Csillagtalan antológia, szerzői mustra 9. - Interjú Ronnie W. A. írónővel

A Csillagtalan antológia szerzői mustrájának kilencedik állomásához érkeztünk, ahol ismételten egy olyan alkotót és novelláját szeretném bemutatni nektek, aki kiemelten nagy kedvencemmé vált az idők folyamán. A Végtelenül című történetben az érzelmek határtalan mezsgyéjére lép az olvasó akaratlanul is, ahol a szív nagyobbat dobban, a lélegzet elakad és a lélek egy örök táncra kél a karakterekkel. Külön többször is elolvastam és még mindig találok benne újdonságot, ezért úgy éreztem, hogy jobban megszeretném ismerni az alkotóját. Kérlek, fogadjátok sok szeretettel a Ronnie W. A. írónővel készített interjút! Kezdjünk is hozzá!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

Én köszönöm a lehetőséget! Ronnie W. A. néven alkotok. Az „A” rövidítés Anit takar, a legtöbben csak így ismernek.

Mindig is kacérkodtam az írással. Az első novellámat tizenegy évesen kezdtem írni, és bár sosem fejeztem be, egy élénk pillanat örökre megmaradt belőle. Az első sorok kitörölhetetlenek lettek. Pár év múlva a Héttorony Irodalmi Magazin oldalára publikáltam pár lélek-novellámat. Ezekben öntöttem ki a lelkem a gyerekkoromról. Őszinték, mélyek és igen nyersek voltak. Meglepetésemre nagyszámú, biztató vélemény jött rá, hogy ezt igenis folytatnom kell. Ezzel egyidőben fedeztem fel a Merengőt. Pár Harry Potter fanfiction után nagyobb fába vágtam a fejszém, ekkor született meg a regényem alapja. A kiadott verzióhoz képest olyan volt, mint egy alig kettes fogalmazás. Sokáig felé sem néztem, de a főszereplőim nem engedték, hogy szabaduljak, újra és újra vissza kellett néznem oda, hogy beleolvassak. Ennek már jó pár éve. Nem bántam meg, hogy engedtem a csábításnak, tavaly végre a kezembe foghattam az első regényem.

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet?

Igazából egy regényvázlatomból vettem kölcsön a keretet, ebből született meg a Csillagtalanba a Végtelenül című novellám. Tervezem – ha lesz rá idő –, hogy megírjam ezt a regényt. Nagyon közel áll hozzám a Sárkány és a Csillag meséje.

De azt kell mondanom, nem minden novellámból tudnék regényt írni. Ha kereknek érzem a történetet, nem tudom nyújtani és alakítani.

Ez esetben Ryv és Arnav kapcsolódása – mert szerelemnek még nem vezethető egy ilyen sorszerű találkozás – még vár egy hosszabb kibontásra. Mambo szintén olyan karakter, akit nem tudnék csak úgy elengedni. Mambó makacs asszony, rá akar venni, hogy kölcsönvegyem egy másik, nagyon fontos történethez.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

A róka vére című regényem tavaly jelent meg a Delta Vision kiadó gondozásában. A róka vére egy erotikus urban fantasy. Az azték mitológiát vettem alapul, és erre építettem egy teljesen kitalált történetet. Sokszor megmosolyogtat egy-egy vélemény, amiben az olvasó azt fejtegeti, nem tudja, hogy ez mennyire „igaz”. Simán el tudná képzelni. Ezek a vélemények a legjobbak.

Ezen kívül megtalálható egy novellám a NYUSZI romantikus antológiájában Szeretlek címmel. Illetve olvasható két novellám a Muselière alkotói csoport köteteiben. A Bújj-Bújjban egy weird horror. „A bárd” egy föld alatt megbújó kannibál társdalomról szól, akik az Anyát, az ő istenüket imádják. Ebben a novellában is a fantasy dominál. A Csillagtalanban pedig a „Végtelenül”. Ez egy kitalált teremtéstörténet, és az emberi gonoszság adta az alapját.

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

Úgy tartom, mindenkinek ki kell hoznia magából a maximumot, és ha nem megy neki, akkor kiverjük belőle :D Jó, nem, csak viccelek. Mindenki megpróbálta kihozni magából a maximumot, ha kellett, akkor segítettünk neki, és ötödjére is nekiestünk a szerkesztésnek. Szerencsére azt mondhatom, a Muselière írói hajlandóak dolgozni, készek tanulni, és mindenben segítőkészek, és ez a végeredményen is látszik. Hol helyezkedem el ezen az írói palettán? Ez nehéz kérdés. Nem tudom. Besorolni sem szeretném magam, nem hiszem, hogy jobb író lennék, mint a többiek. 

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

Az erőssége a gyengesége is. Tizenegy szerző tizenegyféleképpen ír. Zsánerre, stílusra, minőségre sem egyformák. Bárki megtalálhatja benne a kedvencét, és éppen ezért azokat a novellákat is, amiket csak átlapoz.

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

A Sárkány és Csillag meséje mindig közel állt hozzám. Eredetileg egy teremtéstörténet mesének szántam. Félve kezdtem bele ebbe a novellába, mert idő közben két nagyon fontos barátomnak Stelline és Drago, ez a két kitalált lény, egy egész másfajta szerelmes mesét írt. Le kellett ráznom ezeket a „kapott” béklyókat a történetemről, elvonatkoztatni a személyekké lett csillagon és sárkányon, és valami mást alkotni, mint volt.

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Nem titok, könyvfanatikus vagyok. Megvannak a magam kedvencei, amik bármikor jöhetnek. Elsőnek a Harry Potter sorozatot kellene megemlítenem. Tinédzserkorom legsötétjében ezek a könyvek segítettek életben maradni. Másik kedvencem Anne Rice Vámpírkrónikái. Még soha nem találkoztam az ő szereplőinél élőbbekkel. Imádom a tájleírásait, az élő-lüktető városait a komor, sötéten csillanó arany cicomájával.

Nagy kedvencem még Naomi Novik Ezüstfonása és Rengetege. Mindkettő egy-egy drágakő. Szintén kedvencem Katherine Ardentől Az Északi erdő legendája. És hogy ne csak fantasyt említsek, imádom még Richard Morgan Takeshi Kovacs sorozatát.

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

Szeretem az antihősöket. A tökéletlenségüktől, a morcosságuktól, és mert nem a tiszta úton járnak, ettől lesznek igazán emberiek. Nincsenek tisztán jó karaktereim, az ember eredendően nem lehet csak jó, és a rossz sem lehet csak rossz. Mindenkiben keveredik ez a két oldal. A világ nem csak állatmentő, jólelkű tanárnőkből és kockás hasú tűzoltókból áll. Azt vallom, igenis lehet szerethető egy véreskezű maffiafőnök is.

Nem titok, A róka vére című regényem férfi főhősét, Leet, egy ismerősömről mintáztam. Nyilván igazából nem a munkáját, csupán a nagyobb jellemvonásait. Más esetben nem szeretek az ismerőseimről mintázni, nem írok a családomról, sem más rokonomról, ismerősömről. A magánéletemet semennyire sem keverem bele az írásba.

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

A történeteim minden esetben kissé sötétek és komorak, de igyekszem belecsempészni a történetbe egy kis melegséget, varázslatot, csodát, hogy felmelegítse a lelket. Mert az élet is kicsit ilyen néha. Sötét és nem kellemes, aztán felragyog a fény, besüt a nap a sötétítő ráncain keresztül, és mézszínbe öltöztet mindent. Szüksége van a léleknek az ilyen apró csodákra.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

A Róka vére szereplői nem engednek. Lee nagyon mélyen befúrta magát a lelkembe, igazán élővé lett. Rita nem állt hozzám soha közel, nem tudtam megkedvelni, ha élő személy lenne, biztos nem lennénk öribarik, éppen ezért nem engedhetem el őt sem. Két regényen dolgozok/ dolgozunk párhuzamosan (jelenleg pihennek). Az egyik a Róka előzménytörténete Leevel a főszerepben. Ezt a regényt Estell Ivyval írjuk közösen. Úgy gondolom, a Zöld hold igazán ütős lesz. Rendesen megdolgoztat, hogy elővegyem a férfias oldalam. Mert senki sem szereti a puhány, túl nyálas pasikat. A másik a Róka közvetlen folytatása. A Vörös vonal címet kapta. Egyrészt, mert nem vagyok jó címválasztásban, másrészt, mert fontos része a történetnek az isteni lelkek születése, felemelkedése és pusztulása.

Itt meg kell említenem, idén érkezünk még egy Muselière antológiával. Várhatóan télen jelenik meg a Book Dreams kiadó gondozásában. A horror és a romantika után megnézzük, mit tudunk alkotni fantasy terén. 

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy Instagram oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

Ronnie W. A. - A róka vére regényét megrendelhetitek a Delta Vision Kiadó weboldalán.

A Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó oldaláról tudjátok megrendelhető!

Írta: NiKy

Ronnie W. A. (szerk.) - Csillagtalan

 

„Senki sem ismeri el szívesen a saját kudarcait.”

Többnyire óvatosan nyúlok több szerzős könyvekhez, mert nem egyszer jártam már úgy, hogy alapvetően jó élménnyel párosult az olvasásom, mégis később főleg azokra az alkotásokra emlékeztem, amik nem tetszettek, vagy kevésbé voltak megfogóak a számomra. Erre mondhatnám azt, hogy ilyen az emberi psziché, a drámákra és a rosszra jobban összpontosítunk, mint a pozitívra, de én nem így gondolom. Mindazonáltal a mostani könyvre jó ideje kíváncsi voltam, hiszen egy számomra fontos személy az egyik alkotó és mindenképpen érdekelt, hogy milyen lesz egy új oldaláról is megismernem.

Csillagtalan címet kapta azon novellás gyűjtemény, amely arra hivatott, hogy tizenegy alkotót egy csokorba gyűjtsön és a romantika jegyében maradandót alkosson. Ezen szerzők stílusa nagyon változó, ahogy a témakörök is, mégis elmondható róluk, hogy többnyire megfogóak, érdekesek és különlegesek.

A borítót mindenképpen ki szeretném emelni, hiszen olyan, mint egy ékkő. Iván Eszter munkájának köszönhetjük, és bizony nagyon szépen mutat a könyvespolcokon. A könyv pedig 2021 egyik újdonsága, amely a Book Dreams Kiadó gondozásában jelent meg.

Első kőrben játszunk egy játékot! Csukd be a szemed és gondolj a romantika szóra! Milyen színben jelenik meg elsőre?

Mivel a kötet minden olvasónak más színben fog pompázni, így csak annyit írnék, hogy számomra megegyezik az alvadt vér színével és ez kitartott az utolsó sorokig. Hogy miért gondolom így? Nos, ezt mindenki eldönti maga, de nézzük is, hogy miről szólnak ezek a novellák:

Az első szösszenet rövidsége ellenére nagyon szép mondanivalóval hangolja az olvasót. Tulajdonképpen A csillag egy olyan utazásra hív, ahova csak egy picinyke varázslat és egy tiszta szív szükséges. Hogy ki hova repül? Nos, ezt fedezd fel te.

Minden, amire vágytam egy olyan mese felnőtteknek, ahol egy „macska egérre” vadászik. De mi van, ha ez a Kandúr nem is olyan egyedi, ráadásul a macska egér játék meglepetésekkel is szolgál?

Sokszor hangoztatjuk, hogy ez A sors keze, de vajon tudjuk –e valódi jelentését? És mi van akkor, ha egy nő életében minden balul sül el, mégis van fény az alagút végén?

A gorgó szerelme visszanyúl egészen a mondák világáig, ahol egy ősi lény múltjába pillanathatunk be. A „gonosz” is volt valamikor jó, bár az idő belepte nyomát, de még erről is szól egy történet.

A kék könyv egy igazi relikvia, mégis valakinek az életet jelenti. Egy elfeledt személy az idősíkokon át is képes segíteni, csak megfelelően kell értelmezni.

Amikor a legnagyobb gyalázat ér minket és azt hisszük nincs kiút, akkor is van egy fénynyaláb. Ez az aprócska csoda életeket menthet, de lelkeket törhet össze. A Szilánkok pedig szétszóródnak. És, csak egy kérdés marad: vajon megérte?

Bassiana, a tigrisidomár egy különleges ifjonti lélekről mesél, aki lelke nyitottságával még a legelkeseredettebb szíveket is meggyógyítja, felmelegíti.

Nincs is rosszabb annál, mint Amikor a desszert elfogyott. De mi van akkor, ha három vágy egymásra lel? Vajon milyen nyalánkságok várnak rájuk?

Az Igazi vadmacska életeken át küzd sorsáért. De vajon mi van akkor, ha kilenc élet sem elég? Vajon mennyire elegendő egy harcias, küzdő szellem ahhoz, hogy megmaradjon egy kegyetlen világban?

A Befejezetlen és az Érzelmi viharok két olyan történet, ahol a lélek darabjaira hullik és a gyógyulásra nem sok idő marad. Vajon mire lesz elég?

És végezetül a Végtelenül című történet zárja a sort, ahol a könnyek útra kélnek és ezt arcunkon teszik meg, hogy életük utolsó útjára léphessenek.

Természetesen minden novella sokkal komplexebb, mint ahogy én jellemeztem őket, mégis azt kell, hogy írjam, nem vagyok maradéktalanul elégedett.

„A léleknek idő kell, hogy rendbe jöjjön, és még akkor sem biztos, hogy a sebek nyom nélkül begyógyulnak.”

Szubjektív meglátásom szerint a könyv erőssége egyben a gyengesége is. Ugyanis, ha csak azt nézem, hogy mennyire változatos, még nem is szólnék semmit, de véleményem szerint van a kötetben három olyan alkotás is, ami nem illik a többi közé. Egyik sem rossz a maga nemében, egyszerűen csak elüt a többitől és ezzel élményrombolóvá válik.

Abszolút nagy kedvencemmé váltak a következő történetek:

- Minden, amire vágytam

- A gorgó szerelme

- Szilánkok

- Igazi vadmacska

- Végtelenül

Ha csak ezek a történetek lettek volna a kötetben kedvencemmé avattam volna, de így az egyik szemem sír a másik meg nevet.

A szerzők stílusának változékonysága ad egy keretet a novelláknak, és némelyik olyan mélyen érintett, hogy alig akartam elhinni csupán ennyi lenne az adott történet.

Ez a kötet mese felnőtteknek egy adag tejszínhabbal. Hogy kinek életető vagy éppen émelyítő, azt egyénileg eldönti mindenki. Számomra elsődlegesen egy kellemes pár órás kikapcsolódás, másodlagosan pedig a szerzőkre való figyelemfelkeltés melegágya. Olvasnék még ezen tollakból.

Ajánlom a könyvet minden olyan olvasni szerető léleknek, aki nyitott és befogadó mind a színes stílusra, mind pedig a mesék időben és térben való játékára.

Amennyiben elmerülnél a könyvben, megteheted, ha a Book Dreams Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Ronnie W. A. - A róka vére

 

„Fesd a falra az ördögöt, és megjelenik.”

Erős túlzásnak fog tűnni, amit most szándékozok leírni, de én egy olyan sorozaton „nőttem” fel, ami elől más menekülne. Nem fogom titkolni, hogy Laurell K. Hamilton – Anita Blake kisasszony történeteiről írok éppen. Magával ragadó, szexi és tele varázslatos lényekkel. Ennek tudatában, mikor láttam ezt a történetet úgy voltam vele, hogy érdekel, még akkor is, ha a hasonlóság elenyésző. Inkább a stílus adta mámorban egyezik, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni az írónőnek, hogy olvashattam a könyvét. Hálásan köszönöm!

Ronnie W. A. – A róka vére című regénye egy napjainkban játszódó, átlagos történetnek tűnhet elsőre. Igaz a könyv helyszínei és karakterei már cseppet túl kontúrozottak, de ne siessünk ennyire előre.

Az első, amit mindig megvizsgálok az a borító, melyet most sem szándékozok elengedni. Elsődlegesen azért, mert nagyon kedvemre való, másodsorban pedig annak fényében, hogy rendkívül szépen kifejezi a történet lényegét, de erre csak olvasás után jöttem rá. A borítófestményt Iván Eszter készítette, amelyet szeretnék külön méltatni, mert számomra nagyon különleges, hiszen remek a színválasztás és szépek a kontúrvonalak. Nagyon tetszik. 

Fülszöveg alapján nézzük is, hogy miről szól a történet:

Adott egy fiatal nő, aki nem is olyan régen megjárta a poklok legmélyebb bugyrait és bár az idő némiképpen begyógyította az átélt gyötrelmeket, mégis a történtek minden nap megkeserítik az életét. Rita Miller, a fiatal FBI-ügynök élete finoman szólva sem egyszerű, elvégre a munkahelye egy darázsfészek, a főnöke egy le nem zárt érzelmi cunami, aki ráadásul családon belül ragadt és hősnőnknek még a fájdalommal is meg kell küzdenie, hiszen a sebek sajgása nem múlik el.

New York a fellegek városa, a bűnözés melegágya és pont ezért itt a Metropolitan rendőrkapitányságon segít be szakértőként Rita a „Valentine”-nak nevezett, emberi szíveket kivágó sorozatgyilkos előkerítésében. A nyomozás sikertelensége számos kérdést vett fel, de inkább bonyolódik sem, mint megoldódni látszik, ráadásul a vezetőség arra bíztatja, hogy próbáljon beépülni a helyi maffiába, amelyre leginkább a Lázálom szexklubban lenne lehetősége. A tettek mezejére lépve mellé szegődik a már jól ismert Balszerencse is, és így ahogy azt várni lehet nem kevés kalandban, feszültségben és túlfűtött érzelmekben lesz része. De, hogy ne legyen ilyen egyszerű az alapjaiban is őrületekig fokozott káosz, az egyik hulla mellett egy titokzatos követ is talál, ami elhozza számára azt az időszakot, ami olyan események láncolatát indítja el, amire igazán senki sincs felkészülve. Hogy mi köze van ennek az egésznek az azték mitológiához? És hogy jön a képbe a természetfeletti? Nos, erre és más kérdésekre megleled a választ, csak vedd kézbe a könyvet!

Szubjektív meglátásom szerint, a történet csak hangulatilag és némiképpen elemeiben hasonul az értékelésem elején említett sorozathoz. Annyira mindenképpen, hogy megadja a kezdő lökést, de szerencsére ezen felül már teljesen egyedi világképpel és eseményekkel foglalkozik. Az azték kultúra és történelem igen elhanyagolt a mai könyves témákban, így üdítő volt belemerülni a kötetbe, ami ráadásul jól letükrözi azt, hogy az írónő bizony szép kis kutatómunkát végzett.

A karakterek bizony színesek és szagosak, egytől egyig imádnivalóak, - igen még azok is, akiket néha fejbevertem volna egy péklapáttal. Imádtam azonosulni Ritával és talán pont ezért nem idegesítettek azok a „kilengései”, amelyektől más kötet esetén tépem a hajam. Szerettem, hogy szókimondó, laza, bátor és érzelmekben gazdag. Esendősége mellett megmutatta, hogy nőként is lehetünk erősek és bizony csak az „istenek” tudhatják, mi lesz a következő lépésünk.

A hímek közül nekem egyértelműen Matt és Lee volt a kedvencem, persze teljesen más okok miatt. Ugyanakkor mind a két férfi rendelkezett azon tulajdonságokkal, amitől egy hölgy igen csak pironkodna. És, bár volt egy másik személy is, akit nem értettem, de végül a vele történtek feldühítettek és már nem tudtam mást érezni iránta, csak szánalmat.

Az azték istenekkel nem foglalkoztam eddig szinte semmit sem, de ennek a kötetnek az olvasása után rá kellett, hogy döbbenjek, hogy érdekel a téma, és bizony bele fogom ásni magam ebbe a történelmi időszakba is.

A regény cseppet függővéges érzetet keltett bennem, amit most kivételesen panaszképpen emlegetek. Mégis, hogy lehet így befejezni egy könyvet? Tessék azonnal megírni a folytatást, mert ez az 500 oldal igen kevésnek bizonyult. És, most, hogy befejeztem a hisztit, már csak mosolygok.

Kedves Írónő!

Mindig meglepődőm, hogy kis országunk mennyi tehetséges és egyedi írástechnikájú alkotót rejt magában. Te az egyike vagy azoknak, akik tudnak újat hozni az amúgy már „lerágott” csontú divattémákba, és pont ezért nagyon élveztem a könyved olvasását. Remek humorral párosított, erotikától ugyan nem mentes történetet álmodtál meg nekem és azon olvasóidnak, akik szeretik a fantasyt és élvezik a „forró” helyzeteket. Rólam köztudott, hogy „harapok” a most úgy kedvelt pornónak csúfolt könyvek miatt, de most kijelenthetem, hogy megtaláltam azt a könyvet végre, ami számomra erotikus és fantasztikus érzés volt olvasni! Köszönöm, neked ezt az élményt és nagyon várom a következő regényedet!

Egy őszinte, de „szájkosárral” rendelkező olvasód.

Összességében egy különleges könyvet vettem kézbe, amit eddig háromszor olvastam el és tudom, hogy még jó párszor meg fogom tenni.

Ajánlom a fantasy és erotika szerelmeseinek, de azoknak is remek szórakozást nyújthat, akik szeretik a mitológiát a regényekben! Számomra nagy kedvenc lett!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Delta Vision Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy