Csillagtalan antológia, szerzői mustra 11. - Interjú Eliza Beth írónővel

A Csillagtalan antológia szerzői mustrájának tizenegyedik és egyben utolsó állomásához érkeztünk. Ahogy a kötetben, úgy az interjúcsokor végső írója is Eliza Beth, aki az Érzelmi viharok című novellát álmodta meg a számunkra. Gyertek és ismerjétek meg kicsit közelebbről ti is, hiszen több érdekességet olvashattok róla! Kezdjünk is hozzá!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

Gondolom, sokan voltak ugyanígy. Mesékkel indítottam egészen kicsi koromban. Aztán kisgyerekként írtam is párat, nem tudom, milyen lett, nem emlékszem, csak arra, hogy anyukám eldicsekedett vele, én meg szégyenlős voltam. Nem is írtam felnőtt koromig semmit az iskolai fogalmazásokon kívül. Ma sem igazán szeretek középpontban lenni, szimpatikusabb a hátsó sor, csak így meg nem lehet ismertté válni.

Örök életemben olvastam (legalábbis, mióta megtanultam olvasni), aztán egyszer jött egy gondolat, hogy ilyet én is tudok. Paplan alatt, spirálfüzet… biztos ismerős sokaknak. Azok még inkább csak jelenetek voltak, mert novellának sem nevezném. Elástam őket évekre a szekrény mélyére.

Aztán jött a számítógép-korszak, és meg akartam tanulni tíz ujjal gépelni. Vettem egy programot, gyakoroltam, végül bemásoltam egy könyvet a gépbe. No, ekkor ástam elő a csontvázat. Még évek múltán is tetszett, és addig szövögettem, míg lett belőle egy romantikus regény, a Három nővér hálójában. Így kezdődött.

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet? 

Sőt, született is. Nálam alapból a kérdezett szituáció áll fenn, mert még sohasem volt teljes regényötletem. Mindig egy aprósággal kezdődött a nagy egész. Az is nyílt titok, hogy nekem egyetlen mondatból született trilógiám. Egy barátom kéziratát olvastam, és egy mondatnál megálltam. Én ezt máshogy írnám. Máshogy írtam. Ama egyetlen mondat köré épített világból lett az Isteni sakkjátszma trilógia. Kicsit mese, kicsit fantasy, nagyon szeretem.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Jelent meg néhány könyvem, a honlapomon részletesebb információk vannak, beleolvasási lehetőséggel. Van köztük romantikus regény, fantasy, színezős illetve egy saját illusztrációkkal díszített mesekönyv, novelláskötet.

Sajnos a nagy kiadók még nem fedeztek fel, szóval csak kis példányszámban, meg a szűkebb köztudatban vagyok jelen. Sok novellám és mesém szerepel különböző antológiákban, mesekönyvekben, határon innen és néhány a határon túl is.

Honnan merítkezem? Néha elég, ha hallok egy szót, érzek egy illatot, vagy látok egy eseményt. Bármiről lehet írni, ha jön az ihlet. Ha nem jön, akkor ha diktálnák, sem menne. Igen, persze, volt ilyen korszakom, kinek nincs?

Stílus? Szeretem a romantikust, a mesét, a fantasyt, de igazából ha elkezdek írni valamit, nem biztos, hogy az lesz belőle, aminek indul, így a történettel együtt a stílus is változhat. A horrort nem szeretem. Elolvasom, ha megkérnek rá, de írni nem tudnék. 

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

No igen, nagyon gyenge írást el lehet dugni a sok között, de csak párat és nem igazán érdemes. Ha több a gyenge írás, mint az erős, akkor gyenge lesz a kötet is. Hol vagyok én ebben? Ma, amikor szinte többen írnak, mint olvasnak, nehéz ezt megmondani. Az is kérdés, hogy tehetség vagy ismertség szempontjából nézzük. De ezt a minősítést meghagyom másoknak. Kívülálló talán jobban meg tudja ítélni.

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

Az erőssége talán éppen a sokszínűsége. Mivel többféle műfaj megtalálható benne, kétségkívül a mindenevőknek való elsősorban. Aztán, mivel nehezen igazodok ki a sok mai, felkapott műfaj között, ajánlanám még a mindenevőknek is. J

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

Az Érzelmi viharok valójában egy ellesett pillanat köré szőtt történet, ami színdarabnak indult. Elég későn kaptam a felkérést, így csak ez volt úgy-ahogy készen, viszont át kellett dolgozni, hogy novellásabb legyen. Kivettem az egyik szálat, írtam új véget, és az eredmény került a kötetbe. Színdarab formájában ütősebb, de hát a karakterlimit nagy úr.

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Ez most komoly? Nem tudok egyetlen személyt mondani, inkább szemezgessünk. Fiatalként kiolvastam a „fél könyvtárat”. Volt egy Nemere-korszakom, majd Jókai, Merle, Ken Follett, Arthur Hailey, aztán Lőrincz L. László és Vavyan Fable-korszakom, ők így együtt. Egy időben Dӓniken, és amióta átkerültem a könyv másik oldalára, azóta több kortárs írót olvasok, főleg mert egy bétázós csoportban időnként bevállalok néhány könyvet. Így került a látószögembe Szemán Zoltán, akitől ma már alapból megkapok véleményezésre mindent, amit ír. Szeretem az írásait, várom őket. (Zoli, ne vigyorogj!)

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

A Csillagtalanban olvasható Érzelmi viharok szereplői teljesen kitaláltak. Most, hogy belegondoltam, élő személyről még sosem mintáztam, de megtörtént apró eseteket beleszőttem már a regényembe. Típusjegyhez jó háttér a megfigyelés, de ugyanolyan jó a sok olvasás, mert ha nem látok is élőben olyat, el tudom képzelni, és ha erre képes vagyok, akkor meg is tudom alkotni.  

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

Ma már annyi inger ér bennünket, hogy szinte fokozhatatlan. Mindent készen kapunk. Most a filmekről beszélek, ami a könyvek nagy ellenfele. Ott a látvány, most már akár a hangok, illatok is, csak ülni kell és befogadni, de a fantázia pihen. A könyvek gondolkodásra késztetnek. Olvasni kell, elképzelni, amit olvasok, fejben látni magam előtt, saját tempómban, saját igényeim szerint, akár többször ismételve, ha nagyon megfogott egy szó, egy mondat, egy jelenet. Nekem az olvasás erről szól.

Éppen ezért van olyan írásom, amely komoly, elgondolkodtató üzenetet közvetít, de leginkább azt szeretem, ha élvezettel olvassák akkor is, ha nincs életbevágó mondandója. Fontos, hogy le tudjam kötni a figyelmet, hogy ne legyen kedve az embernek letenni a kezéből, amíg ki nem olvasta, át nem gondolta, át nem élte velem együtt. Az az igazi, ha képes beleélni magát a történetembe. Ha ez sikerül, ha ki tudtam szakítani a mindennapi taposómalomból, már elértem a célomat.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

Már említettem, nálam a műfaj mindig történetfüggő. Most éppen egy sci-fi készül, hogy mikor lesz olvasható, azt még nem tudom. Talán, ha akad egy jó kis pályázat, vagy felkérés egy kötethez. Néhány írásom felkerült a Nuuvella oldalára is, de aki többet szeretne tőlem olvasni, megtalál az eliza-beth.hu weblapon. Ott lehet csemegézni műfajilag, sőt még dalokat is hallgathat az oda látogató. Mostanság „abban (is) utazom”, ha mondhatom így. Szeretettel várok oda mindenkit, aki érdeklődik az írásaim iránt.

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy az eliza-beth.hu oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

A Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó oldaláról tudjátok megrendelni!

Írta: NiKy

Csillagtalan antológia, szerzői mustra 9. - Interjú Ronnie W. A. írónővel

A Csillagtalan antológia szerzői mustrájának kilencedik állomásához érkeztünk, ahol ismételten egy olyan alkotót és novelláját szeretném bemutatni nektek, aki kiemelten nagy kedvencemmé vált az idők folyamán. A Végtelenül című történetben az érzelmek határtalan mezsgyéjére lép az olvasó akaratlanul is, ahol a szív nagyobbat dobban, a lélegzet elakad és a lélek egy örök táncra kél a karakterekkel. Külön többször is elolvastam és még mindig találok benne újdonságot, ezért úgy éreztem, hogy jobban megszeretném ismerni az alkotóját. Kérlek, fogadjátok sok szeretettel a Ronnie W. A. írónővel készített interjút! Kezdjünk is hozzá!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

Én köszönöm a lehetőséget! Ronnie W. A. néven alkotok. Az „A” rövidítés Anit takar, a legtöbben csak így ismernek.

Mindig is kacérkodtam az írással. Az első novellámat tizenegy évesen kezdtem írni, és bár sosem fejeztem be, egy élénk pillanat örökre megmaradt belőle. Az első sorok kitörölhetetlenek lettek. Pár év múlva a Héttorony Irodalmi Magazin oldalára publikáltam pár lélek-novellámat. Ezekben öntöttem ki a lelkem a gyerekkoromról. Őszinték, mélyek és igen nyersek voltak. Meglepetésemre nagyszámú, biztató vélemény jött rá, hogy ezt igenis folytatnom kell. Ezzel egyidőben fedeztem fel a Merengőt. Pár Harry Potter fanfiction után nagyobb fába vágtam a fejszém, ekkor született meg a regényem alapja. A kiadott verzióhoz képest olyan volt, mint egy alig kettes fogalmazás. Sokáig felé sem néztem, de a főszereplőim nem engedték, hogy szabaduljak, újra és újra vissza kellett néznem oda, hogy beleolvassak. Ennek már jó pár éve. Nem bántam meg, hogy engedtem a csábításnak, tavaly végre a kezembe foghattam az első regényem.

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet?

Igazából egy regényvázlatomból vettem kölcsön a keretet, ebből született meg a Csillagtalanba a Végtelenül című novellám. Tervezem – ha lesz rá idő –, hogy megírjam ezt a regényt. Nagyon közel áll hozzám a Sárkány és a Csillag meséje.

De azt kell mondanom, nem minden novellámból tudnék regényt írni. Ha kereknek érzem a történetet, nem tudom nyújtani és alakítani.

Ez esetben Ryv és Arnav kapcsolódása – mert szerelemnek még nem vezethető egy ilyen sorszerű találkozás – még vár egy hosszabb kibontásra. Mambo szintén olyan karakter, akit nem tudnék csak úgy elengedni. Mambó makacs asszony, rá akar venni, hogy kölcsönvegyem egy másik, nagyon fontos történethez.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

A róka vére című regényem tavaly jelent meg a Delta Vision kiadó gondozásában. A róka vére egy erotikus urban fantasy. Az azték mitológiát vettem alapul, és erre építettem egy teljesen kitalált történetet. Sokszor megmosolyogtat egy-egy vélemény, amiben az olvasó azt fejtegeti, nem tudja, hogy ez mennyire „igaz”. Simán el tudná képzelni. Ezek a vélemények a legjobbak.

Ezen kívül megtalálható egy novellám a NYUSZI romantikus antológiájában Szeretlek címmel. Illetve olvasható két novellám a Muselière alkotói csoport köteteiben. A Bújj-Bújjban egy weird horror. „A bárd” egy föld alatt megbújó kannibál társdalomról szól, akik az Anyát, az ő istenüket imádják. Ebben a novellában is a fantasy dominál. A Csillagtalanban pedig a „Végtelenül”. Ez egy kitalált teremtéstörténet, és az emberi gonoszság adta az alapját.

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

Úgy tartom, mindenkinek ki kell hoznia magából a maximumot, és ha nem megy neki, akkor kiverjük belőle :D Jó, nem, csak viccelek. Mindenki megpróbálta kihozni magából a maximumot, ha kellett, akkor segítettünk neki, és ötödjére is nekiestünk a szerkesztésnek. Szerencsére azt mondhatom, a Muselière írói hajlandóak dolgozni, készek tanulni, és mindenben segítőkészek, és ez a végeredményen is látszik. Hol helyezkedem el ezen az írói palettán? Ez nehéz kérdés. Nem tudom. Besorolni sem szeretném magam, nem hiszem, hogy jobb író lennék, mint a többiek. 

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

Az erőssége a gyengesége is. Tizenegy szerző tizenegyféleképpen ír. Zsánerre, stílusra, minőségre sem egyformák. Bárki megtalálhatja benne a kedvencét, és éppen ezért azokat a novellákat is, amiket csak átlapoz.

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

A Sárkány és Csillag meséje mindig közel állt hozzám. Eredetileg egy teremtéstörténet mesének szántam. Félve kezdtem bele ebbe a novellába, mert idő közben két nagyon fontos barátomnak Stelline és Drago, ez a két kitalált lény, egy egész másfajta szerelmes mesét írt. Le kellett ráznom ezeket a „kapott” béklyókat a történetemről, elvonatkoztatni a személyekké lett csillagon és sárkányon, és valami mást alkotni, mint volt.

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Nem titok, könyvfanatikus vagyok. Megvannak a magam kedvencei, amik bármikor jöhetnek. Elsőnek a Harry Potter sorozatot kellene megemlítenem. Tinédzserkorom legsötétjében ezek a könyvek segítettek életben maradni. Másik kedvencem Anne Rice Vámpírkrónikái. Még soha nem találkoztam az ő szereplőinél élőbbekkel. Imádom a tájleírásait, az élő-lüktető városait a komor, sötéten csillanó arany cicomájával.

Nagy kedvencem még Naomi Novik Ezüstfonása és Rengetege. Mindkettő egy-egy drágakő. Szintén kedvencem Katherine Ardentől Az Északi erdő legendája. És hogy ne csak fantasyt említsek, imádom még Richard Morgan Takeshi Kovacs sorozatát.

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

Szeretem az antihősöket. A tökéletlenségüktől, a morcosságuktól, és mert nem a tiszta úton járnak, ettől lesznek igazán emberiek. Nincsenek tisztán jó karaktereim, az ember eredendően nem lehet csak jó, és a rossz sem lehet csak rossz. Mindenkiben keveredik ez a két oldal. A világ nem csak állatmentő, jólelkű tanárnőkből és kockás hasú tűzoltókból áll. Azt vallom, igenis lehet szerethető egy véreskezű maffiafőnök is.

Nem titok, A róka vére című regényem férfi főhősét, Leet, egy ismerősömről mintáztam. Nyilván igazából nem a munkáját, csupán a nagyobb jellemvonásait. Más esetben nem szeretek az ismerőseimről mintázni, nem írok a családomról, sem más rokonomról, ismerősömről. A magánéletemet semennyire sem keverem bele az írásba.

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

A történeteim minden esetben kissé sötétek és komorak, de igyekszem belecsempészni a történetbe egy kis melegséget, varázslatot, csodát, hogy felmelegítse a lelket. Mert az élet is kicsit ilyen néha. Sötét és nem kellemes, aztán felragyog a fény, besüt a nap a sötétítő ráncain keresztül, és mézszínbe öltöztet mindent. Szüksége van a léleknek az ilyen apró csodákra.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

A Róka vére szereplői nem engednek. Lee nagyon mélyen befúrta magát a lelkembe, igazán élővé lett. Rita nem állt hozzám soha közel, nem tudtam megkedvelni, ha élő személy lenne, biztos nem lennénk öribarik, éppen ezért nem engedhetem el őt sem. Két regényen dolgozok/ dolgozunk párhuzamosan (jelenleg pihennek). Az egyik a Róka előzménytörténete Leevel a főszerepben. Ezt a regényt Estell Ivyval írjuk közösen. Úgy gondolom, a Zöld hold igazán ütős lesz. Rendesen megdolgoztat, hogy elővegyem a férfias oldalam. Mert senki sem szereti a puhány, túl nyálas pasikat. A másik a Róka közvetlen folytatása. A Vörös vonal címet kapta. Egyrészt, mert nem vagyok jó címválasztásban, másrészt, mert fontos része a történetnek az isteni lelkek születése, felemelkedése és pusztulása.

Itt meg kell említenem, idén érkezünk még egy Muselière antológiával. Várhatóan télen jelenik meg a Book Dreams kiadó gondozásában. A horror és a romantika után megnézzük, mit tudunk alkotni fantasy terén. 

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy Instagram oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

Ronnie W. A. - A róka vére regényét megrendelhetitek a Delta Vision Kiadó weboldalán.

A Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó oldaláról tudjátok megrendelhető!

Írta: NiKy

Csillagtalan antológia, szerzői mustra 8. - Interjú Kate Moon írónővel

 

Fotó: Rea Root

A Csillagtalan antológia szerzői mutrájának nyolcadik állomásához érkeztünk, ahol egy számomra nagyon különleges szerzőt és novelláját fogjátok megismerni. Az Igazi vadmacska című történetben megismerkedünk egy vagány karakterrel, akinek az élete koránt sem egyszerű. Ebben a novellában találsz izgalmat, kalandot, csípős humort. Ha kitartó vagy kedves olvasó, akkor a végén a jutalmad sem marad el, ami ugyan egy "érzelmi pofon", de a szó jó értelmében. Hogy mitől is jó? Nos, ezt neked kell felfedezned, de mielőtt megteszed, gyere, és tarts velünk egy érdekes beszélgetés erejéig! Kérlek fogadjátok szeretettel Kate Moon szerzővel készített beszélgetésemet!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, kezdő íróként nekem nagyon sokat jelent egy ilyen felkérés. Kate Moon álnév alatt írok, egyelőre csak egy novellát publikáltam, ami tavaly decemberben a Csillagtalan antológiában jelent meg.

7 éves korom óta falom a könyveket, de írással csak akkor kezdtem el foglalkozni, amikor érettségi után a továbbtanuláson kellett gondolkodnom. Akkor a nyomtatott sajtó és a könyvkiadás felé fordultam, de regényírással 23 évesen kezdtem el csak foglalkozni. Az első nagy szerelmi csalódásom indított el ezen az úton, valahogy le kellett kötnöm a gondolataimat az örökös önmarcangolás és rágódás helyett. Ekkor született meg annak a regénynek a főhőse és a történet alapja, amelyen most dolgozom, és amelyből ízelítőt adtam a novelláskötetben is. Közel 15 évig csücsültem az ötleten, néha írtam egy-egy bekezdést, de nem foglalkoztam vele intenzíven. Aztán 4 éve egyszer csak berobbant a fejembe egy nagyobb lélegzetvételnyi részlet, és „kikényszerítette” belőlem, hogy leírjam. Munka mellett másfél hét alatt írtam meg az első kötet felét, többnyire útközben és éjszakánként. Az „Igazi vadmacska” egy kis előzménytörténet ehhez a regényemhez. 

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet? 

A regényem első kötete már két éve készen van, már a második köteten dolgozom. A novellát tavaly augusztusban írtam, amikor lehetőséget kaptam, hogy megjelenjen egy novellám a Csillagtalan c. novelláskötetben. Hirtelen ötlet volt, hogy előzménytörténet legyen.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Eddig egy novellám jelent meg, „Igazi vadmacska” címmel. Alapvetően fantasy a zsánerem, de van olyan történetem, ami hétköznapi emberekről szól. Cselekmény- és párbeszédközpontúak a regényeim, a legjobb ötleteim kutyasétáltatás közben születnek. Számomra minden apróság ihletet adhat. Egy-egy utcán tapasztalt jelenet, vagy egy frappáns beszólás egy baráti beszélgetésben mind-mind nagyon jó alapot adhat. A telefonomban van egy jegyzet, amibe mindent felírok, különben hajlamos vagyok elfelejteni. Több kötetre való ötlet, szójáték és jelenet van már feljegyezve. 

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

Egy novelláskötetben fontos, hogy legyen egy fő vonala a történeteknek. A Csillagtalan esetében a romantika volt ez az alap, amire mindenki épített. (Nekem nem nagyon sikerült, mivel nem vagyok valami romantikus alkat, de igyekszem fejlődni e téren is.)

Szerintem fontos az egyén, mert mindenkinek saját stílusa van, ami színesebbé tesz egy antológiát. Azon írók számára, akik már publikáltak, ez egy jó lehetőség, hogy két megjelenő regény között is ébren tartsák az olvasóik figyelmét, kedveskedjenek nekik egy kis aprósággal. A kezdő íróknak, mint amilyen én is vagyok, pedig jó lehetőség, hogy megismerjenek és felkeltsem az érdeklődését néhány olvasónak, akik talán bizalmat szavaznak nekem, és kíváncsisággal fordulnak a majdan megjelenő önálló regényem felé is.

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

Mindenképpen olyan olvasóknak ajánlom, akik nyitottak és szeretik a sokszínű, olykor meghökkentő történeteket. Azoknak, akik nem csak a megszokott, már-már klisés romantikus mesék iránt érdeklődnek. 

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

Amikor felajánlották, hogy írhatok egy novellát az antológiába, csak annyit kaptam instrukciónak, hogy romantikus legyen és amennyire lehet, az ifjúság számára is fogyasztható, tehát tömény szexjelenetet ne tartalmazzon. Nem voltam biztos benne, hogy képes leszek ilyen történetet írni, mert alapvetően én felnőtteknek írok, felnőtt főhősökkel. Aztán jött egy kósza gondolat, hogy mi lenne, ha a főhősöm ifjúságából ragadnék ki egy részletet. Egy olyan jelenetet, ami meghatározó volt az életében. Így született meg az „Igazi vadmacska".

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Az olvasás szeretetét a családomtól kaptam. Az első könyveimet édesanyám könyvtárából kaptam, pöttyös és csíkos könyveken nőttem fel. De imádtam Karl Mayt, Jules Verne-t, Alexandre Dumas-t és a magyar romantikusokat (pl. Jókai, Mikszáth). Válogatás nélkül faltam mindent. Később jöttek a krimik, édesanyám nagy Agatha Christie, Robin Cook és Lőrincz L. László rajongó. A nénikém pedig megismertetett Jeffrey Stone, valamint Vavyan Fable munkásságával, szerintem az érettségi tételek helyett is Meseanyó könyveit olvastam. Ő nagy hatással volt rám, van olyan bétaolvasóm, aki megemlítette, hogy érződik, hogy az ő regényein nevelkedtem. Felnőttkori olvasásaim közül nagy hatással volt rám Anne Rice, Sarah J. Maas, George R. R. Martin, Kathy Reichs, Laurell K. Hamilton és Pittacus Lore (a teljesség igénye nélkül). Tőlük bármikor szívesen olvasok, de nyitott vagyok az újdonságokra is. Jojo Moyes-től például még csak egy regényt olvastam, de az a szívemig hatolt és új kedvencek között tartom számon Fróna Zsófit is.

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

A főhősöm sok személyiségjegye „tőlem” származik. Igen, ez néha számomra is ijesztő… A novellában szereplő személyek közül csupán egyiküknek van „alapja”. Archernek egy régi, nagyon jó barátom szolgáltatott személyiséget. A regényem már más tészta, ott több szereplőt is egy általam jól ismert barát (régmúlt barát) ihletett meg. De Darius például, akinek fontos szerepet szánok a későbbiekben is, az agyam (szívem) szüleménye teljes mértékben. De az igazság az, hogy a hőseimnek saját, önálló életük van. Néha úgy érzem, én csak csatorna vagyok, az eszköz, aki megírja a történetüket, és ők léteznek valahol, egy másik univerzumban vagy időben. Nagyon kevés szabadidővel rendelkezem, amit írásra tudok fordítani, a készülő regényem 60%-a például BKV-n utazva, a mobilomba pötyögve született meg. Szerencsésnek tartom magam, amiért könnyen megy az írás, nem kell „erőlködnöm”. Az már egy másik történet, hogy mennyire sikerül jól megírnom, amit szeretnék…

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

Az életet nem szabad véresen komolyan venni. A legnagyobb sz*rban (bocsánat) is szükségünk van humorra, valamire, ami kizökkent. Azt szeretném elérni, hogy amikor egy olvasó a regényembe merül, egy másik világba csöppen, és annyira belefeledkezik, hogy elfelejt leszállni a villamosról. Ha ilyen megesne valakivel, nagyon boldog lennék. Ha lesz olyan olvasóm, aki hangosan elneveti magát, megfeledkezve önmagáról, az is határtalan örömmel töltene el. Sírásra nem vágyom, de egyik kedvenc bétaolvasómból sikerült ilyen érzelmeket is kiváltanom (ez nagyon meghatott engem, mert nem számítottam ilyesmire).

Azt szeretném, ha az olvasóm örömmel merülne el a világomban és velem tartana azon a hosszú úton, amelyet elterveztem. Teljes kikapcsolódást szeretnék az olvasóimnak adni. Remélem sikerül.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

Szeretném, ha idén megjelenne az első regényem. Felkértem a Csillagtalan főszerkesztőjét, Ronnie W. A.-t, hogy dolgozzon a regényemen, és nagy örömömre elvállalta. Emellett felkértem egy tehetséges grafikust is, hogy dolgozzon velem, Rea Root művésznéven alkot. Február közepén szeretnénk elindítani egy közös blogot, amely a főhősömhöz kapcsolódik, és idővel beharangozóként is szolgál a megjelenő regényhez. Rea Root szolgáltatja hozzá a grafikákat és szeretném, ha a regényemben is megjelenne néhány munkája, a borítóról nem is beszélve. Úgy érzem, tehetséges és kreatív emberekkel dolgozom, és szerintem egy nagyon jó dolog fog ebből a közös munkából születni. Mindkettejükkel hosszútávú terveim vannak. (Na, most már ők is tudják… Lebuktam. Remélem, nem veszik fel a nyúlcipőt!)

Végezetül pedig szeretném megragadni az alkalmat és köszönetet mondani Pálffy Gergőnek, amiért felkarolt és esélyt adott a publikálásra a Csillagtalan-ban. Köszönöm.

Neked pedig, kedves Nikolett, köszönöm a lehetőséget, remélem lesz még alkalmam „beszélgetni” Veled.

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy a Kate Moon's Diary oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

A Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó oldaláról tudjátok megrendelhető!

Írta: NiKy

Csillagtalan antológia, szerzői mustra 7. - Interjú Sue J. Hopeheart írónővel

 

Fotó: Nyers Attila

A Csillagtalan antológia szerzői mustrájának immáron hetedik állomásához érkeztünk, ahol egy érzelmileg túlfűtött történet alkotóját fogjátok megismerni. Az Amikor a desszert elfogyott cím már önmagában is egy sokat sejtető, kissé pimasz novellát takar, ahol a Nő "étvágya" túlmutat az átlagon. De mi van akkor, ha a repeta elfogyasztása már nem is olyan egyszerű? És miért izgalmas a poliamória és BDSM keveredése? Nos, ezek a kérdések csak a felszínét súrolják mindannak, ami felmerült bennem olvasásom folyamán, ezért külön öröm a számomra, hogy elfogadta az interjú felkérésemet a szerző. Kérlek, fogadjátok érdeklődéssel Sue J. Hopeheart írónővel készített beszélgetésemet! 

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

Üdv! 😊 Sue J. Hopeheart néven publikálok. Balatoni származású vagyok, de megjártam Kaposvárt, Pécset és Tatát. Már nyolcéves korom óta írogattam verseket, főként magamnak, aztán a gimnáziumi éveim elején jött az érzés, hogy” történetet” szeretnék írni. Nem tudtam pontosan megmagyarázni. Éppen anyukám hallgatta a mondókám, amikor annyit felelt: „hát akkor írj!” Persze nem gondolta, hogy a vámpírok imádata miatt nem úgy alakult a világ a fejemben, ahogy ő hitte… :D Azóta sok év eltelt; néhány munkával, néhány lustasággal. Az első történetem még mindig nincs kiadható formában, de biztosan megjelenik egyszer.

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet?

Nekem mindenről azonnal az jut eszembe, hogy könyvet lehetne írni róla. :D Természetesen gondoltam rá. Amikor az egyik olvasó egyértelműen ki is mondta, hogy szívesen olvasná bővebben, könyv formájában, akkor eldöntöttem, hogy megy a „LEHETŐSÉGEK” mappába.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Tavaly nyár végén jelent meg az első könyvem. A címe A gyönyörű teremtmény, ami a Vérből születve-trilógia első kötete. Ez a történet misztikus-erotikus-thriller, fantasy elemekkel. Ez az egyik kedvenc vonalam, írni és olvasni is. Furcsa, mert egyébként eléggé erős, irányító típus vagyok, ennek ellenére pont az mozgatja a fantáziám, amikor a nőket „használják”. Így amiben ilyesmi szerepel, az kapásból befutó. Amúgy bármi jöhet, ami misztikus vagy fantasy, és ezek keveredve a romantikával, erotikával.

A hétköznapok és a merítkezés? Úgy érzem, a papírra vetett világomból merítek erőt a hétköznapokhoz. 

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

Szerintem nagyon jó, hogy kijelölt stílus mentén, szabad kezet kapva írhatnak az írók, a saját kézjegyüket hagyva az antológiában. A végeredmény egységes, mégis változatos mű, amiben minden olvasó talál kedvére valót. Emellett jó lehetőség az ismeretlen, új alkotók számára, hogy megmutathassák, mit tudnak, hiszen többkönyves írókkal kerülnek egy kötetbe.

Paletta… Mindig van mit tanulni, mindig lehet fejlődni és akarni kell jobbnak lenni. Igyekszem, ezért is szeretem, amikor valaki az írásaimról szeretne velem beszélgetni. Eddig úgy érzem, talán a középmezőnyben vagyok, mert akit nem fogott meg a novellám, az sem a technikámra értette, hanem a történetemre. :D

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

Sokat hallani, hogy a borító mennyit számít. Nos, a Csillagtalan egyik erőssége határozottan a borító :D Kétségtelenül gyönyörű. A másik, hogy egy könyvben többféle romantikus történetet kap az olvasó, és tényleg annyira mások, hogy olyan, mintha annyi könyve lenne, ahány novella szerepel benne.

Azoknak az olvasóknak ajánlanám, akik nem csupán a romantikus történeteket, hanem a meghökkentő, fordulatos romantikus történeteket élvezik.

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

Az ötlet hirtelen jött, de tudtam, hogy valami ilyesmit szeretnék. Volt hiteles forrásom, nem is egy, akik bennfentesek a BDSM világában.  Sokat segítettek, hogy minden a helyén legyen, akár a leírásokról, akár a megfelelő kifejezésekről volt szó.

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Az első könyv, ami rádöbbentett, hogy nem csupán az iskolai órákon megismertetett irodalom létezik, és hogy milyen rengeteg misztikum, szerelem, romantika és erőszak rejtőzik a borítókon belül, az Laurell K. Hamilton – Bűnös vágyak c. könyve volt. A tizenötödik részig elolvastam a sorozatát, de aztán másra vágytam. Közben Anne Rice vámpírjai is magával ragadtak. A legutóbbi két írónő és művei, Kresley Cole – Halhatatlanok alkonyat után és J. R. Ward – Fekete Tőr Testvériség sorozata. Nekem mindegyik írónő abban a kategóriában van, hogy bármit elolvasnék tőle, illetve többször is olvasnám bármelyik könyvét.

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

Az az igazság, hogy minden karakterem belőlem épült fel. Ahogy alakult a történet, ahogy megszülettek a szükséges szereplők, úgy derült ki, milyennek kell lenniük. De senki más nem játszott szerepet a jellemük kialakulásában, csak én. Korábban írtam, hogy eléggé ellentétesek a gondolataim és a vágyaim a valóságban és a történeteimben, illetve mások által írt történetekben. Szóval, akár a romantikus Zuriel vagy az erőszakos Lizander, akár az áldozat Hedda vagy a karakán Luna a kérdés, mind én vagyok ebben a történetben.

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

A család és a barátok nagyon fontosak az életben. Nem szabad eltávolodni, mert ha boldogság, bánat, esetleg baj ér, csak a hozzánk valóban közelállókra számíthatunk. Persze meg kell bizonyosodni, hogy kik azok, aki hozzáadnak az életünkhöz, és ne hagyjuk, hogy kihasználjanak minket.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

A Vérből születve második részén dolgozom, aminek megjelenését tavaszra tervezem. Ez az első részhez képest kevésbé erőszakos lesz, de ugyanúgy misztikus-erotikus-thriller. Közben találtam egy romantikus pályázatot, szintén antológiába, illetve a Museliére is hamarosan újabb novelláskötetet tervez.

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy Instagram oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

Sue J. Hopeheart-A gyönyörű teremtmény regényét megrendelhetitek a NewLine Kiadó weboldalán.

A Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó oldaláról tudjátok megrendelhető!

Írta: NiKy

Csillagtalan antológia, szerzői mustra 5. - Interjú Frey Éva írónővel

 

Fotó: Liszi Renáta

Ma folytatjuk a Csillagtalan antológia szerzői mustráját, ahol a következő alkotónak nemcsak a személyéből, de a számunkra megálmodott novellájából is árad egy bizonyos elegancia. A kék könyv című történet egy csodálatos világba kalauzolja el a kíváncsi olvasót. Számomra kellemes időtöltés volt, és be kell, hogy valljam, nem csak egyszer olvastam. Mivel ismételten felmerültek bennem plusz gondolatok, így nagyon örültem, hogy a szerző elvállalta az interjú felkérésemet. Kérlek, fogadjátok sok szeretettel Frey Éva írónővel készült beszélgetésemet!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

Frey Éva vagyok, a szerzői csoport legidősebb tagja.  Ha visszagondolok a gyerekkoromra, azt hiszem, én fejben mindig is író voltam. Amikor megtanultam a betűket, már le tudtam jegyezni a történeteket, és rajzokat készítettem hozzájuk. Később, tizenéves koromtól az érdeklődési köreimmel kapcsolatos regényekkel próbálkoztam.  Talán a zárkózottságom és az élénk képzelőerőm ösztönzött arra, hogy az írás legyen az egyik hobbim. Szeretem a magányos tevékenységeket, kikapcsolnak.

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet? 

Nálam ez fordítva történt: egy elkészült, de még kiadásra váró regényemből merítettem az ötletet. Ez a regény egy kerettörténetbe foglalt fiktív napló szerteágazó cselekménnyel és egészen más végkifejlettel, mint amit a novellában bemutattam.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Realista fikciókat és egy valós történetet írtam eddig. Öt regényemet nyomtattam ki egy magánkiadónál, mert szerettem volna könyvként látni és a polcomra helyezni őket. Nem tudom, hogy a rokonaimon és ismerőseimen kívül vásárolt-e ezekből valaki, mert előállítási áron kínáltam őket, és nem néztem utána az eladási statisztikáknak.

A hatodik regénnyel kiadást nyertem egy pályázaton, amiről ez a mondás jut eszembe: „Jól vigyázz, mit kívánsz, mert még beteljesül!”

Hozzám a realista stílus áll legközelebb. Szívesen írok és olvasok napjaink kisemberéről, a különcökről, az útkeresőkről.

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

Minden lánc csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszem, tehát fontosnak tartom, hogy a közös munkában mindenki a maximumot nyújtsa.

Hogy hol helyezkedem el az írói palettán? Nem tudom. Nem próbálok úgy írni, ahogy a többiek, csak azért, hogy eladhatók legyenek a munkáim. Úgy írok, ahogy jön, és azt tapasztalom, hogy kicsi a felvevő-közegem. Ez nem gond, mert vagyok annyira introvertált, hogy ne a nagyközönség igényeit akarjam kiszolgálni. 

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

A Csillagtalan erőssége a stílusbeli sokszínűség, és azoknak ajánlom, akik nem feltétlenül a megszokottat, a hagyományost, a sablonost keresik egy antológiában. Tehát a nyitott, elfogadó olvasóknak ajánlanám.

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

A novellám szubjektív forrásból táplálkozik, ahogy a regény is, amely az ötletet adta. Foglalkoztat a szerelem-szeretet érzésének mibenléte és ezen érzések egymáshoz való viszonya vagy különbözősége. Érdekel, hogy melyik az emberibb, a „magasabb rendű”, a fontosabb számunkra, emberek számára.

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Szeretek olvasni, jobban, mint filmet nézni. Szabó Magda és Szilvási Lajos könyveit szeretem, utóbbival kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy távol áll tőlem a politika és annak minden irányzata. Akitől pedig mindig mindent szívesen olvasok, ő Stephen King. Horrort csak tőle olvasok, mert hozzá képest bárki más gyengének tűnik, de mindegyik novellája és regénye tetszik. Szeretem a nyers stílusát, a karaktereit és az általa alkotott világok hangulatát. A fantáziája pedig lenyűgöző.

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

Nem tudom, melyik híres író mondta, hogy végső soron mindenki önmagáról ír, de ez rám is igaz. Minden karakteremben benne vagyok, vagy benne van az a személy, aki lenni szeretnék.

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

Élni és élni hagyni.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

A napokban fejeztem be utolsó fantasy regényemet, ehhez keresek majd kiadót. Többet nem szeretnék ebben a műfajban írni.

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy Istagram oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó weboldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy

Csillagtalan antológia, szerzői mustra 4. - Interjú Szemán Zoltán íróval

Ma ismételten visszatérünk a Csillagtalan antológia szerzői mustrájához, ahol nem kis meglepetésemre, egy titokzatos alkotó lépett elő a homályból. Hogy kiről is van szó és mit jelent ez tulajdonképpen? Nos, ez hamarosan kiderül. Annyit viszont érdemes tudnotok, hogy A gorgó szerelme című novellát köszönhetjük az írónak, amely egy varázslatos világba kalauzolja el az olvasót. Ha akartok egy kis borzongás mellett remekül szórakozni, akkor feltétlenül olvassátok el ez a történetet is. De most lássuk, hogy kiről is van szó! 

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

A valódi nevem Szemán Zoltán, de a Csillagtalan kötetben J. D. Hartley néven írtam. Hogy miért? Erre majd később kitérek. 😊 Mondhatnám, hogy már gyerekkoromban is sokat olvastam (ami igaz), és már ifjoncként is próbálkoztam az írással (ami nem igaz), de valahogy túl sablonosnak hangzik. Valójában csak pár éve kezdtem el írni, és nem kísérték sem fanfárok, sem ujjongó tömeg ezt a folyamatot. Egyszerűen csak eszembe jutott egy sztori, leültem és megírtam. Mondanom sem kell, hogy mai szemmel nézve pocsék lett, de én roppant büszke voltam rá. Aztán eszembe jutott még egy történet, és azt is megírtam. Innentől kezdve nem volt megállás… 

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet?

Igen is és nem is. A romantikus zsáner abszolút távol áll tőlem, de gondoltam, egye fene, megpróbálok összekalapálni egy novellát és lám, A Gorgó szerelme lett belőle. Tisztában vagyok a korlátaimmal, nem hiszem, hogy képes lennék olyan regényt írni, amit az olvasók elé mernék tenni.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Hajjaj! Úgy harminc művem jelent meg eddig, mind elektronikus formában. Mivel Új Zélandon élek, nem nagyon van lehetőségem az otthoni, nyomtatásban történő publikálásra. Kicsit nehézkes lenne majd’ húszezer kilométer távolságból leszervezni az egész folyamatot. Főként sci-fi és fantasy zsánerben írok (saját néven), illetve megjelent egy amolyan romantikus-féle regényem is, A bosszú, J. D. Hartley neve alatt. Az ötleteket, „múzsa csókját” leginkább a filmekből veszem. Ez nem azt jelenti, hogy lemásolom, ó, nem! Sokszor csupán egyetlen mondat ugrik be, ami tetszik, és abból kezdem el a történet írását. Pl.: A halhatatlanság ára című novellám is így született, ezzel a kezdő sorral a fejemben: „Jonas Montgomery nem akart meghalni. Ezen a nevesincs, átkozott sivatagos bolygón különösen nem.”

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

Megfogtál, mert ezen még sosem töprengtem el. Jobban belegondolva, úgy vélem, egy jó novellagyűjtemény olyan, mint egy többfogásos ebéd. Ha minden fogás, az előételtől a desszertig, egyformán finom (magas színvonalú) úgy az étkezés egy igazi élménnyé válhat. Hogy hol az én helyem a palettán? Álszerénység nélkül: szerintem valahol a gyenge középmezőben muzsikálok. Van még mit tanulnom.

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

A kötet erőssége egyértelműen a sokszínűség. Egy zsáner és mégis annyiféle megközelítés, hogy ihaj! 😊Én mindenképpen olyan romantika-kedvelőknek ajánlanám a gyűjteményt, akik nyitottak más zsánerekre is.

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

A művem a görög mitológia egyik jellegzetes alakja köré épült, Medúza történetén nyugszik. Igen, tudom, ilyenkor szoktak az emberek a szívükhöz kapni: Hogy micsodán?? Bármilyen meglepő, de az ókori mitológiai történetek, ha ügyesen kerülnek feldolgozásra, legalább olyan élmény- és eseménydúsak lesznek, mint egy modernkori mű. Nem feltétlenül kell LED tévé, BMW és mobiltelefon egy sztoriba. A romantikus zsáner elsősorban emberekről szól, és bizony, az emberek már sokezer évre egyrugóra járnak, ha szerelemről van szó.

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Örök kedvencem Ray Bradbury. Klasszikus sci-fi, de nem az az agyonbonyolított, elszállt, techno-hablattyal telenyomott fajta. Hogyan is lehetne az, hiszen Bradbury az ötvenes években alkotott… Aki nem hisz nekem, az olvassa el a Fahrenheit 451 című novelláját: „Fahrenheit 451 fok az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég… A könyveket el kell pusztítani, mert ártalmas fegyverek: sosem lehet tudni, ki ellen fordul egy olvasott ember.” – Forrás: Moly.hu

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

Az én esetemben ez igazán nem volt nehéz, hiszen a karaktereim jellemvonásai többé-kevésbé adottak voltak. Nekem csupán annyi dolgom volt, hogy kicsit kiszínezzem őket, illetve a mellékszereplők jellemét, stílusát stb. hozzájuk igazítsam. Ennél fogva, nem használtam élő személy jegyeit. Sajnálom, ha ezzel csalódást okoztam. ☹

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

Alapvetően a szórakoztatást tűztem ki célomul, méghozzá úgy, hogy a (sci-fi) regényeimet NASA mérnöki diploma és/vagy filozófiai doktorátus nélkül is bárki élvezhesse, korra, nemre való tekintet nélkül.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

Jelenleg egy már megjelent regényem, Az átok második részén dolgozom, és bár lassabban haladok vele, mint szeretném, de azért haladok, haladgatok…

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy Istagram oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó weboldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy

Csillagtalan antológia, szerzői mustra 3. - Interjú Alex L. Hooper írónővel

 

Folytatjuk a Csillagtalan antológia szerzői mustráját, ahol a következő beszélgető partnerem Alex L. Hooper írónő. Minden amire vágytam című novellája egy férfi és egy nő közötti "násztáncról" mesél, ahol nem tudod eldönteni, hogy ki a vadász és ki az áldozat. Számomra az egyik legjobb történet volt a kötetből és pont ezért akadt néhány kérdés, amire választ szerettem volna kapni. Kérlek, fogadjátok érdeklődéssel!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

Köszönöm szépen a felkérést. Gyerekkorom óta írok hosszabb, rövidebb történeteket, de csak 2018-ban kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással. Azóta folyamatosan képzem magam.

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet?

Előfordult már, hogy egy novella megírása után regényt szerettem volna írni a szereplőkkel, de van olyan történet, ami így teljes, nincs szükség többre. Nem kizárt, hogy Kelsey-ről és Joshról még olvashattok tőlem. Tervben van egy halloweeni novella, ami róluk fog szólni.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Tavaly több antológiában is szerepelt az írásom. Januárban jelent meg a Stigma, ahol egy pszichopata lány bőrébe bújtam. Nyáron érkezett a Gyermektelenül, amiben egy disztópiáról írtam. Novemberben jelent meg a Sssh!, melyben egy saját világos fantasym és egy realista történetem is helyet kapott. Decemberben pedig a Csillagtalan és a Fátyolszakadás. Utóbbi egy közös világra épülő SFF kötet.

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

Egyetértek ezzel, hiszen a végső értékelésnél nem az egyént, hanem a nagy egészet nézik, de ettől függetlenül az egyén munkája is nagyon fontos.

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

Mindenkinek, aki szereti a különleges, romantikus történeteket.

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

Először is kevésbé boldog történetet szántam a kötetbe, viszont az túl rövid lett volna, így kicsit átgondoltam a dolgokat. Nálam az ötletek általában nagyon hirtelen jönnek. Megihlethet akár egy zene, vagy egy érzés, hangulat. 

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Nagyon szeretem Dan Brown könyveit. Elismerésre méltó, mennyi kutatómunka van mögöttük.

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

Amikor írok, próbálok teljesen elszakadni a valóságtól. Sosem mintáztam még senkiről karaktert.  De az erős nők visszatérő elemei a történeteimnek.

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

 Az írásaimmal elsősorban szórakoztatni szeretnék.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

Októberben fog megjelenni a C&H Projects ingyenesen letölthető halloweeni novelláskötete, illetve novemberben a romantikus-erotikus antológia. 

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy Istagram oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó weboldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy

Csillagtalan antológia, szerzői mustra 1. - Interjú Estell Ivy írónővel

 

Nem is olyan régen olvastam a Csillagtalan antológiát, ahol 11 szerző mutatta be egy - egy novelláját. Minden alkotás külön utazás volt a számomra, amelyek elsődlegesen elvarázsoltak, másodlagosan viszont felmerült bennem a kérdés, hogy vajon milyen személyek őrzik eme történetek nyitókulcsát! Ezért most a következő pár napban lerántom a leplet és megismerkedhettek ti is azon álomőrzőkkel, akiknek köszönhetjük ezt a könyvet. Először Estell Ivy írónővel készült beszélgetést tekinthetitek meg, aki két történetettel is megajándékozta az olvasókat (A csillag és Bassiana, a tigrisidomár). Gyertek, kalandozzatok velünk! 

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

Estell Ivy néven írok, és tinikorom óta mindig történetek voltak a fejemben. Az írás nagyon természetesen jött, mindig is így vezettem le magamban dolgokat, érzelmeket, de csak pár éve kezdtem tudatosan foglalkozni az írástechnikával és az írói karrierrel. A kezdő lökést az adta meg, hogy az addig értéktelennek hitt történeteim nagyon mély benyomást tettek egy akkori barátomra, és miután többen is olvasták őket, jók voltak a visszajelzések. Enélkül nem hiszem, hogy belevágtam volna, úgyhogy ezúton is köszi mindenkinek a bátorítást :)

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet?

Nálam nincs olyan, hogy egy sztorit ne lehetne regénnyé bővíteni, úgyhogy a válasz határozottan igen :D Én az a fajta író vagyok, akinek minden történet egy trilógiaként születik meg a fejében, és ezt próbálom alkalomadtán egy novellába sűríteni. Hogy ez hiba vagy sem, nehéz kérdés, mindenesetre sokszor kiütközik az írásaimon. Szinte minden novellámnál lepörög egy jóval hosszabb sztori is a fejemben.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Elsőként a Nyuszi írós csoport „Félel-mesék – A rohók éjszakája” c. antológiájában jelentem meg, aminek a zsűri döntése alapján az enyém lett a névadó novellája, és erre mai napig büszke vagyok. Ez egy fantasy horror novella, de ugyanebben a kötetben van egy thriller sci-fi novellám is, A Faló.

Utána a Museliére alkotócsoport következett, velük megjelent a Bújj-bújj horrorantológia, benne a Bújj-bújj és az Elmecsapda (sci-fi) c. novelláimmal. Aztán új vizekre eveztem, múlt évben kijött a Csillagtalan romantikus antológia „A csillag” és a „Bassiana, a tigrisidomár” c. novellákkal, majd a Sssh! antológia, ami szintén romantikus, és „A két kehely próbája” c. fantasy novellámnak adott otthont.

Nemrégiben kikerült az Aranymosás oldalára az oxiGen c. novellám, egy a mostani járványhelyzetre reflektáló, borús hangulatú sci-fi novella.

Végül pedig nemrégiben került fel a Book Dreams Kiadó webshopjába „A fehér farkas” c. fantasy novellám, ami a saját világomban játszódik.

A stílusom változó, szövegtől függ, de szeretem a kicsit durva, néhol meglepő, és semmiképp sem hétköznapi sztorikat. Épp ezért főleg fantasy és sci-fi műfajban írok, de a Csillagtalan kötetben megjelent realista-romantikus novellámnál is szándékosan arra törekedtem, hogy legyen benne valami egyediség, és véletlenül se lehessen klisésnek mondani. A visszajelzések alapján ez sikerült is.

Hogy honnan merítkezek… Azt hiszem erre elég sablonos a válasz, mert mindenhonnan. Van, hogy egy hely ihlet meg, van, hogy egy név, egy névtábla, vagy egy ember, akit megláttam az utcán és beindította a fantáziámat az öltözéke vagy egy gesztusa. Sokszor az álmaim inspirálnak, vagy egy jó könyv, egy gyerekkori emlék.

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

Az antológiáknak pont a sokszínűség az erőssége, de ezzel együtt jár, hogy az írások más-más műfajt és stílust képviselnek, és más-más olvasókat szólítanak meg. Szerintem, aki antológiát vesz a kezébe, ezzel tisztában van. Mindenkinek meglesznek a kedvencei. Nincs se kisebb, se nagyobb szerepem a kötetben, mint az összes többi írónak, csak örülök, hogy hozzájárulhattam a nagy egészhez :)

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

A Csillagtalan erőssége a különcsége. Elsődlegesen olyanoknak ajánlanám, akik egy kis változatosságra, kicsit másra vágynak a romantikán belül, vagy szeretik a romantika és a fantasy, a misztikum és egyéb műfajok fúzióját. Az olvasó nem csak klasszikus romantikus történetekkel fog találkozni, hanem bizsergető újdonságokkal is. 

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

A kezdő gondolat egy listából indult: szokásom felírni különleges neveket. Néha végigpörgetem a listát, és a hangzás alapján elhelyezem a neveket valamilyen környezetben, elkezdek történetet formálni köréjük. A Bassiana egy étterem neve volt, a Donato név az olasz ’abbandonato’ (elhagyott) szóból jött, mivel épp olaszul tanulok. A tigrist is láttam valahol, egyébként is különleges helyszínt akartam, így jött a vándorcirkusz, és valami meleg tájegységet, ezért lett Spanyolország, ahol utánanéztem a britek által kedvelt üdülőhelyeknek... Szóval, valahogy így kezdődött. A többit pedig már a karakterek íratták meg magukról.

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Rengeteg nevet tudnék itt felsorolni. Az egyik, aki nagy hatással volt rám az utóbbi években, az N. K. Jemisin. A Megtört Föld trilógiája elképesztő világot tár elénk, amiben tudományos alapossággal ad magyarázatot az egyébként akár mágiának is mondható jelenségre, a szenzelésre és az orogéniára. Tolkient muszáj megemlítenem, az ő munkássága elég nagyban befolyásolt a fantasy terén. Egy másik fontos név: William Gibson. Pont a minap tárgyaltuk ki egy barátommal, hogy őt mennyire nem fogta meg a stílusa, és bár tényleg nehezen emészthető sokszor, mindig is elképesztett Gibson éleslátása, amivel ráharapott a jövő trendjeire és beleszőtte azokat egy összetett világba. És ha már kutatókat is említettél, akkor Jared Diamond jut eszembe. Még nem olvastam tőle annyit, mint szeretnék, de nagyon izgalmas témákkal foglalkozik, amik a társadalmak különböző életszakaszait, reakcióit és sémáit próbálják leírni. Rengeteget lehet tanulni tőle, főleg, ha az ember világépítésre adja a fejét :)

És a sok külföldi név mellett az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasok: Ronnie W.A. (magyar írónőről van szó). Minden alkalommal letaglóz a stílusa, és bármihez nyúl, abba sötét, misztikus varázslatot sző, valami fájón édeset, mintha fekete mézzel csorgatná le a valóságot. Számomra egyszerűen letehetetlen.

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

A Bassiana épp az egyik olyan novellám, amiben kivételesen nem élő személyek ihlették a karaktereket, hanem saját jogukon kaptak lelket. Talán Reginald Rambottomhoz tudnék ihletforrást kapcsolni, méghozzá a Luhrmann-féle Moulin Rouge musicalfilm Harold Zidlerét. Ő a porondmesterek archetípusát testesíti meg számomra a teátrális megnyilvánulásaival és azzal, ahogy képes a közönsége érzelmeivel játszani, miközben a színfalak mögött tragédiák zajlanak le.

Bassianát és Donatót inkább csak előre meghatározott karakterjegyek mentén építettem fel: Bassianát optimista, vidám és nyitott személyiségnek, Donatót pedig a sors által megtépázott, zárkózott fiúnak.

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

Mindig is úgy éreztem, hogy az írásaimnak elsősorban nem üzenete van, hanem érzéseket akarok kelteni az emberekben. De közben sokszor tükröződik az írásaimban mindaz, amit a világról gondolok: hogyan állok a valláshoz, mit gondolok a politikáról, a háborúról, a másságról, az elfogadásról, és sokszor van bennem egy törekvés, hogy valamiféle megoldást kínáljak (vagy keressek) a manapság is aktuális problémákra. Ha sikerül elérnem, hogy valaki bele tudja helyezni magát egy ellentétes oldal szemszögébe, hogy megértsen dolgokat egy más perspektívából és kicsit nyitottabban álljon az élethez, már elértem, amit akartam.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

Ez évben remélem, újabb két antológiában szerepelnek majd novelláim. Ezek közül az egyik a Museliére urban fantasy kötete lesz, a másik pedig a C&H Projects második romantikus antológiája. Mivel még megírandó történetekről beszélünk, és mindkét kötetnél szempont a minőségi válogatás, egyelőre csak bízom benne, hogy hozom majd az eddigi színvonalat és bekerülök :) De addig is tervezek pályázatokon részt venni, online publikálni a saját oldalamon, illetve, ha ide számíthatjuk, akkor hamarosan három sci-fi novellafordításom is megjelenik a Delta kiadónál. Meglátjuk, hogy ezeken kívül mit hoz még ez az év.

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy Istagram oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó weboldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy