Kemendy Júlia Csenge - A Bertibátorító Hadművelet

 

„– Az, aki soha nem félt semmitől, nem is tudja, mi az igazi bátorság […]”

A gyermeki lélek határtalansága a legkülönlegesebb adomány, amit születésünkkor megkapunk. Rácsodálkozunk a környezetünkre, a minket körülvevő személyekre, és ahogy tágul a kis világunk, úgy szűkül be ez a végtelenség érzése is. A hagyományból megőrzött „zsákosember” és ehhez hasonló butaságok, melyekkel a felmenők rémisztgetik gyermekeiket – csak, hogy éppen megtegyenek, vagy ne tegyenek valamit – csupán arra jó, hogy egy bizonyos alá – fölé rendeltséget kialakítson a gyermek-felnőtt kapcsolatban és meggyengítsék a bátorság legalsó lépcsőjét. Félre ne értsen senki, hiszen fontosak a határok és következmények tudatos megtanítása és betartása, de a felesleges és hamis babonákkal nem jó játszani. A nyitott lélek megtanul szorongani és később azon kapja magát, hogy már előre is retteg, pedig még meg sem történt vele.

Ezekből kiindulva mindig nagy örömmel veszek kézbe olyan mesekönyveket, vagy ifjúsági regényeket, amelyek a maguk bájával és frappánságukkal rávezetik kis olvasójukat arra, hogy a bátorság és kíváncsiság nagyon is jó kombináció, csak megfelelően kell alkalmazni.

Kemendy Júlia Csenge írónő immáron harmadik kötetét álmodta meg számunkra, amely - az általam oly szeretett - Tündérfürt utca 12. című sorozat második kötete. Az első részben megismerkedhettem az ikrekkel és Bertivel, így alig vártam, hogy a következő kalandjaikról is olvashassak.

Kép: NiKy m.i.

Kemendy Júlia Csenge - A Bertibátorító Hadművelet című meseregénye 2022-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. A kötet illusztrációit Nagy Bettina készítette el számunkra, amelyek véleményem szerint kissé eltérnek az előző kötet stílusától, de mindenképpen ékei a történetnek.

Eljött a tél, a fáról lehulló levelek és a komor időjárás bizony a hangulatot sem kíméli éppen. Berti kedvenc sárga csizmája kezd kissé alkalmatlan lenni az időhöz, de nincs mit tenni, több zoknival kell viselni. Hiszen ez nem is akármilyen csizma: egy szerencse lábbeli, amelytől a kislány erejét nyeri. Ám, ahogy az várható, a szülői szigor is utoléri a gyermeket és a lábakra téli hótaposó kerül ékszernek. Innentől kezdve minden rosszra fordul, hiszen Berni hangulata is a padlót súrolja, ráadásul az osztályban is többen köszörülik rajta nem éppen kedvesen a nyelvüket. A csetlésekhez és botlásokhoz természetesen nem lehet hozzászokni, ráadásul ehhez az ikreknek és egy jó tündérnek, akarom írni Piri néninek is lesz egy – két (ötlete) szava. Vajon sikerül-e a Bertibátorító Hadművelet, vagy mostantól már minden ilyen borús marad? És mi köze van ehhez Norbertnek, vagy éppen egy doboz „kacatnak”?

„– Mindig van egy első alkalom […]”

Kép: NiKy m.i.

Őszintén szólva én ahhoz az őrült, kissé megszállott olvasókhoz tartozom, akik már többször megszólították a szerzőt, hogy mikor írja vagy jelenteti meg következő könyvét. Mielőtt félre értene bárki, nem üldözök senkit sem vérben forgó szemekkel, de szeretem tudni, hogy meddig kell kínlódnom, mire újra elmerülhetek egy adott világban. Az írónőnek van egy bizonyos sajátos hangja, ahogy megszólítja olvasóit és a humorban gazdag történeteinek különleges üzenetei is sok esetben felmelegítik a legfagyosabb szíveket is akár akarjuk, akár nem.

A mostani könyvet már izgatottan vártam, hiszen imádtam együtt kalandozni Bertivel, Filkóval és Kelemennel. Hiszen eme hármas remek csapatot alkot, bár őszintén szólva Norberttől még én is megrettentem bizonyos jelenetekben.

Kép: NiKy m.i.

Nagyon szerettem a bátorság próbákat is, hiszen olyan ötletekkel lettek megoldva, amelyek építették az én gyermeki énemet is és komolyan elgondolkodtam, hogy írok egy listát, mitől is félek éppen. Persze bátorság kell ahhoz, hogy szembe merjek nézni a leírt pontokkal, de ki tudja, talán társat is találok eme „remek” programhoz.

„Legyőzni önmagunkat… nos, ezt nevezem én igazi bátorságnak.”

Összességében jól szórakoztam és bizony már most alig várom ismét, hogy mikor olvashatok a szerző tollából. Remek hangulatú kötetet vehettem kézbe, amelyért nem lehetek elég hálás.

Ez a könyv sokkalta többről szól, mint a félelmeink legyőzéséről, hiszen megmutatja, hogy a barátok szeretete és segítsége semmivel sem pótolható és minden legyőzött félelem erősíti ezt a csodás kapcsolatot.

Ajánlom a könyvet minden olyan kortalan olvasni szerető léleknek, aki nyitottan áll a mesék világa felé és szívesen kalandozik. A szerző szavai, pedig nagyon különlegesek: „A könyv az olvasói nélkül csupán betűk jól megkomponált halmaza […]”

 Amennyiben te is elmerülnél ebben a különleges világban, nem kell mást tenned, mint a Napkút Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy 

Kállay Kotász Zoltán - Térzene

 

„Vén bükkfa, egyre

Csak vastagítja törzsét –

Ölelhetővé.”

Minden évben van egy elhatározásom, hogy éppen aktuálisan mely területről próbálok minél több szerzőtől olvasni. Ez idén a versek és haikuk témakörére esett, ráadásul a moly.hu-n egy éves kihívás is segített ebben az elhatározásomban, miszerint minden héten legalább egy verseskötetet kell kézbe venni. Mint olvasható a feladat igencsak egyszerűnek tűnik, pedig koránt sem az. Az ember élete folyamatosan változik, így nehéz előre megjósolni, hogy vajon ténylegesen képesek leszünk-e elolvasni egy-egy könyvet akárcsak ebben a tematikában. Jelentem én eddig sikeresen vettem az akadályokat, pedig voltak időszakok, amikor nagyon nehezen ment. A mostani elhatározásomat több költő is segíti akaratlanul is, hiszen rendre meglepnek egy-egy újabb kötetükkel. A mostani verseskötetet például Kállay Kotász Zoltán szerzőnek köszönhetem, amit itt is szeretnék megköszönni. Köszönöm szépen!

A fent említett alkotó már „jóbarátként” üdvözölt a lapokon, hiszen nagy kedvenceim egyike egy régebben olvasott, a Társasutazás ​ Közép-Mámor földjére című könyvének köszönhetően, amely akkor annyira megfogó volt számomra, hogy azóta is ajánlom boldog-boldogtalannak egyaránt. Így itt is megragadom az alkalmat és jószívvel ajánlom, mert ténylegesen elrepít messzi tájakra és bizony egy édes rabságba esik az olvasó lelke. Egyébként ezt az érzést a mostani kiadványnál is érezni véltem, hiszen több napig vissza-visszatértem egy–egy művéhez.

Térzene című könyve 2017-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. A borítóképen rögtön egy párhuzam fedezhető fel, amely elsődlegesen a maradandó és mulandóság üzenetét hordozza, ráadásul az egész kötetre jellemző ez az érzés.

A legtöbb haiku kötet az évszakok felbontásával játszik, amikor a szerzők ennek mentén választják szét alkotásaikat. A mostani esetben is felfedezhető ez az tagoltság, mégis nem egy évre osztható fel csupán, hanem némi manírral élve, újra kezdődik, tehát egy ismétlődésnek lehetünk a tanúi. De nézzük is, hogyan fest ez a valóságban:

A Tavasz az újrakezdés ígéretével ébreszti fel a természetet, hiszen a növények java ilyenkor kezd éledezni, a téli álomból pedig az állatok is magukhoz térnek, hogy megkezdhessék az aktuális évüket.

„Szilánkok

Folynak össze

Sima tükörré.”

A következő természetesen a Nyár időszaka, itt már sokkal élénkebb a természet. Minden lélek – legyen az növény, állat vagy éppen ember – feltöltekezhet a meleg napsugarak csipkedésével, a lágy szellő simogatásával, a hűsítő eső ölelésével. Az élet ezer színben pompázik, hiszen csak körbe kell nézni és befogadni ezt a csodát.

„Kétszáz éves

Tölgyek bámulják a kék

Pillangó röptét.”

Az Ősz már a csendesedés időszakát ígéri, de senki sem hallgat rá. Ugyan, hogy is tehetné bárki, mikor fel kell készülni a hidegre. A legtöbben lakást építenek és élelmet gyűjtenek, hiszen a megfelelő felkészültség nagyon fontos. De ilyenkor már új ruhába bújnak a fák, a zöld után következik a sárga és a barna, kinek mi tetszik éppen. De egy biztos, ez az időszak mind látványban, mind illatok terén örök emlékeket idéz.

„Lomb a lomb felé

Hajol – összedugják bölcs

Fejüket a fák.”

A Tél idősíkja már az elmúlásra és az elengedésre bíztatja „barátait”, hiszen lassan vége az évnek és az új kezdethez a múlttól való elszakadás elengedhetetlen. A hideg nappalok csendes fehér köpenyt húznak a tájra, de azért itt is fellelhető a szorgalmas „árnyékok” munkássága. De ettől még a nyugalomé a főszerep és az a legszebb emlékek meleg ölelésébe való bevackolódásé.

„Páracseppekbe

Bújt ezernyi csillag –

Napfény felszippantja.”

Nini és újra itt a Tavasz, amely ismét ébresztőt fúj a maga madárseregével. Halihó, ébresztő, kezdődik a munka! És valóban, megint élettel telik meg a táj és mindenki kidörgöli szeméből az téli álmok maradványát.

„Csíra-izgalmak-

Felvételi időszak

A faiskolában.”

És utolsó időszakként ismét itt a Nyár, hogy az előző hónapok szorgos munkáinak gyümölcsét mindenki learathassa.

„Kövek fürdetik

A napsugarak lábát –

Reszket a levegő.”

Ebben a kötetben számos apró pillanat csodás „játéka” fedezhető fel, amely elsődlegesen a természetbe csábítja olvasóját. Sokkal kellemesebb például egy hűs patak mellett olvasni és akár, aki kíváncsi és szerencsésebb, az a maga szemével is felfedezheti a leírtakat.

Ebben a könyvben ismét megleltem a magam nyugalmát és ettől igazán felengedtem. A nehezebb időszakban is gyógyír a fáradt léleknek és többször is érdemesnek véltem kézbe venni.

Összességében ismételten kellemes élményben volt részem, amiért igazán hálás vagyok.

Ajánlom a költészet szerelmeseinek, de főként a haikuk világa iránt nyitott lelkeknek. Ez a könyv egy apró kincse az irodalomnak, amelyre érdemes vigyázni, mert ezek a kicsinyke kis „csodák” egy egész napot csodálatossá tehetnek, ha megfelelő szemlélettel olvassuk őket.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Napkút Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Ronnie W. A. - A róka vére

 

„Fesd a falra az ördögöt, és megjelenik.”

Erős túlzásnak fog tűnni, amit most szándékozok leírni, de én egy olyan sorozaton „nőttem” fel, ami elől más menekülne. Nem fogom titkolni, hogy Laurell K. Hamilton – Anita Blake kisasszony történeteiről írok éppen. Magával ragadó, szexi és tele varázslatos lényekkel. Ennek tudatában, mikor láttam ezt a történetet úgy voltam vele, hogy érdekel, még akkor is, ha a hasonlóság elenyésző. Inkább a stílus adta mámorban egyezik, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni az írónőnek, hogy olvashattam a könyvét. Hálásan köszönöm!

Ronnie W. A. – A róka vére című regénye egy napjainkban játszódó, átlagos történetnek tűnhet elsőre. Igaz a könyv helyszínei és karakterei már cseppet túl kontúrozottak, de ne siessünk ennyire előre.

Az első, amit mindig megvizsgálok az a borító, melyet most sem szándékozok elengedni. Elsődlegesen azért, mert nagyon kedvemre való, másodsorban pedig annak fényében, hogy rendkívül szépen kifejezi a történet lényegét, de erre csak olvasás után jöttem rá. A borítófestményt Iván Eszter készítette, amelyet szeretnék külön méltatni, mert számomra nagyon különleges, hiszen remek a színválasztás és szépek a kontúrvonalak. Nagyon tetszik. 

Fülszöveg alapján nézzük is, hogy miről szól a történet:

Adott egy fiatal nő, aki nem is olyan régen megjárta a poklok legmélyebb bugyrait és bár az idő némiképpen begyógyította az átélt gyötrelmeket, mégis a történtek minden nap megkeserítik az életét. Rita Miller, a fiatal FBI-ügynök élete finoman szólva sem egyszerű, elvégre a munkahelye egy darázsfészek, a főnöke egy le nem zárt érzelmi cunami, aki ráadásul családon belül ragadt és hősnőnknek még a fájdalommal is meg kell küzdenie, hiszen a sebek sajgása nem múlik el.

New York a fellegek városa, a bűnözés melegágya és pont ezért itt a Metropolitan rendőrkapitányságon segít be szakértőként Rita a „Valentine”-nak nevezett, emberi szíveket kivágó sorozatgyilkos előkerítésében. A nyomozás sikertelensége számos kérdést vett fel, de inkább bonyolódik sem, mint megoldódni látszik, ráadásul a vezetőség arra bíztatja, hogy próbáljon beépülni a helyi maffiába, amelyre leginkább a Lázálom szexklubban lenne lehetősége. A tettek mezejére lépve mellé szegődik a már jól ismert Balszerencse is, és így ahogy azt várni lehet nem kevés kalandban, feszültségben és túlfűtött érzelmekben lesz része. De, hogy ne legyen ilyen egyszerű az alapjaiban is őrületekig fokozott káosz, az egyik hulla mellett egy titokzatos követ is talál, ami elhozza számára azt az időszakot, ami olyan események láncolatát indítja el, amire igazán senki sincs felkészülve. Hogy mi köze van ennek az egésznek az azték mitológiához? És hogy jön a képbe a természetfeletti? Nos, erre és más kérdésekre megleled a választ, csak vedd kézbe a könyvet!

Szubjektív meglátásom szerint, a történet csak hangulatilag és némiképpen elemeiben hasonul az értékelésem elején említett sorozathoz. Annyira mindenképpen, hogy megadja a kezdő lökést, de szerencsére ezen felül már teljesen egyedi világképpel és eseményekkel foglalkozik. Az azték kultúra és történelem igen elhanyagolt a mai könyves témákban, így üdítő volt belemerülni a kötetbe, ami ráadásul jól letükrözi azt, hogy az írónő bizony szép kis kutatómunkát végzett.

A karakterek bizony színesek és szagosak, egytől egyig imádnivalóak, - igen még azok is, akiket néha fejbevertem volna egy péklapáttal. Imádtam azonosulni Ritával és talán pont ezért nem idegesítettek azok a „kilengései”, amelyektől más kötet esetén tépem a hajam. Szerettem, hogy szókimondó, laza, bátor és érzelmekben gazdag. Esendősége mellett megmutatta, hogy nőként is lehetünk erősek és bizony csak az „istenek” tudhatják, mi lesz a következő lépésünk.

A hímek közül nekem egyértelműen Matt és Lee volt a kedvencem, persze teljesen más okok miatt. Ugyanakkor mind a két férfi rendelkezett azon tulajdonságokkal, amitől egy hölgy igen csak pironkodna. És, bár volt egy másik személy is, akit nem értettem, de végül a vele történtek feldühítettek és már nem tudtam mást érezni iránta, csak szánalmat.

Az azték istenekkel nem foglalkoztam eddig szinte semmit sem, de ennek a kötetnek az olvasása után rá kellett, hogy döbbenjek, hogy érdekel a téma, és bizony bele fogom ásni magam ebbe a történelmi időszakba is.

A regény cseppet függővéges érzetet keltett bennem, amit most kivételesen panaszképpen emlegetek. Mégis, hogy lehet így befejezni egy könyvet? Tessék azonnal megírni a folytatást, mert ez az 500 oldal igen kevésnek bizonyult. És, most, hogy befejeztem a hisztit, már csak mosolygok.

Kedves Írónő!

Mindig meglepődőm, hogy kis országunk mennyi tehetséges és egyedi írástechnikájú alkotót rejt magában. Te az egyike vagy azoknak, akik tudnak újat hozni az amúgy már „lerágott” csontú divattémákba, és pont ezért nagyon élveztem a könyved olvasását. Remek humorral párosított, erotikától ugyan nem mentes történetet álmodtál meg nekem és azon olvasóidnak, akik szeretik a fantasyt és élvezik a „forró” helyzeteket. Rólam köztudott, hogy „harapok” a most úgy kedvelt pornónak csúfolt könyvek miatt, de most kijelenthetem, hogy megtaláltam azt a könyvet végre, ami számomra erotikus és fantasztikus érzés volt olvasni! Köszönöm, neked ezt az élményt és nagyon várom a következő regényedet!

Egy őszinte, de „szájkosárral” rendelkező olvasód.

Összességében egy különleges könyvet vettem kézbe, amit eddig háromszor olvastam el és tudom, hogy még jó párszor meg fogom tenni.

Ajánlom a fantasy és erotika szerelmeseinek, de azoknak is remek szórakozást nyújthat, akik szeretik a mitológiát a regényekben! Számomra nagy kedvenc lett!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Delta Vision Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy