Regős Mátyás - Lóri és a kihalt állatok

 

„Mindenki a maga fészkét építi.”

Évek óta olvasok ifjúsági regényeket, legyenek azok a régmúlt időkből – azok a „híres” pöttyös és csíkos könyvek – vagy a mai oly kedvelt kortárs szerzőktől. Ezek a regények többnyire megnyugtatnak, elgondolkodtatnak, néha megnevetettnek. De még egyszer sem fordult elő, hogy szorongással olvastam volna bármelyik fent említett kiadványt. A mostani esetben viszont elmondhatom, hogy többször is összeszorult a gyomrom és nem feltétlenül az izgalom hevében. Minden történet általában üzen valamit az olvasójának, de jelen esetben ez a felfedezésem nem töltött el boldogsággal.

Regős Mátyás elsőkönyves szerző, aki a Regényes természet irodalmi pályázat nyerteseként, a Móra Kiadó gondozásában adta ki regényét 2022-ben. Ez a történet valami egészen eltérő mind témáját, mind hangulatát tekintve az eddig „megszokottaktól”, mégis nagyon fontos tematikákat boncolgat.

A történet főszereplője egy csonka család: az özvegy apa és három eltérő korosztályú gyermeke. Évi már egyetemre jár, irodalmat hallgat és ráhárul a „férfiak” ellátása, valamint a házkörüli teendők nagy része. Pótanyaként nincs könnyű dolga, de igyekszik pótolni az anyai szeretetet. Miki a középiskola nagy kerülője, aki csak a focinak él. Bár nagyon tehetséges, mégis úgy érzi, hogy a suli untatja és Bomon-nal, a legjobb haverjával jobb elütni a napokat. A tizenkét éves Lóri nagy biológiarajongó, aki sokat foglalkozik a környezet pusztulásával. Különleges képessége, hogy álmában szinte jósként „találkozik” különböző kihalt állatokkal – ilyen pl. a Kardforgú vagy az Óriásalka – akik elmesélik történetüket, hogy mit műveltek velük az emberek. Ezek az álmok nagy hatással vannak a fiúra, aki egyébként is érzékeny a természet szenvedéseire. Ráadásul okos fiúként nagy figyelmet fordít a világ dolgai felé, pedig ő maga sem érzi magát jól, főleg mióta édesanyja nincs vele a hétköznapokban. Ráadásul nehéz a figyelmét csak erre összpontosítania, mikor egy bizonyos lány megszólítja. Vajon miért érzi úgy, hogy a világ a pusztulás felé rohan, és mit tehet egy gyermek ennek megakadályozásában?

„Aki nem megy be az iskolába, lemarad, elfelejti a világ, tulajdonképpen nem is létezik.”

Azt hiszem, hogy elsődlegesen azért éreztem ezt a bizonyos gyomorszorító érzést, mert pontosan értettem, hogy miről is álmodik Lóri. Ez a téma nagyon mélyen érint, elvégre való világunk egyik legnagyobb veszedelméről van szó, amelyről sokan sokféleképpen vélekednek, de igazán senki sem tesz ellene semmit sem. Az ilyen típusú köteteknél felmerül a kérdés bennem, hogy vajon egy tizenkét éves gyermek mennyire gondolkodik a korosztályának megfelelően, sem mint koravénként, akinek a túl sok ismeret elveszi a rácsodálkozás lehetőségét. Lóri viselkedése és gondolatai sokszor megdöbbentettek és nem éreztem helyénvalónak, hogy ennyire elmélyül ebben a katasztrófában, ugyanakkor bámulatos volt olvasni a tudásáról, a széles tájékozottságáról és arról, hogyan éli meg ezeket. Nagyon jót mosolyogtam azon a bizonyos levél eseten és bár történhetett volna bármelyikünkkel is, mégis szekunder szégyenérzetem volt nekem is.

„[…] hol rend, ott fegyelem, hol fegyelem, ott figyelem, hol figyelem, ott értelem, hol értelem, ott győzelem […]”

A történet sokkalta többről szól, mint a fent említettek, hiszen megjelennek benne a családban megélt veszteségek, a gyász eltérő formái és a testvéri kapcsolatok szintjei is. Mégis rendkívül szépen illeszkedik a másik fontos tematikához is, hiszen mind a kettő trauma tulajdonképpen, csak az egyik a múlt-jelen, a másik pedig a jelen-jövő színterén mozog. Tulajdonképpen a szerző egy párhuzamot állított az emberiség cselekedetei és a természet szenvedései között egy kisfiú szemszögén keresztül. Ezt olvasni is nehéz volt, nemhogy megérteni és elgondolkodni valódiságán.

A karakterek, bár nincsenek teljesen kidolgozva, mégis kerek egészként jó ismerősként köszöntöttek a lapokról. Lórit nagyon megszerettem, bár nem mindig tudtam azonosulni vele.

Események tekintetében lassú folyású, de mégis ütemesen haladunk a végkifejletekig.

Talán ami kicsit zavarónak találtam, szinte szürreális érzést keltve bennem, azok az álmok, amelyek nagyon komor képet festettek a világról és sokszor fájdalmas volt olvasni a sorokat.

Azt hiszem, hogy ez a történet nagyon jó alapozó, úgy is mondhatnám, hogy érzékenyítő az adott témát tekintve, de mégsem túlzó, hiszen pont annyit kapunk, amennyit még be tud fogadni a lélek.

Bár a könyv a tizenhárom éveseket szólítja meg, én mégis úgy gondolom, hogy inkább a tizenöt és feletti korosztálynak ajánlanám inkább. Természetesen a felnőtteknek is érdemes kézbe venniük, hiszen a szórakoztatás mellett elgondolkodtató és informatív is egyben. Ráadásul ez a gondolat nagyon igaz: „Az marad életben, aki gondolkodik.”

Érdemes a polcra tenni, hiszen nem egyszer olvasós kötetről van szó, amihez csak annyit kell tenned, hogy a Móra Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy

Acsai Roland - Csonthavazás

 

Acsai Roland író munkássága nem ismeretlen a számomra, hiszen számos kötetet írt és fordított már a korábbiakban. Én tavaly év elején olvastam először az írótól, akkor a Jin és Jang című regénye sajnos nem azt váltotta ki nálam, amit vártam, végül közepes értékelést kapott a kötet. A mostani regényét a Napkút Kiadó recenziójaként választottam, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy egy másik műfajban milyen élményt hagy bennem az alkotó munkája. A könyvet ezúton is szeretném megköszönni a kiadónak. Köszönöm a lehetőséget, hiszen végre kellemesen csalódtam az alkotó eme írásában.

A csonthavazás a fülszöveg alapján bizalomgerjesztő és igencsak felcsigázza az olvasni vágyó moly lelkét. A történet egy nem is annyira fantázia szülte világot vetített lelki szemeim elé. Az emberek a társadalom rohamos hanyatlásától, a meddőség általános elterjedésétől és az állandó veszélyektől meggyötörten élik mindennapjaikat. És, ha még mindez nem lenne elég: hó helyett csontszilánkok hullanak a járókelők fejére. Ha belegondoltok már ennyi tudás is elegendő ahhoz, hogy megállapíthassuk egy elég bizarr és érdekes alaptörténetet tár elénk az alkotó.

A társadalmi felépítés eléggé kietlen, mint a táj is, melyen a történet játszódik. A belső harc feloszlik az osztagosok és a szerzetesi rendek között, kettőjük között a különbség nem csak a fény és sötétség képviseletében, hanem a harci módszerekben is megmutatkozik. Az előbbi feladata ez a katatónikus pusztulat megtartása, míg az utóbbiaktól a megváltást és az új korszak eljövetelének ígéretét kapjuk. A történet több szemszögből íródott, sok karakteres, és bizony minden szereplő kulcsfontosságú a maga nemében, az események alakulásában. Akik először csak említés formájában kerülnek képbe, később azok is szerephez jutnak és bizony fontos események láncolatát indítják el.

Mégis négy szereplőt sorolok a fő karakterek közé. Per, Ethümia, a főpapnő és Hannah, ők négyükről szól igazán ez a történet. Mindenkinek megvan a maga árnyalt oldala, még akkor is, ha első körben ellentmondásosnak tűnik a szereplők személyének ábrázolása. Mégis ezen szereplők köré épülnek az események és bőven okoznak fejtörést. Igazán egyiket sem tudtam megkedvelni, de főleg azért éreztem így, mert az alkotó nem hagyott időt arra, hogy jobban megismerjem őket. Ahhoz túl rövid és túlzsúfolt volt a történet, mind eseményileg, mind pedig a szereplők felsorakoztatása kapcsán. Ebből is adódik azon nézetem miszerint kisregénynek túl sok volt. Már az elején belecsöppentem az események közepébe. Innen kiindulva bontja szét az író a múlt és a jelen történéseit, mégis túl gyorsnak éreztem a sztori haladását. El tudtam volna viselni egy hosszabb, kicsit összeszedettebb társadalmi leírást, a karakterek múltjának szélesebb áttekintését ahhoz, hogy felismerhessem, kivel tudok azonosulni és kivel nem.

Ettől függetlenül még mindig úgy gondolom, hogy egy nagyon jó alaptörténetet kaptam. Az események és világ felépítése a maga komor hangulatában tárult szemeim elé és úgy gondolom, hogy nagyon tudtam volna élvezni, ha a fent leírtakkal nem szembesülök. Azt kell, hogy írjam meghozta a kedvem az író a további műveihez, és csak remélem, hogy legalább ilyen izgalmas olvasmányban lesz részem.

Ajánlom azoknak, akik szeretik a feszültséggel teli, izgalmas történeteket és élvezik a misztikus lényekkel megszínesített társadalom kritikus írásokat.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Napkút Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy