Kemendy Júlia Csenge - A Bertibátorító Hadművelet

 

„– Az, aki soha nem félt semmitől, nem is tudja, mi az igazi bátorság […]”

A gyermeki lélek határtalansága a legkülönlegesebb adomány, amit születésünkkor megkapunk. Rácsodálkozunk a környezetünkre, a minket körülvevő személyekre, és ahogy tágul a kis világunk, úgy szűkül be ez a végtelenség érzése is. A hagyományból megőrzött „zsákosember” és ehhez hasonló butaságok, melyekkel a felmenők rémisztgetik gyermekeiket – csak, hogy éppen megtegyenek, vagy ne tegyenek valamit – csupán arra jó, hogy egy bizonyos alá – fölé rendeltséget kialakítson a gyermek-felnőtt kapcsolatban és meggyengítsék a bátorság legalsó lépcsőjét. Félre ne értsen senki, hiszen fontosak a határok és következmények tudatos megtanítása és betartása, de a felesleges és hamis babonákkal nem jó játszani. A nyitott lélek megtanul szorongani és később azon kapja magát, hogy már előre is retteg, pedig még meg sem történt vele.

Ezekből kiindulva mindig nagy örömmel veszek kézbe olyan mesekönyveket, vagy ifjúsági regényeket, amelyek a maguk bájával és frappánságukkal rávezetik kis olvasójukat arra, hogy a bátorság és kíváncsiság nagyon is jó kombináció, csak megfelelően kell alkalmazni.

Kemendy Júlia Csenge írónő immáron harmadik kötetét álmodta meg számunkra, amely - az általam oly szeretett - Tündérfürt utca 12. című sorozat második kötete. Az első részben megismerkedhettem az ikrekkel és Bertivel, így alig vártam, hogy a következő kalandjaikról is olvashassak.

Kép: NiKy m.i.

Kemendy Júlia Csenge - A Bertibátorító Hadművelet című meseregénye 2022-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. A kötet illusztrációit Nagy Bettina készítette el számunkra, amelyek véleményem szerint kissé eltérnek az előző kötet stílusától, de mindenképpen ékei a történetnek.

Eljött a tél, a fáról lehulló levelek és a komor időjárás bizony a hangulatot sem kíméli éppen. Berti kedvenc sárga csizmája kezd kissé alkalmatlan lenni az időhöz, de nincs mit tenni, több zoknival kell viselni. Hiszen ez nem is akármilyen csizma: egy szerencse lábbeli, amelytől a kislány erejét nyeri. Ám, ahogy az várható, a szülői szigor is utoléri a gyermeket és a lábakra téli hótaposó kerül ékszernek. Innentől kezdve minden rosszra fordul, hiszen Berni hangulata is a padlót súrolja, ráadásul az osztályban is többen köszörülik rajta nem éppen kedvesen a nyelvüket. A csetlésekhez és botlásokhoz természetesen nem lehet hozzászokni, ráadásul ehhez az ikreknek és egy jó tündérnek, akarom írni Piri néninek is lesz egy – két (ötlete) szava. Vajon sikerül-e a Bertibátorító Hadművelet, vagy mostantól már minden ilyen borús marad? És mi köze van ehhez Norbertnek, vagy éppen egy doboz „kacatnak”?

„– Mindig van egy első alkalom […]”

Kép: NiKy m.i.

Őszintén szólva én ahhoz az őrült, kissé megszállott olvasókhoz tartozom, akik már többször megszólították a szerzőt, hogy mikor írja vagy jelenteti meg következő könyvét. Mielőtt félre értene bárki, nem üldözök senkit sem vérben forgó szemekkel, de szeretem tudni, hogy meddig kell kínlódnom, mire újra elmerülhetek egy adott világban. Az írónőnek van egy bizonyos sajátos hangja, ahogy megszólítja olvasóit és a humorban gazdag történeteinek különleges üzenetei is sok esetben felmelegítik a legfagyosabb szíveket is akár akarjuk, akár nem.

A mostani könyvet már izgatottan vártam, hiszen imádtam együtt kalandozni Bertivel, Filkóval és Kelemennel. Hiszen eme hármas remek csapatot alkot, bár őszintén szólva Norberttől még én is megrettentem bizonyos jelenetekben.

Kép: NiKy m.i.

Nagyon szerettem a bátorság próbákat is, hiszen olyan ötletekkel lettek megoldva, amelyek építették az én gyermeki énemet is és komolyan elgondolkodtam, hogy írok egy listát, mitől is félek éppen. Persze bátorság kell ahhoz, hogy szembe merjek nézni a leírt pontokkal, de ki tudja, talán társat is találok eme „remek” programhoz.

„Legyőzni önmagunkat… nos, ezt nevezem én igazi bátorságnak.”

Összességében jól szórakoztam és bizony már most alig várom ismét, hogy mikor olvashatok a szerző tollából. Remek hangulatú kötetet vehettem kézbe, amelyért nem lehetek elég hálás.

Ez a könyv sokkalta többről szól, mint a félelmeink legyőzéséről, hiszen megmutatja, hogy a barátok szeretete és segítsége semmivel sem pótolható és minden legyőzött félelem erősíti ezt a csodás kapcsolatot.

Ajánlom a könyvet minden olyan kortalan olvasni szerető léleknek, aki nyitottan áll a mesék világa felé és szívesen kalandozik. A szerző szavai, pedig nagyon különlegesek: „A könyv az olvasói nélkül csupán betűk jól megkomponált halmaza […]”

 Amennyiben te is elmerülnél ebben a különleges világban, nem kell mást tenned, mint a Napkút Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy 

Kemendy Júlia Csenge - Az időlátók balladája

 

„[…] ami nem megy, azt nem kell erőltetni, de amit erőltetni akarsz, az biztosan nem fog menni.”

Oh, te jó ég! Ez volt az első mondat, ami elhagyta a számat, miután befejeztem a kötet olvasását. Tudtam, hogy jól ír a szerző, elvégre nem az első olvasásom volt tőle, hiszen idén –nem is olyan régen – volt szerencsém kézbe venni Az ​Anyacsalogató Hadművelet című meseregényét, amit akkor kedvencemmé is fogadtam és azóta is többször eszembe jutott már. Tehát ezek után, amikor abban a megtiszteltetésben lett részem, hogy az írónő felkért előolvasójának, kapva kaptam az alkalmon, és mint gyermek az új játékát, alig vártam, hogy olvashassam új regényét. Ezért először itt is szeretném megköszönni a szerzőnek a lehetőséget, hiszen egy csodálatos utazásra váltott jegyet számomra akaratlanul is. Köszönöm szépen!

Kemendy Júlia Csenge – Az időlátók balladája című ifjúsági regénye 2022 nyarának egyik friss megjelenése lesz, amely a Kalliopé Kiadó gondozásában kerülhet majd a könyvesboltok polcaira. A borító nagyon illik a történethez, hiszen pont annyit árul el a kötetről, amennyi a kíváncsi olvasót még jobban magához vonzza.

Remélem még emlékeztek Arany János híres balladájára? Hogy melyik is ez, oh igen, nekem sem most volt, de Ágnes asszony balladáját nem feledhettem én magam sem. Ennek az alkotásnak nagyon szoros köteléket font az idő húrja ehhez a történethez, amely végül egy felejthetetlen történelmi ifjúsági regényt eredményezett. No, de mit is takar igazán? Mindjárt elmesélem nektek!

Adott két idősík, mely bár százhatvanhét év eltéréssel létezik, mégis komoly kapocs két fiatal életében. Ennek a regénynek az időutazás az egyik központi témája és, hogy ebből mi kerekedik ki, csak az olvasó láthatja…

1853. január 12.-én egy álmos, nyolcéves forma kisfiút kelteget keresztanyja az éj leple alatt, hogy elmenekítse egy nagy tragédia elől. A gyermek ijedelménél csak zavara nagyobb, hiszen szeretett keresztszülője viselkedése megdöbbenti. A helyi templom lesz a közös útjuk célja, hiszen egy átjárón vezet az út a jövőbe. Miksa nem érti miért kellett ide jönniük, de azt tudja, hogy valami baljós esemény közeleg. Az asszony elmondja, amit tudnia kell és útjára indítja a gyermeket egy olyan világba, amely ismeretlen és sötét…

2020. február 1.-én Amália – aki ki nem állhatja, ha így hívják - kedvenc hobbijának hódol éppen, összetört tárgyakat illeszt össze, hogy „balesetük” után újra épen létezhessenek funkciójuknak megfelelően. A leány bár ügyes, mégis igen szerencsétlen az életben. Egy csonka család gyermekeként őrlődik két szülője között, akik rendszeres háborút folytatnak nyílt terepen. A lányka születésnapját ünnepelve reméli, hogy idén csak jobb lesz minden és nem ismétlődik meg a tavalyi óriási veszekedés, vagy mint az előző esztendőkben történtek. Az még hagyján, hogy a szülei így viselkednek, de három legjobb barátnői közül kettő szintén hódol a „parazsat az olajra” csata szellemének. Ráadásul hónapok óta látomások gyötrik, amit nehezen tud elrejteni a kíváncsi szemek elől, hiszen ki hinné el, hogy nem buggyant meg, nem igaz?

Egy gimnázium, némi időutazás, négy lány és egy új fiú igazán üdítő egyenlet, de vajon az eredmény pozitív vagy negatív lesz?

Miksa új iskolába kénytelen járni, hogy megtalálja azt a személyt, aki segíteni fogja őt és végre beteljesíthesse azt az egy feladatot, ami nyolc éven át lebegett szemei előtt. Vajon mi köze van Amáliának ehhez és miért fontos egy bizonyos kötelező olvasmány ehhez?

A sok kérdésre több választ is kaphatsz kedves olvasó, hogy éppen megfelelő lesz-e a számodra, azt eldöntöd majd magad. Egy biztos, aki sír nem biztos, hogy végül nevet, hiszen a nevetés is okozhat könnyeket…

„Mi lenne, ha valahogy legyőzhetnénk a halált? A világ minden idejét megkaphatnánk. A szülők ráérnének játszani a gyerekeikkel, a diákok nem lennének idegbetegek egy-egy dolgozat előtt, és soha nem kellene elválnunk a szeretteinktől. De milyen lenne az örök élet annak, aki éhezik, vagy akit bántanak? Örök szenvedés? És mi lenne a bűnözőkkel? Bármit megtehetnének.”

Hogy őszinte legyek nem erre számítottam, de, hogy mit vártam eredetileg már nem tudom felidézni nektek. Azt tudom, hogy belecsöppentem egy időutazós történetbe, amely örvényszerűen lehúzott magához és nem eresztett. Valahol most is ott kallódok, az idők síkjain, ebben biztos vagyok…

Egyszerűen imádtam a szereplőkkel együtt létezni. Amália számomra sokkalta több volt, mint egy átlagos tinédzser, aki éppen kihúzta a „peches” kártyás szerepét. Különleges volt szeme színei miatt – igen jól olvasod – és azért is, ahogy érzelmileg szépen lassan megnyílt Miksa előtt. És, ha már az úriemberről van szó, nem lettem volna a helyében, de bátorsága és igaz hű szíve megnyitotta az én lelkem kapuját is, hogy belépve együtt létezzünk az idők végtelenjén át. Köszönöm, hogy létezel, még ha csak a lapokon is és elmorzsolok most szemem sarkából egy könnycseppet, mert foglalt vagyok már én is…

A humotr félretéve hálás vagyok az írónőnek, mert bár egyik szemem sír, a másik nevet mégis imádtam ezeket a gyermekeket. Minden karakternek megvolt a maga helye és létjogosultsága, ráadásul vétkeztek, hiszen esendők voltak, mégis sokat fejlődtek.

Események tekintetében egy perc nyugta sincs az olvasónak, hiszen egyik kalamajkából a másikba csöppenünk éppen. Hol a szülőkkel és tanárokkal viaskodunk, hol egy lövöldözésből menekülünk, hol pedig a szívünket próbáljuk csillapítani, mikor egy igézően pofátlan szép szempár ránk tekint… mi ez, ha nem őrület?

„Mindig azt mondta, az elméjével kerekedjen felül az ellenségein, és ne a testi erejével.”

És van egy karakter, aki, bár némiképpen a negatív oldalt képviseli, számomra mégis nagyon kedvelhető volt mindentől függetlenül. Ez a személy fontos üzenetet adott mindenkinek, amely így szólt:

„– Hamis szerető az öröklét, kedves. Eleinte úgy érzed, az egész világ a lábaid előtt hever, megtehetsz bármit, következmények nélkül. Ám eljön az a nap, amikor rájössz, hogy az egész értelmetlen. Nézni, hogy a szeretteidből elkopik az élet, szemükben leáldoz a fény. Mindemellett az életnek kevés értelme van, ha nem fenyeget az elmúlás. Micsoda a kezdet vég nélkül? Mint a céltalan utazás. Minden súlytalanná válik, az ételek íze megszürkül a szádban, a zene zúgássá tompul, a könyvek egyformává silányodnak, a szerelem kiüresedik. Ahhoz, hogy valóban élni tudj, ott kell lebegnie a fejed felett a halál ígéretének.”

Azt gondolom, hogy nem szorul további magyarázatra elvégre, aki érteni akarja, tudja, hogy miről szól ez a „rövid” üzenet.

Viszont mélységesen fel vagyok háborodva. Mégis, hogy lehet így befejezni ezt a könyvet? Igen, kedves írónő, most nagyon kapja össze magát és rögvest mesélje el szépen, hogy hol a folytatás? Gondolkodtam rajta, hogy talán négy olvasás elegendő lesz, mert elsőre majd szívbajt kaptam, hogy így nem érhet véget a történet. De bizony olvashatom én napestétől napnyugtáig, ennek a kötetnek így lett vége… Mit tehetnék, egyelőre elfogadom ezt a tény és nagy őzike szemekkel nézek a távolba, hátha hamarosan olvashatom a folytatást is.

Összességében jól szórakoztam, sokat kacagtam és elszorult a gyomrom is. Aggódtam, szomorkodtam és nagyon szerettem én is. Köszönöm az élményt!

Ajánlom a fiatalságnak, vagy a fiatalnak valló idősebb korosztálynak. Legyél férfi vagy nő, tinédzser vagy éppen egy elsuhanó időutazó, egy biztos: olvasnod kell ezt a történetet! Mert igen, mosolyogni fogsz sokat, de a legfontosabb, hogy átértékeled az életed. Már csak azért is, mert ez a mondat nagyon igaz: „– Amit megtanulsz, azt már senki nem veheti el tőled.” Ezért gondolkodj sokat és olvass, amikor csak teheted!

Remélem kellően felkeltettem az érdeklődésedet, így vegyél magadhoz némi élelmet, és italt az útra, no és ne felejts el a Kalliopé Kiadó weboldalán egy példányt rendelni, hiszen ez az alapja utazásodnak! 

Írta: NiKy

Egy tündéri szerző a Képzelet Birodalmából - Interjú Kemendy Júlia Csenge írónővel

 

Idén több érdekes és kiváló mesekönyvet olvashattam, amiért nem lehetek elég hálás, viszont sokkal kevesebb olyan akadt ezek közül, amelyek elérték, hogy szinte olvasás után ismét kézbe akarjam venni. Ezt elsődlegesen valamilyen fontos témakörnek köszönhetően szoktam érezni illetve természetesen a páratlan humornak is kiemelkedő jelentősége van. Az egyik ilyen olvasásom volt, nem is olyan régen, Az Anyacsalogató Hadművelet című meseregény, ahol három kis fiatal gyermek kalandozásai által töltődhettem fel. Mivel a kötet felkeltette az érdeklődésemet, ezért felkértem a szerzőt egy interjúra, amire legnagyobb örömömre igent mondott. Kérlek, hogy fogadjátok sok szeretettel Kemendy Júlia Csenge írónővel készült beszélgetésemet! Kezdjünk is hozzá!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogy kezdődött az írói pályafutásod és mikor szerettél bele az írásba?

Könyvek között, olvasó gyerekként nőttem fel, amihez valamiképpen az írás is mindig hozzá tartozott. Kisebb-nagyobb megszakításokkal, de mindig írtam valamit, beszélő állatokról szóló „regényeket”, verseket, naplót. Komolyabban az egyetem alatt kezdett foglalkoztatni az írás, aztán az egyik tanáromnak köszönhetően bekerültem egy nagyon inspiráló íróközösségbe, akik már akkor befogadtak, mikor még nem is nagyon tudtam mit „felmutatni”. Igaz, évente csak négy napot töltünk együtt, de egy-egy ilyen alkalom egész évre feltölt motivációval.

Nem is olyan régen volt szerencsém olvasni az Anyacsalogató Hadművelet című könyvedet, amely szokatlan módon, egy különleges helyen játszódik, a Tündérfürt utca 12. szám alatt található lakatlan malomban. Ez a hely hosszú évek óta üresen áll, de a köré font hiedelmek igazi élettel töltik meg. Sokan úgy tartják, hogy az épületet tündérek lakják, akik a bátorságukat összeszedő fiatalok kívánságait teljesítik. Egy szép őszi napon egy sárga csizmás fiatal hölgyemény indul el a malom irányába, amely rögtön felkelti Szilágyi Filkó figyelmét. Filkó és Kelemen nem messze laknak a fent említett csodás épülettől és alig várják, hogy megismerhessék a titkokat. Berti édesapjával kettesben költözik be a kissé romos állapotban lévő épületbe. Berti és a két fiú hamarosan jó barátságot köt, és együtt kezdenek el nyomozni a titokzatos tündérek után. Honnan jött az ötlet, hogy egy kislányt és két iker fiút helyezel a könyved középpontjába? Kikről mintáztad Berti, Filkó és Kelemen személyét? Többször úgy éreztem, hogy a történetedben szereplő személyek mintha a valóságban is élnének. Mintha az életből léptek volna elő a karaktereid és bizony még a „különlegesebb” szereplők személyisége is nagyon élettel teli lett. Mennyire van alapja ennek a megérzésemnek?

Csalódni fogsz – soha nem mintázok karaktereket létező személyekről. :D Sőt, általában nem foglalkozom a karakterek személyiségével: nem tervezem meg előre, milyenek lesznek, hogyan beszélnek, mit szeretnek. Ezek valahogy maguktól alakulnak, mindig a történethez passzoló szereplők „kerülnek az utamba”. Számomra az írás egy intuitív folyamat, tudatalatti működés, ezért nagyon szenvedek, ha valamit muszáj megterveznem előre.

Utólag persze szoktam olyasmikkel szórakozni, hogy elképzelem, vajon mi lehet Filkó kedvenc étele (spagetti), vagy hová utazna el Berti legszívesebben (még sosem járt a tengerparton, szóval bárhová, ahol tenger van).

Hogy honnan jött az ikrek és Berti ötlete? Először azt hittem, Berti lesz a főszereplő, írni akartam egy kislányról, aki egy malomban lakik – de Filkó betolakodott a képbe, és az egész történetet az ő szemszögéből láttam, szóval szegény Berti a második helyre szorult. Az is egyértelmű volt (bocsi, ha semmitmondó ez a válasz, de tényleg nincs semmiféle titok :D), hogy Filkónak van egy ikertestvére. Egyszerűen nem tudtam őt egyedül elképzelni. Talán kellett valaki mellé, aki a földön tartja, ha túlságosan elszállna a fantáziája.

A történeted tulajdonképpen egy helyi babonából indul ki, gondolok itt elsődlegesen arra a tényre, miszerint a malom kívánságokat teljesít. Kislányként mennyire hittél a legendákban, babonákban? Ez felnőttként változott –e?

Ó, velem aztán nagyon sok mindent el lehetett hitetni. Rendszeresen idéztünk például szellemet a napköziben az iskolaudvaron, és évekig próbáltam az elmémmel tárgyakat magamhoz vonzani (lusta vagyok :D), mint a Bűbájos boszorkák egyik szereplője. Igaz, ezek nem babonák. :D Az például nem érdekelt, ha egy fekete macska átment előttem az úton, azon viszont eléggé kibuktam, mikor egyszer összetörtem egy tükröt – persze semmilyen balszerencse nem ért utána.

Felnőttként nem különösebben foglalkoztatnak a babonák, de ha hullócsillagot látok, mindig kívánok valamit.

Kicsit személyesebb kérdés következik. Ha te bukkannál rá erre a bizonyos malomra, akkor milyen kívánságod lenne? Illetve hiszel-e a kívánságok teljesülésében?

Mondjuk úgy, hogy abban hiszek, amiben Piri néni, és akkor nem spoilerezem el a könyvet.

Érdekes, hogy nem jut eszembe egyetlen kívánság sem, pedig az előző kérdésben írtam a hullócsillagokról. Most úgy érzem, nagyon rendben van az életem. Amit szeretnék, az egy saját ház, de annak is eljön majd az ideje. Ó, igen, és ha már idő: szeretném, ha annyi időm lenne, hogy minden könyvet el tudjak olvasni, amit akarok.

A könyved bár humoros és könnyed, mégis elmondható róla, hogy a háttérben komoly mondanivaló húzódik meg. Milyen üzenetet szerettél volna átadni az ifjúságnak?

Úgy érzem, a mai világban sok szülő „fél” nevelni a gyerekét, és igyekszik minden csalódástól védeni őt. Szerettem volna ráébreszteni az olvasókat arra, hogy néha csalódnunk kell ahhoz, hogy fejlődni tudjunk, és képesek legyünk értékelni azt, amink van. Illetve szerettem volna azt az üzenetet közvetíteni, hogy a céljaink igenis megvalósíthatók – csak ahhoz lehet, hogy tenni is kellene valamit, és nem csupán várni azt a bizonyos sültgalambot.

Nagyon tetszettek a rajzok is a kötetben. Rendkívül bájosak lettek és érdemes volt külön is végiglapoznom a könyvet. Ki illusztrálta a könyvedet? Volt-e beleszólásod az illusztrációk elkészítésébe?

Az Anyacsalogató Hadműveletet Betti, a sógornőm illusztrálta. Azon kevesek közé tartozik, akiknek legelőször elküldök egy készülő történetet – aztán mind az ezer következő verziót is. :D Önszorgalomból, saját szórakoztatásunkra kezdte elkészíteni az illusztrációkat, a kiadó pedig szerencsére áldását adta rájuk. A képek különlegessége, hogy kollázstechnikával készültek, ami nem kimondottan gyakori a magyar gyerekkönyves piacon, mi viszont mindenképp szerettük volna egyedivé tenni a regényt, és ez szerintem sikerült is.

Természetesen volt beleszólásom, de nem igazán éltem ezzel a lehetőséggel, szerintem Betti nagyon jól eltalálta az illusztrációkat. Nem emlékszem, hogy bármibe belekötöttem volna.

Honnan van a mesék iránti szenvedélyed? Gyermekkorodban sok mesét hallottál a családban?

Sok mesét hallottam, sokat olvastam gyerekkoromban, és azóta is sokszor olvasok a saját szórakoztatásomra meséket, ifjúsági könyveket. Nem hiszem, hogy ezt ki lehet nőni. Tanítóképzőt végeztem, így ott is végigkísértek a gyerekkönyvek, a szakdolgozatomban is nagy szerepet kaptak – egyértelmű volt, hogy szeretnék majd én is gyerekeknek írni.

A meseregényed a Napkút Kiadó gondozásában jelent meg. Hogyan találtál rá a kiadóra és milyen a közös munka? Kérlek, mesélj erről egy kicsit!

Több kiadót is felkerestem, volt, ahonnan választ sem kaptam, máshol pozitív választ kaptam ugyan, de nem fértem bele az éves tervbe, ráadásul jött a covid is. Végül egy szerencsés találkozásnak köszönhetően keveredtem a Napkút Kiadóhoz, ugyanis a már említett alkotótáborban megismerkedtem a szerkesztőjükkel, de körülbelül az utolsó napig le sem esett, hogy ő hol dolgozik. (Egyébként pont a tábor után akartam hozzájuk beküldeni a kéziratot. Véletlen?) Szóval a tábor után beküldtem a kéziratot, ami pozitív elbírálásban részesült.

Szerettem a kiadóval dolgozni, mert mindenki barátságos és segítőkész, jókat beszélgetünk, és az ezredik kérdésem/kérésem után sem küldenek el melegebb éghajlatra. Különösen szuper, hogy fontos nekik, mik az én elképzeléseim a saját könyvemről, így Az Anyacsalogató Hadművelet végül pontosan olyan lett, amilyenre megálmodtuk Bettivel.

A fantáziád rendkívül gazdag, hiszen felépítettél egy teljesen új világot. Honnan merítkeztél írás előtt? Milyen forrásokat használsz, ha ötletre van szükséged? Esetleg van-e olyan író, akitől bármikor szívesen olvasol és ha, igen kiről lenne szó és miért?

Nincs „kiemelt” ihletforrásom, egy kép, egy helyszín, egy szó... bármi lehet. Általában megragad bennem egy gondolat, és addig a nyakamon marad, míg nem állok neki foglalkozni vele. Akkor aztán a történet kibontja önmagát.

Az, hogy éppen kitől szeretek olvasni, nagyon hangulatfüggő, hiába szeretek egy írót, ha éppen nincs hozzá kedvem. A Harry Pottert bármikor képes vagyok elolvasni, illetve Gion Nándort is nagyon szeretem, nagy hatással van rám a műveinek a hangulata.

Melyiket választanád inkább: rajzfilm vagy mese?

Szerintem mindkettőnek megvan a maga helye és ideje, nagyon tudom értékelni a jó rajzfilmeket, a mai napig nagy kedvencem például a Mulán, az Anasztázia és a Szilaj. De ha muszáj lenne választanom, akkor egyértelműen mese.

Térjünk át egy kicsit az írói létre. Köztudott, hogy régebben a meseíróknak nagyon nehéz volt érvényesülniük kis hazánkban. Viszont az utóbbi években hazai viszonylatban nagyon sokat javult a gyerekirodalom megítélése. Mit gondolsz, hogyan lehetne tovább emelni ezt a színvonalat?

Ez lehet, hogy nem tesz engem szimpatikussá, de úgy látom, a gyerekkönyv írás is kezd olyanná válni, mint a foci meg a tanítás: „mindenki ért hozzá”. Én kicsit szigorúbban szűrném a „gyerekemnek kitaláltam egy este, tetszett neki, leírtam, adjuk ki” – könyveket. Illetve sokszor úgy érzem, némelyik könyv hülyének nézi az olvasóját, túl egyszerűen vagy éppen túl szájbarágósan fogalmaz. Sokkal több van a gyerekekben, mint azt sokan gondolnák – bízzunk bennük egy kicsit jobban!

A gyerekek figyelme, a mai felgyorsult világnézet miatt igen nehezen köthető le hosszabb ideig és pont ezért sok családban hamar elenyészik vagy szinte egyáltalán nincs jelen a napi meseolvasás. Szerinted hogyan lehet egy kisebb gyermek figyelmét lekötni egy adott történettel? Mennyire kell, rövidíteni a meséket, illetve van- e még létjogosultsága egy hosszabb történetnek is?

Jaj, nehogy rövidítsük a meséket! Vannak ezek a 3-5-7, nem tudom hány perces esti mesék rohanó szülőknek – hát, ez halottnak a csók. A meseolvasás, akár közös, akár egyéni, egy rituálé, egy elmélyülés, nem lehet három perc alatt lezavarni. Hagyni kell a gyereket elmerülni a mesevilágban, bevonódni érzelmileg a történetbe, hiszen ezáltal például remek megküzdési stratégiákat tud elsajátítani, gazdagodik a fantáziája és az érzelmi eszköztára. A rövidített mese szerintem olyan, mint az instant ételek – ehető, de sosem lesz igazán tápláló és teljes értékű.

A figyelmet lekötni jó történetekkel lehet első sorban – olyasmivel, amivel a gyerekek azonosulni tudnak, ami ismerős a saját életükből, a legkisebbek például szívesen hallgatnak mesét a mindennapi tevékenységekről, mert ez ismerős, el tudják képzelni az adott szituációt, megoldást tudnak benne találni a saját problémáikra. Ezen kívül pedig: humor, izgalmas cselekmény, pörgős párbeszédek – hát, körülbelül az, ami egy felnőttet is „odaragaszt” az olvasófotelhez.

Mikor várhatunk tőled következő könyvmegjelenést? Illetve hol találkozhatnak veled legközelebb az olvasók?

Június végén-július elején várható a legújabb könyvem (attól függ, mikor végzünk a szerkesztéssel), Az időlátók balladája, ami a középiskolás korosztálynak szól. Nagyon izgulok, milyen fogadtatásban lesz része, és szurkolok, hogy az olvasók is legalább annyira szeressék, amennyire én szerettem írni.

Úgy gondolom, mivel Pápán játszódik, mindenképp lesz itt egy könyvbemutató a nyár folyamán, ehhez már kinéztem egy helyszínt, csak ők még nem tudnak róla. :D Ennél konkrétabbat egyelőre nem tudok mondani, sok minden függ a megjelenéstől.

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook, Instagram oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

Az Anyacsalogató Hadművelet című könyvét, pedig a Napkút Kiadó oldalán tudjátok megrendelni!

Írta: NiKy

Kemendy Júlia Csenge - Az Anyacsalogató Hadművelet

 

„-A kívánságot valójában az elhatározás váltja valóra, ami bennetek megszületik. (…) Akkor teljesül, ha elég kitartóak vagytok hozzá. Dolgoznotok kell azért, amit el akartok érni, semmi sem fog az öletekbe hullani.”

Nem is olyan régen fejeztem be ennek a könyvnek az olvasását, de ahányszor csak eszembe jut egy-egy mozzanata, máris széles mosoly terül el arcomon és a lelkem ezer színben pompázik. Mert igenis felnőtt fejjel is képes vagyok meglátni a mesék mögött húzódó szándékot –legyen az jó, vagy éppen rossz- és pont ezért, nagyon tudom értékelni őket.

Kemendy Júlia Csenge - Az Anyacsalogató Hadművelet című kötete 2021-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. A borítót és a regényben található illusztrációkat Nagy Bettina készítette számunkra.

Történetünk szokatlan módon, egy különleges helyen játszódik, a Tündérfürt utca 12. szám alatt található lakatlan malomban. Ez a hely hosszú évek óta üresen áll, de a köré font hiedelmek igazi élettel töltik meg. Sokan úgy tartják, hogy az épületet tündérek lakják, akik a bátorságukat összeszedő fiatalok kívánságait teljesítik.

Egy szép őszi napon egy sárga csizmás fiatal hölgyemény indul el a malom irányába, amely rögtön felkelti Szilágyi Filkó figyelmét. Filkó és Kelemen nem messze laknak a fent említett csodás épülettől és alig várják, hogy megismerhessék a titkokat.

Berti édesapjával kettesben költözik be a kissé romos állapotban lévő épületbe. Berti és a két fiú hamarosan jó barátságot köt, és együtt kezdenek el nyomozni a titokzatos tündérek után. Vajon mi köze van ehhez egy Norbert nevű kecskének és egy póknak? És vajon mit takar az Anyacsalogató hadművelet igazán?

„-Berti te kopogsz.

-Jó, de te beszélsz.

-Mi? Miért? Rajtad van a csizma?

-Marci a te legjobb barátod. Én még csak nem is ismerem a szüleit.

-Hányas a lábad?-Méregette Filkó a kislány csizmáját.

-34-es.

-A fenébe.

-Talán az is segít, ha megsimogatod – tűnődött Berti.

-Simogassam meg a lábadat? – Filkónak a felháborodástól szint már lányosan magasra ugrott a hangja.

-Még mit nem. A csizmát!

-Hát… jó.”

A fenti idézetet azért választottam, mert ezt a jelenetet, ha tízszer nem olvastam el, akkor egyszer sem, és még most is könnyesre nevetem magam. Annyira aranyos, hogy nem találom rá a megfelelő szavakat. És, ha már a humorról írok, az egész történet egy hatalmas szeretetgombóc, amelyet áthatnak a viccesebbnél viccesebb események. Nem tudtam betelni velük és őszinte leszek a könyvet is kétszer olvastam emiatt el.

„Még nagyon korán lehetett, mert nem hallotta a kotyogós kávéfőző hangját, amire mindig felriadt egy pillanatra. Apa régebben azt mondta, azért ez a neve, mert mindig kikotyogja a titkokat. A fiúk sokáig elhitték a mesét, és soha nem beszélgettek titkos dolgokról a konyhában.”

A mese egyébként több fontos üzenettel is szolgál olvasójának. Többek között megtanít arra minket, hogy nem elég kívánni, hanem ezekért komolyan tenni is kell. A kitartó munkának gyümölcse kívánságunk lesz. A másik fontos, pedig a szeretet ereje többek között. De tudjátok mit, fedezzétek fel magatok ezeket, hiszen a nyomozás is fontos része az olvasási élménynek!

Én nem tagadom ezek után, hogy mennyire szerettem olvasni és imádom az írónőt zsenge humoráért, bájos gondolataiért és aranyba mártanám a kezét, amiért ilyen üde mesét álmodott meg a számunkra.

Ajánlom a könyvet nemtől és kortól függetlenül, mert ez a mese egy csoda, amely a legszomorúbb lelket is felvidítja szeretettel, kedvességgel és egy csipetnyi varázslattal.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Napkút Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy