Robert B Bednar - Álmodj és én létezem

 „Egy nemzet nyelvében meg van írva annak a múltja, jelene és a jövője…”

 

 

Évek óta küzdök egy „rossz” szokásommal, miszerint ne azzal foglalkozzak, hogy vajon magánemberként milyen lehet az aktuális olvasmányom szerzője, hanem csak és kizárólag a könyvet értékeljem adott szempontok szerint. Hosszú ideig sikerült csak az adott kötetre koncentrálnom, de a mostani esetben előbb „ismertem” meg az alkotót bizonyos formában, mint hogy kézbe vettem volna könyvét. Ezért automatikusan is hatalmas elvárásaim lettek az kiadvánnyal kapcsolatban, amely sok nehézséget okozott végül olvasásom folyamán. Mivel az őszinte véleményezés híve vagyok, ezért erről – is – írok később bővebben. De először szeretném megköszönni a szerzőnek és a kiadónak, hogy biztosítottak számomra egy példányt! Köszönöm szépen!

Robert B Bednar magyar származású író, aki jelenleg Ausztráliában él családjával. 2006-tól Sydney egyik legnevesebb társas – és versenytánc iskolájának technikai igazgatójaként tevékenykedik. Eme sokrétű személyiség egy igen érdekes és izgalmas világot álmodott meg leendő olvasóinak. Az Álmodj és én létezem sokkalta több egy átlagos sci-fi műfajban játszódó történetnél, hiszen a jövő képlékenységét felhasználva egy olyan magot ültet el az olvasóban, amely talán elindítja a jövő nemzedékének rögös, de annál nagyobb felfedezésekre elszánt útján, ahol a mesterséges intelligencia egy új mérföldköve lesz az emberiségnek. Jelen esetben az első regényt vettem kézbe, amely 2021-ben jelent meg a Mogul Kiadó gondozásában. Ha kíváncsi vagy a szerző egyéb munkájára vagy csak érdekel pár érdekes újdonság, akkor kövesd őt honlapján is vagy a közösségmédia felületein.

Hogy miről is szól ez a történet?

2012

Thomas Redford Junior egy név, amely bár elsőre nem sokat árul el, de a jövőben a legfontosabb lesz az emberiség számára. Egy lélek, amely a testi örömök ragacsos hálójában találja magát. Egy férfi, aki a női bájakat nem veti meg, de mégis sokkalta több, mint egy hétköznapi szoknyapecér. Intelligencia tekintetében, amikor kell, helyén van az esze és nem egyszer az illegális játékok veszélyes világában teszi tétre életét.

1984

Dr. Remcsik professzor egy lángelme, aki a kutatásainak él, az őrületig hajszolja magát és alanyait. A fejlődés áldozatokkal jár, ezt jól tudja ő maga is, mégis vajon meddig mehet el? Hol van a határ?

2046

Michael Lindgren egy zseni, aki a világ legokosabb embereinek egyikeként, mert nagyot álmodni. Ennek az álomnak egy új tudat lett az eredménye, amely a legcsodálatosabb és egyben legfélelmetesebb fejlesztése az emberiségnek.

2048

Eviana Gonzales McKenzie különleges katona, aki nő létére azon kevesek egyike, aki a speciális kiképzőtáborban a jövő katonáinak egyike lehet, de előtte még megmérettetik tudásban és erőben. Az élet sosem bánt vele kesztyűs kézzel, és most is csak saját magára számíthat összezárva a mindenre elszánt farkasokkal, akarom írni férfiakkal, ahol a barátság luxus és akár az életedbe is kerülhet.

Ennek a négy személynek sem térben, sem időben nem lenne szabad tudniuk egymásról, mégis van egy közös pontjuk. Ez a pont nem más, mint egy program, amely sikeres működésével alapjaiban változtatja meg a tudomány több ágát és segítségével a jövő határtalanná növi ki magát.

Duxorg "életre" kell és sokkalta több lesz, mint egy mesterséges intelligencia. De ahogy várható ennek a hatalmas tudásnak a birtoklásával sok veszélyes ellenséget is „felébreszt”, akiknek egy a lényeg: mielőbb elpusztítani azt, aki ennek az egész projektnek. a kulcsfigurája. Vajon kiről lehet szó és sikerül-e megvalósítani a terveket? Vajon milyen sors vár az emberiségre ezek után és ki lesz a győztes?

„A terrorista csoportok öngyilkos merénylői mindig megtalálják a lehetőséget arra, hogy keresztülvigyék szent dzsihádjukat, és ott támadjanak, ahol az általuk hitetlennek nevezett, amúgy egyszerű, békességet szerető emberek csoportosulnak.”

Kép: NiKy m.i.

Őszintén szólva először nagyon megkavarodtam, hogy ki kicsoda és milyen szerepet tölt be az adott történetben. Az első százötven oldal ugyanis egy adathalom. Nevek, események váltakoznak, ráadásul idősíkokon is ugrálunk fejezettenként. A könyv felénél már viszonylag letisztultabbá válik a karakterek névlistája és az események átláthatósága, de addig az olvasónak nagyon kell figyelnie és nem elegendő csak befogadni a történteket, hanem egy egész kusza hálózatot kell vezetni, hogy a végén egy egységben látható legyen az alapszerkezete a regénynek.

A sci-fi egy olyan műfaj, amely mindig is érdekelt, de elenyésző alkalommal nyúltam eddig könyvei felé. Ugyanakkor a tudomány és az emberiség jövőjéről alkotott tézisek nagyon érdekelnek. Amikor megtudtam, hogy a szerző egy még általam kevésbé ismert témakörben írt könyvet, rögtön tudtam, hogy akarok egy példányt, amely hamarosan a polcomon is csücsült várva, hogy foglalkozni kezdjek vele. Bár sok idő eltelt azóta, de az érdeklődésem egy cseppet sem csitult, sőt tulajdonképpen a kritikám elején leírt „problémával” szembesültem. A kimaradt időben figyelni kezdtem az alkotót és többször is volt szerencsém pár szót váltani vele, amely akaratlanul is igen magasra helyezte az elvárásaim mércéjét. Túl magasra.

A történet karakterek szempontjából sűrű és bizonyos szinten sok is. Ennyi személyt felvonultatni nem túl szerencsés elsőre, bár azt mindenképpen el kell ismernem, hogy szükségszerűnek gondolom így utólag visszagondolva. A mellékszereplők elenyésző számban fordulnak elő, ámbár fontosak minden tekintetben.

Thomas Redford Junior személye számomra irritáló volt egész végig. Semmilyen formában nem tudtam azonosulni vele. A gondolatait sokszor csak az elemi ösztönök hajtották, megspékelve a trágárság legszínesebb szófordulataival. Bármennyire is kulcsfontosságú szerepet szánt neki az író, egyszerűen nem tudtam pozitívabb szemlélettel tekinteni rá és rendkívül feldühített.

Dr. Remcsik professzor egy zakkant tudós, aki páratlan felfedezésével egy kegyetlen kísérleti időszakot hátrahagyva végül a gátlástalanságig jut el, de neki köszönhetően érdekelni kezdet a történet és bármennyire elleneztem több tettét, mégis úgy érzem, hogy meg is értettem részben.

„[…] rendszeresen jártak az újszülött osztály babaszobájába „feltöltődni”, vagy éppenséggel lenyugodni. Csak az tudja megérteni azt a leírhatatlanul gyönyörű energiájú neszes csendet -ami a világon csak egy helyen, a „csecsemőtároló szobában” létezett-, aki már átélte azt.”

Michael Lindgren személyéről túl sok mindent nem tudtam meg, de amit igen, imádtam. Ő az a karakter, aki számomra fénypontja az egész történetnek. Minden cselekedete és gondolatisága egy különleges elme ragyogása volt számomra, akiről remélem, még többet olvashatok a következő kötetben.

Eviana Gonzales McKenzie nő létére kemény utat járt be és sokszor csak éberségének köszönhette sikerét. A viselkedése ellenben nagyon alsó szintű volt számomra. Nem a durvasága miatt lett a szememben negatív karakter, hanem a felsőbbrendűsége mögött lévő üresség miatt. A teljesítményben kiválóság nem egyenlő azzal, ahogy lereagált helyzeteket és csak szánni tudom érte. Tudom, hogy az esendőség által a hibázás benne van a pakliban, mégis úgy érzem, hogy sok volt arroganciája.

És ott a mindenség legkülönlegesebb „személye”, Duxorg, aki humorával, éleslátásával felhevítette a lelkemet. Imádtam róla olvasni és nagyon érdekel a továbbiakban is „sorsa”.

„Az emberi szervezet csodákra képes.”

Kép: NiKy m.i.

Események szempontjából egy perc nyugta sincs az olvasónak. Minden fejezet egy újabb mérföldkő az emberiség jövőjének tekintetében. A legjobb és egyben legérdekesebb résznek, a kórházban eltöltött időszakot találtam. Sokat foglalkozok az emberi aggyal jó magam is és rendkívül érdekesnek találtam pont ezért az itt történteket.

„Az emberi agy akaratlanul is küzd mindenféle zuhanás ellen. Ez be van építve az idegrendszerünkbe, mint egy alap védelmi rendszer, így, ha csak meg is botlasz az utcán, a kezed már kapaszkodó után kap anélkül, hogy te arra tudatosan utasítást adtál volna.”

Ha csak ezeket venném figyelembe, akkor egy rossz szavam sem lehetne és rögtön a kedvenceim polcára tenném a könyvet. De egyszerűen ezt nem tehetem, ugyanis a történet kuszasága ellenére két véglet között mozog. Az emberi alpáriság és egy fejlett, felsőbb szint, amelyek közé a szerző próbált hidat verni, sajnos nem sok sikerrel. A szexualitás fontos és ösztönből fakadó tevékenység, mégsem gondolom azt, hogy remek kiegészítője ennek a történetnek. Különösen egy bizonyos hölgyemény tekintetében éreztem teljesen lealacsonyítónak és kimondottan zavart olvasás közben. Egy jelenet pedig elképesztően feldühített, amelyről azt gondolom felesleges volt és nélküle vagy egy másik megoldással élvezhetőbb maradt volna a regény.  

A másik gondom pedig a szöveg kezelésének hiánya. Tele van elütésekkel, betű és ékezet elhagyásokkal. Nagyon zavarónak találtam. Ha már egy igényes történetet adunk ki, akkor erre miért nem lehet erre jobban odafigyelni?

A történet több idősíkon zajlik és sok szereplővel színesített, bár megvoltak a maga kezdő hibái és érződött a „minden kezdet nehéz” feeling, mégis olvastatta magát. Az író stílusát kedvelem és látok benne potenciált, ezért mindenképpen olvasni szeretnék még tőle. Hiszem, hogy az első próbálkozások nem könnyűek és kisebb odafigyeléssel, kiváló könyvek kerülnek ki kezei alól. A regény folytatása pedig már mellettem van, így hamarosan arról is hozom a kritikámat.

Összességében érdekesnek találtam, bár a fent leírtak tekintetében nem tagadom, hogy csalódott vagyok. Remélem a folytatás, már mentes lesz ezektől a negatív tényezőktől és végre tényleg átadhatom magam a felhőtlen szórakozásnak.

Ajánlom a könyvet a sci-fi szerelmeseinek és minden olyan nyitott léleknek, akit érdekel a mesterséges intelligencia témaköre. Izgalmakban nem lesz hiány és ki tudja, hogy éppen milyen új ötletekre inspirál. Egyet viszont senki se felejtsen el: „Közhely, de az elveszített egészségedért nem tudnak eleget fizetni.” Ezt mindig tartsátok szem előtt!

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Könyvmogul oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Mike Menders - Hercegnő

 

„Az emberek többségének fejébe száll a győzelem, amikor nagy bevételre tesznek szert, és valakinek hiszik magukat.”

Nem sűrűn fordul elő, hogy erotikus irodalmat értékelek, de vannak bizonyos szerzők, akik vagy belopták magukat az én „kérges” szívembe, vagy nagyon nem tetszik, amit olvastam tőlük. És igen, ilyenkor merészelek írni egy-egy kritikát, de, hogy most melyik esetről van szó, hamarosan kiderül. Ezt a könyvet egy nagyon kedves barátnőmnek köszönhetem, hiszen volt olyan önzetlen, hogy kölcsönadta frissen beszerzett példányát, ezért szeretném itt is hálámat kifejezni. Köszönöm szépen.

Mike Menders szerző neve azoknak már biztosan nem újdonság, akik sűrűbben olvasnak pajzán történeteket és őszintén szólva én is hallottam már az íróról. Nem első olvasásom volt az alkotótól, hiszen pár hónapja egy másik sorozatának első kötetét szintén kézbe vettem és ennek a kötetnek az első részéhez is volt szerencsém. Az író nagyon éles határt szab az ízléses erotika és a közönségesség között. Hogy éppen ki hogyan értékeli, függ az olvasó hangulatától és nyitottságától is úgy gondolom.

Mike Menders – Hercegnő című regénye 2021 egyik újdonsága, amely bár magánkiadásként látta meg a napvilágot, de ebből senki se vonjon le hirtelen negatív következtetéseket. Nagyon sok ilyen típusú könyvet vettem már kézbe és bizony több kincsre leltem közöttük.

Amit elsőre megszoktam vizsgálni, az a kötet borítója és úgy átlagban a külseje. Azt elsőre megállapítottam, hogy a borítókép bár szexi, mégis diszkrét és ettől ad egy bizonyos izgalmas érzést. Már az első lapon meglepődtem, hiszen dombornyomott névjegyet elvétve találok az ilyen típusú regényekben, de bizony ebben a kötetben ott az író jele és ez ad egy bizonyos eleganciát, amit kimondottan igényesnek gondolok. Nézzük is, hogy ezek után miről szól ez a történet.

A Házinyuszi folytatását tartod majd a kezeidben kedves olvasó. Ha még nem olvastad az első részt – öreg hiba- akkor kérlek, hogy tedd félre ezt a kötetet és előbb a „nyuszikával” ismerkedj meg. Aki viszont már tudja, hogy mire számíthat, annak nem kell bemutatnom főszereplőnket. Hank egy bizonyos érzelmi cunami után kezdi összeszedni magát, de ahogy várni lehet, ez nem megy zökkenőmentesen. Már csak azért sem, mert a pimasz élet ismét elébe sodorja válságának okát, Misty-t. Főszereplőnk kimondottan szereti a merész kalandokat, így egyik játékból csöppen a másikba. Hogy ez éppen hol és miképpen zajlik, azt mindig a helyzet hozza és természetesen egy „őrült” lakótárs, aki nem bír a vérével. Ez a játék egyre veszélyesebb és mások is színre lépnek általa. Hogy mi lesz ennek a vége? Nos, erről nem beszélhetek, de bízom benne, hogy vagy olyan kíváncsi és kézbe veszed a könyvet.

Szubjektív meglátásom szerint az író ismét elengedte a fantáziáját és persze ezt nem csak az erotikus részekre, hanem az emberi kapcsolatokra is értem.

Karakterek szempontjából még mindig Hank pártján állok, és hiába vagyok nő, a hölgy szereplőket ki nem állhatom. Már az első résznél is ezzel volt a legnagyobb problémám, egyszerűen egy normális női karakter sincs ebben a történetben. Természetesen esti mese felnőtteknek írott formában, mégis úgy gondolom, hogy a jobb hatás kedvéért egy minőségibb fehérnéppel nagyobb hatást lehetett volna elérni. Természetesen nem hibátlan a férfi oldal sem, de ha az „Éhes Malacka” becenevet ráillesztem, meg tudok bocsátani neki bármilyen helyzetet.

Viszont még mindig nem vagyok kibékülve a trágárság bármely formájával, egyszerűen nem kell bele. Az erotika így is lángra lobbantja a lapokat, de számomra ezek a kifejezések inkább lohasztóan, sem mint vágykeltően hatnak.

És csak csendben jegyezném meg, hogy már nem először érzem úgy, hogy a szerző álmait olvasom valós életéből merítkezve.

Ettől függetlenül érdekes olvasmánynak gondolom és kíváncsi vagyok, hogy a harmadik része a sorozatnak mivel kecsegtet majd.

Kedves hölgyeim és uraim, kéziféket be, egy kellemes ital társaságában kezdődhet is az olvasás. De egy jó tanács előtte, ha lehet, tedd ki a táblát: „Olvasok!”

Ajánlom a könyvet az erotika kedvelőinek és azon olvasóknak, akik szeretik a fűtöttebb történeteket.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a NewLine Kiadó webshopjának oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Mercèdes Rheinberger - Ártatlan vagyok

 

Az idei évemet többször is jellemezte, hogy olyan könyv olvasására szántam el magam, mely nem feltétlen tartozott stílusilag a kedvenceim közé. Hiába széles tematika jellemzi érdeklődésemet, több olyan terület van, amihez félve vagy egyáltalán nem akarok nyúlni. Az egyik ilyen az általatok is kedvelt kortárs erotika. A legnagyobb gondom a sablonossággal van, hogy csak a testiség a lényeg és –míg a régi kötetek adtak egy kerettörténetet- nagyon kevés eseményt tartalmaznak a mostaniak többnyire.  

Aminek rendkívül örültem, az a látványos borító. Sejtelmes, letisztult és pont annyira kifejező, hogy az olvasni vágyó lelkeket megfogja. Nincs semmi akt, semmi felesleg és még a betűszínezése és formája is kifejező, jól látható. Sok szép borítójú könyvet láttam idén, de ebben a műfajban ez az első, amibe nem tudok belekötni és nem is akarok.

Ami a belső tartalmat illeti, az elején egy kissé túlfűtött jelenettel indít a kötet, nem szépítve semmit.

A történet egy fiatal festőművésznőről szól, aki a mindennapjaiban a nappalokat káoszként éli meg, de az éjszakákban ő maga a szenvedély királynője. Szeretője, egy kétes körökben mozgó domináns férfi, akinek karjaiban hősnőnk felelenged és rabul ejti a szenvedély ketrece. Sajnos az események nem várt fordulatot vesznek és hamarosan egy tragédiának köszönhetően maga is az áldozattok sorait gyarapítja vagy mégse? A rendőrség berkeiből hamarosan egy új érdekes karakter lép elő, akinek léte talán a kötet egyik legizgalmasabb fénye volt a számomra. A kettejük „tánca” és az események egyre bonyolultabb alakulása adja ennek a könyvnek a pikantériáját.

Elsőre azt mondhatnám, hogy hasonlót olvastam már és ez így is van. Mégis ebből a nézőpontból is tudott az írónő valami újat, valami egyedit adni olvasójának. És pont ezért, én magam is végig izgultam a történetet és bizony a végére nem kis meglepetéssel szembesültem. Sok mindenkire gondoltam, mint elkövető, de erre a személyre nem, hiszen a macska-egér játékban pont az a szép, hogy olvasóként nyomozhatok és izgulhatok, hogy igazam volt –e vagy sem….nos ezért a meglepetésért megérte végig olvasni a könyvet.

Azt továbbra is tartom, hogy nem zsánerem a mai erotikus irodalom, viszont ha fűszerezve van más, izgalmas, akár lélektani cselekménnyel, akkor még én is leemelem a nem létező kalapomat. Ez a történet ilyen volt a számomra.

Bár a karakterek szempontjából Aleksandra számomra idegesítő volt, az általa produkált gondolatok és események pedig fárasztóak, mégis belegondolva a történtekbe, hogy én hogyan is kezeltem volna ezeket a felettébb érdekes és szokatlan szituációkat, valószínű nem tudnék hiteles választ adni. Az viszont biztos, hogy Morawski főfelügyelőt nagyon szívesen megismerném a valóéletben is. Cseppet kacérkodtam a gondolattal, hogy csak miatta újra olvasom majd a történetet.

Ami pedig az írónőt illeti, le vagyok nyűgözve. Aki képes a kezemhez ragasztani egy számomra nem kedvelt témakörű kötetet, annak a további alkotásaira is kíváncsi vagyok és biztos lehet benne, hogy egy hűséges olvasót nyert személyemben. Hiszen gördülékeny stílusban, kellő varázslattal, bár néhol obszcén, de választékos szóhasználattal szórakoztatott. És így hiszem, hogy más művében is kedvemet lelem majd.

Összességében elmondhatom, hogy egy kellemes és izgalmas könyvet olvashattam. Ajánlom minden olyan olvasónak, aki szereti az erotikát, nem retten vissza egy jó kis izgalmakban bővelkedő, érzelmileg túlfűtött regénytől. Egy határozottan jó élmény volt, köszönöm!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Líra weboldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Tiffany Reisz - A szirén

 

Gondolom várható volt, hogy előbb - utóbb én is írni kényszerülök eme tematika alá, alias, ami kicsapta nálam a biztosítékot. Megtörtént, és nem vagyok hajlandó hazudni milyen jó volt, mikor messze sem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Az egész olvasási mizériám úgy kezdődött, hogy egy jó ideje keresem azt az erotikus történetet, melytől elájulok az izgalomtól, vágyni kezdek a gyönyör után és feltüzeli -parázsló- lelkemet.

Azt tudni érdemes rólam, hogy imádok mindent, ami megbotránkoztatja a jó népet, ami tabu, ami titkos és csak suttogva mernek róla beszélni. Szeretem az erőszak különböző formáit, imádom a minőségi karaktereket, melyek árnyaltak, tele titokkal, mégis intelligens egységet hordoznak magukban. Minden érdekel, ami már sok vagy erős egy átlag lelkületű olvasónak. Ennek tudatában, többen is ajánlották figyelmembe az írónő könyveit, főleg ezt a sorozatát.

Nem volt egyszerű a beszerzése, szinte kincsként lehet rálelni és igen csak borsos az ára. De mivel nagy könyvmágus hírében állok, nem is én lettem volna, ha nem veszem meg, és miért is ne az egész sorozatot úgy, ahogy van. Miután voltam ilyen bátor, mert ha már sokan ajánlották figyelmembe rossz nem lehet! De mégis.

Az egész történet ott kezdődik, hogy adott egy szerkesztő, aki a maga sötét és kínzó lelkével, nem éppen közkedvelt a munkatársak körében, ellenben egy igazi "fenevad", a munkájában kiváló. Adott egy kiadó, aki a példányszámok rabja - melyik nem - és felkarol egy nagyon kedvelt írónőt, bár felmérve a helyzetet egy igazi nagyágyút kell mellé adni. Így kezdődik eme két karakter párzási, kínzási rítustánca, mely az állatvilágban érdekes és szépséges. Ebben az esetben csak a szokásos macska - egér játék egy típusát véltem felfedezni, túldíszített sorokkal és egy halom felesleges körrel ellátva.

Tehát a kezdetleges ellenszenv hamar feloldódik és megkezdődik a közös munka, melyet én inkább gyötrésnek neveznék, de természetesen bármi is a neve, kínzás mind az olvasónak, mind a karaktereknek. Ez az állítólagos hatalmas írónő annyira árasztja magából az amazonokat is megszégyenítő, kurvás erotikát, hogy a közelében minden hím egyed álló lábbakkal, jaj, elnézést álló szerszámmal és ködös aggyal tulajdonképpen bármit elnéz eme egyednek. Ha már ennyit említettem ezt a nőszemélyt, hadd írjam le, mennyire jó lett volna, ha tényleg olyan karaktert álmodott volna meg az alkotó, aki eme szerephez méltó, mert attól, hogy valaki pofátlan, ribancként viselkedő és mellette ízléstelenül öltözködő még nem szexistennő. 

Fogalomzavarral küzdünk, ha azt hisszük, hogy egy ilyen karakter evvel a fogalommal azonosítható. Bár ízlések és pofonok. A hímek közül nincs kedvencem, sőt irritáló személy sincs közöttük, egyszerűen semmilyenek. Szürkék, felejthetőek, unalmasak. Csak azért emlékszem a nevekre, mert annyiszor meg vannak említve, már automatikusan megjegyzi az olvasó.

A fő tematika a BDSM köré épülne, e téren van némi fejlődés, mert már kezd hasonlítani eme fogalomban leírtakhoz, de még nem az igazi. Ha pozitívumot kell, hogy említsek, ezt az egyet tudom felhozni, mert végre van némi kutatómunka érzetem e témában.

Viszont van egy olyan érzésem, hogy ismételten fogalomzavarban szenvedünk. Mesélje már el nekem valaki, hogy ez a történet hol romantikus? Tudja egyáltalán bárki is mit jelent a szó eredetében?

Ha nem szívesen elárulom, eme szó jelenti mindazt a mély érzelmi megnyilvánulást, mely szabad akaratunkból érzünk egy másik fél iránt, melyben az érzelmi töltöttség mellett, megjelenik a testi vonatkozás is, mégsem csupán erről szól a léte. 

Ha ezt levetítem a karakterek közötti viszonyra, semmi ilyesmit nem tapasztalható, mert bár a pulzusok száma megnövekszik, de az elfelhősödés agyban nem a mély szerelem, hanem az állati szintre vonatkoztatható párosodás okozza. Ez nem felemelő érzés, hanem lealacsonyító. De, ha ezt nem veszem alapul ott a következő problémám, hogy mitől erotikus?

Ha ezt a szót meghallom, látom, olvasom, egy mély testi vágytól fűtött szexuális érzelmi vihart képzelek el, mely felemészti minden szereplőjét, és a környezetét. Az erotika gyönyörű, verejtéktől gyöngyöző, itt én semmit sem kaptam. Vagy nekem van fogalomzavarom vagy annak, aki ezt annak tartja! Bárhogy is legyen, a felszínes, semmiről szóló történetek már elárasztották a piacot, de azon kívül, hogy a nagymamák főzés közben olvassák és sóhajtoznak semmire sem jó.

És, akkor jön a kérdésem miért is szeretitek ennyien ezt a könyvet? Mit ad számotokra, amit én nem látok meg? Ezt kérlek, az értékelés alá írjátok le, minden vita nélkül tényleg meg szeretném érteni, hogy mi olyan vonzó ebben?

Sajnos hiába keltettem fel az érdeklődésed a könyv iránt, nem tudok linket adni, hol vehetnéd meg, mint az elején is írtam, kincsként kell levadászni. Ami pedig engem illet, a keresést tovább folytatom, mert ez sajnos csak egy kupac szemét, és egy halott fa felesleges kiirtásának következménye. A sorozatot pedig a sarokba teszem, mert ha valaha is folytatom, előtte letolok egy fél üveg bort az is biztos és írom ezt úgy, hogy nem iszom alkoholt. Kár érte.

Írta: NiKy

Kim - Jobb lesz

 

Azt hiszem, hogy vennem kell egy mély levegőt, majd kifújom, és újra ismétlem ezt, míg ismét képes vagyok normálisan gondolkodni. Tudom, hogy nem lenne szabad egy történetnek ilyen hatással lennie rám, de mikor van tapasztalat az életem és az olvasottak között, még akkor is, ha nem ebben a formában, akkor képtelen vagyok elvonatkoztatni és csak remélem, hogy lenyugszom. Mit írhatnék, amivel nem árulok el túl sokat erről a könyvről, de mégis visszaadja mindazt, amit képvisel?

Talán kezdeném avval, hogy már a fülszöveg nagyon érdekesre sikeredett, nagyon kíváncsi voltam, hogy egy fiatal lélek, ki írásra adja a fejét, vajon mit képes kihozni elsőre, egy rendkívül nehéz témából. Igen ítélkezem, mert sokszor úgy érzem, ez a korosztály még nem kezeli helyén azon témákat, melyeket a felnőttek is inkább a szőnyeg alá söpörnek. És akkor itt egy szinte "gyermek", mégis megmeri tenni és micsoda intenzív történetet álmodott meg nekünk olvasóknak.

Ez a könyv pulzál, és a legjobb értelemben írom. Sok olyan témát rejt magában, mely egyesével is nehezen emészthető, de együtt már szinte fullasztó. Többeknél olvastam, hogy soknak találják, hogy túl van tömve a kötet. De szerintem ez nincs így, hiszen minden a helyén van, az események egymásra épülnek, és szépen ki vannak dolgozva. A karakterek nincsenek túl bonyolítva, mégis több szempontból érdemes figyelni őket. Senki nem az, akinek elsőnek látjuk és semmi sem az, amit elsőre gondolunk. Nagyon nehezen tudok bármit is írni, mert patakokban folyik a könnyem most is.

Megrázott, megtiport és mikor már azt hittem ennyi volt, még egy nagyot rúgott, hogy ne felejtsem el, hol is a helyem. Úgy gondolom, ez egy nagyon jó írás, és nem csak a tragédiák miatt. Van benne humor, igen sok trágárságot tartalmaz, de ne álltassuk magunkat, ez a korosztály és még mi magunk is káromkodunk, csak szeretjük eltusolni, hogy még sem. De igen is megtesszük, mert néha nagyon fontos, hogy kiadjuk magunkból a feszültséget.

És, mint említettem sok erős témát tartalmaz, talán számomra a legfontosabb, hogy tanít és terelget. Nem erőszakosan, mégis nyomatékosan. És igaza van. Mindig csak a saját problémáinkkal vagyunk elfoglalva. Mindig az a legnagyobb bajunk velünk mi van. Sokszor irigykedünk, mert valakik látszatra jobban élnek, menőbbek, vagy szebbek, de vajon ha elmúlik a rivalda fény, mi vár rájuk a sötétben?

Nem az a lényeg, hogy mi van külsőleg, és mekkora éppen a fény, hanem, hogy mit ad a sötétség, ahol már csak a natúr lélek és az élete van! Vajon tényleg csak a csillogás és a felhőtlen élet van, vagy a külcsin mögött egy bűzlő, rothadó valóság leledzik?

Erre a kérdésre mindenki eldönti, megakarja-e találni a választ, vagy marad minden a régiben, hisz kit érdekel, míg nem velem történik! Én tanulok mások által és hálás vagyok, mikor ilyen könyveket olvashatok. Az írónőnek pedig üzenem, hogy Jobb lesz! Mert bizony van ott tehetség, ha elsőre egy ilyen remek könyvet tudott létrehozni.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Underground Kiadó oldalán megtudod venni a könyvet.

Írta: NiKy