Roger Crowley - Hódítók

 

“A portugálok egy olyan hadszíntérről érkeztek, ahol ádáz versengés zajlott, mélyen gyökerezett a gyűlölet, s bevett dolognak számított a fejlett technológiák tengerészeti és tüzérségi alkalmazása. Ráadásul egy olyan beszűkült világnézetet hoztak magukkal az iszlám világáról az Indiai-óceán térségébe, amilyenre leeresztett sisakrostélyuk mögül Marokkó partvidékén tehettek szert. Az Ibériai-félsziget hatalmai, amelyek 1494-ben felosztották maguk között a Földet, megszállottan hittek a kereskedelmi monopóliumokban és a keresztes hadjáratok szükségességében.”  

Emlékszem, ahogy anno a középiskolás történelem tankönyv kurtán-furcsán egy-egy mondattal elintézte a világot örökre megváltoztató, nagy földrajzi felfedezéseket: XY ekkor és ekkor felfedezte ezt vagy megkerülte azt. Ritkán kaptunk ennél bővebb magyarázatot vagy részletes leírást és ami még fontosabb lett volna, az adott eseménynek a globális politikára gyakorolt hatását. Mondjuk a középiskolai történelemoktatás akkoriban nagyon Európa-centrikus volt, nem tudom, hogy ez a helyzet azóta változott-e.

Ilyen szempontból, de önmagában is hiánypótló és egyedülálló a brit Roger Crowley - Hódítók című munkája, amely 2019-ben jelent meg a Park Kiadó gondozásában. A kötet a többi kadványaikhoz hasonlóan ízléses külsőt kapott, jól mutatnak egymás mellett a könyvespolcon.

A szerző számos munkája látott már szerencsére magyarul is napvilágot és összefoglalóan elmondható róluk, hogy elsősorban a Földközi-tenger medencéjének vérzivataros középkori történelmével, a keresztény és oszmán hatalmak élet-halál harcával foglalkoznak. Ezúttal az apró tengerparti ország, Portugália került a górcső alá és mindazok a felfedezések s hódítások, amelyek közelebb hozták egymáshoz a világ keleti és nyugati felét. Olvashatunk a Jóreménység-fokának megkerüléséről, India és a Távol-Kelet felfedezéséről, megannyi véres tengeri ütközetről és politikai cselszövésről. A kötet gerincét egy rendkívül mozgalmas, alig két évtizedes időszak teszi ki, amelynek keretében a messiánisztikus hévvel fűtött Mánuel király expedíciókat küld az Indiai-óceán térségébe, a portugálok nagy nehézségek árán megvetik a lábukat és ambíciójuk odáig terjed a kezdeti sikereken felbuzdulva, hogy már a kairói mameluk szultánság megdöntésére és a Szentföld felszabadítására szövögetnek terveket.

“A portugálok tengeri fölénye, rendkívüli jártasságuk az erődépítésben, a tengerhajózásban, a térképészetben s a lőfegyverek készítésében és alkalmazásában, flottáik mozgékonysága és abbéli képességük, hogy a tengerek hatalmas térségein hangolják össze hadműveleteiket, valamint állhatatosságuk és kitartásuk – az, hogy több évtized szívós munkájával tanulták ki a hajóépítést, gyűjtögették a földrajzi ismereteket, és gyarapították szaktudásukat – lehetővé tette számukra a nagy kiterjedésű tengeri birodalmak egy új válfajának létrehozását, s a kereskedelem és az erőforrások ellenőrzését roppant távolságokból. Mindez módot adott nekik a világméretű terjeszkedésre. Közelebbről szemügyre véve azonban az India-vállalkozás gyakran meglepően roskatagnak tűnt, s igen nagy mértékben függött a rendkívüli egyéni kezdeményezésektől.”

 A kötet rendkívül olvasmányos és élvezetes stílusban íródott, nincs egy percig se olyan érzésünk, mintha valami száraz történelmi tanulmányt olvasnánk, sokkal inkább érződik egy kalandregénynek. Minden bizonnyal hatalmas kutatómunka előzte meg a kötet írását, hiszen rengeteg apró mozzanat s részlet elevenedik meg a lapokon, nagyon körültekintő jellemrajzokat kapunk a korszak kiemelkedő fomátumú személyiségeiről és a portugál nemesség fenegyerekei, a fidalgo-k határtalan becsvágyáról és kapzsiságáról is. Nem ismerem persze a teljes magyar könyvpiacot, de kötve hiszem, hogy ennél áttekintőbb összefoglalót találnánk Portugália korabeli vállalkozásairól az Indiai-óceánon innen és túl.

Tiszta szívvel merem ajánlani a könyvet a történelmi témájú olvasmányok szerelmeseinek, de a könyv könnyed és olvasmányos stílusa miatt talán még azok is tehetnek egy próbát vele, akik csak szeretnének többet megtudni egy mozgalmas és kevésbé dokumentált időszakról, amely örökre megváltoztatta a világunkat.

Amennyiben polcodon szeretnéd tudni ezt a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Park Kiadó webodalán leadni a rendelésed.

Írta: Süni

Bosnyák Viktória – Fókuszban a kókusz

 

„– Olvastam egyszer egy jó könyvet. Három kedves nyanyáról szólt, meg a házisárkányukról.

– Ez most, hogy jön ide? (…)

– A ködről jutott eszembe.

– Mert olyan ködösen emlékszel rá?”

Az idei évem ifjúsági irodalom terén nagyon változatosnak mondható, ugyanis, ha csak tehetem, minden könyvet elolvasok a Merítés–díj listáiról, hogy átfogó képet kapjak az alkotásokról. Ennek viszont meg van az a hátránya is, hogy több olyan kötetet is kézbe veszek, ami még nem érett meg -véleményem szerint- a kiadásra, de pont ezért nagyon tudom becsülni azon történeteket, amelyek humorba csomagolva a magyar nyelv bravúros szavait csűri-csavarja és a végeredmény igazán érdekes. A mostani értékelésem is egy ilyen kötetről szól.

Bosnyák Viktória neve számomra egyet jelent az egzotikusabb mesékkel, hiszen sose a klasszikus elemekkel tarkítja történeteit és bizony a szójátékaival az első perctől fogva elbűvölt. Természetesen nem minden alkotásáért rajongok, de többet olvastam és inkább azok száma növekszik, amelyekről elmondhatom, hogy mennyire üdítőek a mai „divat” könyvekhez képest.

Bosnyák Viktória – Fókuszban a kókusz című könyve 2020-ban jelent meg a Tintató Kiadó gondozásában. A regény címe is már figyelemre méltó, de Dudás Győző illusztrációival lesz teljes az egész. A rajzokat érdemesnek gondolom külön is megnézegetni, hiszen mindamellett, hogy hűen lekövetik a történéseket, még viccesek és kedvesek is, szinte külön életet élnek.

Történetünk három főhőse: Tengeri Malac alias a „legénység”, „őkapitánysága”, a Csámpás hableány tulajdonosa, Körtemájer-Sercli kapitány és becses barátjuk, a két munka közt őrlődő oposszum, Rezső.

Egy különleges megbízatás miatt indulunk el „őmedveségével”, de nagyon hamar problémába ütközünk, ugyanis, amikor a kapitány hajója megfeneklik, olyan csend áll be, hogy a lélegzetünket is hallani véljük. Vajon hová tűnt mindenki, főleg a legénység? Mitől rezzen össze a bokor? És miért fontos, hogy mindig legyen kéznél egy konzervnyitó? Nos, ezekere a kérdésekre a mai napig keresem én is a választ, ha netán te megleled, kérlek, tájékoztass!

Ti is úgy gondoljátok, hogy ezzel a nyakatekert történettel nem stimmel valami? Nos, igen, kell egy adag buborékos málnaszörp, hogy végig bírd idegekkel olvasni, hiszen a mesélő, cseppet elvarázsolt kastély és bizony nem könnyű megtalálni azt a véget, amitől megnyugodhatsz, hogy a csattanó sem felejtődött el.

„– Nem volt könnyű. Ígértem neki fűt-fát.

– Elfogadta?

– Mit? – ráncolta kék bundás homlokát a kapitány.

– Hát a füvet meg a fát.

– Jaj, az csak olyan szólásmondás”

Saját meglátásom szerint egy – két hiba lecsúszott, mint szörp a maci torkán. Bizonyos túlzásokat véltem felfedezni és bár felnőttként én értettem a lényeget, egy fiatalabb lélek még nem biztos, hogy felfogja kevés tapasztalatai miatt.

A másik, ami nekem kiesett, hogy mitől is hajaz annyira Rejtő Jenőre, ugyanis én nem vagyok nagy rajongója a szerzőnek, hiszen jó, ha egy kötetét olvastam. Mondanám öreg hiba, de annyi a jó könyv, mint égen a csillag és szerencsére ez a hiányosság pótolható. Ellenben pont a fent említettek miatt én nem éreztem ezt a pluszt és nem is tulajdonítok így nagy jelentőséget ennek.

Nekem elsődlegesen a humora, a fantasztikusan kreatív szóhasználata, valamint az írónő remek írástechnikája miatt volt szerethető ez a történet. És igen, nekem is kellett volna egy nagy adag málnaszörp.

Ajánlom a könyvet kortól és nemtől függetlenül, mert a humoros játékosság kortalan.”Az egyszer olyan biztos, mint hogy a pingvin madár, mégsem repül.” Fedélzetre matrózok!

Ha egy jót akarsz nevetni és szeretsz kalandozni, keresd fel a Tintató Kiadó weboldalát.

Írta: NiKy