"Egyiptom olyan ország, ahová mindenki odavágyik." - Interjú Buótyik Dorina írónővel

 

Idén abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy előolvashattam Buótyik Dorina – Az egyiptomi királynő rejtélye című könyvét, ami a III. Amenemhat rejtélye folytatása. Mivel Egyiptom rajongó vagyok, ezért lelkesen és nagy elvárásokkal kezdtem olvasni a könyvet. Szerencsémre egy remek élményben volt részem és már a kedvenceim közé pottyantottam a regényt. Mivel számos kérdés merült még fel bennem, úgy gondoltam egy interjú keretén belül megkérdezem az írónőt. Kezdjünk is hozzá!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjú felkérésemet. Eltelt kicsivel több, mint egy év, mióta beszéltünk. Hogy vagy mostanában? Hogy telt az elmúlt egy év a pandémia időszakában? 

Először is köszönöm, hogy mesélhetek egy kicsit magamról és a hamarosan megjelenő könyvemről! Lehet, hihetetlen, számomra nagyon jó volt a pandémia időszaka. Mióta Budapesten élek, boldogan kijelenthetem: ez volt a legjobb évem! Sokan munkanélküliek lettek akkor, mint ahogyan én is. Abban az egy hónapban szinte napi 8 órákat írtam, jól haladtam a történettel. Mégis abban a nagyon nehéz helyzetben sikerült munkát találnom. Jó, nem egy álommunka, de akkor senkit se érdekelt, hogy mit végez, csak legyen pénze. Nos, akkor annyit dolgoztam és sok pénzt is kerestem, de ez elment az írás rovására. Alig volt pihenőm, vagy szabadnapom, hogy tartalmasan tudtam volna írni. Ezért is tartott olyan sokáig megírnom, azonban most figyeltem a kidolgozottságra, így nem is érdekelt meddig írom. Aztán június 4-én megjelent az első könyvem, ez is boldogság volt számomra. Már rendeződött a helyzetem, találtam normális állást, és remélem, hogy sokáig ott maradhatok.

Első regényed, az III. Amenemhat rejtélye először önálló kötetnek indult. Miért döntöttél úgy, hogy lesz folytatása és hány részesre tervezed a kalandokat?

Mikor 13 éves voltam, tudtam, hogy író leszek. Megígértem magamnak, hogy csak egyiptomi témájú könyveket fogok írni. Persze a megvalósításáért sokáig nem tettem. Így, mikor az első könyvem megírásához kerültem, nem gondolkodtam sorozaton vagy más könyvek kiadásában. Visszaemlékeztem az ígéretemhez, és tovább gondoltam, mit is akarok. Írni szeretnék! Elhatároztam, hogy folytatni fogom Gracie-ék történetét, mert nem tudom őket elengedni. Ez olyan sorozat lesz, mint Agatha Christie Poirot történetei. Több kalandos történet lesz, ami Egyiptomban játszódik, különböző történetekkel, megoldásokkal. Egyelőre nem tudom megmondani, hogy hány történet lesz. Ahogy alakul.

A második regényed Az egyiptomi királynő rejtélye címet kapta. Tulajdonképpen ismét egy történelmi beágyazódást bontottál szirmaira. Milyen forrásmunkát végeztél előtte és mely történelmi események inspiráltak?

Legelőször azt tudtam, hogy egy sztélé és egy műkincstolvaj szálán fog végigfutni a történet. Már korábban elhatároztam, hogy csak középbirodalmi szereplőkkel fogok dolgozni. Ezért kutakodtam, mely fáraóhoz tartozzanak az ellopott melldíszek. Kisebb munka után rá is bukkantam II. Montuhotep-re, és az ő feleségeire. Mivel a középbirodalomban kevesebb fáraót tartanak számon, tovább kutattam. Nagyon szimpatikusak voltak. A sztélé vonalon nem volt kérdés, hogy Szobeknoferurét választom. Ha már folytatás, akkor III. Amenemhat lányával folytatom a történetet. Ő pedig a középbirodalom végén uralkodott, így eszembe jutottak a hükszoszok (ők követték a dinasztiát) és egyből ki is pattant a fejemből a történet. Van egy régi, egyetemi könyvem és egy nagyon hasznos weboldal róluk, így a kutatómunka számukra sem okozott gondot. Nem jártam régészeti szakra, hogy ilyen pontosan és részletesen letudtam írni azokat a jeleneteket. Találtam az interneten egy nagyon jó régészeti kézikönyvet, valamint más szakanyagok is a segítségemre voltak. Kutatás közben tanultam, már elég sok mindent megértettem. 

Az első regényednél elsődlegesen az volt a bajom, hogy nem éreztem kidolgozottnak a szereplőidet. Most viszont sokkal részletesebb képet kapunk a „régi” és új karaktereidről. Mesélnél kicsit róluk részletesebben? Ki a kedvenced és melyik személlyel tudtál kevésbé azonosulni?

Számomra mindig jobban érdekelt a cselekmény, mintsem a főszereplő magánélete. Nekem ezek a részek mindig is unalmasak voltak, és nem akartam olyan könyvet írni, ami nekem nem tetszene. De már rájöttem így utólag, kicsit tényleg lehetett volna részletesebb. De akkor így tanultam meg, hogy kerüljük a felesleges részeket! A második kötetnél már tudtam, hogy részletesebben kell megírnom őket, erre nagyon törekedtem. De majd elválik, hogy a többség is így gondolja, ahogyan te! Mivel több éve a részesemmé váltak a szereplők, régóta a fejemben vannak, így elmondhatom, hogy Gracie, Louis és David mind a kedvenceim. Gracie nagyon okos, realista, bátor, határozott személyiség – amilyen én nem vagyok. Louis eleinte ügyetlen, hóbortos, vicces, szerethető srác. David pedig nagyképű, nagyszájú, tudálékos. A mellékszereplőket: Ahmedet, Adamet, Oscart és Wallidot is nagyon szeretem. Az, hogy melyikkel nem tudtam azonosulni, szerintem olyan nem volt. Mindegyiket élvezet volt megalkotni.

Egyszer azt hallottam, hogy Egyiptom a nagy álmok országa, melyet a rejtélyek köde és a múlt hálója gúzsba köt. Mit gondolsz erről a legendáról?

Egyetértek veled. Egyiptom olyan ország, ahová mindenki odavágyik. Kevés olyan ország van, ahol többezer éves uralkodók sírhelyével találkozhatunk, és az építészetükkel, kultúrájukkal is megismerkedhetünk. Senki sem tudja hogyan vagy kik építették őket, és ezek a számtalan kérdések foglalkoztatnak minket. Mi pedig kíváncsiak vagyunk rájuk, muszáj látnunk őket! Nekem is nagy álmom volt, hogy lássam és megcsodáljam Egyiptomot. Volt is rá lehetőségem kiutazni 2 hétre.

Számos elfeledett vagy kevésbé ismert nemes és uralkodó van még Egyiptom történelmében. Van-e olyan személy még, akiről szívesen írnál? Esetleg más műfajt is el tudsz képzelni ehhez a tematikához?

Rengeteg uralkodó van az ókori Egyiptomban! Mégis keveset ismernek fel név szerint. Mikor 13 évesen kiválasztottam III. Amenemhat-ot a kronológiából, az random választás volt. És akkor észre is vettem, szinte abból az időszakból, a középbirodalmi fáraókról szinte senki sem írt könyveket. Csak az újbirodalomból vagy esetleg az óbirodalomból találunk. Igen, mert azokban az időszakokban mindig történt valami, ebben pedig igazából nagyon semmi. Békés időszak volt. Talán ezért sincs könyvek, és ez a gondolat ébresztett fel, én miért ne írhatnék csak abból a korszakból? Majd az emberek felfigyelnek és megismerik! Műfajban is maradok, csak egyiptomi témájú kalandkönyveket írnék. Megspékelve azokkal az elemekkel, amiket szeretek, mint például a gyilkosságok, eltűnések, igaz történetek. Nagyrészt krimi, kaland, történelmi és fantasy kategória.

Számomra elsődlegesen az egyiptomi történelemhez vonzódás az erős és emellett érdekel a hitviláguk is. Mit gondolsz a régi kor szellemeiről és isteneiről? Van-e esetleg kedvenced és miért?

Nagyon sok istent és istennőt tartanak számon az ókori Egyiptomban. Még felsorolni is sok lenne, de kevés nevet ismer az ember. Minden egyes istenhez kapcsoltak valamit, ami miatt imádkozhattak. Egyikük miatt volt jó a termény, vagy egy másik isten miatt esett teherbe egy nő. De volt olyan, hogy az egyik isten okozta a rosszidőjárást, vagy a háborút. Nagyon érdekes, ahogyan megalkották és felvázolták őket, még inkább, ahogyan hittek bennük. A hitrendszerük és a vallásuk nélkül nem létezne az ókori Egyiptom-i világ, nem építettek volna annyi templomot, piramist. Régóta Anubisz a kedvencem, mert őt ismertem meg legelsőnek. Már egy másik kedvencet is avattam, de azt nem szeretném elárulni, mivel köze lesz a harmadik regényemhez. Benne is lesz a címben! 

Van – e esetleg olyan író vagy költő ebből a világból vagy akár más kultúrából, aki hatással van az írói stílusodra, esetleg hozzásegített átvitt értelemben ahhoz, hogy ma elmondhasd magadról két könyves író vagy? És ha igen, ki ő és miért érzed így?

Ne kövezzetek meg, de egyetlenegy egyiptomi témájú könyvet sem olvastam, mielőtt írni kezdtem. Így azok egyáltalán nem inspiráltak. Mindig az adott könyvolvasmányom hat rám, találok olyasmit, amit „elcsenhetek”. Ezek az ötletek viszik előre az írói tudásomat. Írás közben tanulok. Bár nem ír könyveket Martin Hahn, a venezuelai sorozatíró, hanem telenovellákat, mégis nagyhatással volt rám a történetei. Pl. Júdás asszonya, A fekete özvegy stb. Azok olyanok, amiket nagyon szeretek, bámulatosan tudja csavarni a szálakat és mindvégig rejtély marad a nézőnek, hogy ki a tettes. Ezt a rejtélyességet szeretném én is levezetni a könyveimben, hogy mindvégig titok övezze azt.

Régen hittek a halál utáni életben. Számos lelet és forrás bizonyítja ezt. Mit gondolsz erről és vettél –e át bármely elemet ebből a hitvilágból történeteidbe?

Nagyon érdekesnek tartom. Hosszú és aprólékos folyamat övezi ezt a szakaszt. Maga a mumifikálás, és a Halottak Könyve nemcsak tudományos szempontból, de vallási irányban is érdekfeszítő. Mikor az egyiptológiai szabadegyetemen tanultam pár órát, és a Hallottak Könyvéről volt szó, akkor tudtam meg, mennyire is összetett, napokig lehetne elemezni azt.  Hihetetlenül okosak voltak ezen a területen és ámulok rajtuk, hogy már abban a korban ilyesmit tudtak csinálni. Természetesen minden ilyen témával foglalkozó könyvnek tartalmaznia kell a vallás egyes részeit, legalább essen szó a mumifikálásról. Nagyon jó visszavezetni ezeket az elemeket, boncolgatni, miképpen történt. Ezeket akár párbeszédbe illeszteni is igen olvasmányos lehet. Én szívesen alkalmazom ezeket az elemeket a könyveimben.

Milyen jövőbeli terveid vannak, és mikor találkozhatnak veled legközelebb személyesen az olvasók?

Már a harmadik könyvemet írom, és jelentem van még három olyan történet, amit biztosan megírok! Ezen kívül nemcsak a jelenben, hanem az ókori Egyiptomban is kalandozhatnak majd a szereplőim. Ebben a témában is van egy-két ötletem. Csak legyen időm mindezt megírni! Még nem tudok semmi konkrétat mondani, de nagy valószínűséggel Csorváson találkozhatnak velem egy író-olvasó találkozó keretén belül. És ha az Ünnepi Könyvhétre is ki tudok jutni, akkor az is jó nagyon jó lenne.

További sok sikert kívánok az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel az alkotó Facebook oldalát, ahol további érdekességeket olvashattok!

III. Amenemhat rejtélye és Az egyiptomi királynő rejtélye című könyveit pedig, a NewLine Kiadó oldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy

Buótyik Dorina - Az egyiptomi királynő rejtélye

 

„Mindenki megdolgozik a sikerért.”

Egyiptom az a hely számomra, ahova egyszer az életem folyamán el szeretnék utazni. Be szeretném járni a főbb városait, látni a piramisokat és mindent felfedezni, ami módomban állhat, mert gyerekkorom egyik nagy álma és az emberiség történetének legfontosabb korszaka számomra. Összesen két ilyen hely és nép van, akikért ilyen szinten rajongok és úgy érzem, hogy nem szállhat el belőlem addig a lélek, míg be nem teljesítem ezt a két vágyamat. Ennek tudatában tavaly nagy kíváncsisággal kezdtem meg az ismerkedést Buótyik Dorina akkor megjelent III. ​Amenemhat rejtélye című kötetével, amit akkor meg is szerettem. Nagy örömmel és hálával mondok most köszönetet az írónőnek, hogy egyik előolvasója lehettem. Köszönöm!

Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen borítót kap majd ez a kötet, de azt kell, hogy írjam, emelem a nem létező kalapomat. Gyönyörű lett, teljesen letükrözi a belső tartalmat és ad egy bizonyos előkelő külcsínt. A felirat szín és betűtípus választása azonban lehetett volna kicsit szerencsésebb is, mert így nagyon egybefolyik.

Buótyik Dorina – Az ​egyiptomi királynő rejtélye című regénye a fent már említett III. Amenemhat rejtélye sorozat második kötete.

Gracie Simpson már megint valami olyasmibe keveredett, amitől bizony másnak égnek állna a haja. Nem elég, hogy az eltervezett nászútjáról le kell mondania, még meg is vádolják egy olyan bűnténnyel, amit állítása szerint el se követett. Persze a bizonyítékok pont az ellenkezőjét mutatják, de ahogy már tudjuk, semmi sem az, aminek látszik. Aztán ott van az a körülmény is, hogy a múltból felsejlik egy bizonyos rejtély, ami korunkat is meghatározza. Gracie ámokfutása az idővel, egy egyiptomi fáraónő szerelmi rejtélyével és azzal, hogy letöröltesse magát a gyanúsítottak listájáról már maga az őrület, de ehhez még hozzá kell adni rengeteg történelmet, még több karaktert és bizony egy nagyon „cuki” kék macskát is. Vajon sikerül megfejteni a rejtélyeket?

Szubjektív meglátásom szerint az írónő nagy utat tett meg az előző regényéhez képest. Bár akkor sem unatkoztam egy percig sem, mégis ezt most tudta fokozni. Többször azon kaptam magam, hogy rázom a lábam vagy kopogok a tollammal, ezt pedig csak akkor szoktam, ha valamiért nagyon izgatott vagyok vagy ideges. Mind a két verziót sikerült elérnie nálam, sőt mi több, még dühös is lettem. Aggódtam, féltem, izgultam és néhol bizony még fel is kacagtam.

Nagyon tetszett, hogy jobban kibontakoztak a régi karakterek, egytől egyig új oldalukról mutatkoztak be, és ami még fontosabb, hogy volt személyiség fejlődés. Az új szereplők pedig szépen beleilleszkedtek a meglévő társaságba.

Az események sűrűjében többször éreztem, hogy most már elég, elegem van, de végül csak végig olvastam a könyvet, sőt egymás után kétszer is. Nálam ez pedig nagy szó.

Összességében egy remek folytatást kaptam, csodás helyeken jártam, sok információt tudtam meg és nem utolsó sorban remekül szórakoztam.

Kedves Írónő!

Köszönöm ezt a kis csodát és azt is, hogy volt bátorságod az első morgolódásom ellenére elküldeni nekem a könyvet, vállalva, hogy mint egy ragadozó lecsapok rá. Ezennel jelentem a te esetedben áttérek a növényekre, mert tőlem írhatsz bármit, azt olvasnom kell. Természetesen továbbra is lesek rád a „bokrok” mélyéről és alig várom, hogy kézbe vehessem a következő regényedet.

Ajánlom a könyvet a történelem szerelmeseinek vagy azoknak, akik szeretnek kalandozni és rejtélyek után nyomozni. És egy saját gondolatot szeretnék megosztani veletek: Az emberek olyan erővel élnek, amit birtokolnak. Ha az a szerelem, még jobb.

Amennyiben elmerülnél ebben a világban, megteheted, ha a Newline Kiadó oldalára látogatsz.

Írta: NiKy

Egyszerűen csak megálmodtam, hogy kalandregényt szeretnék írni...Interjú Buótyik Dorina írónővel

 

Buótyik Dorina első könyves írónő, akinek 2020 első felében jelent meg III. Amenemhat rejtélye című regénye. Rólam köztudott, hogy mennyire szeretem Egyiptomot és nagyon kevés alkotónál éreztem ezt a hitelességet, így nagy örömömre szolgált, mikor elfogadta az írónő az interjú felkérésemet. Személy szerint nagyon szerettem a könyvet, mert egy rendkívül mély kutatómunka mutatkozott meg előttem és a történet mindvégig izgalmas, akciódús eseményekkel szórakoztatott. Erről és sok más érdekességről fogom őt kérdezni. Vágjunk is bele!

Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Mit érdemes rólad tudni?

Buótyik Dorina vagyok, 25 éves, csorvási. Van egy lány ikertestvérem, akivel sok mindent csinálunk együtt, bár egy kicsit más a stílusunk és nem hasonlítunk annyira – noha ezt kívülállók nem így gondolják. Már óvodás korunk óta érdekeltek a zászlók, az országok, a földrajz. Általános iskolában voltunk a legjobb tanulók az osztályunkban, sőt az iskolában földrajz tantárgyból. Ezért is szerettünk volna ezzel tovább foglalkozni, így megtaláltuk a megfelelő iskolát a számunkra. A békéscsabai Vásárhelyi Pál Szakközépiskolában tanultunk, ahol az érettségi bizonyítvány mellé megszereztük a geológiai végzettségünket is. Azután külön váltunk, én pénzügyi és számviteli ügyintéző szakot választottam, ő pedig elment a divat iránya felé. Már Budapesten élünk immár 3 éve a testvéremmel és a barátommal. Nagyon szeretek olvasni és sorozatokat nézni.

Ilyen fiatalon igen nehéz témakört választottál első könyved alap tematikájául. Honnan jött az ötlet, hogy Egyiptomról és ezen belül is egy létező, de kevésbé ismert fáraóról írj?

Sokaknak mondogatom ezt a sztorit. 13 éves koromban testvéremmel néztük a Született kémek animációs mesét, amiben éppen egy múmiás rész ment. Ez adta az ihletet. Utána azt mondtam, én most megyek és írok egy regényt. Tudtam, hogy Egyiptomról fogok írni, de már előre leszögeztem magamnak, hogy semmiképp nem írok ismert fáraóról – hiszen abból már dögivel van. Így elővettem egy Egyiptomról szóló könyvet, böngésztem a fáraók nevei közt és egyszerűen csak ráböktem III. Amenemhat nevére, mert ez volt a szimpatikus.

Mennyi időt szántál a kutató munkára és mennyi időbe telt megírni az első regényedet?

Amikor tudtam, hogy III. Amenemhat rejtélye lesz a könyvem címe – igen, először a címet találtam ki és utána a történetet hozzá, akkor előkaptam az összes Egyiptomról szóló könyvemet és utána olvastam. Apukám barátjától kaptam őket, így csak azokat a lapokat tudtam a kezembe venni – és mindig III. Amenemhat-nál. Abban az időben nekünk nem volt internet, még számítógép se. Így kénytelen voltam könyvtárba menni iskola után, kiírogattam egy füzetbe szinte az egész könyvet, ami az ókori Egyiptom kultúrájáról szólt. Onnan megtudtam hogyan éltek a fáraók, milyen volt a társadalom, hogyan kellett elképzelni az akkori élet mindennapjait.

Volt segítséged az írás közben, ha esetleg elbizonytalanodtál? Ha igen ki és milyen módon segített átlendülni a felmerülő nehézségeken?

Ha voltak is nehézségeim, sosem kértem segítséget. Próbáltam egyedül megoldani, és ezt a mai napig így teszem. Most már Nádasi Kriszre tudok számítani, hiszen ő a szerkesztőm.

III. Amenemhat rejtélye című regényed két idősíkon játszódik. Melyiket szeretted jobban írni és voltak-e esetleg felmerülő problémák, vagy keltett –e zavart a múlt és a jelen párhuzamos ábrázolása?

Mondhatni két idősíkon, ugyanakkor a múlt, az ókori emberek is pont a jelenbe tértek vissza. Most játszódik. Ettől függetlenül úgy kellett írnom, mintha tényleg 3000 évvel ezelőtt éltek volna. Bevallom, nem sikeredett teljesen hitelesnek az ő nyelvezetük, az elején próbáltam figyelni rá, de aztán elvesztem. Remélem ez nem szegi kedvüket az olvasóknak. Erre kellett nagyon figyelnem, meg ugye a körülöttük lévő emberekre, környezetre – hogy néztek ki, milyen a táj. Ez különösebben nem okozott problémát. Azt kell, hogy mondjam, én a jelent szerettem írni, vagyis a nyomozást.

Négy fő karaktert ismerhetünk meg a regényedben. Kihez milyen érzések fűznek? Kivel tudtál igazán azonosulni és ki volt az a személy, aki kevésbé állt közel hozzád? Mennyiben befolyásolja egy szereplő sorsának alakulását az a tény, hogy kedveled-e vagy sem?

Gracie és David karakterét már korábban megalkottuk testvéremmel, amikor szerepjátékot játszottunk. Louis karaktere egy sorozatból jött, valahogy őt tudtam elképzelni. Adam pedig már az én képzeletemből pattant ki, egy egyszerű régész, majd ahogy haladt a történet, úgy formálódott. Mindegyik szereplőben egy kicsit magamat látom, ezért is szeretem őket. Mindegyik közel áll hozzám, már csak azért is mert én alkottam meg olyanná, amilyenek a történetben – azzal, ahogy leírtam, megszólaltattam őket. Így nem befolyásolja semmi sem. 

Én többnyire nagy figyelmet fordítok olvasóként a negatív karakterekre. Mint író, milyen érzésekkel álmodtad meg ezen szereplőket és végül azt a sorsot adtad számukra, amit eredetileg szántál, vagy az írás folyamán ez megváltozott?

Nekem konkrétan Lara, mint negatív karakter – ha lehet őt így nevezni -, ő a kedvencem. Végül is azt adtam nekik, amit szántam. Azt elárulom, hogy az első változatomban Neuszer karaktere volt a kedvencem, aki nagyon negatív karaktere volt a történetnek, na annak a sorsa teljesen megváltozott, szinte jó lett!

Beszéljünk kicsit arról, hogy hogyan fogadta a környezeted az első regényedet! Család, rokonok, barátok esetleg munkatársak támogattak-e az írás során? Hogyan fogadták az első regényedet? Olvasták –e és milyen visszajelzéseket kaptál?

Amikor először írtam a könyvet, csak tesómat unszoltam, hogy olvassa el. Azonban nagyon unta, hogy mindig kérleltem őt az olvasásra. Rajta kívül senki sem olvasta, de mindenki tudta, mivel csakis erről beszéltem. Apának, vagy néhány barátnőmnek felolvastam belőle. Amint elkészült a második változat - még lektorálás és szerkesztés előtt – elküldtem barátnőimnek, akik már tudtak erről a regényről. Sőt, még nevelőapám lánya teljesen elolvasta, elmondta mi tetszett és mi az, ami nem. Amikor pedig megjelent a könyv, mindenki csak gratulált, persze a Csorvásiak anyának és mamának adták át. Az akkori munkatársaim is csak meg-meglepődtek, hogy ilyen fiatalon megjelenik a könyvem. 

Mint alkotó sokszor azt tapasztalom, hogy vannak időszakok, mikor nehezen tudok leülni dolgozni. Számodra volt-e ilyen időszak, és ha igen, mivel motiváltad magad? Van-e olyan plusz kikapcsolódás vagy akár inspiráló tevékenység, amitől jobban érzed magad és átlendít ezen az holtponton? Ha igen megtudhatjuk, hogy mi az?

Ez igaz, van, amikor nem jön az ihlet vagy az írni akarás. De ez leginkább most mutatkozik meg. Amikor írtam, szinte minden hét kitette az időmet. Volt, hogy munka után hozzákezdtem, vagy olyan is, hogy csak hétvégén, noha, akkor egy fél napot vett igénybe. Ha csak pár óra maradt a napomból, nem fogtam hozzá, mert kellett minimum egy óra, hogy belerázódjak és még nem írtam. Közben mindig hallgattam arab zenéket - Hakim és ókori egyiptomi ihletésű zenét-, zene nélkül pedig nem tudok írni. Ha csak elképzelem a történetet, egyből elfog az érzés, hogy írnom kell.

Mint író, mennyi beleszólásod volt a borítókép kinézetébe? Azt a végeredményt kaptad, amit szerettél volna?

Első tervem az volt, hogy kézzel készül a borító, aztán kerültem a NewLine kiadóhoz, ahol már adott volt a grafikus. Tudtam, hogy csak jogmentes platformokról lehet letölteni képeket, ahonnan majd a grafikus összeállítja a borítót. Ami nekem a fejemben volt: sivatag, piramis és teve. Ez lett belőle. Nekem így tetszik, még ha nem az a piramis, ami a történetben szerepel. A füst pedig jól ki lett találva, szemlélteti a rejtélyességet.

A kezdeti pozitív visszajelzések milyen érzéseket indítanak el benned? Sarkallnak-e arra, hogy még ebben a tematikában írj tovább? Vagy más témakört várhatunk?

Meglepődtem, mennyi embernek tetszett a regényem. Volt egy-két ember, akinek nem, no de nem tetszhet mindenkinek, ezzel már elsőre tisztában voltam vele. Nem szeretnék más témakört választani. 

A regényed low fantasy és kalandregény egyben. Miért ezeket a témaköröket választottad?

Egyszerűen csak megálmodtam, hogy kalandregényt szeretnék írni. Ahol a szereplők mindenféle akciókba, fordulatokba és izgalmakba kerülnek. Ezért is mondható, hogy low fantasy, hiszen a jelennek találkoznia kellett a múlttal.  

Hogyan élted meg az idei év kaotikus időszakát? Mennyire befolyásol az írásban? Inspirál vagy inkább félelmet generál benned?

Ha mondhatjuk, nekem jól jött ez a szabadság, mert lett plusz időm az írásra. Inspirált is, hogy minél többet írjak, hogy kihasználjam ezt az időt. Így nagyon hamar megírtam, már majdnem be is fejeztem a második könyvemet. Nem sok kellett, hogy teljesen befejezzem, az új munka lassította ezt.

Milyen érzés a NewLine Kiadóval együtt dolgozni? Hogyan kell elképzelnünk a kiadóval való közös munkát? Volt-e esetleg folyamatos visszacsatolás, kaptál-e esetleg egyéb szakmai segítséget?

Elsőre rábólintottak, utána elküldték a szerződés-tervezetet, amire elsőre nemet mondtam. Mivelhogy önköltséges, megtorpantam. De aztán csak igent mondtam, mert nem bírtam tovább várni, hogy megjelenjen a könyvem. Így is majdnem fél évet vártam egy kiadóra. Egyébként könnyű a kiadóval a munka, nagyon segítőkész és igazán talpraesett a vezetőnk.

Szerinted mennyi esély van arra, hogy a mostani országos viszonylatokban egy első könyves író a későbbiekben csak alkotóként dolgozhasson? Van-e reális jövedelem és megélhetési lehetőség Magyarországon íróként jelen pillanatban?

Amit eddig láttam, biztos, hogy első könyvből nem lehet egyből megélni. Több könyvből már lenne valami haszon. Ebben az esetben, jó, ha a ráfordított költségem visszajön és tovább tudom fordítani a bevételt az utánnyomásra.

És végezetül milyen terveid vannak a jövőre nézve? Mikor várhatunk újabb történetet?

Úgy voltam vele, hogy ezt kiadom és kész. De utána eszembe jutott egy régi ötlet, amit tovább gondoltam, így már készül a második része. Most megint úgy vagyok vele, talán még tudom folytatni. Illetve lenne egy másik kötet, ami csak az ókorban játszódna. 

További sok sikert kívánok az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel az alkotó írói oldalát, hiszen sok érdekességet olvashattok!

Írta: NiKy

Buótyik Dorina - III. Amenemhat rejtélye

 

Nem is olyan régen találkoztam az írónő nevével egy másik munkám kapcsán. Akkor még nem is sejtettem, hogy Egyiptomról írt egy könyvet. Mint első könyves író merész témát választott, elvégre ez a történelmi időszak nagyon kemény kutató munkát igényel, és bizony könnyen el lehet veszni a fáraók világában.

Az első, amit mindenképpen meg kell, hogy jegyezzek, az a borító, mely színekben nagyon összemosódott hatást kelt. Nekem sok az arany árnyalat és főleg a betű színezése miatt morgok. Egy kicsit mélyebb tónussal varázslatos is lehetett volna. Tudom, hogy sokan nem értitek ezt a rögeszmémet, de egy könyv a külső és belső alapján ítéltetik meg. Legtöbben már a borító láttán eldöntitek, kell-e, anélkül, hogy a fülszöveget elolvastátok volna.

Annak nagyon örültem, hogy egy valóságban létező uralkodó lett a fő témája a történetnek. Fikcióként van feltüntetve, amivel semmi bajom nincs. A kezdetleges félelmem a negyedénél füstté vált, ugyanis rajongásom időszakát az alkotó szépen kidolgozta. A sok különleges név megnehezítheti egy kevésbé Egyiptomot szerető ember olvasását, de mivel én pont az ellenkezője vagyok, nagyon élveztem ezt a kis pluszt.

Történetünk főhősei három férfi és egy nő. Hősnőnk, Gracie egy múzeum egyiptológusa. Független fiatal hölgy, aki a szakmájában elismert. Határozott, maximalista és kissé pörgős alkat. Asszisztense, Louis, aki szintén szakmabeli egy cseppet szétszórt, de helyén van az esze és mikor kell, lehet rá számítani. Nem utolsó sorban vonzódik hősnőnkhöz. A harmadik férfi, egy ex - riporter, David, aki nem éppen a türelméről híres, de szintén jó rálátása van a helyzetekre és remek kiegészítője a fent említett karaktereknek. És utoljára hagytam egy hol feltűnő, hol eltűnő idősebb férfit, akinek kilétét titok fedi, mégis az egész kalamajkát és a nyomozást ő indítja el.

A történet részletesebb leírását a fülszövegben olvashatjátok, erről most itt bővebben nem írnék. Ellenben el kell, hogy ismerjem a cselekmény nagyon izgalmas, oldalról oldalra kellemesen csalódtam. Bár az eltűnt mellékszereplőről sejtettem, hogy mi történhetett vele, mégis tudott meglepetést okozni egy csavarral az alkotó. A történet félig a mi korunkban, félig pedig III. Amenemhat uralkodásának időszakában játszódik. Összemosódik egy idő után ez a két világ és bizony nagyon figyelnem kellett, hogy hol tartok és ki kivel van éppen. A naplós megoldás nagyon érdekes volt, tetszett a részletesség, ahogy az alkotó arra is odafigyelt, hogy lassan vezesse be olvasóját ebbe a világba. A negatív karaktereket végre én is utálhattam, ez nagy szó, mert általában inkább mellettük, sem mint ellenük vagyok.

Viszont lenne itt egy – két apróság, ami engem zavart az olvasás folyamán. Először is ne használjunk már ilyen szavakat, mint „vakkantot”, annyira komolytalanná teszi az egész történetet, arról nem beszélve ezt személyhez fűzni nagyon nem stílusos, főleg, hogy tudós emberről van szó. Aztán, mégis minek kellett egy szerelmi szálat beleerőltetni a történetbe? Az, hogy egy selyemszálnyi romantika meghúzódik a háttérben még érdekessé is tette a könyvet, de a végére nagyon lüktetett az ér a halántékomon. Teljesen felesleges volt oda, a nélkül is remek történetet alkotott volna az írónő. És végezetül a karakterek részletes kidolgozását nagyon hiányoltam a könyvből. Tudom, hogy nem egy szépirodalmi mű, de ahhoz, hogy jobban befogadjam a szereplők gondolatait, cselekedeteit, meg kell értenem és át kell éreznem, hogy mi folyik bennük. És nem, most nem a vérre gondolok. Egyik szereplő sem változott, mindegyik „eljátszotta” a maga szerepét, de semmilyen árnyaltságnak vagy személyiség fejlődésnek nem lettem tanúja. Ezt sajnos én nagyon hiányoltam.

Ezektől függetlenül viszont kellemesen csalódtam. Izgalmakkal teli, korhű történetet olvashattam. Összességében el kell ismernem, hogy tetszett, és ha a fenti apróbb hibákat kiküszöböli a kedves írónő, még jobban fogom kedvelni. Egy élmény volt.

Amennyiben te is szívesen elmerülnél ebben a világban, a NewLine Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet!

Írta: NiKy