Lukács Liza - Lenyelt vágyak

„A segíteni akarás nem egyenlő azzal, hogy azonosulok a másik gondjával-bajával. A segítés, a támogatás épp ott kezdődik, hogy kívül maradok, így képes vagyok támasznyújtásra, tudok más nézőpontból tekinteni a helyzetre. Nyugodt maradok, erős maradok, önmagam maradok. Ha átveszem a másik lelkiállapotát, ha empátia helyett egyfajta kompániát vállalok, akkor könnyen előfordulhat, hogy érzelmileg alkalmatlanná válok a segítésre.”

Hosszú évek óta küzdök túlsúllyal, talán immáron tíz éve is megvan már, hogy évről évre egyre csak gyarapodnak a kilóim. Ennek a folyamatnak persze nehezítő alapzata volt egy majd hét évig tartó nőgyógyászati betegség is, ahol a kezelés folyamataként hormont kellett kapjak. Szerencsére az utóbbi időben gyógyultnak számítok és megkezdhettem az önvizsgálatom. Először csak felületesen szemléltem magam, majd később tudatosabban. Az étkezési szokásaim folyamatosan változtak, attól függően, hogy a gyomrom mit bírt el, de a lelkiállapotom nagyon ingatag lett ettől. Aztán rájöttem, hogy bizonyos kompenzációként falásrohamaim vannak, ami miatt folyamatosan bűntudat gyötört és olykor a bulimia tüneteit is produkáltam. Ennek a folyamatnak végül azt lett a vége, hogy bár meggyógyultam, elvesztettem önmagamból egy kis részt. Mivel mindig is azt vallottam, hogy egy probléma gyökerét kell megtalálni és megoldani, így tudatosan kezdtem olvasni olyan könyveket, amelyek pszichés oldalról megközelítve segítik az olvasót, végül pedig így találtam rá Dr. Lukács Liza – Lenyelt vágyak című kötetére is.

Dr. Lukács Liza krízistanácsadó szakpszichológus, akinek a fő szakterülete az evési zavarok és az életmódváltás pszichológiája. Egyéni terápiás munkája mellett számos kötet írója és társszerzője mind a hazai és mind a nemzetközi porondon egyaránt. Róla itt tudhatsz meg többet.

Lenyelt vágyak című könyve 2017-ben jelent meg a HVG Könyvek Kiadó gondozásában.

A kötet a fent leírt problémával foglalkozik elsődlegesen egy valós terápia által, ahol egy túlsúllyal is küzdő páciens kezelése alapján jutunk el a saját magunk vizsgálatáig. Ez a kötet nagyon hasznos, hiszen baráti hangvétellel szólítja meg az olvasót, és vezeti végig azon lépéseken, amelyek alkalmazásával mindenki felismeri életének azon szegmenseit, amikor falásroham ingerek érik. Sokszor úgy érezheti majd az olvasó, hogy rá nem érvényesek a leírtak, hiszen én is ezt gondoltam először, de végül rá kellett, hogy döbbenjek a könyvben kezelt hölgy és köztem csak a múltunk bizonyos pontjai térnek el. Ugyan tény, hogy a család is másképpen jelenik meg a páciens életében, mégis nagyon könnyen azonosulni tudtam a kliens küzdelmével.

„ Az ember változási tempója nem mindig azonos azzal, amit ő szeretne, vagy amiről azt hiszi, hogy neki arra van szüksége. Ha valaki le akar fogyni, túlevései vannak, vagy sokat szorong a külseje miatt, első körben nem egy pszichológust keres fel, hanem kiválaszt egy diétát vagy egy alternatív életmódprogramot, és azzal próbálja megszüntetni a kellemetlen érzéseket, tüneteket. Így aztán, amikor évek múlva eljönnek egy pszichológiai tanácsadásra, akkor sokszor megfeneklett, reményvesztett emberekkel találkozunk, akiknek „nincs több idejük” a lassú változásra. Sajnos a testünk nem így működik, hogy ha valakinek már „nagyon kell fogynia”, akkor gyorsabban fog fogyni, nem lesz természetes súlyingadozása, megtorpanása, botlása vagy visszaesése. A test nem viseli el a sürgetést, és a személyiség sem tud parancsra és határidőre változni.”

A könyv nagyon szépen rávilágít arra a tényre, miszerint vannak pszichológiai éhségnek nevezhető szükségleteink, amelyek nemcsak evészavarosoknál, hanem az állandó fogyókúrázóknál is túlevéshez vezethetnek. Ezek elsődlegesen a felesleges nassolásnál ismerhetőek fel.

Ezek a következők lehetnek:

-ingeréhség

-kapcsolatéhség

-szexuális éhség

-cselekvési éhség

-elismeréséhség

-strukturális éhség

-szeretet éhség

- produktivitási éhség.

Ha felismerjük valódi hiányainkat és megfelelően élményekkel töltjük fel azokat, akkor megszűnik ez a pszichológiai éhség és ezáltal a súlyfeleslegünk is csökkenni fog bizonyos szinten. Természetesen nem fog egyik napról a másikra sikerülni, de nem is egy nap alatt hízunk meg. Türelmesen és időt szánva önmagukra és étkezésünkre hosszú távon nagy és tartós eredményeket érhetünk el.

Ez a fajta szemléletet tudomásul véve, én magam is elkezdtem evésnaplót vezetni úgy, ahogy a terápián résztvevő hölgy is tette. Bár én még nagyon a kezdetén járok mindennek, mégis azt kell, hogy írjam hasonló tűneteket produkálok, mint a kötetben a kliens.

Ezek után azt hiszem, hogy én is fel fogok keresni egy szakembert, mert nem szégyen segítséget kérni.

Szubjektíven úgy gondolom, hogy ez a kötet egy kincs minden olyan olvasónak, akinek gondja van az étkezéssel, vagy nem elégedet a súlyával. Rendkívül szépen lekövethető és alkalmazható a terápia. Bár nekünk csak a könyv olvasásával nem lesz kivel megbeszélni a folyamatot, de egy kezdésnek nagyon jónak tartom.

Összességében egy jól követhető és értelmezhető könyvet vettem kézbe, amely elegendő arra, hogy inspirálóan hasson a fogyási szándékomra és biztos, hogy nem utoljára nyitottam ki.

Ajánlom mindenkinek, aki ténylegesen fogyni szeretne, mert egy hiteles terápián keresztül segít felismerni a bennünk rejlő szorongások okait és bátorságot ad az életünkben, hogy vállalni merjük önmagunkat.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a HVG Könyvek Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy

Orvos-Tóth Noémi - Egy nárcisztikus hálójában

 

„ A pszichológus legfontosabb munkaeszköze a saját lelke.”

Ezt a könyvet egy Book24 –es „garázdálkodásom” alkalmával vettem, mert az írónő egy számomra már -akkor is- ismert, minőségi szakember benyomását keltette és kíváncsi voltam a témára. De ahogy már megszokott nálam, felkerült az olvasatlan könyvek polcainak egyikére és várta sorát, hogy ismét eszembe jusson és kézbe vegyem. Előzményként még annyit jegyeznék meg, hogy más kötetét is beszereztem az alkotónak, de azt sem olvastam még. Tehát tulajdonképpen egy ismeretlen szerzővel volt dolgom, ha a pszichológiai tárgyú videókat nem számítom.

A terapeuta esetei a HVG Könyvek kiadó sajátos sorozata, amely arra hivatott, hogy különböző szaktekintélyek egy-egy egyedi hangvételű, de rendkívül fontos témát felölelő terápiás eseteit boncolgassa, ahol az olvasó jól érzékelheti – tematikától függetlenül-, esetleg felismerje az adott tüneteket és szakemberhez forduljon. ( A sorozat többi részét itt találod).

Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus, online újságvezető, író. Már sokak számára ismerős lesz a neve, hiszen a Mai Pszicho online magazin vezetője, valamint számos kötet írója. 2018-ban Örökölt Sors címmel jelent meg könyve, mely pillanatok alatt hatalmas népszerűségre tett szert és sikere azóta is töretlen. (A szerzőről itt tudsz bővebben olvasni.)

Egy nárcisztikus hálójában című könyve a HVG Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban.

A szerző saját elbeszélése által mutatja be egy megtört asszony hánytatott életét verbálisan bántalmazó férje oldalán. A kezdetektől egészen a gyógyulás különböző aspektusain keresztül ismerhetjük meg egy terápia teljes történetét. Kriszta fejlődése és gyógyulása jó példa arra, hogy az olvasó felismerje, ha hasonló körülmények között él és felmerje vállalni problémáját, akár szakemberhez forduljon.

„Életünk eseményei sokszor attól válnak nehezen kezelhetővé, hogy úgy gondoljuk, csak velünk történnek meg ezek a szokatlan, szégyenletes vagy érthetetlen dolgok. Ez az érzés elszigetel a környezetünktől. Az a hamis elképzelésünk alakul ki, hogy nincs senki, akivel megosztható lenne, amin keresztülmegyünk. Kialakul a romboló magány érzése, amely idővel egyre magasabb falakat emel, melyek mögött végül elveszünk a világ számára.”

Számomra ez a téma elsődlegesen saját magam „tragédiája” miatt került képbe. Gondolom most sokan arra következtetésre jutnak, hogy nárcisztikus partnerrel élek együtt, de ezt szeretném leszögezni, nem így van. Az én történetem sajátossága, hogy tudni akartam van-e bennem a nárcisztikus jellemzőkből és ha igen milyen arányban.

Valószínűleg nem sokan vetemednek ennek kutatására, de sajnos az életemben megtörtént, hogy két közeli barátomat is elvesztettem rövid időn belül. Ráadásul az egyik egy láthatatlanul látható naplózása által rám nyomta a nárcisztikus személyiség bélyegét és tudni akartam, hogy van-e igazság a „vádakban”.

A kötet Kriszta történetén keresztül vezetett végig és bár elsődlegesen nem a „károkozóról” mesél, mégis számos formában érinti és egy nagyon erős képet ad a témáról. Tulajdonképpen megkaptam a választ, amit kerestem és bár nem vagyok elragadtatva, mégis megnyugodtam. Az öt főbb jellemzőből egy igaz rám, tehát valahol megnyugodhatok, ugyanakkor ad egy bizonyos löketet számomra, hogy tovább vizsgáljam önmagamat. Azt gondolom, aki azzal nyugtatja saját magát, hogy a másikban felfedezni vél „bántalmazó” viselkedési jellemzőket, talán először el kellene gondolkodni azon, hogy ő maga miben hibás és szakember véleményét is kikérhetné. Ami saját magamat illeti, jómagam is folyamatosan megteszem a megfelelő lépéseket.

A fenti monológnak csak annyi jelentőséget szánok, hogy jelezzem a könyv igenis hatással van az olvasóra, nem is akármilyen szinten. Rendkívül szépen felépített, információkban és érthető magyarázatokban gazdag és a legfontosabb, hogy hiteles.

Például megmutatja , hogy John Gottman amerikai pszichológus kutató és munkatársai egy évtizedet átölelő vizsgálatuk során 4 fő szülői típust különböztetnek meg:

- Érzelmi fejlesztő szülő

- Elutasító szülő

- Laissez-faire, vagyis be nem avatkozó szülő

- Helytelenítő szülő

„Az érzelmek nagyon fontos szerepet játszanak az emberi kapcsolatok kialakításában, fenntartásában és szabályozásában. Az alapérzelmek, az öröm, szomorúság, félelem, düh, meglepetés és undor biológiailag meghatározottak, vagyis minden embernél veleszületetten megjelennek. Azt azonban, hogy ezekből az érzelmekből mit mutatunk meg a környezetünknek, egyrészt a kultúránk szabályozza, másrészt a szüleink szerint alakul. A családok között jelentős különbségek vannak abban a tekintetben, hogy hogyan reagálnak az érzelmek kifejezésére.”

Nagyon érdekes volt olvasni, hogy Kriszta saját gyermekei felé miképpen reagál a terápia alatt. Mennyire képes saját maga fejlődése során nem elkövetni ugyanazokat a hibákat, melyeket felmenőinél tapasztalt.

„A családokban megfigyelhető ún. transzgenerációs átadás azt jelenti, hogy a kapcsolati minták, szerepképzelések, viselkedési szabályok vagy megküzdési módok generációról generációra öröklődnek. Életünk legfogékonyabb időszakában, a gyerekkorunkban szüleinktől látott mintákat szivacsként szívjuk magunkba. Ezek a zsigereinkben elraktározott hiedelmek szinte automatikusan irányítják felnőtt életünk számtalan területét. Általában megfellebbezhetetlen igazságként fogadjuk el őket, és szinte észre sem vesszük, hogy meghatározzák érzelmi életünket, spontán reakcióinkat és viselkedésünket. A terápiás munkában éppen ezért a családi múlt feltárásának is fontos szerepe van. Családfánk feldolgozása megmutatja, milyen örökségeket hordozunk és adunk saját gyerekeinknek.”

A másik fontos téma, ami szintén hasonló a fent említetthez, hogy milyen szükségletekkel rendelkezünk.

„Jeffrey E. Young és munkatársai úgy gondolták, hogy felnőtt életünk alakulásában nagy szerepe van a gyerekkorunkban kielégítetlenül maradt szükségleteinknek. Hogy mik ezek? Youngék szerint, bár eltérő mértékben, de születésünktől kezdve mindannyian 5 alapvető érzelmi szükséglettel rendelkezünk:

1. Biztonságos kötődés ( a biztonságra, stabilitásra, gondoskodásra és elfogadásra való igény).

2. Autonómia, kompetencia és az én-azonosság érzése.

3. A jogos igények és érzelmek kifejezésének szabadsága.

4. Spontaneitás és játék.

5. Reális keretek és önkontroll.

Ha a gyermek veleszületett temperamentuma és a környezete nem illeszkedik harmonikusan, az alapszükségletek részben vagy egészben kielégítetlenül maradnak. Ezek kompenzálására ún. maladaptív (rosszul alkalmazkodó) sémák alakulnak ki. Ezek olyan átfogó, önsorsrontó mintázatok, amelyek emlékekből, érzelmekből, gondolatokból és testi érzésekből állnak, és meghatározzák, hogyan gondolkodunk, érzünk másokkal és magunkkal szemben, hogyan viszonyulunk magunkhoz, másokhoz és a világhoz.”

Mint olvasható rendkívül széles körben mutatja be és vezeti végig az olvasót a különböző élethelyzeteken át. És pont ezért számomra nagyon értékes kötet, amelyet biztos, hogy többször kézbe fogok venni.

Amennyiben úgy érzed, hogy segítségre van szükséged, akkor ezen az oldalon fel tudod venni a kapcsolatot az írónővel. 

Ajánlom minden pszichológiát kedvelő olvasónak és azoknak is, akik nem elégedettek az életükkel vagy ismernek valakit, aki ilyen körülmények között él. És egy saját gondolat a végére: Egy ember értéke nem a helyzetétől függ, hanem a természetétől.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a HVG Könyvek Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Czikora Ildikó - Ha majd nem leszek…

 

„Mert aki szeret,

nem feled soha,

ez áll a sírokon,

ezt vallják oly sokan.”

Az élet útjai kifürkészhetetlenek tartja a mondás és én magam is ezt vallom, hiszen ezt a könyvet többször is láttam különböző fórumokon, sőt egyszer meg is akartam rendelni, de aztán valamiért elmaradt. És most a Mogul Kiadó jóvoltából mégis olvashattam, amit itt is szeretnék megköszönni! Nektek hála egy hatalmas „utat” tettem meg a szerzővel kézen fogva és bár most már csak magam vagyok a gondolataimmal, sokat kaptam. Köszönöm!

 Czikora Ildikó - Ha majd nem leszek… című verseskötete egy gyászmunka egy éves időszakát öleli fel. Az alkotó kapcsolata édesanyjával a szereteten és őszinteségen alapszik, mely a gyász különböző szakaszaiban is jól érezhető. A versek rendkívül nyersek, nem feltétlen a rímek gazdagsága jellemzik, mégis olyan nagy erejük van, hogy olvasás közben többször félre kellett, hogy tegyem a kötetet, mert bizony kibuggyant az a bizonyos könnycsepp. Minden versben egy élettel teli személy elevenedett meg szemeim előtt. Ez az asszony nagyon kedves, szorgalmas és nyitott lélek volt, akit sokan szerettek és védelmeztek. Mégis a sorsa és élete nem volt mentes a megpróbáltatásoktól és fájdalmaktól, mégsem engedte, hogy ez befolyásolja a mindennapjait. Szeretteit mindig maga elé helyezte és legjobb tudással és odaadással egyengette életüket. Tanácsai és meglátásai még számomra is kiemelkedőek, amit a könyvből egy vers részlettel szeretnék megmutatni nektek. Figyeljétek csak!

„Jó anya ismeri

gyermekének lelkét:

jó tulajdonságát,

s mi okozza „vesztét”.

Gyakran mondta nekem:

az energia véges…,

„takarékos” legyél,

de munkaigényes.

Sok mindent megteszel,

de az a nagyobb munka,

hogy értékeljenek ám,

jó szót is megadva!

Ne evidensnek vegyék,

mit te értük teszel,

vívd ki „tekintélyed”,

és sikeres leszel!

Tanulj szelektálni,

mi fontos és mi nem,

örök igazság ez,

akármit is hiszel!

Fontos felismerni,

ne csak adni tudjál,

egyensúly meglegyen:

elfogadás útján.

Így lehet ugyanis

kihasználni tetted,

visszaélni benned

a nagy igyekezettel!

"Minél több az adás,

annál több marad ránk"

– igazi nagy mondás,

de a mérték tudás!

Határt húzni nehéz,

mégis tanulható,

remélem fog rajtad

az anyai szó!

Olyan sokan szeretnek

más hátán felmászni,

csak úgy ne pazarold

kreatív tudásod!

Jószívűség nem lehet

visszaélés tárgya,

mindennek középút

az alfa-omegája!”

Remélem Ti is érzitek ennek a pár versszaknak az erejét és értitek miért is emeltem ki!

A gyász egy komoly esemény mindenki életében és sajnos sokan mégis elfojtják. A szeretet személy elvesztése természetes folyamat, hiszen mindenkinek eljön majd a maga múlandó órája, de akik itt maradnak, egy mély fájdalommal kell szembenézniük és az elengedés öt szakaszán is végig kell sétálniuk. Ezen részek az első évben a legnehezebbek és legintenzívebbek, mivel akkor töltjük el először „egyedül” ezt az időszakot. Minden perc és minden óra hatalmas űrt hagy maga után, de a hiányt csak akkor tudjuk kicsit tompítani, ha teret adunk érzelmeinknek és őszintén vállaljuk feltörő fájdalmunkat. Úgy éreztem a szerző megfogta a kezem a kötet elején és szeretettel végig vezetett ezen a szakaszon. Hiszen én is gyászoltam nem egyszer, de ennyire mély érzelmekkel, ilyen sok gyönyörű gondolattal még nem találkoztam. Nézzétek csak!

„Hópihe száll, benne élsz Te,

jég, ha olvad, melegíted.

Esőcseppet megtisztítod,

zúgó szelet csillapítod.

Nap, ha kisüt, Te mosolyod,

eső esik, megszárítod.

Köd kitisztul, Te segíted:

ilyen volt az egész lényed.”

Az alkotó édesanyja különleges és kifinomult érzékkel rendelkezett. Rendkívül kreatív volt élete folyamán, melyről több fotó is tanúskodik. Ezen képeket sokáig nézegettem, mert ha valaki, én igazán tudom értékelni az ilyen szépségeket és elfogott egy kis szomorúság is, mert hirtelen úgy éreztem, hogy  meg szerettem volna ismerni és sok kérdést feltenni a számára.

A szerző írástechnikája számomra kiemelkedő volt, mert elhitette velem, hogy létezik ilyen gyönyörű kapcsolat, és bár én ezt nem tudom átérezni, még számomra is megadta a szeretet és meghittség érzését. Aki pedig az én lelkemet felmelegíti, az csak is különleges lehet.

És végezetül egy vers részlettel szeretném megmutatni, hogy milyen kiemelkedő is volt ez az édesanya, hiszen ez volt a kedvenc versének egy darabkája! Kérlek, olvassátok figyelmesen!

„A holnapoddal nő az élet,

A tegnappal megint apad,

De mégis mindig csak a mád az,

Amely neked jutalmat ad.

Mihelyt egy ember innen elmegy,

Nyomában más jön hirtelen,

Úgy mint a nap, ha itt lenyugszik,

Legott fel is kel más helyen.”

Összességében elmondhatom, hogy új kedvencre leltem mind a kötet tekintetében, mind pedig a szerző személyében.

Ajánlom mindenkinek, mert hiszem, hogy a veszteség érzésétől senki sem mentesül és egy másik szenvedő lélek gyászmunkája folyamán, az olvasó is békére lelhet. És ne feledjétek, ha még él az édesanyátok szeressétek az év minden napján, mert nélküle szürke lesz majd minden egyes nap!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Könyvmogul oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Csillik Szilvi - Szívem csücske

 

Mostanában egyre több olyan mesés foglalkoztató könyvecske jelenik meg, melyben az alkotó vallja, hogy az általa kitalált módszer, milyen hatásos.

Én nyitottan állok eme témakörhöz, mert a gyermeki léleknél bonyolultabbat, maximum mi nők tudhatjuk magunkénak, de a kettő közti különbség óriási. Míg az utóbbi többnyire kiforrott, addig az előbbi még keresi a helyét a nagyvilágban és sokszor, a nem megfelelő odafigyelés rendkívül sok kárt okoz a fejlődésben, mind a világban való elhelyezkedésben. Ez a mesés foglalkoztató kötet igen picinyke, csupán 56 oldal. Az eleje és a vége csupa formalitás, bemutatkozás, szülők felé pár fontos információ, és az alkotó módszeréről némi tényfeltárás. Ezek is fontosak, mert nem elég a szülők elé rakni, hogy ez segít, hisz annyi típus fellelhető egy könyvesboltban. Igen is fontos, hogy a tartalom leírása részletes és pontos legyen. E tekintetben tökéletesen megfelel a fent leírtaknak.

Mesék szempontjából négy apró történet lapul meg az oldalakon. Írás technikailag olvastatja magát, szépen bekúszik az olvasója lelkébe, és elindít egy folyamatot. Bár számomra ezen történetek kissé sablonosak, egy teljesen átlagos "felelj meg a társadalomnak" érzetet hagyott bennem. Ugyanakkor nem tudok elmenni azon tény felett, hogy része egy kidolgozott, segítő folyamatnak, és ha egységesen nézem, akkor érdekesnek és kedvcsinálónak érzem.

A mesék folyamán apró rajzok segítik a lazulást, amit kiszínezhet a gyermek, evvel is nyugtatva, a kreatív feladatok pedig serkentik az agyat, hogy gondolkozzon és saját meglátása szerint oldja meg a feladatokat. Bár a rajzok egyszerűek, de nagyszerűek, úgy érzem érdemes odafigyelni Csillik Szilvi munkásságára.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a könyvet az írónőnél megtudod vásárolni!

Írta: NiKy