Kőszeghy Csilla - Maxi sorozat

 

Ha létezik szerelem első olvasásra, akkor én most átéltem ezt a csodát, hiszen ezúttal egy olyan mesesorozatot értékelek, amitől remélhetőleg minden kutyát szerető lélek elolvad, ahogy tettem én is.

Kőszeghy Csilla illusztrátor, írónő nevével sajnos én most találkoztam először, pedig nem első könyves szerzőről van szó, hiszen Bumburi kalandjai -5 kötet- és Hanna és Gubanc című meséi már több olvasó szívét is felmelegítették. Mégis úgy érzem, hogy soha jobbkor találtam rá Maxim sorozatára, amely egy csintalan kutya kalandjairól mesél.

A Maxim sorozat könyvei: Rosszcsont Maxi, Maxi és a bábszínház valamint Maxi az olimpián című mesekönyveket foglalják magukba. A sorozat 2021–ben jelent meg a Csimota Kiadó gondozásában. Először is az illusztrációk miatt kezdtem lelkesedni, mert valami fantasztikusan aranyosra sikeredtek, de eleinte nem találtam, hogy kinek a munkáját láthatom és ledöbbentem. Végül nagy örömömre kiderült, hogy a szerző egyben a rajzoló is és így roppant vidáman kezdtem meg az olvasást.

Nézzük is, hogy a különböző részek miről is szólnak.

Rosszcsont Maxi címmel rögtön megismerkedhetünk főszereplőnkkel, aki nem más, mint Maximilian, alias Maxi, aki úgy érzi, hogy sok mindenben tehetséges és bizony nincs nála nagyobb király. Az már más kérdés, hogy a környezete mit szól mindehhez. De vajon igaza van?

A második részben Maxi a bábszínházban fedezi fel az újdonságokat. Néhol megküzd egy hétfejű sárkánnyal, máskor pedig a farkas menekül előle. De sebaj, hiszen a színház csupa móka és kacagás, vagy mégsem?

És a harmadik részben Maxi az olimpián találja magát, ahol megismerkedik a művésztánc elegáns mozdulataival, egy frappáns csellel a fociban, de szívesen úszik együtt a többiekkel is. És ki tudja, lehet, hogy ő viszi haza az aranyérmet is?

Mint láthatjátok ez az eb igazán különleges, hiszen minden kalandjában megmutatja, hogy mire képes és még az olvasóit is elvarázsolja. Mi őkelme, ha nem csoda eb?

Összességében egy kedves, vidám és nagyon szórakoztató sorozatot ismerhettem meg.

Ajánlom a könyveket a kisebb korosztálynak, hiszen egy kutya kalandjait igazán csak szeretni lehet, és ha van otthon egy saját kis kedvencetek, a mese után igazán üdítő lesz egy nagyot játszani vele. Egy állat szereteténél, nincs őszintébb érzelem a világon.

Amennyiben megismerkednél Maximmal, megteheted, ha a Csimota Kiadó weboldalára ellátogatsz!

Írta: NiKy

Orianne Lallemand - Lupo, a farkas, aki színt akart váltani

 

Hogy őszinte legyek egy nagyobb akció keretén belül figyeltem fel erre a kötetre. Elsődlegesen a borító fogott meg magának, hiszen szeretem a színeket és a farkasokat is egyaránt. Ráadásul nagyon emlékeztet ez a mókás figura a Gyalogkakukk mese Prérifarkas karakterére.

Orianne Lallemand - Lupo, ​a farkas, aki színt akart váltani című kötete 2016-ban jelent meg a Central Mediacsoport gondozásában.

A mesekönyv már kívülről is nagyon érdekes, hiszen nem sokszor foghat az olvasó párnázott borítójú könyvet. Szó szerint benyomható a borító és ez már rögtön megadja az alaphangulatot. De nézzük is, hogy miről szól a történet.

Ennek a mesének a főszereplője Lupo, a farkas, aki egy reggel rosszkedvűen ébredt. Először nem érti mi baja lehet, de mikor belenéz a tükörbe, ráébred, hogy az egész teste szürke, tehát hétköznapi. Ezért elhatározza, hogy új színt keres magának, ami kiemeli az igazi egyéniségét. A hét minden napjára akad tennivaló és hosszas kutatómunkába kezd. Vajon sikerül-e meglelnie a vágyott színét? És mi köze van ehhez a hét napjainak? Nos, megtudhatod, ha kezedbe veszed a könyvet.

Számomra nagyon szórakoztató volt végig követni a kis farkas próbálkozásait, hiszen én magam is átesek időnként az „átalakítás” őrületén. Tetszett a történet, mert humoros, rendkívül kedves és bizony meg van a maga tanulsága is.

Mivel ez a kötet egy sorozat első része, így biztos, hogy kézbe fogom venni Lupo következő kalandjáról szóló kiadványt is.

Ajánlom a kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt, hiszen remek olvasás gyakorlására és esti mese gyanánt is. Ha pedig kedvet kaptok az átalakításhoz, a család egy remek napot tölthet mindenféle kreatív ötletek megvalósításával.

Ammenyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Libri oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Kőszegi-Arbeiter Anita - A barátság

 

„(…) a törődés csodákra képes.”

Még tavaly fedeztem fel az írónőt, amikor is volt szerencsém elolvasni Lillen, a tünde című alkotását. Akkor nagyon boldog voltam, mert egy rendkívül fantázia gazdag és kimagasló alaptörténetet ismerhettem meg, aminek azóta is töretlenül várom a következő részét. A mostani mesekönyv egy sorozat második kötete, de legnagyobb örömömre önmagában is remek szórakozást nyújt.

A fülszöveg szerint kis hősnőnk, Csenge már nagyon várta a tavasz eljövetelét, ugyanis ahogy beköszönt a jó idő, az anyukájával kis cserepekbe növénykéket ültetnek, hogy majd azok kivirágozhassanak. Ám egy napon furcsa esemény történik, az összes virágcserepet „baleset” éri. Mint kiderül, Lidérc, a gonosz tündér minden cserepet tönkretesz. Csenge és három kis tündérbarátja, Menta, Levendula és Akác, kis töprengés után remek ötlettel állnak elő. Hogy mi történik? És vajon Lidérc megváltozik-e? Nos, igazán nem mondhatok többet, de javaslom, hogy olvasd el a történetet.

Ez a mese nemcsak kedves, de rendkívül tanulságos is, mert nem mindegy, hogyan is állunk másokhoz és bizony nem minden az, aminek elsőre látszik. Néha a negatív események mögött komoly bánat húzódik meg és a probléma sokszor kedvességgel vagy szeretettel megoldható. Természetesen nem minden esetre igaz ez a megoldás, de a számunkra érdemes először ezzel kezdeni.

Az írónő rendkívül szépen bánik a szavakkal, külön odafigyelt arra, hogy ne egy sima megoldása legyen a történetben felmerülő kalamajkának, hanem elindítson a kis olvasójában egy gondolatmentet. Fontos üzeneteket oszt meg velünk az alkotó, és ha leleményesek vagyunk, bizony sokat tanulhatunk belőlük.

Az illusztrációk először furcsának tűntek a számomra, de végül megbarátkoztam velük és már csak mosolyogtam, mikor külön végignéztem csak a rajzokon.

Egyetlen problémám akadt a kötettel, még pedig, hogy több helyen is elütéssel vagy helyesírási hibával találkoztam. Sajnos ez kizökkentett az olvasásból, de természetesen nem morgok miatta, mert összességében remekül szórakoztam.

Ajánlom a könyvet kicsiknek és nagyobbaknak is egyaránt, hiszen remek esti mese elalvás előtt, de szórakoztató olvasás gyakorlására is.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az alexandra.hu weboldalon be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Dániel András - A kuflik és a pofavágóverseny

 

Már megint jól megcsináltam! Ugyanis ez a kötet, egy sorozat tizenkettedik része. A szerencsém csak annyi, hogy nem kötődik össze. Külön is olvashatóak. Ezt a kötetet egy fontos lista alapján választottam olvasásra.

Mint látható, egy nagyon egyedi figurákról szólnak a történetek. A borító érdekes, talán kicsit morbid hatást kelt. A könyv illusztrációi is illeszkednek a történethez, és a maguk módján nagyon tetszetősek.

A kuflik egy kis "család" formájában élnek a földbe ásott mélyedésekben. Formájukat és nemüket tekintve látványosan eltérnek, de néhol számomra azonosíthatatlanok. A két történet eltér egymástól, viszont a címadó mese a második a sorrendben. Számomra az első nyerte el a tetszésemet. Vicces, kedves és néhol tanulságos a maga morbid világában. A második sajnos nagyon bugyutának találtam. Ami még különlegessége eme kis világnak, hogy a rajzokon mindig van egy egyedi hozzászólás, vagy megjegyzés, és pont ezért sokszor vigyorogva olvastam.

Összességében elmondhatom, hogy a feltüntetett korosztálynak, mely három és hat éves kor között ajánlja megfelelő. Semmi rémisztő vagy nem odaillő nem található benne. Valószínű a képek alapján élvezhető lesz a kötet lapozása, és hallgatása. Számomra egy ötös skálán a három és felet adom neki. Egy olvasásnak tökéletesen megfelelt.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed és megvásárolnád, látogass el a Pagony Kiadó webshopjába!

Írta: NiKy