Kemendy Júlia Csenge - Az időlátók balladája

 

„[…] ami nem megy, azt nem kell erőltetni, de amit erőltetni akarsz, az biztosan nem fog menni.”

Oh, te jó ég! Ez volt az első mondat, ami elhagyta a számat, miután befejeztem a kötet olvasását. Tudtam, hogy jól ír a szerző, elvégre nem az első olvasásom volt tőle, hiszen idén –nem is olyan régen – volt szerencsém kézbe venni Az ​Anyacsalogató Hadművelet című meseregényét, amit akkor kedvencemmé is fogadtam és azóta is többször eszembe jutott már. Tehát ezek után, amikor abban a megtiszteltetésben lett részem, hogy az írónő felkért előolvasójának, kapva kaptam az alkalmon, és mint gyermek az új játékát, alig vártam, hogy olvashassam új regényét. Ezért először itt is szeretném megköszönni a szerzőnek a lehetőséget, hiszen egy csodálatos utazásra váltott jegyet számomra akaratlanul is. Köszönöm szépen!

Kemendy Júlia Csenge – Az időlátók balladája című ifjúsági regénye 2022 nyarának egyik friss megjelenése lesz, amely a Kalliopé Kiadó gondozásában kerülhet majd a könyvesboltok polcaira. A borító nagyon illik a történethez, hiszen pont annyit árul el a kötetről, amennyi a kíváncsi olvasót még jobban magához vonzza.

Remélem még emlékeztek Arany János híres balladájára? Hogy melyik is ez, oh igen, nekem sem most volt, de Ágnes asszony balladáját nem feledhettem én magam sem. Ennek az alkotásnak nagyon szoros köteléket font az idő húrja ehhez a történethez, amely végül egy felejthetetlen történelmi ifjúsági regényt eredményezett. No, de mit is takar igazán? Mindjárt elmesélem nektek!

Adott két idősík, mely bár százhatvanhét év eltéréssel létezik, mégis komoly kapocs két fiatal életében. Ennek a regénynek az időutazás az egyik központi témája és, hogy ebből mi kerekedik ki, csak az olvasó láthatja…

1853. január 12.-én egy álmos, nyolcéves forma kisfiút kelteget keresztanyja az éj leple alatt, hogy elmenekítse egy nagy tragédia elől. A gyermek ijedelménél csak zavara nagyobb, hiszen szeretett keresztszülője viselkedése megdöbbenti. A helyi templom lesz a közös útjuk célja, hiszen egy átjárón vezet az út a jövőbe. Miksa nem érti miért kellett ide jönniük, de azt tudja, hogy valami baljós esemény közeleg. Az asszony elmondja, amit tudnia kell és útjára indítja a gyermeket egy olyan világba, amely ismeretlen és sötét…

2020. február 1.-én Amália – aki ki nem állhatja, ha így hívják - kedvenc hobbijának hódol éppen, összetört tárgyakat illeszt össze, hogy „balesetük” után újra épen létezhessenek funkciójuknak megfelelően. A leány bár ügyes, mégis igen szerencsétlen az életben. Egy csonka család gyermekeként őrlődik két szülője között, akik rendszeres háborút folytatnak nyílt terepen. A lányka születésnapját ünnepelve reméli, hogy idén csak jobb lesz minden és nem ismétlődik meg a tavalyi óriási veszekedés, vagy mint az előző esztendőkben történtek. Az még hagyján, hogy a szülei így viselkednek, de három legjobb barátnői közül kettő szintén hódol a „parazsat az olajra” csata szellemének. Ráadásul hónapok óta látomások gyötrik, amit nehezen tud elrejteni a kíváncsi szemek elől, hiszen ki hinné el, hogy nem buggyant meg, nem igaz?

Egy gimnázium, némi időutazás, négy lány és egy új fiú igazán üdítő egyenlet, de vajon az eredmény pozitív vagy negatív lesz?

Miksa új iskolába kénytelen járni, hogy megtalálja azt a személyt, aki segíteni fogja őt és végre beteljesíthesse azt az egy feladatot, ami nyolc éven át lebegett szemei előtt. Vajon mi köze van Amáliának ehhez és miért fontos egy bizonyos kötelező olvasmány ehhez?

A sok kérdésre több választ is kaphatsz kedves olvasó, hogy éppen megfelelő lesz-e a számodra, azt eldöntöd majd magad. Egy biztos, aki sír nem biztos, hogy végül nevet, hiszen a nevetés is okozhat könnyeket…

„Mi lenne, ha valahogy legyőzhetnénk a halált? A világ minden idejét megkaphatnánk. A szülők ráérnének játszani a gyerekeikkel, a diákok nem lennének idegbetegek egy-egy dolgozat előtt, és soha nem kellene elválnunk a szeretteinktől. De milyen lenne az örök élet annak, aki éhezik, vagy akit bántanak? Örök szenvedés? És mi lenne a bűnözőkkel? Bármit megtehetnének.”

Hogy őszinte legyek nem erre számítottam, de, hogy mit vártam eredetileg már nem tudom felidézni nektek. Azt tudom, hogy belecsöppentem egy időutazós történetbe, amely örvényszerűen lehúzott magához és nem eresztett. Valahol most is ott kallódok, az idők síkjain, ebben biztos vagyok…

Egyszerűen imádtam a szereplőkkel együtt létezni. Amália számomra sokkalta több volt, mint egy átlagos tinédzser, aki éppen kihúzta a „peches” kártyás szerepét. Különleges volt szeme színei miatt – igen jól olvasod – és azért is, ahogy érzelmileg szépen lassan megnyílt Miksa előtt. És, ha már az úriemberről van szó, nem lettem volna a helyében, de bátorsága és igaz hű szíve megnyitotta az én lelkem kapuját is, hogy belépve együtt létezzünk az idők végtelenjén át. Köszönöm, hogy létezel, még ha csak a lapokon is és elmorzsolok most szemem sarkából egy könnycseppet, mert foglalt vagyok már én is…

A humotr félretéve hálás vagyok az írónőnek, mert bár egyik szemem sír, a másik nevet mégis imádtam ezeket a gyermekeket. Minden karakternek megvolt a maga helye és létjogosultsága, ráadásul vétkeztek, hiszen esendők voltak, mégis sokat fejlődtek.

Események tekintetében egy perc nyugta sincs az olvasónak, hiszen egyik kalamajkából a másikba csöppenünk éppen. Hol a szülőkkel és tanárokkal viaskodunk, hol egy lövöldözésből menekülünk, hol pedig a szívünket próbáljuk csillapítani, mikor egy igézően pofátlan szép szempár ránk tekint… mi ez, ha nem őrület?

„Mindig azt mondta, az elméjével kerekedjen felül az ellenségein, és ne a testi erejével.”

És van egy karakter, aki, bár némiképpen a negatív oldalt képviseli, számomra mégis nagyon kedvelhető volt mindentől függetlenül. Ez a személy fontos üzenetet adott mindenkinek, amely így szólt:

„– Hamis szerető az öröklét, kedves. Eleinte úgy érzed, az egész világ a lábaid előtt hever, megtehetsz bármit, következmények nélkül. Ám eljön az a nap, amikor rájössz, hogy az egész értelmetlen. Nézni, hogy a szeretteidből elkopik az élet, szemükben leáldoz a fény. Mindemellett az életnek kevés értelme van, ha nem fenyeget az elmúlás. Micsoda a kezdet vég nélkül? Mint a céltalan utazás. Minden súlytalanná válik, az ételek íze megszürkül a szádban, a zene zúgássá tompul, a könyvek egyformává silányodnak, a szerelem kiüresedik. Ahhoz, hogy valóban élni tudj, ott kell lebegnie a fejed felett a halál ígéretének.”

Azt gondolom, hogy nem szorul további magyarázatra elvégre, aki érteni akarja, tudja, hogy miről szól ez a „rövid” üzenet.

Viszont mélységesen fel vagyok háborodva. Mégis, hogy lehet így befejezni ezt a könyvet? Igen, kedves írónő, most nagyon kapja össze magát és rögvest mesélje el szépen, hogy hol a folytatás? Gondolkodtam rajta, hogy talán négy olvasás elegendő lesz, mert elsőre majd szívbajt kaptam, hogy így nem érhet véget a történet. De bizony olvashatom én napestétől napnyugtáig, ennek a kötetnek így lett vége… Mit tehetnék, egyelőre elfogadom ezt a tény és nagy őzike szemekkel nézek a távolba, hátha hamarosan olvashatom a folytatást is.

Összességében jól szórakoztam, sokat kacagtam és elszorult a gyomrom is. Aggódtam, szomorkodtam és nagyon szerettem én is. Köszönöm az élményt!

Ajánlom a fiatalságnak, vagy a fiatalnak valló idősebb korosztálynak. Legyél férfi vagy nő, tinédzser vagy éppen egy elsuhanó időutazó, egy biztos: olvasnod kell ezt a történetet! Mert igen, mosolyogni fogsz sokat, de a legfontosabb, hogy átértékeled az életed. Már csak azért is, mert ez a mondat nagyon igaz: „– Amit megtanulsz, azt már senki nem veheti el tőled.” Ezért gondolkodj sokat és olvass, amikor csak teheted!

Remélem kellően felkeltettem az érdeklődésedet, így vegyél magadhoz némi élelmet, és italt az útra, no és ne felejts el a Kalliopé Kiadó weboldalán egy példányt rendelni, hiszen ez az alapja utazásodnak! 

Írta: NiKy

Barnabás Varga - Egydollárosok a falon

 

„– Azt mondják, az élet fonala sosem szakad meg, legfeljebb a lelkek időnként ruhát cserélnek.”

Rövid időn belül ez a második novellás kötet, amit volt szerencsém kézbe venni. A két könyv közti eltelt időben teljesen eltérő műfajokban olvastam, így megadatott a tiszta kíváncsiság és egy bizonyos izgalmi állapot lehetősége, amely abban segített, hogy nyitott lélekkel állhassak neki az adott műnek. Egyáltalán nem számítottam - a fent leírtaktól függetlenül sem – valami eget rengetőre, de azt kell, hogy írjam, bizony tévedtem.

Barnabás Varga – Egydollárosok a falon című könyve 2020-ban jelent meg a Kalliopé Kiadó gondozásában. A kötet borítója Czeglédi Zoltán munkáját dicséri, amely teljesen eltér az általam „megszokott” külsőségektől. Ennek a képnek elsődleges célja egy bizonyos „úri” fennköltség és nyugalom egyvelege, amely kellemes érzést kölcsönös a szemnek meleg színei és kifinomult formái miatt. Ennek tükrében jó érzés volt kézbe venni a könyvet és reméltem, hogy ez az állapot megmarad az olvasásom végéig.

Ebben az alkotásban 17 novella kapott helyet, amelyek írói stílusuk és bizonyos zsenge humoruknak köszönhetően közös tulajdonságokkal rendelkeznek, de ezen felül mindent fellelhetünk bennük, amit egy kíváncsi olvasói ízlés és érdeklődés kívánhat. Nézzük is sorban őket:

Az utolsó tánc egy igazán megindító történet, ahol egy férfi hűen önmagához öröm teli mulatozásra buzdítja egy kocsma vendégeit. Vajon tényleg ilyen felszabadító hatása van a ritmusnak, amely a táncolóval marad egészen az utolsó levegővételig?

Aki nincs hozzászokva a nyilvános szerepléshez, azt bizony elkapja sokszor a Lámpaláz, elvégre kínos tud lenni a felsülés. De mi van akkor, ha a barátok szórakoztatása furcsa események láncolatát indítja el és nem marad más csak a nevetés?

A kötet címadó novellája egy igazi meglepetés, hiszen a névválasztás is már erre utal. Egydollárosok a falon sem mindennapi látvány, különösen akkor, ha rengeteg található egy helyen. Vajon miért ilyen különlegesek és kinek fontosak ezek a bankjegyek?

Egy Elismerés igazán fontossá válthat, ha egy olyan személytől érkezik, akire felnézünk vagy ellenkezőleg. De vajon mit kell megtennünk érte és megéri-e?

Egy nőnek Látatlanban nehéz döntenie, de a titok mindig valami váratlan eseményt idéz elő. Vajon ebben az esetben miről van szó?

Minden egy Halszálka lenyelésével kezdődött és azóta sem volt megállás. A történtek láncolata összeegyeztethetetlenné alakította egy pár életét. Vajon miért ilyen különleges ez a veszélyektől nem mentes körülmény?

Az író Utoljára még egy olyan történetet mesél el, ahol megkérdőjelezed a helyes döntés fogalmát és valószínű te magad is rájössz, hogy bármit is felelsz, mindig ott lesz az a bizonyos lelkiismeret. Vajon megérte?

Az ember mindig is agresszív és primitív ösztönökkel reagált az idők végtelen síkján, amikor olyan eseményekkel vagy jelenségekkel találkozott, amelyeket nem ismert. Ez a bizonytalanság egy mélyről jövő pusztítást eredményez, amelyet csak igen kevesen képesek irányítani. Ezek tekintetében nincs is min meglepődni, hogy  a Némák városa lakói hogyan reagálnak egy különleges lélekre.  Vajon miért nem változunk soha és miért érték az élet?

A művészetek világa nem csak színek és formák násztáncától különleges, hiszen vegyük csak az Egyiptom ecsete történetét. Az eltérő stílusok, a különböző látási formák sokszor életeket kívánnak, mégis megéri felismerni az igazi kincset. De vajon milyen árat kell fizetni érte?

Mesteri találkozás hirdeti a cím, ahol egy különleges lélek fáradhatatlan bölcseletével megváltoztatja az olvasó látásmódját is. De vajon az időn és téren át, hol helyezkedünk el igazán?

Nincs Menekvés, annyiszor hallottuk már, hiszen sűrűn használt kifejezés, de vajon egy különleges beszélgetés hogyan határozhat meg egy életet?

A legtöbb emberben ott a Versenyszellem, csak van, akiben erősebb és akad olyan is, aki egyenesen megszállottja lesz. A siker adta mámor felülmúlhatatlan, mégis az az igazi kihívás, ha önmagunkat győzzük le.

A jó történetmesélésnek megvan egy bizonyos Folytonosság érzete, amely ritkán vezet melankóliához, de annál értékesebb. Vajon milyen érzés, amikor valaki kiválasztottá válik, akár érti okát, akár nem?

A tudomány emberének csak az lehet Gyógyír, ha valami olyat ér el, ami önmagát is megdöbbenti. De mi van akkor, ha ez a különleges esemény kívül esik minden vágyon és az ár érte a legmagasabb?

A mai műsorok elsődleges fő trendje, a Valóságshow világa -hol jobb vagy éppen rosszabb-, feszes tempóban, a valóságtól elrugaszkodó események láncolata. De mi van akkor, ha semmi sem az, aminek látszik? És legfőképpen milyen áldozattal jár a siker?

Mindenkinek van egy rossz álma, ami annyira valóságos, mint A komponista novellájában is. Hiszen az utolsó pillanatunkban az a legfontosabb, hogy kik voltunk és mit tettünk, amíg lehetett.

A megtépázott reverenda pedig egy olyan fontos információt tol az olvasó elé, amely elsőre lesokkolhat bárkit, de a végén eléri, hogy igazi béke költözzön minden ember lelkébe.

„Mikor tanulják már meg az emberek, hogy teljesen egyformák, sőt egyek vagyunk? Nem lenne szabad olyan görcsös gátakat építeni azáltal, hogy feltételezésekbe bocsátkozunk. Minden kishitű ember egy festőművész, akinek a tudata olyan képeket alkot, ahol az ecsetét téveszme vezeti, mely egy látszólagos hitrendszeren alapszik. Ez a káprázat. Talán megértik, hogy az alázat felesleges, hiábavaló, nevetséges, nem létező fogalom. Nincs olyan, aki fenn, vagy fentebb áll. Csak az van, hogy ki hogyan használja a kelyhet, mennyire engedi be és dolgozza fel a rezgéseket a testében és a tudatában.”

Szubjektív meglátásom szerint ezek a novellák önálló életet élnek, hiszen együtt lélegeznek az olvasóval akaratlanul is. Minden történetnek megvan a maga kritikus pillanata és egy bizonyos szarkasztikus tetőpontja is, amely csak arra hivatott, hogy lesokkoljon, vagy éppen kiemeljen a szürke hétköznapokból.

Valóban közös pontja minden műnek az a varázslatos, szinte csipetnyi mágikus felhang, amely a szerző érdeme, hiszen akaratlanul is egy bizonyos tesztelés „áldozatai” leszünk általa. Megméretettünk hitünk, tudásunk és érzéseink terén és többször mi magunk is elgondolkodunk azon, hogy vajon mennyire vagyunk jó emberek és mennyit kell még fejlődnünk, hogy azzá válhassunk.

„Ahhoz, hogy jót cselekedj, néha az élet rákényszerít olyan dolgokra is, amikre a legrosszabb rémálmodban sem gondolnál.”

Nagyon elégedett vagyok ezzel a kötettel és már pontosan tudom, hogy egy példányt a polcomon szeretnék tudni. Mivel utazókönyvként került hozzám, ezt szeretném itt is megköszönni. Egy élmény volt az olvasása.

Ajánlom a könyvet a novellák szerelmeseinek és minden olyan olvasni szerető léleknek, akik értékelni tudják a fanyar humort, a mély mondanivalót és legfőképpen egy bizonyos varázst, ami olvasásunk folyamán elér minket. És egy záró gondolat a végére: „Minden dal véget ér egyszer.”

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Kalliopé Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy