Karyl McBride - Lehetek valaha elég jó?

 

„A tapasztalataim és a jellemem ajándék. […] Az életem a sajátom, és vállalom a felelősséget tetteimért.”

Hosszú idő óta keresem, kutatom azon önfejlesztő, pszichológiai könyveket, amelyek a családon belüli transzgenerációs traumával, azon belül is az anya-lánya kapcsolattal foglalkoznak. Ennek a kutatásnak természetesen személyes okai vannak, de számos más külső tényező miatt is érdekel ez az alapvetően is súlyos témakör. Személyes érintettségem miatt a mostani kiadványt öngyógyítás célzatával vettem kézbe, de nagyon jó alapot szolgált – utólag megtudva – a fent említett vizsgálatomhoz is. Ez az olvasásom elsődlegesen egy lelki analízis, ezért jelen esetben személyes élményekből is merítkezik a most megfogalmazott véleményem. Ezt mindenki vegye figyelembe, erősen szubjektív, amit leírok éppen.

Dr. Karyl McBride azon alkotók közé tartozik, akik nem vallják magukat szerzőnek, hiszen orvosként – jelen esetben kicsivel több, mint negyven éve – praktizálva adják át az olvasóknak tematikusan elkülönítve mondanivalójukat. Elsődlegesen pár-és családterapeutaként, valamint a narcizmus kutatásának egyik legnagyobb szaktekintélyeként tartják számon. A traumák kezelését tartja elsődlegesen fő szakterületének, amely nagyon jó szolgálatot tett saját tragikus sorsának feldolgozásában is. Hiteles forrásként az általa megjelentetett kiadványok számos tapasztaltot dolgoznak fel, felhasználva az évek alatt megismert paciensek történeteivel, amelyek kis kozmetikázást megélve – orvosi titoktartás – rendkívül mély hatással bírnak a tematika iránt érdeklődőknek. Ha szeretnél többet megtudni az írónő munkásságáról vagy akár felkeresnéd, akkor ajánlom figyelmedbe honlapját, valamint Facebook oldalát egyaránt!

Dr. Karyl McBride – Lehetek valaha elég jó? című könyve 2023-ban jelent meg a Partvonal Kiadó gondozásában. A könyv elsődlegesen a narcisztikus anyák lány gyermekeire fókuszál, amely három lépcsőfokra építi az önterápiát. A kötet elsősorban kiegészítő olvasmány, tehát nem helyettesíti a szakember által nyújtott segítséget, de nagyon jó alapkőnek mondanám, amely hozzájárul ahhoz, hogy meghozzuk a megfelelő döntéseket. A feladatok elvégzése fontos a jobb rálátás és a fent már említett szakaszos gyógyulás elérése érdekében. Mindenki így vegye kézbe ezt a könyvet!

De nézzük is kicsit részletesebben, hogy milyen folyamatokról is írtam fentebb:

1. A probléma felismerése
2. Hogyan hat ki a nárcisztikus anyai viselkedés az egész életedre?
3. Leszámolás az örökséggel

A probléma felimerése:

„Volt egyszer egy kislány. Még amikor jó volt, akkor is rossznak mondták.”

Ennek a fő résznek elsődleges célzata, hogy az olvasó felismerje, valamint megértse helyzetét. A különböző al/fejezetekben olyan témákat érint a szerző, mint a lelki teher, amelyet évek óta cipelünk, anya-lánya kapcsolat mibenléte, mit jelent tulajdonképpen az anyai narcizmus és ennek különböző arculatai, hol van az apa szerepe az ilyen családi szerkezetben, valamint mennyire fontos a külső látszat, amikor egy idegen tekint a „családi idillre.”

„Ha nem értjük meg az okokat, botladozunk, hibázunk, mély értéktelenséget érzünk, és szabotáljuk önmagunkat és az életünket.”

Kép: NiKy m.i.

Hogyan hat ki a narcisztikus anyai viselkedés az egész életedre?

„Azért imádkozom, hogy a gyerekeim tandíjára gyűjtsem a pénzt, ne pedig a pszichoterápiájukra.”

A második szakasz a már felismert problémákra fókuszál, ilyenek például az olyan testvéri kapcsolatok, ahol az anyák a narcisztikusok jellemzőivel, eltérően nevelik lányaikat, tehát az egyik esetben a maximalista-, míg a másikban az önszabotáló lányt ismerhetjük meg. Szó esik a párkapcsolati következményekről, a rosszul választott „cseberből – vederbe” elméletről, valamint a hasonló tüneteket produkáló felnőtti életről.

„A mai társadalomban elfogadott, ha egy nő az üzleti vagy pénzügyi életben sikertelen, de a párkapcsolati bukásokat nehezebben fogadjuk el. Ha valakinek egynél több válása vagy sikertelen párkapcsolata volt, az már átoknak vagy óriási balszerencsének számít. A nő bűntudatot is és szégyent is érez, de a szégyenérzet az, amit a legnehezebb viselni. A bűntudat általában olyan dolgokhoz kapcsolódik, amelyeket meg lehet bocsátani, de a szégyen az egész lényét átjárja, amolyan „mindent vagy semmit” megítélést hoz magával, ami rettenetes hatással van a mentális egészségére.”

Kép: NiKy m.i.

Leszámolás az örökséggel

„Ha anyám nem tud engem szeretni, ki tud?”

Ennek a résznek sokkal nagyobb terjedelem jutott, mint a fentebb már kiemelteknek. Bizonyosan érezhető, hogy az itt található feladatok és témakörök egy nagy önterápia végéhez közeledtét reméltetik az olvasóval. A már megszokott mellék címek alatt olvashatunk arról, hogy a látszat elhalványodik és a belső munka válik igazán fontossá. Kiemelten szó esik az anyákról való leválásról, az önmaguk megtalálásáról, tehát azé a nővé válásról, aki belül éledezik bennünk, a belső egészség fontosságáról, az önmagunk előtérbe helyezéséről, valamint arról, hogy kezeljük ezek után édesanyánkat, aki valószínű már nem fog változni, hiszen nem ismeri fel „állapotának” mibenlétét. És talán az egyik legfontosabb lépésként egy üres lapot nyitva, naplót vezessünk, hiszen tiszta lappal kezdjük az új, önazonos életünket.

„[…] bármely generáció számára a jó anyaság fő kritériuma a hitelesség, a szeretet és empátia, a fizikai és érzelmi gondoskodás – teljesen mindegy, melyik történelmi korszakról beszélünk.”

Kép: NiKy m.i.

Mint olvasható, ez a könyv sokrétű és alapos vizsgálatot ad az adott szakaszok lebontásával. A minden kiemelt periódus alatt megtalálható paciensek saját vallomásai, pontosan illeszkednek a témához mind pozitív, mind negatív oldalról megközelítve. A választás lehetőségét folyamatosan ismétlődően fent tartja a szerző, hiszen csak annak tud segítséggel szolgálni, aki nyitott a gyógyulás rögös útján végigmenni. Nem lehet egyben kiolvasni és továbblépni, erre a könyvre időt kell szánni, és tartson bármeddig ez a munkafolyamat, az eredmény nem marad el, ezt biztosan állíthatom.

„Azok a traumák, amelyeket az agyunkban eltároltunk, de tudatosan letagadjuk, mindig visszatérnek a következő generációban.”

Saját meglátásom szerint egy hiteles és nagyon átfogó terápiára váltottam jegyet, mikor kézbe vettem ezt a kiadványt. Pontosan tudtam, hogy az első fejezettel nem sok dolgom lesz, hiszen közel négy éve kezdődtek nálam a „lázadás” első jelei, amelyek a mostani időszakomra a tudatos elkülönülés fázisánál tartanak. Évekig nem találkoztam saját felmenőmmel, sokszor hosszú időt kihagyva a kapcsolatfelvétel tekintetében, ez természetesen a családi oldalról a „fekete bárány” szerepkörét erősítette, de az én mentális egészségem nagy változásokon ment végbe.

A második fejezettől ellenben megtört a külső szemmel való olvasás és mindegyik fejezetre újabb zsebkendőt kellett elhasználnom. Elindultam egy úton, amely sokkal nehezebb, mint elsőre hittem. Ellenben különösen józanító hatással bírt első olvasásra is, hiszen már ezzel az idézettel is csak döbbentem:

„Na, most már eleget beszéltünk rólam: legyen rólad szó:

Te mit gondolsz rólam?”

Kép: NiKy m.i.

Végig olvastam a könyvet és ismét vissza fogok térni a harmadik –fent már említett – ciklushoz, hiszen vannak olyan pontok, amelyekkel bőven akad még dolgom. A gyógyulás sosem fájdalommentes, aki ebben reménykedik, annak még idő kell, hogy elkezdhesse. Az önmunka sokszor jár könnyekkel, dühvel, mély szomorúsággal, helyenként megvetéssel és akár depresszív gondolatokkal is. Ez a folyamat egy gyászmunka is egyben, hiszen egy olyan éra lezárására készülünk, amely eddigi életünkben biztos pont volt. Ellenben, ahogy Dr. Csernus Imre is megfogalmazta, nem is egyszer; „Valójában az, amit mi életnek hívunk, mitől lesz élet? Ha folyton fenyeget bennünket a megfelelési vágy, a kiégés, a boldogtalanság, akkor mitől élünk, mikor élünk igazából?” (Dr. Csernus Imre – Egy életed van)

Sokszor éreztem úgy olvasásom alatt, hogy tükröt tart elém a szerző akaratlanul is. Egy olyan képet mutatott rólam, amit nem akartam látni vagy kevésbé éreztem magamat erősnek általa. Időközben megértettem, hogy „gyengének” lenni ebben a formában elengedhetetlen és kell is, ahhoz, hogy a héjából kihántott, fájdalmas tapasztalásokat felül tudjam idővel írni. 

Kép: NiKy m.i.

Saját testvéri kapcsolatomat is irányzottan javította már egyszeri olvasás után is. A mi esetünk pontosan leírásra került, amely pofon volt amúgy fájó arcomra, ellenben remek párhuzamra leltem a saját életem vonatkozására. Hogy melyikünk az önszabotáló és a maximalista, már igazán lényegtelen, de azt elmondható, hogy jobban megértem a testvéremet, mint az elmúlt 20 évben valaha is és ezért nem lehetek elég hálás a szerzőnek.

Összességében egy értékes olvasmányban volt részem, amely nagyon megrázott és egyben fel is emelt. Sokszor félre kellett, hogy tegyem a könyvet, de végig ott volt velem az adott kérdéskör a gondolataimban. Sokat foglalkoztam minden ciklussal és vissza-visszatértem, ezzel is erősítve magamat és hitemet.

A könyvben kiemelésre kerül, hogy a terápia nem a gyűlölködésre vagy a harag elmélyítésre törekszik, sőt ez teljesen elkerülendő. Sokkalta inkább a megértés és empátia, az önszeretet fontosságát hirdeti, amely alapvető kell, hogy legyen minden egészséges léleknek.

„Az empátia a szeretet alapköve […]”

Elgondolkodtam, hogy kedvencemmé teszem, mert eddig ez a legjobb olyan kötet, amely a narcisztikus anyai viselkedéssel és annak hatásaival foglalkozik. Úgy gondolom, hogy érdemes kézbe venni és elindulni a megfelelő úton. Ezért ajánlom minden olyan nőnek, akinek hasonló sors jutott vagy egy-egy életszakaszában ráismert önmagára. A gyógyulás nem lesz könnyű, de megéri felvállalni, hiszen ez az élet (ön)szeretet nélkül nagyon sivár.

„Gyakran az első és egyetlen személy, akit a megbocsátás gyógyít, az maga a megbocsátó személy. Ha őszintén megbocsátunk, egy rabot bocsátunk szabadon, majd felfedezzük, hogy a szabadon bocsátott rab mi magunk vagyunk.”

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Partvonal Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy

Orvos-Tóth Noémi - Egy nárcisztikus hálójában

 

„ A pszichológus legfontosabb munkaeszköze a saját lelke.”

Ezt a könyvet egy Book24 –es „garázdálkodásom” alkalmával vettem, mert az írónő egy számomra már -akkor is- ismert, minőségi szakember benyomását keltette és kíváncsi voltam a témára. De ahogy már megszokott nálam, felkerült az olvasatlan könyvek polcainak egyikére és várta sorát, hogy ismét eszembe jusson és kézbe vegyem. Előzményként még annyit jegyeznék meg, hogy más kötetét is beszereztem az alkotónak, de azt sem olvastam még. Tehát tulajdonképpen egy ismeretlen szerzővel volt dolgom, ha a pszichológiai tárgyú videókat nem számítom.

A terapeuta esetei a HVG Könyvek kiadó sajátos sorozata, amely arra hivatott, hogy különböző szaktekintélyek egy-egy egyedi hangvételű, de rendkívül fontos témát felölelő terápiás eseteit boncolgassa, ahol az olvasó jól érzékelheti – tematikától függetlenül-, esetleg felismerje az adott tüneteket és szakemberhez forduljon. ( A sorozat többi részét itt találod).

Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus, online újságvezető, író. Már sokak számára ismerős lesz a neve, hiszen a Mai Pszicho online magazin vezetője, valamint számos kötet írója. 2018-ban Örökölt Sors címmel jelent meg könyve, mely pillanatok alatt hatalmas népszerűségre tett szert és sikere azóta is töretlen. (A szerzőről itt tudsz bővebben olvasni.)

Egy nárcisztikus hálójában című könyve a HVG Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban.

A szerző saját elbeszélése által mutatja be egy megtört asszony hánytatott életét verbálisan bántalmazó férje oldalán. A kezdetektől egészen a gyógyulás különböző aspektusain keresztül ismerhetjük meg egy terápia teljes történetét. Kriszta fejlődése és gyógyulása jó példa arra, hogy az olvasó felismerje, ha hasonló körülmények között él és felmerje vállalni problémáját, akár szakemberhez forduljon.

„Életünk eseményei sokszor attól válnak nehezen kezelhetővé, hogy úgy gondoljuk, csak velünk történnek meg ezek a szokatlan, szégyenletes vagy érthetetlen dolgok. Ez az érzés elszigetel a környezetünktől. Az a hamis elképzelésünk alakul ki, hogy nincs senki, akivel megosztható lenne, amin keresztülmegyünk. Kialakul a romboló magány érzése, amely idővel egyre magasabb falakat emel, melyek mögött végül elveszünk a világ számára.”

Számomra ez a téma elsődlegesen saját magam „tragédiája” miatt került képbe. Gondolom most sokan arra következtetésre jutnak, hogy nárcisztikus partnerrel élek együtt, de ezt szeretném leszögezni, nem így van. Az én történetem sajátossága, hogy tudni akartam van-e bennem a nárcisztikus jellemzőkből és ha igen milyen arányban.

Valószínűleg nem sokan vetemednek ennek kutatására, de sajnos az életemben megtörtént, hogy két közeli barátomat is elvesztettem rövid időn belül. Ráadásul az egyik egy láthatatlanul látható naplózása által rám nyomta a nárcisztikus személyiség bélyegét és tudni akartam, hogy van-e igazság a „vádakban”.

A kötet Kriszta történetén keresztül vezetett végig és bár elsődlegesen nem a „károkozóról” mesél, mégis számos formában érinti és egy nagyon erős képet ad a témáról. Tulajdonképpen megkaptam a választ, amit kerestem és bár nem vagyok elragadtatva, mégis megnyugodtam. Az öt főbb jellemzőből egy igaz rám, tehát valahol megnyugodhatok, ugyanakkor ad egy bizonyos löketet számomra, hogy tovább vizsgáljam önmagamat. Azt gondolom, aki azzal nyugtatja saját magát, hogy a másikban felfedezni vél „bántalmazó” viselkedési jellemzőket, talán először el kellene gondolkodni azon, hogy ő maga miben hibás és szakember véleményét is kikérhetné. Ami saját magamat illeti, jómagam is folyamatosan megteszem a megfelelő lépéseket.

A fenti monológnak csak annyi jelentőséget szánok, hogy jelezzem a könyv igenis hatással van az olvasóra, nem is akármilyen szinten. Rendkívül szépen felépített, információkban és érthető magyarázatokban gazdag és a legfontosabb, hogy hiteles.

Például megmutatja , hogy John Gottman amerikai pszichológus kutató és munkatársai egy évtizedet átölelő vizsgálatuk során 4 fő szülői típust különböztetnek meg:

- Érzelmi fejlesztő szülő

- Elutasító szülő

- Laissez-faire, vagyis be nem avatkozó szülő

- Helytelenítő szülő

„Az érzelmek nagyon fontos szerepet játszanak az emberi kapcsolatok kialakításában, fenntartásában és szabályozásában. Az alapérzelmek, az öröm, szomorúság, félelem, düh, meglepetés és undor biológiailag meghatározottak, vagyis minden embernél veleszületetten megjelennek. Azt azonban, hogy ezekből az érzelmekből mit mutatunk meg a környezetünknek, egyrészt a kultúránk szabályozza, másrészt a szüleink szerint alakul. A családok között jelentős különbségek vannak abban a tekintetben, hogy hogyan reagálnak az érzelmek kifejezésére.”

Nagyon érdekes volt olvasni, hogy Kriszta saját gyermekei felé miképpen reagál a terápia alatt. Mennyire képes saját maga fejlődése során nem elkövetni ugyanazokat a hibákat, melyeket felmenőinél tapasztalt.

„A családokban megfigyelhető ún. transzgenerációs átadás azt jelenti, hogy a kapcsolati minták, szerepképzelések, viselkedési szabályok vagy megküzdési módok generációról generációra öröklődnek. Életünk legfogékonyabb időszakában, a gyerekkorunkban szüleinktől látott mintákat szivacsként szívjuk magunkba. Ezek a zsigereinkben elraktározott hiedelmek szinte automatikusan irányítják felnőtt életünk számtalan területét. Általában megfellebbezhetetlen igazságként fogadjuk el őket, és szinte észre sem vesszük, hogy meghatározzák érzelmi életünket, spontán reakcióinkat és viselkedésünket. A terápiás munkában éppen ezért a családi múlt feltárásának is fontos szerepe van. Családfánk feldolgozása megmutatja, milyen örökségeket hordozunk és adunk saját gyerekeinknek.”

A másik fontos téma, ami szintén hasonló a fent említetthez, hogy milyen szükségletekkel rendelkezünk.

„Jeffrey E. Young és munkatársai úgy gondolták, hogy felnőtt életünk alakulásában nagy szerepe van a gyerekkorunkban kielégítetlenül maradt szükségleteinknek. Hogy mik ezek? Youngék szerint, bár eltérő mértékben, de születésünktől kezdve mindannyian 5 alapvető érzelmi szükséglettel rendelkezünk:

1. Biztonságos kötődés ( a biztonságra, stabilitásra, gondoskodásra és elfogadásra való igény).

2. Autonómia, kompetencia és az én-azonosság érzése.

3. A jogos igények és érzelmek kifejezésének szabadsága.

4. Spontaneitás és játék.

5. Reális keretek és önkontroll.

Ha a gyermek veleszületett temperamentuma és a környezete nem illeszkedik harmonikusan, az alapszükségletek részben vagy egészben kielégítetlenül maradnak. Ezek kompenzálására ún. maladaptív (rosszul alkalmazkodó) sémák alakulnak ki. Ezek olyan átfogó, önsorsrontó mintázatok, amelyek emlékekből, érzelmekből, gondolatokból és testi érzésekből állnak, és meghatározzák, hogyan gondolkodunk, érzünk másokkal és magunkkal szemben, hogyan viszonyulunk magunkhoz, másokhoz és a világhoz.”

Mint olvasható rendkívül széles körben mutatja be és vezeti végig az olvasót a különböző élethelyzeteken át. És pont ezért számomra nagyon értékes kötet, amelyet biztos, hogy többször kézbe fogok venni.

Amennyiben úgy érzed, hogy segítségre van szükséged, akkor ezen az oldalon fel tudod venni a kapcsolatot az írónővel. 

Ajánlom minden pszichológiát kedvelő olvasónak és azoknak is, akik nem elégedettek az életükkel vagy ismernek valakit, aki ilyen körülmények között él. És egy saját gondolat a végére: Egy ember értéke nem a helyzetétől függ, hanem a természetétől.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a HVG Könyvek Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy