Takács Viktória - Szüreti mese

 

Alapvetően elsődlegesen a kortárs meseírókat azért kedvelem, mert képesek letűnt korokból is merítkezni írás előtt, és olyan eseményekből, régmúlt szokásokból is történetet kerekíteni, amelyeket mi már többnyire csak a könyvekből és jóesetben a nagyszüleinktől ismerhetünk meg. Ebben az esetben is egy ilyen mesekönyvről lesz szó, amelyet nagy élvezettel vettem kézbe.

Takács Viktória nevét jól ismerem, hiszen már két kötetét is olvastam az utóbbi években. Az első ilyen a Busó mese, a második pedig a Betlehemi mese volt. Míg az előbbit nagyon szerettem, addig az utóbbival volt némi problémám, de mindkettő kötet – ahogyan a mostani is – a Scolar Kiadó, Hagyományaink sorozatának tagjai. Jelenleg kilenc mese látott napvilágot, de remélhetőleg hamarosan érkezik a következő ilyen történet is. Erről itt tudhatsz meg többet.

A Szüreti mese 2021-ben jelent meg a fent említett kiadó gondozásában. Mint már sejthetitek a címéből is a szőlő szüreteléséről, annak különböző feldolgozásáról és a fiatalok hagyományokhoz való közelebbhozásáról szól ez a történet.

„– Milyen szőlő ez, anya? – kérdezte.

– Szürkebarátnak hívják. Emlékszel, tavaly voltunk a pálos kolostor romjainál, ahol réges-régen pálos szerzetesek vagyis „barátok” laktak. Ők is szőlőt termesztettek, hogy legyen miseboruk. Akkoriban szürke csuhát viseltek. Róluk nevezték el ezt a szőlőfajtát szürkebarátnak.”

Több szempontból is nagyon fontosnak tartom ennek a sorozatnak a különböző könyveit, hiszen a mai fiatalok többsége már nem ismerheti ezeket a hagyományokat, és így játékos, szórakoztató formában felelevenedik a múltunk, őseink életének bizonyos szegmensei is.

Ráadásul képet kapunk arról, hogy mennyire könnyű és kényelmes életünk van ahhoz képest, ahogy szüleink és nagyszüleink nőttek fel és éltek.

„Ez a ferde kés a kacor, ezzel szedték a szőlőt. Ez a faragott edény pedig a cserpák, ezzel merték a mustot a tőtike nevű tölcséren át a hordóba – magyarázta okosan Dóri.”

Ez a sorozat rendkívül fontos a mai fiatalok kulturális örökségét tekintve is és pont ezért remélem, hogy minél többen kézbe fogják venni.

Ajánlom a könyvet minden fiatalnak kortól és nemtől függetlenül, mert a hagyományok tisztelete és ismerete gazdagítja a lelket és mindezt a családdal közösen megélve, akár egy remek közös program is lehet. Ráadásul, ha módotokban áll, ne ragadjatok le a könyvnél, hanem a megfelelő időszakban keressetek lehetőséget arra, hogy személyesen is felfedezhessétek a leírtakat.

Amennyiben polcodon szeretnéd tudni, nem kell mást tenned, mint a Scolar Kiadó weboldalára ellátogatni. 

Írta: NiKy

Kállay Kotász Zoltán - Térzene

 

„Vén bükkfa, egyre

Csak vastagítja törzsét –

Ölelhetővé.”

Minden évben van egy elhatározásom, hogy éppen aktuálisan mely területről próbálok minél több szerzőtől olvasni. Ez idén a versek és haikuk témakörére esett, ráadásul a moly.hu-n egy éves kihívás is segített ebben az elhatározásomban, miszerint minden héten legalább egy verseskötetet kell kézbe venni. Mint olvasható a feladat igencsak egyszerűnek tűnik, pedig koránt sem az. Az ember élete folyamatosan változik, így nehéz előre megjósolni, hogy vajon ténylegesen képesek leszünk-e elolvasni egy-egy könyvet akárcsak ebben a tematikában. Jelentem én eddig sikeresen vettem az akadályokat, pedig voltak időszakok, amikor nagyon nehezen ment. A mostani elhatározásomat több költő is segíti akaratlanul is, hiszen rendre meglepnek egy-egy újabb kötetükkel. A mostani verseskötetet például Kállay Kotász Zoltán szerzőnek köszönhetem, amit itt is szeretnék megköszönni. Köszönöm szépen!

A fent említett alkotó már „jóbarátként” üdvözölt a lapokon, hiszen nagy kedvenceim egyike egy régebben olvasott, a Társasutazás ​ Közép-Mámor földjére című könyvének köszönhetően, amely akkor annyira megfogó volt számomra, hogy azóta is ajánlom boldog-boldogtalannak egyaránt. Így itt is megragadom az alkalmat és jószívvel ajánlom, mert ténylegesen elrepít messzi tájakra és bizony egy édes rabságba esik az olvasó lelke. Egyébként ezt az érzést a mostani kiadványnál is érezni véltem, hiszen több napig vissza-visszatértem egy–egy művéhez.

Térzene című könyve 2017-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. A borítóképen rögtön egy párhuzam fedezhető fel, amely elsődlegesen a maradandó és mulandóság üzenetét hordozza, ráadásul az egész kötetre jellemző ez az érzés.

A legtöbb haiku kötet az évszakok felbontásával játszik, amikor a szerzők ennek mentén választják szét alkotásaikat. A mostani esetben is felfedezhető ez az tagoltság, mégis nem egy évre osztható fel csupán, hanem némi manírral élve, újra kezdődik, tehát egy ismétlődésnek lehetünk a tanúi. De nézzük is, hogyan fest ez a valóságban:

A Tavasz az újrakezdés ígéretével ébreszti fel a természetet, hiszen a növények java ilyenkor kezd éledezni, a téli álomból pedig az állatok is magukhoz térnek, hogy megkezdhessék az aktuális évüket.

„Szilánkok

Folynak össze

Sima tükörré.”

A következő természetesen a Nyár időszaka, itt már sokkal élénkebb a természet. Minden lélek – legyen az növény, állat vagy éppen ember – feltöltekezhet a meleg napsugarak csipkedésével, a lágy szellő simogatásával, a hűsítő eső ölelésével. Az élet ezer színben pompázik, hiszen csak körbe kell nézni és befogadni ezt a csodát.

„Kétszáz éves

Tölgyek bámulják a kék

Pillangó röptét.”

Az Ősz már a csendesedés időszakát ígéri, de senki sem hallgat rá. Ugyan, hogy is tehetné bárki, mikor fel kell készülni a hidegre. A legtöbben lakást építenek és élelmet gyűjtenek, hiszen a megfelelő felkészültség nagyon fontos. De ilyenkor már új ruhába bújnak a fák, a zöld után következik a sárga és a barna, kinek mi tetszik éppen. De egy biztos, ez az időszak mind látványban, mind illatok terén örök emlékeket idéz.

„Lomb a lomb felé

Hajol – összedugják bölcs

Fejüket a fák.”

A Tél idősíkja már az elmúlásra és az elengedésre bíztatja „barátait”, hiszen lassan vége az évnek és az új kezdethez a múlttól való elszakadás elengedhetetlen. A hideg nappalok csendes fehér köpenyt húznak a tájra, de azért itt is fellelhető a szorgalmas „árnyékok” munkássága. De ettől még a nyugalomé a főszerep és az a legszebb emlékek meleg ölelésébe való bevackolódásé.

„Páracseppekbe

Bújt ezernyi csillag –

Napfény felszippantja.”

Nini és újra itt a Tavasz, amely ismét ébresztőt fúj a maga madárseregével. Halihó, ébresztő, kezdődik a munka! És valóban, megint élettel telik meg a táj és mindenki kidörgöli szeméből az téli álmok maradványát.

„Csíra-izgalmak-

Felvételi időszak

A faiskolában.”

És utolsó időszakként ismét itt a Nyár, hogy az előző hónapok szorgos munkáinak gyümölcsét mindenki learathassa.

„Kövek fürdetik

A napsugarak lábát –

Reszket a levegő.”

Ebben a kötetben számos apró pillanat csodás „játéka” fedezhető fel, amely elsődlegesen a természetbe csábítja olvasóját. Sokkal kellemesebb például egy hűs patak mellett olvasni és akár, aki kíváncsi és szerencsésebb, az a maga szemével is felfedezheti a leírtakat.

Ebben a könyvben ismét megleltem a magam nyugalmát és ettől igazán felengedtem. A nehezebb időszakban is gyógyír a fáradt léleknek és többször is érdemesnek véltem kézbe venni.

Összességében ismételten kellemes élményben volt részem, amiért igazán hálás vagyok.

Ajánlom a költészet szerelmeseinek, de főként a haikuk világa iránt nyitott lelkeknek. Ez a könyv egy apró kincse az irodalomnak, amelyre érdemes vigyázni, mert ezek a kicsinyke kis „csodák” egy egész napot csodálatossá tehetnek, ha megfelelő szemlélettel olvassuk őket.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Napkút Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Oscar Wilde - A boldog herceg

 

“- Honnan tudjátok? – kérdezte a számtantanár. – Sose láttatok angyalt.

- Dehogynem, álmunkban – válaszolták a gyerekek; és a számtantanár összeráncolta a homlokát, és nagyon szigorú arcot vágott, mert nem helyeselte, ha a gyerekek álmodnak.”

Kevés ember nő fel úgy a világon, hogy ne találkozott volna élete folyamán mesékkel valamilyen formátumban. Nehéz egyértelműen meghatározni, hogy kinek is szól maga a műfaj. Ha az újkori mese-univerzum ősrobbanásának a Grimm testvérek munkásságát tekintjük, akkor mondhatnánk, hogy gyerekek a címzettek, de tudni kell, hogy eredeti formájukhoz képest ezek a mesék is erős kozmetikázáson estek keresztül az erőszakosságuk és szexuális vonatkozásaik kapcsán megfogalmazott kritika miatt. A műfaj eredetét tekintve sincsen egységes álláspont. A Föld valamennyi kontinensén és társadalmában megtalálhatóak különböző formában, így kijelenthetjük, hogy az emberi kultúra meghatározó és szerves részei. Bármelyik országban is hallgatjuk vagy látjuk őket, felfedezhetünk közös vonásokat, amelyek utalhatnak a közösségek közötti generációkon átívelő kultúrális kölcsönhatásokra is, illetve eredhetnek egyfajta társadalmi tudatalattiból is: a mesék által megfogalmazott erkölcsi dilemmák bár helyi színezetűek, de egyetemes jelentőségűek.

A brit irodalom “fenegyereke”, egyik legmegosztóbb személyisége és hányattatott sorsú géniusza volt Oscar Wilde. Számos területen alkotott, ezek közül már életében is kiemelkedő sikert arattak a mesék. A Helikon Kiadó gondozásában megjelent A boldog herceg című kötet ezeket az írásokat tartalmazza gyűjteményes formában.

A könyvben összesen kilenc hosszabb-rövidebb mese kapott helyett. Tartalmi és terjedelmi okok miatt eltekintenék részletes ismertetésüktől, inkább csak egyfajta átfogó összegzést nyújtanék az engem ért irodalmi élményről. Megtalálható bennük szinte az összes jól ismert tündérmese fordulat, számmisztika (például három próba) és cliffhanger, de mégse mondanám azt, hogy unatkozni fogunk, sőt. Az író zseniális érzékkel alakítja a jól megszokott sémákat saját ízlése szerint és ad olykor akár csak egyetlen mondattal váratlan lezárást vagy szájízt egy mindaddig teljesen kiszámíthatónak tűnő történetnek. Olvashatunk mindent feláldozó szerelemről, önzésről és önzetlenségről, emberfeletti próbatételekről valamint társadalmi igazságtalanságról és szinte minden mesének van erkölcsi tanúságtétele. Érdekes volt számomra viszont az, hogy nem minden esetben pozitív a befejezés, nem nyeri el mindig a jó méltó jutalmát, sokszor lengi be a történeteket egyfajta melankólia, reményvesztettség vagy lemondás. Mindezek és a megfogalmazott mélyebb igazságtalanságok miatt úgy érzem, hogy ezeknek a meséknek elsődlegesen a felnőttek a címzettjei. Fontos kiemelni a szinte minden írásban megjelenő erős vallásos elemeket és szimbólumokat is, amelyek sajátos színezetet adnak ennek a fundamentálisan fiktív műfajnak.

“- A háborúban – felelte a takács – az erős szolgájává teszi a gyengét, a békében pedig a gazdag teszi szolgájává a szegényt. Nekünk dolgoznunk kell, hogy megéljünk, de ők olyan silány bérrel fizetnek, hogy éhen pusztulunk. Mi naphosszat nekik robotolunk, s ők ládáikban rakásra gyűjtik az aranyat, míg a mi gyermekeink idő előtt elfonnyadnak, és szeretteink arckifejezése megkeményedik és eltorzul. Mi tapossuk a szőlőt, de más issza meg a bort. Mi vetjük el a gabonát, de csűreink üresek. Láncaink vannak, ha nem is látja a szem; rabszolgák vagyunk, ha szabadnak mondanak is bennünket.”

A mesék a romantika teljes filozófiai fegyvertárát felvonultatják: az érintetlen természet felsőbbrendűsége az épített környezettel szemben, a fizikai és a lelki szépség diadalának hirdetése vagy a titokzatos Kelet kultúrális elemeinek gyakori vendégszereplése. Különböző állatok és tárgyak vannak gyakran emberi tulajdonságokkal és jellemvonásokkal felruházva, néhány esetben óhatatlanul olyan érzésem volt, mintha egy Disney-rajzfilmet néznék beszélő gyertyatartókkal (A hires-nevezetes rakéta). Erősen érezhető Rousseau Emil, avagy a nevelésről című munkájának hatása is a gyermeki eredendő ártatlanság és tisztaság kapcsán (Az infánsnő születésnapja). Másik ilyen féreérthetelen hatás véleményen szerint a korszakalkotó Az ifjú Werther szenvedései Goethe-től, hiszen több mese tragikus központi eleme a reménytelen vagy viszonzatlan szerelem (A halász meg a lelke).

“- Milyen buta dolog a szerelem – mondta távozóban a diák. – Félannyi haszna sincs, mint a logikának, mert nem bizonyít semmit, és mindig olyat ígér, ami nem következik be, és elhiteti velünk, ami nem igaz.”

Összességében elmondhatom, hogy jól szórakoztam a kötet olvasása folyamán, vannak azonban negatívumok is. A mesék színvonala nem egyenletes, vannak egészen kiemelkedő darabok, de vannak unalomig hajszolt erkölcsi példázatoktól terhes írások is. Több esetben éreztem továbbá, hogy fogalmi zavarral élve, az író egyfajta hedonikus, barokkos orgiát csap a szavakkal, tobzódnak a minőségjelzők vagy a fantasztikus elemek anélkül, hogy bármi funkciót szolgálnának, és inkább csak megnehezítik az olvasottak befogadását. Néha olyan magasságokba visz minket a szárnyaló fantázia, hogy kicsit elfogy körülöttünk a levegő.

Ajánlom minden olyan felnőtt léleknek, aki értékeli a mese szépségét, szeret a sorok között kutatni és keresni és talán megleli azt a szépet és jót, melyet egy ilyen mű adni tud. Mert ne feledjétek: befogadóvá válni és a képzelet szárnyán szállni annyi, mint álmodni. A legszebb élmények egyike. 

Amennyiben te is elolvasnád a művet, a Helikon Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy