Csillagtalan antológia, szerzői mustra 11. - Interjú Eliza Beth írónővel

A Csillagtalan antológia szerzői mustrájának tizenegyedik és egyben utolsó állomásához érkeztünk. Ahogy a kötetben, úgy az interjúcsokor végső írója is Eliza Beth, aki az Érzelmi viharok című novellát álmodta meg a számunkra. Gyertek és ismerjétek meg kicsit közelebbről ti is, hiszen több érdekességet olvashattok róla! Kezdjünk is hozzá!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

Gondolom, sokan voltak ugyanígy. Mesékkel indítottam egészen kicsi koromban. Aztán kisgyerekként írtam is párat, nem tudom, milyen lett, nem emlékszem, csak arra, hogy anyukám eldicsekedett vele, én meg szégyenlős voltam. Nem is írtam felnőtt koromig semmit az iskolai fogalmazásokon kívül. Ma sem igazán szeretek középpontban lenni, szimpatikusabb a hátsó sor, csak így meg nem lehet ismertté válni.

Örök életemben olvastam (legalábbis, mióta megtanultam olvasni), aztán egyszer jött egy gondolat, hogy ilyet én is tudok. Paplan alatt, spirálfüzet… biztos ismerős sokaknak. Azok még inkább csak jelenetek voltak, mert novellának sem nevezném. Elástam őket évekre a szekrény mélyére.

Aztán jött a számítógép-korszak, és meg akartam tanulni tíz ujjal gépelni. Vettem egy programot, gyakoroltam, végül bemásoltam egy könyvet a gépbe. No, ekkor ástam elő a csontvázat. Még évek múltán is tetszett, és addig szövögettem, míg lett belőle egy romantikus regény, a Három nővér hálójában. Így kezdődött.

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet? 

Sőt, született is. Nálam alapból a kérdezett szituáció áll fenn, mert még sohasem volt teljes regényötletem. Mindig egy aprósággal kezdődött a nagy egész. Az is nyílt titok, hogy nekem egyetlen mondatból született trilógiám. Egy barátom kéziratát olvastam, és egy mondatnál megálltam. Én ezt máshogy írnám. Máshogy írtam. Ama egyetlen mondat köré épített világból lett az Isteni sakkjátszma trilógia. Kicsit mese, kicsit fantasy, nagyon szeretem.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Jelent meg néhány könyvem, a honlapomon részletesebb információk vannak, beleolvasási lehetőséggel. Van köztük romantikus regény, fantasy, színezős illetve egy saját illusztrációkkal díszített mesekönyv, novelláskötet.

Sajnos a nagy kiadók még nem fedeztek fel, szóval csak kis példányszámban, meg a szűkebb köztudatban vagyok jelen. Sok novellám és mesém szerepel különböző antológiákban, mesekönyvekben, határon innen és néhány a határon túl is.

Honnan merítkezem? Néha elég, ha hallok egy szót, érzek egy illatot, vagy látok egy eseményt. Bármiről lehet írni, ha jön az ihlet. Ha nem jön, akkor ha diktálnák, sem menne. Igen, persze, volt ilyen korszakom, kinek nincs?

Stílus? Szeretem a romantikust, a mesét, a fantasyt, de igazából ha elkezdek írni valamit, nem biztos, hogy az lesz belőle, aminek indul, így a történettel együtt a stílus is változhat. A horrort nem szeretem. Elolvasom, ha megkérnek rá, de írni nem tudnék. 

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

No igen, nagyon gyenge írást el lehet dugni a sok között, de csak párat és nem igazán érdemes. Ha több a gyenge írás, mint az erős, akkor gyenge lesz a kötet is. Hol vagyok én ebben? Ma, amikor szinte többen írnak, mint olvasnak, nehéz ezt megmondani. Az is kérdés, hogy tehetség vagy ismertség szempontjából nézzük. De ezt a minősítést meghagyom másoknak. Kívülálló talán jobban meg tudja ítélni.

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

Az erőssége talán éppen a sokszínűsége. Mivel többféle műfaj megtalálható benne, kétségkívül a mindenevőknek való elsősorban. Aztán, mivel nehezen igazodok ki a sok mai, felkapott műfaj között, ajánlanám még a mindenevőknek is. J

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

Az Érzelmi viharok valójában egy ellesett pillanat köré szőtt történet, ami színdarabnak indult. Elég későn kaptam a felkérést, így csak ez volt úgy-ahogy készen, viszont át kellett dolgozni, hogy novellásabb legyen. Kivettem az egyik szálat, írtam új véget, és az eredmény került a kötetbe. Színdarab formájában ütősebb, de hát a karakterlimit nagy úr.

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Ez most komoly? Nem tudok egyetlen személyt mondani, inkább szemezgessünk. Fiatalként kiolvastam a „fél könyvtárat”. Volt egy Nemere-korszakom, majd Jókai, Merle, Ken Follett, Arthur Hailey, aztán Lőrincz L. László és Vavyan Fable-korszakom, ők így együtt. Egy időben Dӓniken, és amióta átkerültem a könyv másik oldalára, azóta több kortárs írót olvasok, főleg mert egy bétázós csoportban időnként bevállalok néhány könyvet. Így került a látószögembe Szemán Zoltán, akitől ma már alapból megkapok véleményezésre mindent, amit ír. Szeretem az írásait, várom őket. (Zoli, ne vigyorogj!)

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

A Csillagtalanban olvasható Érzelmi viharok szereplői teljesen kitaláltak. Most, hogy belegondoltam, élő személyről még sosem mintáztam, de megtörtént apró eseteket beleszőttem már a regényembe. Típusjegyhez jó háttér a megfigyelés, de ugyanolyan jó a sok olvasás, mert ha nem látok is élőben olyat, el tudom képzelni, és ha erre képes vagyok, akkor meg is tudom alkotni.  

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

Ma már annyi inger ér bennünket, hogy szinte fokozhatatlan. Mindent készen kapunk. Most a filmekről beszélek, ami a könyvek nagy ellenfele. Ott a látvány, most már akár a hangok, illatok is, csak ülni kell és befogadni, de a fantázia pihen. A könyvek gondolkodásra késztetnek. Olvasni kell, elképzelni, amit olvasok, fejben látni magam előtt, saját tempómban, saját igényeim szerint, akár többször ismételve, ha nagyon megfogott egy szó, egy mondat, egy jelenet. Nekem az olvasás erről szól.

Éppen ezért van olyan írásom, amely komoly, elgondolkodtató üzenetet közvetít, de leginkább azt szeretem, ha élvezettel olvassák akkor is, ha nincs életbevágó mondandója. Fontos, hogy le tudjam kötni a figyelmet, hogy ne legyen kedve az embernek letenni a kezéből, amíg ki nem olvasta, át nem gondolta, át nem élte velem együtt. Az az igazi, ha képes beleélni magát a történetembe. Ha ez sikerül, ha ki tudtam szakítani a mindennapi taposómalomból, már elértem a célomat.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

Már említettem, nálam a műfaj mindig történetfüggő. Most éppen egy sci-fi készül, hogy mikor lesz olvasható, azt még nem tudom. Talán, ha akad egy jó kis pályázat, vagy felkérés egy kötethez. Néhány írásom felkerült a Nuuvella oldalára is, de aki többet szeretne tőlem olvasni, megtalál az eliza-beth.hu weblapon. Ott lehet csemegézni műfajilag, sőt még dalokat is hallgathat az oda látogató. Mostanság „abban (is) utazom”, ha mondhatom így. Szeretettel várok oda mindenkit, aki érdeklődik az írásaim iránt.

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy az eliza-beth.hu oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

A Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó oldaláról tudjátok megrendelni!

Írta: NiKy

Ronnie W. A. (szerk.) - Csillagtalan

 

„Senki sem ismeri el szívesen a saját kudarcait.”

Többnyire óvatosan nyúlok több szerzős könyvekhez, mert nem egyszer jártam már úgy, hogy alapvetően jó élménnyel párosult az olvasásom, mégis később főleg azokra az alkotásokra emlékeztem, amik nem tetszettek, vagy kevésbé voltak megfogóak a számomra. Erre mondhatnám azt, hogy ilyen az emberi psziché, a drámákra és a rosszra jobban összpontosítunk, mint a pozitívra, de én nem így gondolom. Mindazonáltal a mostani könyvre jó ideje kíváncsi voltam, hiszen egy számomra fontos személy az egyik alkotó és mindenképpen érdekelt, hogy milyen lesz egy új oldaláról is megismernem.

Csillagtalan címet kapta azon novellás gyűjtemény, amely arra hivatott, hogy tizenegy alkotót egy csokorba gyűjtsön és a romantika jegyében maradandót alkosson. Ezen szerzők stílusa nagyon változó, ahogy a témakörök is, mégis elmondható róluk, hogy többnyire megfogóak, érdekesek és különlegesek.

A borítót mindenképpen ki szeretném emelni, hiszen olyan, mint egy ékkő. Iván Eszter munkájának köszönhetjük, és bizony nagyon szépen mutat a könyvespolcokon. A könyv pedig 2021 egyik újdonsága, amely a Book Dreams Kiadó gondozásában jelent meg.

Első kőrben játszunk egy játékot! Csukd be a szemed és gondolj a romantika szóra! Milyen színben jelenik meg elsőre?

Mivel a kötet minden olvasónak más színben fog pompázni, így csak annyit írnék, hogy számomra megegyezik az alvadt vér színével és ez kitartott az utolsó sorokig. Hogy miért gondolom így? Nos, ezt mindenki eldönti maga, de nézzük is, hogy miről szólnak ezek a novellák:

Az első szösszenet rövidsége ellenére nagyon szép mondanivalóval hangolja az olvasót. Tulajdonképpen A csillag egy olyan utazásra hív, ahova csak egy picinyke varázslat és egy tiszta szív szükséges. Hogy ki hova repül? Nos, ezt fedezd fel te.

Minden, amire vágytam egy olyan mese felnőtteknek, ahol egy „macska egérre” vadászik. De mi van, ha ez a Kandúr nem is olyan egyedi, ráadásul a macska egér játék meglepetésekkel is szolgál?

Sokszor hangoztatjuk, hogy ez A sors keze, de vajon tudjuk –e valódi jelentését? És mi van akkor, ha egy nő életében minden balul sül el, mégis van fény az alagút végén?

A gorgó szerelme visszanyúl egészen a mondák világáig, ahol egy ősi lény múltjába pillanathatunk be. A „gonosz” is volt valamikor jó, bár az idő belepte nyomát, de még erről is szól egy történet.

A kék könyv egy igazi relikvia, mégis valakinek az életet jelenti. Egy elfeledt személy az idősíkokon át is képes segíteni, csak megfelelően kell értelmezni.

Amikor a legnagyobb gyalázat ér minket és azt hisszük nincs kiút, akkor is van egy fénynyaláb. Ez az aprócska csoda életeket menthet, de lelkeket törhet össze. A Szilánkok pedig szétszóródnak. És, csak egy kérdés marad: vajon megérte?

Bassiana, a tigrisidomár egy különleges ifjonti lélekről mesél, aki lelke nyitottságával még a legelkeseredettebb szíveket is meggyógyítja, felmelegíti.

Nincs is rosszabb annál, mint Amikor a desszert elfogyott. De mi van akkor, ha három vágy egymásra lel? Vajon milyen nyalánkságok várnak rájuk?

Az Igazi vadmacska életeken át küzd sorsáért. De vajon mi van akkor, ha kilenc élet sem elég? Vajon mennyire elegendő egy harcias, küzdő szellem ahhoz, hogy megmaradjon egy kegyetlen világban?

A Befejezetlen és az Érzelmi viharok két olyan történet, ahol a lélek darabjaira hullik és a gyógyulásra nem sok idő marad. Vajon mire lesz elég?

És végezetül a Végtelenül című történet zárja a sort, ahol a könnyek útra kélnek és ezt arcunkon teszik meg, hogy életük utolsó útjára léphessenek.

Természetesen minden novella sokkal komplexebb, mint ahogy én jellemeztem őket, mégis azt kell, hogy írjam, nem vagyok maradéktalanul elégedett.

„A léleknek idő kell, hogy rendbe jöjjön, és még akkor sem biztos, hogy a sebek nyom nélkül begyógyulnak.”

Szubjektív meglátásom szerint a könyv erőssége egyben a gyengesége is. Ugyanis, ha csak azt nézem, hogy mennyire változatos, még nem is szólnék semmit, de véleményem szerint van a kötetben három olyan alkotás is, ami nem illik a többi közé. Egyik sem rossz a maga nemében, egyszerűen csak elüt a többitől és ezzel élményrombolóvá válik.

Abszolút nagy kedvencemmé váltak a következő történetek:

- Minden, amire vágytam

- A gorgó szerelme

- Szilánkok

- Igazi vadmacska

- Végtelenül

Ha csak ezek a történetek lettek volna a kötetben kedvencemmé avattam volna, de így az egyik szemem sír a másik meg nevet.

A szerzők stílusának változékonysága ad egy keretet a novelláknak, és némelyik olyan mélyen érintett, hogy alig akartam elhinni csupán ennyi lenne az adott történet.

Ez a kötet mese felnőtteknek egy adag tejszínhabbal. Hogy kinek életető vagy éppen émelyítő, azt egyénileg eldönti mindenki. Számomra elsődlegesen egy kellemes pár órás kikapcsolódás, másodlagosan pedig a szerzőkre való figyelemfelkeltés melegágya. Olvasnék még ezen tollakból.

Ajánlom a könyvet minden olyan olvasni szerető léleknek, aki nyitott és befogadó mind a színes stílusra, mind pedig a mesék időben és térben való játékára.

Amennyiben elmerülnél a könyvben, megteheted, ha a Book Dreams Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy