részek számomra kevésbé voltak szerencsések.

Nagyon érdekesek voltak ugyanakkor a kor legendás alakjairól szóló aforizmák és történetek, ilyenek például Midasz király vagy a tragikus sorsú olümpiai bajnok Dióxipposz. A számos korabeli történetíró és szemtanú tollából származó ídéezetek pedig jól mutatják, hogy nemcsak az utókor, hanem kortársai is mennyire megosztottak tudtak lenni Nagy Sándor személyében.

Kép: NiKy m.i.

Az író véleményem szerint egyértelműen azoknak a táborába tartozik, akik megérdemeltnek tartják a “Nagy” jelzőt, és bár itt-ott éreztem némi elfogultságot, a könyv nem marad mentes a kritikai észrevételektől sem. Úgy éreztem, hogy az író próbálta elkerülni az “elfogult utókor” csapdáját és saját korának értékrendjének megfelelően megítélni Nagy Sándor személyét és tetteit. Az itt-ott száraz részek ellenére szerintem kellemes kikapcsolódást nyúthat a kötet az antik kor iránt érdeklődőknek, különösen a hadtörténelem szerelmeseinek.

Vannak, akik az ókori Rómára úgy gondolnak, mint egy csodálatos, letűnt korra, ami oly sok téren megalapozta és előrevetítette mindennapi életünket évszázadokkal később is. Van azonban, akik úgy gondolják, hogy a rómaiak véreskezű hódítók voltak, akik egész népeket taszítottak rabszolgasorba. Vannak, akik ünneplik a Vörös Hadsereg önfeláldozó Nagy Honvédő Háborúját, amely a náci Németország legyőzéséhez döntő mértékben hozzájárult. Vannak, akik viszont Kelet- és Közép-Európa kommunista megszállását látják benne elsősorban. Úgy hiszem, hogy hálásnak kell lennünk, hogy ekkora ismeretanyag birtokában, több álláspontot is megismerve alkothatunk véleményt, lövészárokháborúval legfeljebb a szociális média csatornáin találkozunk, szemlélői és nem pedig elszenvedői lehetünk a történelemnek…egyelőre.    

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Kossuth Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: Süni

"Egyiptom olyan ország, ahová mindenki odavágyik." - Interjú Buótyik Dorina írónővel

 

Idén abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy előolvashattam Buótyik Dorina – Az egyiptomi királynő rejtélye című könyvét, ami a III. Amenemhat rejtélye folytatása. Mivel Egyiptom rajongó vagyok, ezért lelkesen és nagy elvárásokkal kezdtem olvasni a könyvet. Szerencsémre egy remek élményben volt részem és már a kedvenceim közé pottyantottam a regényt. Mivel számos kérdés merült még fel bennem, úgy gondoltam egy interjú keretén belül megkérdezem az írónőt. Kezdjünk is hozzá!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjú felkérésemet. Eltelt kicsivel több, mint egy év, mióta beszéltünk. Hogy vagy mostanában? Hogy telt az elmúlt egy év a pandémia időszakában? 

Először is köszönöm, hogy mesélhetek egy kicsit magamról és a hamarosan megjelenő könyvemről! Lehet, hihetetlen, számomra nagyon jó volt a pandémia időszaka. Mióta Budapesten élek, boldogan kijelenthetem: ez volt a legjobb évem! Sokan munkanélküliek lettek akkor, mint ahogyan én is. Abban az egy hónapban szinte napi 8 órákat írtam, jól haladtam a történettel. Mégis abban a nagyon nehéz helyzetben sikerült munkát találnom. Jó, nem egy álommunka, de akkor senkit se érdekelt, hogy mit végez, csak legyen pénze. Nos, akkor annyit dolgoztam és sok pénzt is kerestem, de ez elment az írás rovására. Alig volt pihenőm, vagy szabadnapom, hogy tartalmasan tudtam volna írni. Ezért is tartott olyan sokáig megírnom, azonban most figyeltem a kidolgozottságra, így nem is érdekelt meddig írom. Aztán június 4-én megjelent az első könyvem, ez is boldogság volt számomra. Már rendeződött a helyzetem, találtam normális állást, és remélem, hogy sokáig ott maradhatok.

Első regényed, az III. Amenemhat rejtélye először önálló kötetnek indult. Miért döntöttél úgy, hogy lesz folytatása és hány részesre tervezed a kalandokat?

Mikor 13 éves voltam, tudtam, hogy író leszek. Megígértem magamnak, hogy csak egyiptomi témájú könyveket fogok írni. Persze a megvalósításáért sokáig nem tettem. Így, mikor az első könyvem megírásához kerültem, nem gondolkodtam sorozaton vagy más könyvek kiadásában. Visszaemlékeztem az ígéretemhez, és tovább gondoltam, mit is akarok. Írni szeretnék! Elhatároztam, hogy folytatni fogom Gracie-ék történetét, mert nem tudom őket elengedni. Ez olyan sorozat lesz, mint Agatha Christie Poirot történetei. Több kalandos történet lesz, ami Egyiptomban játszódik, különböző történetekkel, megoldásokkal. Egyelőre nem tudom megmondani, hogy hány történet lesz. Ahogy alakul.

A második regényed Az egyiptomi királynő rejtélye címet kapta. Tulajdonképpen ismét egy történelmi beágyazódást bontottál szirmaira. Milyen forrásmunkát végeztél előtte és mely történelmi események inspiráltak?

Legelőször azt tudtam, hogy egy sztélé és egy műkincstolvaj szálán fog végigfutni a történet. Már korábban elhatároztam, hogy csak középbirodalmi szereplőkkel fogok dolgozni. Ezért kutakodtam, mely fáraóhoz tartozzanak az ellopott melldíszek. Kisebb munka után rá is bukkantam II. Montuhotep-re, és az ő feleségeire. Mivel a középbirodalomban kevesebb fáraót tartanak számon, tovább kutattam. Nagyon szimpatikusak voltak. A sztélé vonalon nem volt kérdés, hogy Szobeknoferurét választom. Ha már folytatás, akkor III. Amenemhat lányával folytatom a történetet. Ő pedig a középbirodalom végén uralkodott, így eszembe jutottak a hükszoszok (ők követték a dinasztiát) és egyből ki is pattant a fejemből a történet. Van egy régi, egyetemi könyvem és egy nagyon hasznos weboldal róluk, így a kutatómunka számukra sem okozott gondot. Nem jártam régészeti szakra, hogy ilyen pontosan és részletesen letudtam írni azokat a jeleneteket. Találtam az interneten egy nagyon jó régészeti kézikönyvet, valamint más szakanyagok is a segítségemre voltak. Kutatás közben tanultam, már elég sok mindent megértettem. 

Az első regényednél elsődlegesen az volt a bajom, hogy nem éreztem kidolgozottnak a szereplőidet. Most viszont sokkal részletesebb képet kapunk a „régi” és új karaktereidről. Mesélnél kicsit róluk részletesebben? Ki a kedvenced és melyik személlyel tudtál kevésbé azonosulni?

Számomra mindig jobban érdekelt a cselekmény, mintsem a főszereplő magánélete. Nekem ezek a részek mindig is unalmasak voltak, és nem akartam olyan könyvet írni, ami nekem nem tetszene. De már rájöttem így utólag, kicsit tényleg lehetett volna részletesebb. De akkor így tanultam meg, hogy kerüljük a felesleges részeket! A második kötetnél már tudtam, hogy részletesebben kell megírnom őket, erre nagyon törekedtem. De majd elválik, hogy a többség is így gondolja, ahogyan te! Mivel több éve a részesemmé váltak a szereplők, régóta a fejemben vannak, így elmondhatom, hogy Gracie, Louis és David mind a kedvenceim. Gracie nagyon okos, realista, bátor, határozott személyiség – amilyen én nem vagyok. Louis eleinte ügyetlen, hóbortos, vicces, szerethető srác. David pedig nagyképű, nagyszájú, tudálékos. A mellékszereplőket: Ahmedet, Adamet, Oscart és Wallidot is nagyon szeretem. Az, hogy melyikkel nem tudtam azonosulni, szerintem olyan nem volt. Mindegyiket élvezet volt megalkotni.

Egyszer azt hallottam, hogy Egyiptom a nagy álmok országa, melyet a rejtélyek köde és a múlt hálója gúzsba köt. Mit gondolsz erről a legendáról?

Egyetértek veled. Egyiptom olyan ország, ahová mindenki odavágyik. Kevés olyan ország van, ahol többezer éves uralkodók sírhelyével találkozhatunk, és az építészetükkel, kultúrájukkal is megismerkedhetünk. Senki sem tudja hogyan vagy kik építették őket, és ezek a számtalan kérdések foglalkoztatnak minket. Mi pedig kíváncsiak vagyunk rájuk, muszáj látnunk őket! Nekem is nagy álmom volt, hogy lássam és megcsodáljam Egyiptomot. Volt is rá lehetőségem kiutazni 2 hétre.

Számos elfeledett vagy kevésbé ismert nemes és uralkodó van még Egyiptom történelmében. Van-e olyan személy még, akiről szívesen írnál? Esetleg más műfajt is el tudsz képzelni ehhez a tematikához?

Rengeteg uralkodó van az ókori Egyiptomban! Mégis keveset ismernek fel név szerint. Mikor 13 évesen kiválasztottam III. Amenemhat-ot a kronológiából, az random választás volt. És akkor észre is vettem, szinte abból az időszakból, a középbirodalmi fáraókról szinte senki sem írt könyveket. Csak az újbirodalomból vagy esetleg az óbirodalomból találunk. Igen, mert azokban az időszakokban mindig történt valami, ebben pedig igazából nagyon semmi. Békés időszak volt. Talán ezért sincs könyvek, és ez a gondolat ébresztett fel, én miért ne írhatnék csak abból a korszakból? Majd az emberek felfigyelnek és megismerik! Műfajban is maradok, csak egyiptomi témájú kalandkönyveket írnék. Megspékelve azokkal az elemekkel, amiket szeretek, mint például a gyilkosságok, eltűnések, igaz történetek. Nagyrészt krimi, kaland, történelmi és fantasy kategória.

Számomra elsődlegesen az egyiptomi történelemhez vonzódás az erős és emellett érdekel a hitviláguk is. Mit gondolsz a régi kor szellemeiről és isteneiről? Van-e esetleg kedvenced és miért?

Nagyon sok istent és istennőt tartanak számon az ókori Egyiptomban. Még felsorolni is sok lenne, de kevés nevet ismer az ember. Minden egyes istenhez kapcsoltak valamit, ami miatt imádkozhattak. Egyikük miatt volt jó a termény, vagy egy másik isten miatt esett teherbe egy nő. De volt olyan, hogy az egyik isten okozta a rosszidőjárást, vagy a háborút. Nagyon érdekes, ahogyan megalkották és felvázolták őket, még inkább, ahogyan hittek bennük. A hitrendszerük és a vallásuk nélkül nem létezne az ókori Egyiptom-i világ, nem építettek volna annyi templomot, piramist. Régóta Anubisz a kedvencem, mert őt ismertem meg legelsőnek. Már egy másik kedvencet is avattam, de azt nem szeretném elárulni, mivel köze lesz a harmadik regényemhez. Benne is lesz a címben! 

Van – e esetleg olyan író vagy költő ebből a világból vagy akár más kultúrából, aki hatással van az írói stílusodra, esetleg hozzásegített átvitt értelemben ahhoz, hogy ma elmondhasd magadról két könyves író vagy? És ha igen, ki ő és miért érzed így?

Ne kövezzetek meg, de egyetlenegy egyiptomi témájú könyvet sem olvastam, mielőtt írni kezdtem. Így azok egyáltalán nem inspiráltak. Mindig az adott könyvolvasmányom hat rám, találok olyasmit, amit „elcsenhetek”. Ezek az ötletek viszik előre az írói tudásomat. Írás közben tanulok. Bár nem ír könyveket Martin Hahn, a venezuelai sorozatíró, hanem telenovellákat, mégis nagyhatással volt rám a történetei. Pl. Júdás asszonya, A fekete özvegy stb. Azok olyanok, amiket nagyon szeretek, bámulatosan tudja csavarni a szálakat és mindvégig rejtély marad a nézőnek, hogy ki a tettes. Ezt a rejtélyességet szeretném én is levezetni a könyveimben, hogy mindvégig titok övezze azt.

Régen hittek a halál utáni életben. Számos lelet és forrás bizonyítja ezt. Mit gondolsz erről és vettél –e át bármely elemet ebből a hitvilágból történeteidbe?

Nagyon érdekesnek tartom. Hosszú és aprólékos folyamat övezi ezt a szakaszt. Maga a mumifikálás, és a Halottak Könyve nemcsak tudományos szempontból, de vallási irányban is érdekfeszítő. Mikor az egyiptológiai szabadegyetemen tanultam pár órát, és a Hallottak Könyvéről volt szó, akkor tudtam meg, mennyire is összetett, napokig lehetne elemezni azt.  Hihetetlenül okosak voltak ezen a területen és ámulok rajtuk, hogy már abban a korban ilyesmit tudtak csinálni. Természetesen minden ilyen témával foglalkozó könyvnek tartalmaznia kell a vallás egyes részeit, legalább essen szó a mumifikálásról. Nagyon jó visszavezetni ezeket az elemeket, boncolgatni, miképpen történt. Ezeket akár párbeszédbe illeszteni is igen olvasmányos lehet. Én szívesen alkalmazom ezeket az elemeket a könyveimben.

Milyen jövőbeli terveid vannak, és mikor találkozhatnak veled legközelebb személyesen az olvasók?

Már a harmadik könyvemet írom, és jelentem van még három olyan történet, amit biztosan megírok! Ezen kívül nemcsak a jelenben, hanem az ókori Egyiptomban is kalandozhatnak majd a szereplőim. Ebben a témában is van egy-két ötletem. Csak legyen időm mindezt megírni! Még nem tudok semmi konkrétat mondani, de nagy valószínűséggel Csorváson találkozhatnak velem egy író-olvasó találkozó keretén belül. És ha az Ünnepi Könyvhétre is ki tudok jutni, akkor az is jó nagyon jó lenne.

További sok sikert kívánok az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel az alkotó Facebook oldalát, ahol további érdekességeket olvashattok!

III. Amenemhat rejtélye és Az egyiptomi királynő rejtélye című könyveit pedig, a NewLine Kiadó oldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy

Buótyik Dorina - Az egyiptomi királynő rejtélye

 

„Mindenki megdolgozik a sikerért.”

Egyiptom az a hely számomra, ahova egyszer az életem folyamán el szeretnék utazni. Be szeretném járni a főbb városait, látni a piramisokat és mindent felfedezni, ami módomban állhat, mert gyerekkorom egyik nagy álma és az emberiség történetének legfontosabb korszaka számomra. Összesen két ilyen hely és nép van, akikért ilyen szinten rajongok és úgy érzem, hogy nem szállhat el belőlem addig a lélek, míg be nem teljesítem ezt a két vágyamat. Ennek tudatában tavaly nagy kíváncsisággal kezdtem meg az ismerkedést Buótyik Dorina akkor megjelent III. ​Amenemhat rejtélye című kötetével, amit akkor meg is szerettem. Nagy örömmel és hálával mondok most köszönetet az írónőnek, hogy egyik előolvasója lehettem. Köszönöm!

Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen borítót kap majd ez a kötet, de azt kell, hogy írjam, emelem a nem létező kalapomat. Gyönyörű lett, teljesen letükrözi a belső tartalmat és ad egy bizonyos előkelő külcsínt. A felirat szín és betűtípus választása azonban lehetett volna kicsit szerencsésebb is, mert így nagyon egybefolyik.

Buótyik Dorina – Az ​egyiptomi királynő rejtélye című regénye a fent már említett III. Amenemhat rejtélye sorozat második kötete.

Gracie Simpson már megint valami olyasmibe keveredett, amitől bizony másnak égnek állna a haja. Nem elég, hogy az eltervezett nászútjáról le kell mondania, még meg is vádolják egy olyan bűnténnyel, amit állítása szerint el se követett. Persze a bizonyítékok pont az ellenkezőjét mutatják, de ahogy már tudjuk, semmi sem az, aminek látszik. Aztán ott van az a körülmény is, hogy a múltból felsejlik egy bizonyos rejtély, ami korunkat is meghatározza. Gracie ámokfutása az idővel, egy egyiptomi fáraónő szerelmi rejtélyével és azzal, hogy letöröltesse magát a gyanúsítottak listájáról már maga az őrület, de ehhez még hozzá kell adni rengeteg történelmet, még több karaktert és bizony egy nagyon „cuki” kék macskát is. Vajon sikerül megfejteni a rejtélyeket?

Szubjektív meglátásom szerint az írónő nagy utat tett meg az előző regényéhez képest. Bár akkor sem unatkoztam egy percig sem, mégis ezt most tudta fokozni. Többször azon kaptam magam, hogy rázom a lábam vagy kopogok a tollammal, ezt pedig csak akkor szoktam, ha valamiért nagyon izgatott vagyok vagy ideges. Mind a két verziót sikerült elérnie nálam, sőt mi több, még dühös is lettem. Aggódtam, féltem, izgultam és néhol bizony még fel is kacagtam.

Nagyon tetszett, hogy jobban kibontakoztak a régi karakterek, egytől egyig új oldalukról mutatkoztak be, és ami még fontosabb, hogy volt személyiség fejlődés. Az új szereplők pedig szépen beleilleszkedtek a meglévő társaságba.

Az események sűrűjében többször éreztem, hogy most már elég, elegem van, de végül csak végig olvastam a könyvet, sőt egymás után kétszer is. Nálam ez pedig nagy szó.

Összességében egy remek folytatást kaptam, csodás helyeken jártam, sok információt tudtam meg és nem utolsó sorban remekül szórakoztam.

Kedves Írónő!

Köszönöm ezt a kis csodát és azt is, hogy volt bátorságod az első morgolódásom ellenére elküldeni nekem a könyvet, vállalva, hogy mint egy ragadozó lecsapok rá. Ezennel jelentem a te esetedben áttérek a növényekre, mert tőlem írhatsz bármit, azt olvasnom kell. Természetesen továbbra is lesek rád a „bokrok” mélyéről és alig várom, hogy kézbe vehessem a következő regényedet.

Ajánlom a könyvet a történelem szerelmeseinek vagy azoknak, akik szeretnek kalandozni és rejtélyek után nyomozni. És egy saját gondolatot szeretnék megosztani veletek: Az emberek olyan erővel élnek, amit birtokolnak. Ha az a szerelem, még jobb.

Amennyiben elmerülnél ebben a világban, megteheted, ha a Newline Kiadó oldalára látogatsz.

Írta: NiKy

Buótyik Dorina - III. Amenemhat rejtélye

 

Nem is olyan régen találkoztam az írónő nevével egy másik munkám kapcsán. Akkor még nem is sejtettem, hogy Egyiptomról írt egy könyvet. Mint első könyves író merész témát választott, elvégre ez a történelmi időszak nagyon kemény kutató munkát igényel, és bizony könnyen el lehet veszni a fáraók világában.

Az első, amit mindenképpen meg kell, hogy jegyezzek, az a borító, mely színekben nagyon összemosódott hatást kelt. Nekem sok az arany árnyalat és főleg a betű színezése miatt morgok. Egy kicsit mélyebb tónussal varázslatos is lehetett volna. Tudom, hogy sokan nem értitek ezt a rögeszmémet, de egy könyv a külső és belső alapján ítéltetik meg. Legtöbben már a borító láttán eldöntitek, kell-e, anélkül, hogy a fülszöveget elolvastátok volna.

Annak nagyon örültem, hogy egy valóságban létező uralkodó lett a fő témája a történetnek. Fikcióként van feltüntetve, amivel semmi bajom nincs. A kezdetleges félelmem a negyedénél füstté vált, ugyanis rajongásom időszakát az alkotó szépen kidolgozta. A sok különleges név megnehezítheti egy kevésbé Egyiptomot szerető ember olvasását, de mivel én pont az ellenkezője vagyok, nagyon élveztem ezt a kis pluszt.

Történetünk főhősei három férfi és egy nő. Hősnőnk, Gracie egy múzeum egyiptológusa. Független fiatal hölgy, aki a szakmájában elismert. Határozott, maximalista és kissé pörgős alkat. Asszisztense, Louis, aki szintén szakmabeli egy cseppet szétszórt, de helyén van az esze és mikor kell, lehet rá számítani. Nem utolsó sorban vonzódik hősnőnkhöz. A harmadik férfi, egy ex - riporter, David, aki nem éppen a türelméről híres, de szintén jó rálátása van a helyzetekre és remek kiegészítője a fent említett karaktereknek. És utoljára hagytam egy hol feltűnő, hol eltűnő idősebb férfit, akinek kilétét titok fedi, mégis az egész kalamajkát és a nyomozást ő indítja el.

A történet részletesebb leírását a fülszövegben olvashatjátok, erről most itt bővebben nem írnék. Ellenben el kell, hogy ismerjem a cselekmény nagyon izgalmas, oldalról oldalra kellemesen csalódtam. Bár az eltűnt mellékszereplőről sejtettem, hogy mi történhetett vele, mégis tudott meglepetést okozni egy csavarral az alkotó. A történet félig a mi korunkban, félig pedig III. Amenemhat uralkodásának időszakában játszódik. Összemosódik egy idő után ez a két világ és bizony nagyon figyelnem kellett, hogy hol tartok és ki kivel van éppen. A naplós megoldás nagyon érdekes volt, tetszett a részletesség, ahogy az alkotó arra is odafigyelt, hogy lassan vezesse be olvasóját ebbe a világba. A negatív karaktereket végre én is utálhattam, ez nagy szó, mert általában inkább mellettük, sem mint ellenük vagyok.

Viszont lenne itt egy – két apróság, ami engem zavart az olvasás folyamán. Először is ne használjunk már ilyen szavakat, mint „vakkantot”, annyira komolytalanná teszi az egész történetet, arról nem beszélve ezt személyhez fűzni nagyon nem stílusos, főleg, hogy tudós emberről van szó. Aztán, mégis minek kellett egy szerelmi szálat beleerőltetni a történetbe? Az, hogy egy selyemszálnyi romantika meghúzódik a háttérben még érdekessé is tette a könyvet, de a végére nagyon lüktetett az ér a halántékomon. Teljesen felesleges volt oda, a nélkül is remek történetet alkotott volna az írónő. És végezetül a karakterek részletes kidolgozását nagyon hiányoltam a könyvből. Tudom, hogy nem egy szépirodalmi mű, de ahhoz, hogy jobban befogadjam a szereplők gondolatait, cselekedeteit, meg kell értenem és át kell éreznem, hogy mi folyik bennük. És nem, most nem a vérre gondolok. Egyik szereplő sem változott, mindegyik „eljátszotta” a maga szerepét, de semmilyen árnyaltságnak vagy személyiség fejlődésnek nem lettem tanúja. Ezt sajnos én nagyon hiányoltam.

Ezektől függetlenül viszont kellemesen csalódtam. Izgalmakkal teli, korhű történetet olvashattam. Összességében el kell ismernem, hogy tetszett, és ha a fenti apróbb hibákat kiküszöböli a kedves írónő, még jobban fogom kedvelni. Egy élmény volt.

Amennyiben te is szívesen elmerülnél ebben a világban, a NewLine Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet!

Írta: NiKy

Terry Deary – Peter Hepplewhite - Elképesztő egyiptomiak

 

Minden évben, az év vége az egyik legjobban várt események időszaka. Elvégre nem csak közeledünk az év zárásához, de a szeretteinkkel való közös karácsonyozás is megszínesíti ezt az időszakot.  Mégis egy harmadik nagyon várt időszak esemény is, hisz ilyenkor az olvasni szerető lélek dúskálhat az frissen megjelenő újdonságokban. Mivel én egy ilyen lelkecske vagyok, szinte vadászok a kötetekre, és éles szemmel, jó vadász szimattal lelem fel a kincseket.

Az ösztönöm most sem csalt, hiszem egy ilyen portyázásom folyamán leltem rá a Könyvmolyképző gondozásában megszületett könyvre is. De mit is takar ez az alig 136 oldalas kis szösszenet? Erre a kérdésre már a kicsit incselkedő borító is megadhatná a választ, elvégre egy sunyi, de ravasz kis alak vigyorog le ránk a képről. De ha ez nem lenne elég a fülszöveg is igen csak "étvágygerjesztőre" sikeredet. Figyeljétek csak a kezdést: "A történelem borzalmas dolog tud lenni! Ez a könyv az emberiség borzalmairól szól. "

Mint olvasható nem árul zsákbamacskát, már előre figyelmeztet, akik veszik a bátorságukat és kinyitják a lapokat, kössék fel azt a bizonyos nadrágjukat. Mi ez, ha nem kihívás? Én pedig, mint ifjonti felfedező nadrágot megcsomózva, neki is álltam a kötet rejtelmeinek felfedezésére. Mint fent említettem már a borító magáért beszél. Ennek a történelmi alapokon mozgó kötetnek a lényege, hogy olyan tényeket tárjon fel az olvasója előtt, melyet a tanáraink sem mernek elmesélni, vagy kimaradt a tankönyv írásakor. Mivel nagyon szeretem ezt a kort és a népet, teljesen egyértelmű volt, hogy tudnom kell, mi maradt ki annak idején a tanulmányaimból. És végül elérkeztem a lényeghez, mert a fent írt sok sallang nem más felcsigázásáról szól, mint, hogy ismerjük meg Egyiptomot, az ott élő népet, a hitüket, életüket, szokásaikat, isteneiket és természetesen a Fáraókat.

Azt kell, hogy írjam nagyon szórakoztató volt az olvasási élményem, ugyanakkor számos olyan információval lettem gazdagabb, melyekről nagyon felületes ismereteim voltak. Ráadásul mindamellett, hogy a könyv okító szándékkal íródott, remek képek-képregény érzetűek- díszítik a lapokat. Sokszor fogtam a hasam a nevetéstől. Nagyon jó humorral rendelkezik az írópáros.  Végig egységben áll a történetvezetéssel, minden kis humorrajz visszatükrözi az adott témát. Bár a képek egyszerűek, mégis úgy gondolom ide tökéletesen megfelelőek.

És még egy fontos tényt meg kell, hogy említsek, ez pedig nem más, mint az olvasott szöveg visszaellenőrzése. Számos rejtvényt rejt magában a kötet. Persze a megoldásokat is fel lehet lelni, de ugye nem akarjuk csalással nyugtatni kis lelkünket, hogy tudjuk a helyes választ!? Ugye nem? Bevallom egyszer én is akartam leskelődni, de végül elálltam eme szándéktól, elvégre ez egy játék és csalás nélkül is lehet győzedelmeskedni, csak emlékezni kell, hogy mit olvastam. 

Ami még különlegessége, hogy elkészítheted a saját egyiptomiak által használt érdekességeket. Hogy mik ezek? Nana, mindent nem árulhatok el neked! De hidd el, hogy megéri elmerülni eme kötetben, mert nem csak sírni fogsz a nevetéstől, de nagyon sok érdekességgel leszel gazdagabb.

Nem maradt más hátra, mint zárásképpen elmondhassam, bár nem a korosztályomnak készült valószínű, mégis kortalan olvasói lehetnek. Mindenki meg fogja találni a maga szórakozását és tudás bővítését, csak kicsit játékos, de nyitott lélekkel kell hozzáállni. Nekem nagyon kellemes élményt nyújtott és köszönöm, hogy a Könyvmolyképző elhozta nekem és olvasóinak ezt a remek kis könyvet.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Könyvmolyképző Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet!

Írta: NiKy