Érzelmekben gazdag történetet számos szerző tud írni, de
olyan igencsak kevés akad, aki hiteles forrásokból merítkezve, egy valós
palettából emeli ki a legtragikusabb idősíkokon megélt emocionális
hullámzásokat. Ráadásul a legtisztább szeretetről csak úgy lehet alkotni, ha
annak alkotója átélte vagy átérezte eme csodát. A mostani szerző Gyöngyöm című
könyvét megsirattam és megszerettem, hiszen egy tiszta lelkű írónő gondolatai
kerültek papírra. Ez a kötet nagyon megindító volt a számomra, ezért is örültem
olyan nagyon, amikor a hölgy elvállalta az interjúfelkérésemet. Kérlek,
fogadjátok sok szeretettel, Maddie Grand szerzővel készült beszélgetésemet!
Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mesélj magadról! Hogyan született meg az ötlet, hogy könyvet írjál?
Nem emlékszem, hogy mikor kezdődött, de már általánosban is írtam. Nyolcadikban órán írtam egy spirálfüzetbe, amit a barátnőim szünetben olvastak. Hárman-négyen is ültek a padon vagy a lépcsőn, és olvasták.
Azóta persze több másik történetet is írtam, de a fióknál sajnos nem jutottak tovább. A Gyöngyöm pedig... hát azt hiszem, hogy olyan volt, mint egy régóta várt gyermekáldás.
Gyöngyöm egy igen különleges cím, melyről úgy tudom, hogy a gyöngyöt már évezredek óta használja az emberiség utánozhatatlan, természetes, egyedi szépsége miatt. A régi legendák szerint a sellők könnyei a gyöngyök, míg más regékben a kagylók gyöngyei a holdfény hatására keletkeznek az éjszakai harmatból. Az ókori görögök úgy hitték, hogy a gyöngy viselése az esküvőn boldogságot hoz a házasságba. A már boldog házasságban élő rokonok adták ajándékba a friss házasulóknak. Ezen információk alapján okkal gondolom azt, hogy ez az egyedi cím egy mélyebb utalást takar? Mennyire van alapja ennek a gondolatnak?
Hmmm... szeretném azt hinni, hogy igen. Egy számomra nagyon (nagyon-nagyon) fontos ember szólított így, amitől - ahogy te is mondod - szépnek és különlegesnek érezhettem magam.
Nem volt hát kérdés, hogy ezzel az érzéssel kell megtöltenem a történetet.
A könyved témakör tekintetében igen sokrétű, gondolok itt a misztikus kitekintésekre, egy bizonyos transzcendens vagy sors esemény alakítására vagy egy olyan mély emocionális töltetre, amely ritka két ember között. Hogyan született meg a történeted alapötlete? És milyen szándékkal gyúrtad egy történetté ezeket az amúgy sem könnyű témaköröket?
Az alap ötletet egy kedves ismerősömtől kaptam. Amikor mesélt nekem erről a jelenségről, azt éreztem, hogy egy olyan dolog, ami eddig méltatlanul kevés figyelmet kapott. Azt éreztem, hogy mindenképp meg kell osztanom az emberekkel. Nevezhetnénk csodának, de lássuk be, a szerelem és az élet maga sem más! Így tehát kézenfekvő volt, hogy mindezeket összefonva mutassam meg, mennyi csoda várhat ránk.
A karaktereid sok szenvedésen mennek keresztül, mégis kitartanak hitük és érzelmeik tekintetében. Ez a fajta küzdelem igazi erőpróba lenne bármely ember számára. Volt-e jó példa előtted akár gyermekkorodból-, akár felnőttként, egy személy, aki a való életben ehhez hasonló eseményeken esett át? Esetleg adta –e élő személy a karaktereid alapjait? Gondolok itt elsődlegesen jellemzőkre, külsőségekre?
No igen, a karakterek... Többük megformázásában segítettek körülöttem élő személyek. Volt, aki csak egy-egy kisebb tulajdonságát "kölcsönözte" valamelyik szereplőmnek, de volt, akit csak azért idealizáltam picit túl, hogy be tudjam illeszteni a történetbe.
Az élet furcsa fintora, hogy a nehézség, amit a karakterekre mértem, az életben visszaütött rám, és most én megyek keresztül hasonlón. Jelentem, a karma így is működik!
Amikor olvastam a könyvedet, egész végig egy mélységes szomorúság ülepedett a lelkemre, mely persze érthető bizonyos szinten a tematikáját tekintve, mégis megfoghatatlan volt a számomra az a bizonyos igazságtalanság, ami jellemezte eleinte a történetet. Te milyen érzésekkel írtad a könyvedet? Mennyire tudtad beleélni magadat az adott események szellemébe? Illetve voltak-e nehézségeid írás közben?
Sajnálom, hogy elszomorítottalak! Nem ez volt a cél, csupán megmutatni, hogy a mély érzések minden irányban mélyek. Amilyen magasságokban élünk meg pl. egy nagy szerelmet, a pokol épp olyan mély bugyrait járjuk be, amikor elveszítjük. Természetesen a szomorú részeket gyakran sírva írtam, az én könnyeim is hullottak, amikor kínoztam a karaktereim. Talán csak annyiban volt nekem könnyebb, hogy én tudtam, mi lesz a vége.
A könyved önsegítő is egyben, mert az olvasó óhatatlanul átesik azokon a változásokon és lelki tusákon, mint amelyeken a karaktereiden is végig megy. Milyen eredményt szerettél volna elérni a történeteddel és végeztél-e valamilyen pszichológiai tanulmányokat esetleg?
Tényleg így látod? Ez nem volt cél, de boldoggá tesz, ha valakinek segít! Sajnos nem tanultam pszichológiát, de világ életemben borzasztóan érdekeltek az elme és a lélek dolgai.
Én csak szerettem volna, hogy olyanok is átérezhessék ezt a fajta szerelmet, akiknek még nem adatott ez meg.
Egy kicsit személyesebb vizekre eveznénk, ha megended? Mint író, hogyan látod önmagadat? Ha be kellene mutatni magadat a nagy közönségnek, akkor mit osztanál meg a világgal? Mi az az 5 pozitív és 5 negatív jellemző, amit szeretsz, illetve nem kedvelsz magadban?
Hú, (hi-hi) gonosz vaaagy! ♡
Kezdem akkor a fejlesztési lehetőségeimmel (hálás vagyok a munkahelyemnek, hogy megtanította, hogy nem hibáink vannak, hanem fejlesztési lehetőségeink – szerintem zseniális lépés a szemléletváltáshoz!). Szóval: szörnyen türelmetlen vagyok, gyakran meggondolatlan, figyelmetlen, szétszórt és néha túl korán vonok le következtetéseket.
Amiket viszont szeretek magamban: az érzékenységem (idővel szépen átkerült a negatív oldalról ide, és ez nagyon jó), többnyire jó a humorom, van együttérző képességem, törekszem a probléma megoldására és próbálom keresni a jót. Ez vagyok én emberként, de hogy íróként hogyan látom magam? Látod, ez fogós kérdés. Író jóval kevesebb ideje vagyok, mint ember. Erre a kérdésre térjünk vissza néhány könyvvel később!
Van-e olyan példaképed, akinek a munkássága vagy léte hozzásegített ahhoz, hogy itt tarthass jelen pillanatban az írói munkásságodban?
Sajnos sokkal kevesebbet olvasok, mint szeretnék. Kimondott példaképem ebből kifolyólag sajnos nincs, de természetesen vannak olyan emberek, akik inspirálnak, egyes helyzetekben irányt vagy lehetőséget mutatnak. Ha mindenképpen választanom kellene, akkor J. K. Rowlingot emelném ki. Végtelenül inspiráló amit véghez vitt.
Mit gondolsz a mai gyermekvállalásról? Sokan azon az elven élnek, hogy túlnépesedett a bolygónk, ezért nem vállalnak gyermeket, mások szerint pedig asszonyi kötelesség az utód pótlása. Mi erről a meglátásod, véleményed?
Megosztó kérdés. Személy szerint engem a második vélemény felháborít. Nem szabadna kötelességként ráerőltetni senkire. Ettől függetlenül az elsővel értek egyet, túl sok ember él ezen a bolygón, és gátlástalanul, ész és fék nélkül zsákmányoljuk ki - mintha tudnánk bárhol másutt élni jelenlegi fizikai valónkban. Általában rábíznám mindenkire, de a zöld lelkem támogatná a születés szabályozását.
A mostani ismereteink szerint ahány nép annyi vallás és hit létezik. Mit gondolsz a mai hitvilágról úgy általában? Mennyire befolyásolhatja ez a sokszínű nézet az emberiség jövőjét?
Bár közel sem ismerem az összes vallást - istenigazából úgy igazán egyet sem - azt gondolom, hogy a hit(ek) alapja mindenhol ugyanaz, csak a különböző embercsoportok különböző igényei, befogadóképessége, szája íze szerint van fűszerezve. Ugyanaz a vágy rejlik mind mögött? az, hogy tudhassuk, hogy van tovább, hogy az életnek van valami magasztosabb értelme, mint maga a létezés.
A magam részéről örülök ennek a sokszínűségnek, és bízom benne, hogy az empátia és az elfogadás lesz erősebb és nem a gyűlölet.
Mit gondolsz a halálról? Illetve hiszel a lélekvándorlásban? Mit gondolsz úgy általában erről a témakörről? Szerinted meg van írva előre az emberek sorsa?
Rettegek tőle. Talán ezért is szeretném hinni, hogy a lelkünk húzhat egy új kártyát utána.
Nem abban hiszek, hogy meg van írva a sorsunk, hanem abban, hogy vállaltunk bizonyos feladatokat, amiket igyekszik a lelkünk teljesíteni, meghaladni, célokat, amiket igyekszünk elérni, érzéseket, amiket át akarunk élni. Ezekhez kapunk különböző helyzeteket, próbákat, embereket, aztán mi döntjük el, hogy küzdünk, amíg sikerül, vagy feladjuk.
Térjünk vissza kicsit a regényedhez. A történeted romantikus, de nem az a csöpögős, ma oly nagy divatnak örvendő rózsaszín buborék. Szerinted mennyire kell kiemelni két ember között az érzelmeket egy kötetben? Egyáltalán számodra mitől jó egy romantikus mű? És mennyire tudtál elmerülni írás közben egy – egy karakterek érzelmi hullámzásakor?
Ha romantikáról van szó, az számomra a szerelemről, két ember egymás iránt érzett érzelmeiről szól. Véleményem szerint egy jó romantikus mű ezeket az érzelmeket mutatja meg. Ha romantikára vágyva veszel kézbe pl. egy könyvet, akkor arra vágysz, hogy e köré fonódik a történet (de ez igaz más művészeti ágakra is). Ha nem vágysz megtapasztalni a szerelmet a műből, akkor mást választasz: kalandot, történelmet vagy egy jó horrort.
A Gyöngyöm megírása könnyű volt, hiszen szinte csak szavakba kellett öntenem azokat az érzéseket, amelyek bennem voltak. Folyton változunk, de ha sikerül visszatekintenünk egy-egy korábbi pillanatunkra, állapotunkra, akkor nem nehéz azonosulni a karakter pillanatnyi érzéseivel.
A könyved nem tipikusan a hagyományos fejezetekre épül, mégis szépen érzékelhető a múlt és jelen váltakozása. Miért ebben a formában írtad meg a könyvedet és téged mennyire zavart meg esetleg, ha éppen abba kellett hagynod az írást?
Ahogy kezdett a történet kiforrni, úgy látszott, hogy kicsit izgalmasabb, fűszeresebb, érdekesebb lehet, ha borítok az időrenden. Azt kezdettől fogva tudtam, hogy a főszereplők nézőpontjait váltakozva akarom megmutatni, és ehhez céltudatosan tartottam is magam. Nem emlékszem, hogy gondot okozott volna, amikor megzavartak vagy valamiért abba kellett hagynom az írást. Az ujjaim szerencsére mindig tudták, hogy mit kell írniuk, amikor ismét hozzáértek a billentyűkhöz.
A XXI. század nagy divatja az erotikus könyvek lettek. Ez az őrület bizonyos szinten kezd lankadni, mégis minden évben egyre több ilyen témájú kötet jelenik meg. Szerinted miért van ekkora igényük a mai háziasszonynak, vagy fiatal nőnek a túlfűtött testiségre a lapokon? És melyik ad számodra többet: egy erotikus-romantikus vagy csak szimplán romantikus történet?
Tetszik a szóhasználat! Erotikus témában különleges töltést ad a "lankadni" kifejezés!
Nem hiszem, hogy a mai nőknek nagyobb igénye lenne az erotikára, én inkább a nagyobb lehetőségekben látom a különbséget a régebbi korokhoz képest.
Az embereknek (direkt veszem ide mindkét nemet) szükségük van a szexualitásuk megélésére. A férfiaknak annyiból más (talán könnyebb, de nem merném állítani), hogy ők vizuálisabbak, így a felnőtt filmek (korábban a magazinok vagy egyéb képi ábrázolások) kielégítőek lehetnek. A nőknek a szexualitáshoz is több érzelemre van szükségük, mely megjelenítéséhez az erotikus irodalom tökéletes eszköz. Jelen élethelyzetemben viszont egyiket sem szeretném.
Többször is megemlítetted a fentebbi válaszaidkor, hogy most nehezebb időszakon mész keresztül. Ebben az élethelyzetben szokott segíteni az írás? Akár napló, akár egy újabb történet formájában? Hogyan dolgozod fel a veszteségeket, a nehezebb időszakokat? Ha nem túl személyes természetesen a kérdésem!
Egyelőre nem megy az írás. Több elkezdett könyvem is van, melyek szépen, türelmesen várják a megfelelő időt. Sokáig semmilyen alkotó tevékenységhez sem volt erőm, aztán elkezdtem festeni. Mára lassan már érzem a gépem hívását, ígérem, nemsoká folytatom a következő történetet.
Térjünk kicsit vissza a könyvedhez. A borító nagyon szép és különleges. Mennyi beleszólásod volt és elégedett vagy az eredménnyel? Ki készítette a külső képet?
Köszönöm! Örülök, hogy tetszik! Én is imádom! A borító Asley Redwood munkája, melyhez a képeket Erdős Juci készítette. Mindketten azt varázsolták, amit álmodtam, amiért nem lehetek elég hálás nekik! A képekhez nagyon erős szálak fűznek (micsoda váratlan fordulat, igaz?), tökéletesen ábrázolják mindazt, amit ez a könyv jelent számomra.
A könyved a NewLine Kiadó gondozásában jelent meg. Hogyan találtál rá a kiadóra és milyen volt a közös munka?
A kiadót egy nagyon kedves barátnőm javasolta, Erberling Judit. Akkor még csak az édesanyja, Bombicz Judit tapasztalatai alapján ajánlotta, de időközben neki is megjelent a kiadó gondozásában egy verses kötete.
A közös munka nagyon jól ment, (viszonyítási alapom ugyan nincs, de) végtelenül segítőkészek, türelmesek és együttműködők voltak.
Milyen jövőbeli terveid vannak? Mikor találkozhatunk veled személyesen és hol? Esetleg gondoltál arra, hogy más műfajban is kipróbáld magad?
A személyes találkozóról nem tudok mit mondani. Olyannyira kezdő vagyok a pályán, hogy nem is nagyon gondolkodtam még ilyesmiben.
A terveim között szerepel, hogy az év végén kiadom a második könyvem. Ez némiképp más műfaj, mint a Gyöngyöm. Nyilván nem tudom a romantikát teljesen száműzni a műveimből - az nem is én lennék -, de nem az lesz a fő téma.
Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!
Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook oldalát, ahol további érdekességeket olvashattok!
A Gyöngyöm című könyvet pedig, a NewLine Kiadó oldalán tudjátok megrendelni!
Írta: NiKy
