Blake Crouch (szerk.) - Elhagyott part

 

Valahogy mindig úgy voltam vele, hogy a science fiction őshonos terepe a novella. Talán nem véletlenül, hiszen az aranykorban a különböző magazinok és újságok lapjain közölve vált igazán népszerűvé. A terjedelmi kötöttségek egyszerre korlátozzák és felszabadítják a szerzőt, hiszen még ha akarja sem fogja tudi befoltozni az összes logikai repedést az olykor valóságtól teljesen elrugaszkodott történeten. És szerintem ez jól is van így, a novella kiváló terep egy-egy ötlet vagy benyomás szirmaira bontására a teljesség igénye nélkül.

A jelen írásunk tárgyát képező Elhagyott part novelláskötet az Agave Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg 2022-ben. A csomagolástól most nem voltam különösebben elájulva, egy teljesen generikus, kicsit furcsa színvilágú borítót kaptunk, amely még csak laza szálakkal sem kötődik egyik történethez sem.

A kiadvány összesen 6 novellát tartalmaz számos elismert kortárs szerző tollából, tehát úgy gondolom, hogy az alkotók névsorát olvasva nem lehet okunk a panaszra. A témaválasztás is igen széleskőrű lett, nincs egy hasonló írás sem, de menjünk is röviden végig rajtuk egyesével, hogy lássuk mivel is van dolgunk.

Kép: NiKy m.i.

Blake Crouch : Elhagyott part

Neves író (aki egyben a kötet szerkesztője is) munkája lett a címadó novella, amelyben ismét a kissé lerágott csont kategóriába tartozó mesterséges intelligencia öntudatra ébredésének lehetünk szemtanúi. Kissé sablonosnak hat eleinte, de a történet tartogat elég csavart ahhoz, hogy végig szinten tudja tartani az érdeklődésünket és egy hihető forgatókönyvet tár elénk a szabályozás nélküli tech cégek által folytatott titkos kutatások által jelentett fenyegetésekre.

N. K. Jemisin : Szükségbőr

A gyűjtemény kimagaslóan legobb írása véleményem szerint, amelyet a rangos Hugo-díjjal tüntettek ki 2020-ban. A Földre egy poszthumán látogat egy távoli bolygóról, ahová a régmúltban az emberiség egy maroknyi csoportja menekült a fenyegető klímakatasztrófa elől. Ellenséges környezetre és fogadtatásra számít, de amivel szembesül, az minden előzetes várakozását felülmúlja. A novella erős kritikai hangnemet üt meg korunk technokrata vezetői ellen és felteszi a kérdést, hogy vajon a technológiai fejlődés okozta problémák orvosolhatóak-e még nagyobb technológiai fejlődéssel. Mindenki figyelmébe ajánlom az írást!  

Veronica Roth : Bárka

A sci-fi műfajában unalomig ismert a kezdőképlet: a Föld felé egy óriási méretű aszteroida száguld és az emberiségnek nincs más lehetősége, mint megépíteni Noé bárkáját és a csillagok közé menekíteni a földi élővilág génkészletét. Ezen a ponton túl azonban mindez háttérba vonul és csak díszletként szolgál a búcsúra készülő szereplők moralizálásához; ki élő és holt rokonaitól, ki a bolygótól, ki pedig magától az élettől köszön el a maga módján. Megindító írás elengedésről, feloldozásról és a helyünk megtalálásáról, ami leginkább csak a “nyitójelenet” miatt súrolja a sci-fi műfaját.

Kép: NiKy m.i.

 Amor Towles : Érkezés a célhoz

Sajátos hangvételű írás, ami új megközelításbe helyezi a családtervezést: a közeljövőben erre szakosodott cégek arra vállalkoznak, hogy ügyfeleik számára “kikeverik” a legideálisabb gyermekeket, akiknek ezáltal ráadásul az egész élete is elég pontosan előre megjósolható, hiszen a beprogramozott döntési mintáknak köszönhetően előre borítékolhatóan fognak dönteni a sorsfordító helyzetekben. A szülők pedig dönthetnek arról, hogy vagy saját kezükbe veszik a nevelést és ezzel átplántálják az összes őket jellemző jó és rossz tulajdonságot is vagy pedig rendelnek egy általuk tökéletesnek tartott, de tőlük mégis idegen életet gyermekeik számára. A felvezetés nagyon érdekfeszítő, hiszen a lelkünk mélyén mindannyiunkat érintő dilemmáról van szó. Sajnos úgy éreztem, hogy a novella inkább a főszereplő egzisztenciáls/életútbeli válságának kibontására koncentrált és maga a sci-fi motívum inkább csak egy érdekes aspektus maradt. Biztos vagyok benne, hogy lesz, akinek tetszeni fog a hangulat, nekem annyira nem jött be. Kár az alapötletért.

Paul Tremblay : Az utolsó beszélgetés

Magáról a történetről nagyon nehezen lehetne írni bármi konkrétumot is a spoilerezés veszélye nélkül, az előző novellához hasonlóan ez is inkább színházi kamaradarab, mintsem fimvászonra illő forgatókönyv. Számomra kissé túl lassan is bontakozott ki a történet, de a rejtély lehetséges megoldása végig foglakoztatott, az önző szeretet és a tudományos “álhatatosság” közti senkiföldjén pedig összefacsarodott a szívem.

Andy Weir : Véletlenérték

Egy újabb nagyágyú maradt a végére, aki ezúttal is hű maradt önmagához. Érdekes az alapfelvetés: vajon egy kvantumszámítógép képes lesz/lenne-e előre kiszámolni a lehetséges kimeneteleket a különböző szerencsejátékok terén és ezáltal rövid idő alatt tönretenni az egész kaszinóipart? Sajnos hiába a nagy név, szerintem ez lett a legközhelyesebb írás az egész kötetben mind a bonyodalom és mind (különösen) a lezárás tekintetében. Weir szokás szerint lebombáz minket a probléma tudományos igényességű kibontásával, és akit ilyen mélyen érdekel a kvantumelmélet, az biztosan értékelni is fogja. Nekem itt is az volt az érzésem, mint a szerző más írásainál, hogy a történet maga csak másodlagos szerepű és elsősorban arra szolgál, hogy könnyebben befogadhatóvá tegyen az olvasó számára egy bonyolult tudományos  jelenséget. Persze akinek bejön a stílusa, az pontosan azt fogja kapni, amit az írótól elvárhat.

Kissé vegyes érzseket hagyott bennem ez a válogatás. Az első három novella nagyon élvezetes volt, a kötet második felében viszont inkább közepes írások kaptak helyet meglátásom szerint. Viszont egységesen elmondható, hogy önmagában mindegyik szerzemény érdekes problémákat boncolgat és így talán nyugodt szívvel ajánhatóak a sci-fi kedvelőinek.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha az Agave Könyvek Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: Süni

Bank Eszter Katalin – Ovsepian-Pataki Bianka – Diana Soto – Tóth Győző (szerk.) - À la carte Poetica

„Keverd mondatokká,

szenvedéllyel szórjad,

áradjon belőled,

adj hitet a szónak!”

Mitől különleges egy több szerzős verseskötet és vajon miért kell másképpen olvasni, mint általában tennénk? Ezt a kérdést már annyiszor feltettem magamnak, hogy elmondani nem tudom, mégis minden antológia kézbevételekor felszínre tör bennem. Több szerzős alkotással nem először találkozom, hiszen csak idén ez a harmadik ilyen eset, ellenben verseskötetek terén már elenyésző ez a szám. Különösen akkor, ha egy igen gusztusos formában tálalják az olvasó elé! 

Az À ​la carte Poetica már jelentésében is igen különleges, hiszen nyersen, köznyelven étlapról választott költeményt fejez ki. Ez az önmagában is eredeti cím bizony hűen azt adja, amit az olvasó elvár. Tehát egy étlapot kapunk, ahol ízlésesen elválasztva találjuk a költeményeket a következők szerint:

- Itallap
- Kávék, teák, forró italok
- Szeszes italok
- Étlap
- Előételek
- Főételek
- Desszertek

Mint látható mindenki talál az ízlésének megfelelő költeményt, amivel a lélek feltöltekezik és így az olvasó elégedetten csukja be a kötetet.

Számomra akadtak meglepetések, akiktől még nem olvastam, de ezek után mindenképpen szeretnék, és találkoztam kedvenc szerzőkkel is, akik eddig mindig elbűvöltek, ilyen volt pl. Szöllősi Bernadett és Diana Soto is.

Az olvasási élményem nem mindig volt felhőtlen, de miután vissza-vissza tértem egy – egy adott vershez, végül megértettem és többször elégedetten sóhajtottam fel. Több alkotás is szíven ütött és úgy éreztem, hogy az adott szerző belelát a lelkembe.  Ezekből szemezgettem hármat. Olvassátok figyelmesen! (Bank Eszter Katalin)

„Végy egy csipet szót!

Ízlelgesd nyelveddel,

fűszerezd érzéssel,

bánattal, örömmel;

Adj hozzá nevetést,

sava-borsát létnek,

kóstold sötét, rútnak,

kóstold álomszépnek!

Keverd mondatokká,

szenvedéllyel szórjad,

áradjon belőled,

adj hitet a szónak;

Fortyogtassa vak düh,

lobogjon nagy lángon,

vagy épp csendesedjen,

révedve mélázzon;

Hintsed könnyeiddel,

félelemmel bénítsd,

lassú tűz hevítse,

szerelemmel némítsd.

Óvatosan keverd,

végül zárd a lángot,

ne félj megmutatni

sajátos világod.

Elkészült a műved.

Tedd a szíved elé,

s tálald alázattal

az olvasó felé.”

 

A második (Diana Soto):

„Még brummog a hideg sarkok téli őre.

Még hallja a zord lépteket fegyvertöltve.

Még lát néhány csonttá fogyott fókát.

Még nézi, ahogy kölykeit elkobozzák.

Még jár is, bár lépte alatt ritkul a hó.

Még úszik, de jéghegy helyett sok a hajó.

Még keres, nem érti, hogy elvették tőle.

Még fehér, de gyorsan ritkul fakó szőre.

Még? A még helyett ma inkább a már lenne:

Már nem marad jég, és már nem marad medve.”

És a harmadik (Cain Godrich):

„Emlékszel-e arra a forró nyári éjre,

Mikor villámtól riadva bújtam öledbe?

Hogy remegve néztem az égiháborút,

Rettegve, virrasztva, míg elvonult?

Emlékszel-e tálcán nyújtott szívemre?

Hogy félve adtam át, de ígértem örökre?

Tudtam jól, sebzett, gyenge szívet adok,

Remélve, hogy nálad megnyugodhatok.

Emlékszel-e a halkan súgott ígéretre?

Emlékszel-e, hogy szavamat tett is követte?

Hogy az ördög hét évén át szavam őre voltam én,

Majd pár hazug szóval átlöktél a Pokol küszöbén.”

Összességében egy nagyon kellemes olvasási élményt kaptam, ahol a szem nem maradt szárazon és a lelkem is jólesően megtelt boldogsággal.

Ajánlom a könyvet a költészet szerelmeseinek és minden olyan olvasni szerető léleknek, aki szereti a különlegesebb alkotásokat vagy nyitott az újdonságokra.

Amennyiben a polcodon szeretnéd tudni a könyvet, a NewLine Kiadó várja a rendelésed. 

Írta: NiKy

Csillagtalan antológia, szerzői mustra 4. - Interjú Szemán Zoltán íróval

Ma ismételten visszatérünk a Csillagtalan antológia szerzői mustrájához, ahol nem kis meglepetésemre, egy titokzatos alkotó lépett elő a homályból. Hogy kiről is van szó és mit jelent ez tulajdonképpen? Nos, ez hamarosan kiderül. Annyit viszont érdemes tudnotok, hogy A gorgó szerelme című novellát köszönhetjük az írónak, amely egy varázslatos világba kalauzolja el az olvasót. Ha akartok egy kis borzongás mellett remekül szórakozni, akkor feltétlenül olvassátok el ez a történetet is. De most lássuk, hogy kiről is van szó! 

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

A valódi nevem Szemán Zoltán, de a Csillagtalan kötetben J. D. Hartley néven írtam. Hogy miért? Erre majd később kitérek. 😊 Mondhatnám, hogy már gyerekkoromban is sokat olvastam (ami igaz), és már ifjoncként is próbálkoztam az írással (ami nem igaz), de valahogy túl sablonosnak hangzik. Valójában csak pár éve kezdtem el írni, és nem kísérték sem fanfárok, sem ujjongó tömeg ezt a folyamatot. Egyszerűen csak eszembe jutott egy sztori, leültem és megírtam. Mondanom sem kell, hogy mai szemmel nézve pocsék lett, de én roppant büszke voltam rá. Aztán eszembe jutott még egy történet, és azt is megírtam. Innentől kezdve nem volt megállás… 

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet?

Igen is és nem is. A romantikus zsáner abszolút távol áll tőlem, de gondoltam, egye fene, megpróbálok összekalapálni egy novellát és lám, A Gorgó szerelme lett belőle. Tisztában vagyok a korlátaimmal, nem hiszem, hogy képes lennék olyan regényt írni, amit az olvasók elé mernék tenni.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Hajjaj! Úgy harminc művem jelent meg eddig, mind elektronikus formában. Mivel Új Zélandon élek, nem nagyon van lehetőségem az otthoni, nyomtatásban történő publikálásra. Kicsit nehézkes lenne majd’ húszezer kilométer távolságból leszervezni az egész folyamatot. Főként sci-fi és fantasy zsánerben írok (saját néven), illetve megjelent egy amolyan romantikus-féle regényem is, A bosszú, J. D. Hartley neve alatt. Az ötleteket, „múzsa csókját” leginkább a filmekből veszem. Ez nem azt jelenti, hogy lemásolom, ó, nem! Sokszor csupán egyetlen mondat ugrik be, ami tetszik, és abból kezdem el a történet írását. Pl.: A halhatatlanság ára című novellám is így született, ezzel a kezdő sorral a fejemben: „Jonas Montgomery nem akart meghalni. Ezen a nevesincs, átkozott sivatagos bolygón különösen nem.”

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

Megfogtál, mert ezen még sosem töprengtem el. Jobban belegondolva, úgy vélem, egy jó novellagyűjtemény olyan, mint egy többfogásos ebéd. Ha minden fogás, az előételtől a desszertig, egyformán finom (magas színvonalú) úgy az étkezés egy igazi élménnyé válhat. Hogy hol az én helyem a palettán? Álszerénység nélkül: szerintem valahol a gyenge középmezőben muzsikálok. Van még mit tanulnom.

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

A kötet erőssége egyértelműen a sokszínűség. Egy zsáner és mégis annyiféle megközelítés, hogy ihaj! 😊Én mindenképpen olyan romantika-kedvelőknek ajánlanám a gyűjteményt, akik nyitottak más zsánerekre is.

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

A művem a görög mitológia egyik jellegzetes alakja köré épült, Medúza történetén nyugszik. Igen, tudom, ilyenkor szoktak az emberek a szívükhöz kapni: Hogy micsodán?? Bármilyen meglepő, de az ókori mitológiai történetek, ha ügyesen kerülnek feldolgozásra, legalább olyan élmény- és eseménydúsak lesznek, mint egy modernkori mű. Nem feltétlenül kell LED tévé, BMW és mobiltelefon egy sztoriba. A romantikus zsáner elsősorban emberekről szól, és bizony, az emberek már sokezer évre egyrugóra járnak, ha szerelemről van szó.

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Örök kedvencem Ray Bradbury. Klasszikus sci-fi, de nem az az agyonbonyolított, elszállt, techno-hablattyal telenyomott fajta. Hogyan is lehetne az, hiszen Bradbury az ötvenes években alkotott… Aki nem hisz nekem, az olvassa el a Fahrenheit 451 című novelláját: „Fahrenheit 451 fok az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég… A könyveket el kell pusztítani, mert ártalmas fegyverek: sosem lehet tudni, ki ellen fordul egy olvasott ember.” – Forrás: Moly.hu

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

Az én esetemben ez igazán nem volt nehéz, hiszen a karaktereim jellemvonásai többé-kevésbé adottak voltak. Nekem csupán annyi dolgom volt, hogy kicsit kiszínezzem őket, illetve a mellékszereplők jellemét, stílusát stb. hozzájuk igazítsam. Ennél fogva, nem használtam élő személy jegyeit. Sajnálom, ha ezzel csalódást okoztam. ☹

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

Alapvetően a szórakoztatást tűztem ki célomul, méghozzá úgy, hogy a (sci-fi) regényeimet NASA mérnöki diploma és/vagy filozófiai doktorátus nélkül is bárki élvezhesse, korra, nemre való tekintet nélkül.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

Jelenleg egy már megjelent regényem, Az átok második részén dolgozom, és bár lassabban haladok vele, mint szeretném, de azért haladok, haladgatok…

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy Istagram oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó weboldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy

Csillagtalan antológia, szerzői mustra 3. - Interjú Alex L. Hooper írónővel

 

Folytatjuk a Csillagtalan antológia szerzői mustráját, ahol a következő beszélgető partnerem Alex L. Hooper írónő. Minden amire vágytam című novellája egy férfi és egy nő közötti "násztáncról" mesél, ahol nem tudod eldönteni, hogy ki a vadász és ki az áldozat. Számomra az egyik legjobb történet volt a kötetből és pont ezért akadt néhány kérdés, amire választ szerettem volna kapni. Kérlek, fogadjátok érdeklődéssel!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

Köszönöm szépen a felkérést. Gyerekkorom óta írok hosszabb, rövidebb történeteket, de csak 2018-ban kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással. Azóta folyamatosan képzem magam.

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet?

Előfordult már, hogy egy novella megírása után regényt szerettem volna írni a szereplőkkel, de van olyan történet, ami így teljes, nincs szükség többre. Nem kizárt, hogy Kelsey-ről és Joshról még olvashattok tőlem. Tervben van egy halloweeni novella, ami róluk fog szólni.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Tavaly több antológiában is szerepelt az írásom. Januárban jelent meg a Stigma, ahol egy pszichopata lány bőrébe bújtam. Nyáron érkezett a Gyermektelenül, amiben egy disztópiáról írtam. Novemberben jelent meg a Sssh!, melyben egy saját világos fantasym és egy realista történetem is helyet kapott. Decemberben pedig a Csillagtalan és a Fátyolszakadás. Utóbbi egy közös világra épülő SFF kötet.

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

Egyetértek ezzel, hiszen a végső értékelésnél nem az egyént, hanem a nagy egészet nézik, de ettől függetlenül az egyén munkája is nagyon fontos.

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

Mindenkinek, aki szereti a különleges, romantikus történeteket.

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

Először is kevésbé boldog történetet szántam a kötetbe, viszont az túl rövid lett volna, így kicsit átgondoltam a dolgokat. Nálam az ötletek általában nagyon hirtelen jönnek. Megihlethet akár egy zene, vagy egy érzés, hangulat. 

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Nagyon szeretem Dan Brown könyveit. Elismerésre méltó, mennyi kutatómunka van mögöttük.

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

Amikor írok, próbálok teljesen elszakadni a valóságtól. Sosem mintáztam még senkiről karaktert.  De az erős nők visszatérő elemei a történeteimnek.

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

 Az írásaimmal elsősorban szórakoztatni szeretnék.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

Októberben fog megjelenni a C&H Projects ingyenesen letölthető halloweeni novelláskötete, illetve novemberben a romantikus-erotikus antológia. 

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy Istagram oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó weboldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy

Csillagtalan antológia, szerzői mustra 2. - Interjú Susannah Skiethen írónővel

 

A  Csillagtalan antológia következő szerzője egy igazán mély érzésű, de annál érdekesebb történetet álmodott meg az olvasóknak. A sors keze számomra azon alkotások egyike, amelyek megmutatják, hogy az életben bármi megtörténhet, a kérdés csupán az, hogy mi magunk hogyan fogadjuk az eseményeket. Felvetült bennem pár gondolat, így a következő beszélgető partnerem Susannah Skiethen írónő. Kérlek, fogadjátok sok szeretettel!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

Susannah Skiethen néven írom a történeteimet. Nem titok, ez a valódi nevemből alkotott írói álnév. A Book Dreams Kiadó szerzői között szerepelek romantikus történeteimmel.

A könyvek szeretete egészen fiatalon utolért, szép lassan pedig az olvasás elindította bennem az írás iránti vágyat. Tizenéves koromban versek és novellák írásával próbálkoztam, már akkoriban is romantikus zsánerben. Azok az írásaim egy jókora csalódás hatására a fiók mélyén végezték, sőt, még annál is mélyebben. Ezt követően sokáig nem ragadtam tollat, egészen 8 évvel ezelőttig, amikor is gyerekeknek kezdtem verseket írni. A saját gyermekeim adták hozzá az ihletet: egyik este, ahelyett, hogy könyvből olvastam volna fel a napi mesét, kitaláltam egy saját szerzeményt. Ezt követően minden este el kellett ezt mesélnem nekik. Így indultam el újra az alkotás útján.

Ezután kezdtem bele az első romantikus regényembe. Sajnos nem ment simán, mert az életemben bekövetkezett negatív események az írásnak is gátat vetettek, ezért újra letettem a tollat egy időre, de mindennek ellenére nagyon formálódott bennem a történet.  Eleinte abszolút nem hittem magamban, de a családom meggyőzött, hogy jó az, amit csinálok. Úgyhogy ezúttal nem hagytam abba, folytattam, amit elkezdtem. Végül 2019-ben érett meg a Hogyan tovább? című regényem arra, hogy felkerestem vele a Book Dreams Kiadót, aki azóta is egyengeti az utamat.

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet? 

A történetek rátalálnak az íróra, azok formálódnak benne, és hogy a végén mi sül ki belőle, az sokszor még az író számára is rejtély. Így akár egy rövidebb írásból bármi is kialakulhat.

Tizenévesen nagyon szerettem volna regényt írni, de akkoriban a novellák írásában találtam meg magam, nem kerekedett ki egyik történetem sem regénnyé. Ez volt az én álmom kezdete. Most, jó pár évvel és négy megjelent novellával később elmondhatom, hogy ezeket megírni nagyobb kihívás volt, mint a regényeimet. Azokkal kezdetben nehezebben boldogultam, mint a hosszabb történeteimmel. Rájöttem, azért, mert komoly próbatétel elé állít, hogy megadott és kevés karakterszámba sűrítsem a történeteimet. 😊 A novelláim közül tervezek két történetből regényt kikerekíteni, mert úgy érzem, azoknak mindenképpen kell a folytatás. Úgyhogy a válaszom a kérdésre: igen, nagyon is megfordult a fejemben az ötlet.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Eddig három regényem és négy novellám jelent meg. Mindegyik romantikus zsánerben íródott. Ebben a stílusban érzem otthon magam olvasás és írás terén is.

Ahogy fogalmazni szoktam: szívhez szóló történeteket írok teli érzelemmel, némi sejtelmes erotikával fűszerezve és egy kevés bonyodalommal megtűzdelve.

Az első könyvem a Hogyan tovább? című regény, Hope és Will története. A második regényem Második esély címmel jelent meg 2020. novemberében, és az első könyvből megismert egyik szereplőről szól. Ez a kettő regény az Együtt veled sorozat, melyhez kapcsolódik a Rád találtam című novellám.

A harmadik könyvem Liberty Land – A menedék címmel jelent meg (2021.).  Ez kicsit más, kicsit több, mint az első kettő, de a stílus a tőlem megszokott romantikus hangulatot tükrözi.

Nem szoktam különösebben inspirálódni, néha elég, ha meghallok egy zenét, vagy meglátok egy képet, egy filmkockát, egy személyt, és máris megihlet.

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

Egy többszerzős kötet egyéni alkotások összessége. A stílusok különbözősége adja a kötet különlegességét. A sajátos látásmódok együttes szerepeltetése által lesz egyedülálló az antalógia, ami a szerzők egyedisége nélkül nem feltétlenül adná a sikerhez szükséges összhatást. Büszke vagyok, hogy szerepelhetek ilyen tehetséges szerzőkkel egy kötetben, és hogy hozzájárulhattam a történetemmel a kötet elismeréséhez. A rendhagyó, nem mindennapi, helyenként fantasztikus elemekkel tűzdelt írások között az én novellám egy olyan love sztori, ami bármelyikünkkel megtörténhet. A tőlem megszokott stílusban teli érzelemmel, mély gondolatokkal és mondanivalóval.

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

Minden egyes szerző egyedi stílust képvisel. A kötet a legkülönfélébb történeteket sorakoztatja fel, éppen ezt gondolnám az erősségének. Véleményem szerint mindenki találhat benne kedvére való olvasmányt. Azoknak ajánlom, akik szeretik a romantikát, mégis valami újdonságra vágynak a zsáneren belül. Lesz meglepetésben részük! Fantasy, thriller, mitológia, LMBT+, BDSM kedvelőknek feltétlenül el kell olvasniuk.

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

A saját életemből merítettem ihletet. Korábban megfogalmazódott már bennem, hogy ezt a történetet megírom, így az antológia tökéletes lehetőséget nyújtott erre. Természetesen írás közben más irányt vett a történet, ahogy az lenni szokott 😊 A szerkesztők iránymutatásának köszönhetően végül olyasmi kerekedett ki belőle, ami valósághűen tükrözi a benne, a mögötte rejlő érzéseket. 

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Mielőtt igazán nekiveselkedtem volna az írásnak, a kezembe akadt két romantikus regény. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy az egyikőjük magyar írónő. Azt hiszem, ez a sors keze volt 😊, hiszen azóta nagyon jó kapcsolatot ápolunk, az ő iránymutatása, segítsége nélkül most nem itt tartanék. Valójában ez a két könyv adta meg a végső lökést ahhoz, hogy megéljem az álmomat. Ebből kiindulva azóta is főleg magyar szerzőktől olvasok. Nem tudnék közülük csak egyet kiemelni, mert akiktől volt szerencsém olvasni, mind nagyon tehetségesnek tartom őket. Nem kell külföldre menni, ha egy jó olvasmányt szeretnénk.

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

Mindegyikükben ott van az életem egy aprócska szelete, tehát természetesen az általam ismert élő személyek ismertetőjegyei is, de csupán csak mintát veszek belőlük, ezt ötvözöm a képzeletemmel.

A negatív főhős karakteréhez egy kicsit több tulajdonságot mintáztam olyan személyről, aki nem túl pozitív nyomot hagyott bennem. A negatív karakterek, ahogy a pozitív hősök is, a fantáziám által kiszínezve öltenek alakot a könyveimben.

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

A történeteimmel igyekszem egy olyan világot tárni az olvasóim elé, ahol elmerülhetnek az érzelmek sokaságában, kiszakadhatnak a hétköznapok valóságából, és ahol részük lehet egy felejthetetlen romantikus utazásban.

Két idézettel élnék válaszként, amelyek hűen tükrözik mindazt, amit közvetíteni szeretnék a könyveim által az olvasóimnak, és amelyek talán irányt mutathatnak a mindennapokban.

„Az élet alapjában véve nem tündérmese, de megélhetjük a saját happy endünket, csak tennünk kell érte.” Hope Davis (Hogyan tovább?)

„Minden nap új esélyt rejt magában. Minden egyes napfelkeltével kapsz egy második esélyt arra, hogy élhess a lehetőségekkel, amelyeket az élet tartogat számodra.” Eddie Cooper (Második esély)

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

A következő regényemen dolgozom, ami az Együtt veled sorozat harmadik, egyben befejező része lesz, Közel hozzád címmel. Szintén romantikus zsánerben. Szenvedélyes, érzelemdús történet lesz a párkapcsolatok nehézségeiről, a barátságról, arról, hogy létezik-e szerelem, és az rátalál-e mindenkire. Mindezt természetesen bonyodalmakkal tarkítva.😊

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy Istagram oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

Csillagtalan antológiát valamint Együtt veled sorozat könyveit pedig a Book Dreams Kiadó weboldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy