K. F. Breene - A rózsák romjai

„-Túl sokat olvasol.

-Létezik olyan, hogy túl sok olvasás?

-Akkor túl sokat ábrándozol.

(…) –Hát az lehetséges.”

Évek óta keresem azt az érzéki stílusban íródott könyvet, amely többről szól a puszta testiség megjelenítésénél. Van tartalma, olyan mondanivalója, amely tökéletessé teszi számomra az adott olvasási élményt. Sokszor morgok, sőt mérges is vagyok, hogy az erotika műfaja alá már minden „szemetet” besöpörnek, hiszen, aki némi túlfűtöttségre vágyik, annak eme kifejezés –még ha tagadja is a világ előtt – elfogadhatóvá válik. Önnyugtatás csupán, ezt mindenki jól tudja, ellenben sokfelé visz ez a kissé túlfűtött, de annál sikamlósabb út, elvégre a szépirodalmi, illetve szórakoztató szférákban számtalan ízléses kiadvány látott már napvilágot. Sokunk számára a gyönyör egyedinek tűnő, hiszen számtalan formában elégíthetjük ki testünket és lelkünket egyaránt, ám az irodalmi közeg nagyon megosztóvá válik, amint a testiség képbe kerül. Azt gondolom, hogy minden kiadványt helyén kell kezelni és a maga kategóriájában megítélni, ámbár még így is fennállhat annak veszélye, hogy nem ránt be az adott felnőtteknek szóló mese. Számomra egyértelmű volt, hogy a mostani olvasmányom a szórakoztató irodalom kissé buja világába fog kalauzolni, az persze már más kérdés, hogyan is hatott rám.

K. F. Breene amerikai származású szerző, aki elsődlegesen túlfűtött fantasy történeteivel hódította meg az olvasók lelkét. Kis hazánkban a Démonkirály átka című tetralógiáját ismerhetik meg a paranormális romantika kedvelői. Ha érdekel az írónő munkássága, akkor látogass el honlapjára. 

K. F. Breene - A rózsák romjai című erotikus fantasy regénye 2022-ben jelent meg az Álomgyár Kiadó gondozásában. Az elsőre gyönyörűnek tűnő borító bevallom őszintén számomra kissé kaotikussá vált, amikor felfedeztem, hogy a kép közepén egy haladó jóga póznak sem utolsó pozícióban lévő alakból egy fénypászma türemkedik kifelé. Őszintén szólva inkább röhejes, sem mint érzékiséget tükröző, de ízlések és pofonok, ahogy mondani szokás.

Történetünk erősen hajaz a már oly jól ismert, és sokunk által szeretett, Szépség és Szörnyeteg mesére, amely ugyan a felnőttek szórakoztatását vette céljául, mégis számos formában hozza, a már ismert mese elemeket. Vegyük mindjárt elsőként figyelembe, hogy a kötetben alakváltók kapják a főszerepet, ámbár az is igaz, hogy nem a szokványos módon. Kapunk egy hősnőt, aki szeret olvasni és a növények nagy rajongója, aztán ott a rettegett „szörnyeteg”, aki idővel „ledobja” formáját (ruháját) és megmutatkozni látszik emberi oldala is. Aztán szintén felfedezhető egy átokkal súlytott kastély és annak – kissé eldeformált – személyzete, egy városi bunkó, aki nem ismeri a nem szó valós jelentését, némi kitekintést kapunk egy igazi fő gonoszra is, akit csak Démonkirály néven ismerhetünk meg. Ezeken felül az elvárt humor és rejtélyesség is felüti a fejét, megfűszerezve egy nagy adag erotikus töltettel, oh és egy csipetnyi varázslattal egyetemben. Itt kérem szépen az orgia olyan, mint másnak az osztriga, csak úgy cuppantjuk befelé az ízeket, képeket, ámbár úgy vélem kissé túlcsordult a fűszerezés, ami a szexet illeti éppen.

Kép: NiKy m.i.

„Miért kérdezi valaki a véleményemet, ha aztán nem veszi figyelembe?

-Talán csak azt szeretné, ha megdicsérnéd és segítenél neki bekötni.

- Bah! (…) Ez történik, ha egy pasi olyan nőt vesz feleségül, aki túlságosan támogató hajlamú. A végén hülyét csinál magából.

- Legalább van valami foglalatossága. (…)”

Talán nem kellene pimaszkodnom, mert alapvetően tetszett, amit olvastam, mégis lenne pár megjegyzésem, amit nem tudok magamban tartani.

Először is mesélje már el nekem valaki, hogy miért kell egy történetet ilyen minősíthetetlen, ocsmány beszéddel teletűzdelni. Egy egész szappan elfogyna, ha minden karakter száját ki kellett volna mosnom és még lehet keveset is írtam. Azzal, hogy ugyan nem a fallosz szót használják a koronaékszerek megnevezése kapcsán, még nem azt jelenti, hogy le kell alacsonyodni a putriba. Számomra sokkal élvezetesebbek azok a regények, ahol – még ha elhangzik is némi obszcén mondat -, az nem fojtja el az érzékiséget az éppen izgatott olvasói lélekben.

Hasonló gondom támadt a szex minőségével egyaránt, ámbár a züllöttség mércéjét megértettem és elfogadtam, de a főszereplőnk tekintetében már egy idő után untam. Kissé olyan hatást keltett, minthogy a köz emberének nevezett társadalmi rétegben csak a trágárság járja, és halvány esélye sincs senkinek sem a kicsit kulturáltabb beszédhez, valamint a „bizsereg az alsó testrész” érzésének nem egyetemes következménye, hogy akárki nadrágjába bedugjuk a kezünket – remélem.

Kép: NiKy m.i.

„Könyvek sorakoztak a kicsiny helyiség polcain, mely nem volt sokkal nagyobb, mint egy felmagasztosult szekrény. De én nem bántam. Számomra ez volt a menedék. A tudás forrása. Egy kemény nap után, egy unalmas nap után, illetve lényegében bármilyen nap után idejöhettem és elmenekülhettem egy másik világba, élhettem egy másik életet.”

A fenti idézet volt az első olyan gondolat, amely lényegében megszeretette velem ezt a történetet. Igen, minden tiltakozásom ellenére, szép lassan azt vettem észre, hogy hol dühöngök a fent leírtakon, hol izgulok, vagy éppen hangosan felkacagok. Nagyon változónak éreztem az aktuális megítélésemet a kötet iránt szinte minden elolvasott oldal után, ámbár végig izgultam (nem mind a két értelmében) és nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen titkokról kapok éppen információt. Persze több kérdésemre nem leltem választ, de ezen könnyedén át tudtam lebegni, hiszen egy sorozat első kötetét vettem kézbe.

Finley karakterét egyszerre kedveltem és utáltam, ez tagadhatatlan, ugyanis a könyvek és növények iránti elköteleződése nagyon tetszett, szinte rokonlélekként üdvözöltem, de amikor beindultak a nedvei, valahogy nem tudtam azonosulni vele. Vágyaim nekem is vannak természetesen, de ezt a fajta, szinte már állatias párosodás érzését nehezményeztem, szinte mocskosnak éreztem magam tőle. A felelőssége és karakán viselkedése mégis folyamatosan a pozitív megítélés irányába taszított, így igyekeztem elfogadni és főleg az értékeire koncentrálni.

Nyfain maga a tökéletes bunkó, bár a sok sérülése által ez nem is csoda, mégis egy érett, domináns hím, aki rendre megfelel a neki szánt szerepkörének, talán kicsit sokat szenved a múlt és jelen árnyai miatt, de ezen nagyon könnyen felül lehet kerekedni. Közte és Finley között szinte tapintható a feszültség minden téren és ettől is válnak olyan izgalmassá a szócsatáik jelenetei.

Cselekmény szempontjából az átok másképpen sújtja a királyságot, mint az eredeti mesében, de pont ezáltal válik igazán érdekessé. A betegség – amely az átok egyenes ági mellékterméke – csak súlyosbítja az amúgy sem könnyű életet, elvégre ki szeret démonokkal henteregni akarata ellenére!

Régen imádtam a komornyik, Lumiere karakterét, hiszen mókás kis fickónak tűnt, aki a maga nézeteivel tette színessé a komor kastély világát, most ugyanebben a szerepkörben tetszeleg Hadriel, aki nagyon jó humorral segíti a történet alakulását. Nélküle szerintem semmit nem érne ez a sztori sem, és pont ezért az egyik kedvencemként tartom számon.

Kép: NiKy m.i.

Kimondottan kedveltem, hogy a könyvek szeretete mellett a növények gondozásáról is kapunk némi betekintést, hiszen számomra is ez a két világ adja a megnyugvást többek között.

„A növényekkel való munkálkodás (…) mindig megnyugtatott valami különös módon, amit nemigen tudnék leírni. Élveztem a kifinomult gondosságot, amit igényelt. Azt is, ahogyan a növény tulajdonságai együtt változtak a környezetével.”

Összességében úgy gondolom, hogy nagyon megosztó ez a kötet még a ponyva kategóriában is, mert bizony ezt máshova nem tudom sorolni sajnos. A fantasy elemek ugyan adottak és ez a csábító töltet is hozzátesz, de minden egyéb tekintetben csak a humor és a helyén kezelés terel a pozitív irány felé. Még számomra sem teljesen egyértelmű, hogy mit is várhatok a sorozat további részeitől, ámbár az is igaz, hogy hamarosan folytatni fogom a titkok felfedezését, mert kellően függővéggel záródott a mostani regény, természetesen nagyon morcos vagyok miatta.

Nem szoktam erotikus műfajú könyveket jószívvel ajánlani, és talán ez sem éppen annak fog látszani, mégis azt kell, hogy írjam, hogy „agyatlan” olvasásra tökéletes és ízlésektől függetlenül, a megfelelő hozzáállással egészen szórakoztatóvá is válhat minden erotika műfajt kedvelők számára.

Ha úgy döntesz, hogy belevágsz ebbe a kalandba, akkor az Álomgyár Kiadó weboldalán megtalálod a könyvet.

Írta: NiKy 

Elena Honoria - A Varázslónő

 

„A remény az, ami mindannyiunkat előre visz.”

Mostanában egyre ritkábban veszek kézbe olyan regényt, ahol a fantasy világ keveredik a romantikus érzelmekkel. Általában szeretem a műfaji keveredéseket, de eme kettőséggel csínján kell bánni, hiszen nehéz az arany középútra rálelni. Nagy divatnak örvend a szórakoztató irodalmi szférában is eme stíluskeveredés, mégis elenyésző számban olvashatunk igazán kiemelkedő alkotásokat. A mostani könyvet elsődlegesen a szép borítója alapján választottam, másodsorban abban reménykedtem, hogy a sok mostanában feldolgozott fajsúlyos tematika után, egy kis könnyed kikapcsolódásra lelek.

Elena Honoria hazánk egyik írónője, aki a 2020-as években döntött úgy, hogy kiáll az olvasópublikum elé és megvalósítja álmát. A kezdeti döcögős időszak remek tanulási folyamat volt a számára, elvégre, ahogy a mondás is tartja, „minden kezdet nehéz”. A novellák mellett hamarosan megjelent első önálló kötete Cukorfalat címmel, amelyet E-könyv formájában olvashatunk. A varázslónő című regénye pedig a 2023-ban a Smaragd Kiadó gondozásában látott napvilágot. Ha kíváncsi vagy a szerzőre, akkor látogass el honlapjára.

A varázslónő romantikus fantasy, amely egy több szálon futó történet. A kiadvány elsődleges éke a borító, amelyet Zsiros-Petróczki Kitti álmodott meg.

Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer egy fiatal lány… kezdődhetne így is ez a történet, hiszen megismerkedünk főszereplőnkkel, aki emberként különleges adománnyal született. Minden emberöltőben akad egy lélek, aki más, mint a többiek. Kiemelkedik adottságával, amely a mágiahasználók közé is emelheti, de ennek súlyos ára van, hiszen semmi sincs ingyen. Ahhoz, hogy a legjobb varázslók közé kerülhessen, le kell mondania minden emberi érzelemről, hiszen a tudás hatalom és magányos élet az átka. Vajon elég erős –e eme leánykának a hite és akarata, hogy megfizesse álmaiért ezt a súlyos árat?

Évekkel később egy Mágusról is hírt kapunk, aki szintén nagyon tehetséges. Jelleme és kissé forrófejű viselkedése számos kalandba keveri, hiszen hosszú évek óta keresi az igaz szerelmet. Vajon megleli –e és mennyit ér számára az egyetlen és örök szerelem ára?

„Annyi fájdalom és csalódás érte, hogy már nem mert reménykedni semmiben.”

Kép: NiKy m.i.

Őszintén szólva, sok mindenre számítottam, csak arra nem, amit kaptam. A szórakozás számomra nagyon fontos egy ilyen jellegű kötetnél, elvégre nem szépirodalmi alkotást veszek kézbe, mégis keresem a szerző lelkét is az adott műben. Azt gondolom, hogy a történet stílusa könnyed és gyorsan olvasható a maga nemében. A szerző lágyan simítja össze és teszi a végén egységessé a több szálon futó események szálait. Ez a remek történetvezetés ellazíthatja az olvasót és pár órás kikapcsolódást ígérhet.

Ellenben sajnos több problémám is adódott ezzel a kiadvánnyal. Először is, spoilermentesen leírva, logikai bukfenceket véltem felfedezni. Csak, hogy kiragadjak egy példát, a főszereplőnk érintése különleges - ezt többször is kiemelésre kerül – de, amikor a Mágussal elmélyül a kapcsolata, ez az apróság mintha eltűnni látszik. Ha valakinek megvan a képessége, mások érezelmeit „látni”, akkor ezt az adományt használjuk akaratlanul is.

A másik kellemetlen élményem abból fakadt, hogy peremvidékre lettem száműzve olvasásom folyamán. Egyszerűen olyan felszínesen vannak ábrázolva a karakterek és jelentős eseményeken siklunk át pár sorral elintézve, hogy sajnos esélyem sem volt belesimulni a történetbe. Tudom, hogy vesszőparipám, de a szereplők jellemábrázolása nagyon fontos minden tekintetben, tehát mindegy, hogy könnyed olvasmány vagy szépirodalmi, fajsúlyos témában íródott alkotás, erre szüksége van az olvasónak, hiszen ezáltal válunk eggyé az adott történettel. És pont ezért, egyszerűen hiába igyekeztem ellazulni olvasás közben, esélyem sem volt rá, míg végül a fele könyvet átunatkoztam, szó szerint.

Kép: NiKy m.i.

A könyvet két részre lehet bontani. Az első felében megismerkedünk főszereplőnkkel, mind gyermek, minden felnőtt életében, majd szép lassan a mágikus világról is kapunk információkat. A második felében a kötet talán kicsit felgyorsul ugyan, de elveszik a varázslat minden tekintetben. Az alapok nagyon jók, ezt el kell ismernem, de nem lettek mélyebben kidolgozva, és ezáltal egy felszínes katyvasz marad az olvasónak. Az emberi világban való boldogulás annyi mindent adhatott volna még, mégis éppen csak érintünk témákat, majd libbenünk is tovább. Miért?

Túl száraz a szöveg, nincs összhang a kivitelezés és szándék között és ettől pedig zavarossá válnak a cselekmények. 

Kép: NiKy m.i.

Összességében úgy gondolom, hogy ráfért volna még egy kis szerkesztés erre a kötetre, vagy legalábbis egy 30 oldallal meglehetett volna toldani, hogy valóban megismerhessük a szereplőket. A cselekményből is talán a fűszer hiányzik igazán, túl gyorsan történik minden és ezért nagyon „nyers” marad az összhatás. Az érzelmekre is több sort kellett volna szánni, attól még nem lesz túlromantizált egy kötet, mert belemélyedünk a karakterek lelkébe.

Sajnálom, hogy nem tudtam eggyé válni ezzel a felnőtteknek szóló mesével, hiszen minden adott volt hozzá, de egyszerűen képtelen voltam rá.

Talán egyszeri olvasásként érdemes lehet kézbe venni a könyvet, hiszen nem vagyunk egyformák és pont ezért lehet, hogy más megtalálja benne azon rejtett kincseket, amelyek számomra elrejtve maradtak.  

„Nem szabad sosem feladni. Amíg van remény, addig küzdeni kell.”

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Smaragd Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy

Gregus Gábor - A gyilkos tündérek városa

 

„A tekintet, a lélek tükre még csodával sem módosítható.”

Az első gondolat, amely hirtelen eszembe jutott, hogy mégis miért gondolják a legtöbben azt, hogy a hazai szerzők nem érnek fel a határokon túli, más népek gyermekeként felnővő nagy nevű írókkal. Mert igen, sokszor nem tökéletes, amit olvasunk, ráadásul ahány lélek, annyi üres vásznat kapunk, amelyre az aktuális alkotó felfesti majd könyvének rejtelmeit, de ehhez kell az olvasó fantáziája is és e kettőségből bontakozik ki végül az olvasási élménynek is hívott véleményezés. Jelen pillanatban azt gondolom, hogy nagyon izgalmas egy magyar szerző regényét kézbe venni és igen, én bátran nyújtom üres vásznamat, hogy töltse meg színekkel, élményekkel. Ezek után persze azt gondolhatja mindenki, hogy áradozni fogok erről az olvasásomról, de hogy ez kiderüljön, velem kell tartanotok. Mielőtt bármit is lejegyeznék, szeretném őszinte hálámat kifejezni a szerző irányába, hogy biztosított számomra egy példányt és előolvashattam a könyvét. Köszönöm szépen.

Gregus Gábor egy név a tömegből, de mégis egy hihetetlen kreatív elme, akinek a fantáziája valószínűleg kiapadhatatlan. Hogy miért gondolom így? Talán azért, mert ebben a történetében a magyar mondákat és népihiedelmeket formálta korunk modern világába. Az emberek élik „szürke” hétköznapjaikat és mégis annyi mindent nem látnak, nem hallanak. Persze ez még nem jó semmire se, mondhatná bárki, de aki kicsit is fogékony a magyarság őstörténetére, azon hagyományokból merítkező népimesékre, amelyeket minden ember valamilyen formában megismer gyermekként – ki félelmei alapjaira ismerhet, ki pedig csodás álmok világára -, azokban mind ott lakozik az őserő, amelyről már nem sokat beszélünk, de tudjuk létezését. Minden magyar szívében és lelkében őriz őseinek eszenciájából, de vannak kiváltságosok, akik vérünkben érzik pezsgését és kiapadhatatlan hittel formálják egy kézzel fogható bizonyítékká. Jelen esetben egy könyvről van szó, amely az olvasót el fogja bűvölni és esélye sem lesz eme „rontás” ellen védekezni. Tehát, ha azt kérdezed, hogy ki Gregus Gábor? Akkor a választ ebben a könyvben fogod meglelni, ezt garantálom. De, ha te mégis a racionálisabb csoporthoz tartozol, a szerző honlapján érdemes lehet kutakodnod!

De most már foglalkozzunk olyan dolgokkal, amelyek ide vonzottak téged kedves olvasó. A könyv, mely évezredek óta ősi tudások őrzője. Titkok és rejtélyek gyűjtő helye. Egy különleges jelenség, amely bár fizikai formáját meglelvén bárki kezébe kerülhet, de csak annak mutatja meg valós tartalmát, aki nyitott lélekkel és tiszta tudással kezdi el olvasni sorait. Egy kötet, amely csak arra vár, hogy felnyisd fedelét és onnantól kezdve örök rabjává tesz, akár akarod akár nem. Van elég hited önmagadban és lelki erőd? Tudod, hogy képes vagy elolvasni és elengedni? Nos, erre csak akkor tudod meg a választ, ha cselekszel.

Hogy mire számíthatsz, egy kis segítséget kapsz tőlem. Figyelmesen olvasd a következő sorokat, vagy vessz el hanyagságod miatt!

„Aki nem hisz a csodákban, az az életben sem hisz...”

Amit most látsz magad körül mind az ember által teremtett, anyagias világhoz tartozik. Ha kilépsz az utcára már egy fokkal közelebb vagy egy másik dimenzióhoz, amely körülvesz, de te észre sem veszed. Ha elindulsz a megadott ösvényen, talán láthatsz néha növényeket, fákat. Ha szerencsés vagy hűs szellő cirógatja arcodat, és a Nap incselkedik veled játékosan. Ez már egy jó kezdete annak, hogy néha átláthass a Fátyol mögé, amely egy olyan világot rejt, amelyhez foghatót úgy hiszem elképzelni sem tudtál soha.

Kép: NiKy m.i.

Mai világunkban él egy szürke lelkű, sokszor maróan gúnyos szavakkal incselkedő fiatalember, akinek legnagyobb vágya éppen, hogy hőn vágyott és hónapok óta kiszemelt kolléganőjét végre randira hívhassa, de sajnos a mai nap még várat magára, hiszen jönnek tanulmányozni egy ősi könyvet, amelyet ugyanabban az épületben őriznek hét lakat alatt, ahol hősünk dolgozik éppen. Ugyan sokan akarják megkaparintani, de mi esélyük van álig felfegyverkezett őrök ellen, és ugyan ki lenne oly balga, hogy megpróbálja elvinni? Nos, igen, normális esetben ez a felvezetés valódiságon alapulna, de mivel nemcsak az emberek tudnak létezéséről, ezért sok harcost és nem evilági lényt vonz szintén tartalma. A kalandok igazán akkor kezdődnek, mikor egy Örzők névre hallgató társaság libben be a fent említett ősi leletért és persze ehhez főszereplőnknek is lesz egy – két fájdalmas sóhaja.

Hunor már a nap elején érzi, hogy valami igen kellemetlen élményben lesz része, de feltételezése okán csak abban hisz, hogy esetleg éppen kiszemeltje utasítja el, ehhez pedig már kezd hozzászokni igazán. Persze izgalmas a mai nap azon tekintetben is, hogy pár emelettel fentebb egy egész országot lázba hozó antik magyar leletet őriznek.

Kép: NiKy m.i.

A kötet ősi nyelven íródott, amelyet csak a legjobb tudósok képesek talán megfejteni, de míg erre sor kerül, addig komoly erőkkel őrzik a beavatatlan szemek elől. Persze ez a pár fegyveres legény nem sokat ér, ha természetfeletti erejű ellenféllel találja magát szemben, főleg akkor, ha hirtelen többen is lesznek. Hunornak esze ágában nem volt belecsöppenni egy varázslattal, mágikus lényekkel tarkított horror filmbe illő világba, de ahogy magához tér és érzékeli a körülötte lévő világot, rá kell döbbennie, hogy a látszat csal és bár a józan eszét valószínűleg elvesztette, amikor elájult, mégis el kell fogadnia, hogy a gyermekkorában hallott mesék hősei bizony léteznek. Tündérek, manók, ősi fajzatok ezrei, akik elrejtőzve a Fátyol mögött élik életüket és nagyon komolyan vigyáznak kilétük fedhetetlenségére. De ahogy már lenni szokott, minden népnek vannak romlott tagjai, kik többre vágynak, mi éppen megadatik nekik. Jelen esetben, hogy ez egy emberméretű csótány vagy éppen egy tüzes asszony képében jelenik meg igazán mindegy, a lényegen nem változtat. Hiszel és cselekszel vagy elveszel! Hited legyen törhetetlen, lelked és hangod ezer fényben ragyogó és legfőképpen döntsd el most, hogy melyik oldalra állsz, mert mind a két oldalra elkél a friss hús! Döntöttél? Akarod a tudást és kell a könyv? Gyere és szerezd meg! De előtte barátom vegyél egy kis friss levegőt, mert ez lesz az utolsó, míg be nem fejezed a történetet…

„Ha kizárólag az észérvek és a tudomány vezeti a gondolkodásodat egész életedben, az nagyon sivár tud lenni. Mindenkinek jót tesz néha kilépni a realitás kereteiből, legalább gondolatban. A képzelet fontosabb, mint a tudás. A mondák ereje nagyobb a történelemnél. És az álmok felülkerekednek a legerősebb tényeken is.”

Ejha, ez aztán egy kemény és bizony minden pillanatában üdítően ható történet volt azt kell, hogy írjam. Nem tagadom, hogy imádtam minden sorát, az első betűjétől az utolsó mondatáig. Nem erre számítottam ezt nyilván mondanom sem kell és elég szkeptikus tudok lenni a fantasy tekintetében, hiszen ami jól mutat egy író fejében, az még papíron igencsak silány lehet. Írni tudni kell és nem mindenki alkalmas rá, ezt most leszögezem. Ráadásul a zsánert is érdemes kutatni és keresni, hiszen kevesen tudnak újra és újra megújulni. Számomra a szerző neve már ismert volt, mert nem első olvasásom tőle, de most először írok róla kritikát és ez sokat elmond.

„A magyarok hiedelemvilága a sámánizmus volt. Ez a hit az ősi valóságból ered. Abból, hogy minden él, és minden kapcsolatban áll mindennel. Az ég, a föld, a tűz és a víz, mindez mi vagyunk. Hatnak ránk, de mi is hathatunk rájuk. A régi dalaink, mondókáink, meséink mind erről szólnak. Ezekkel a rigmusokkal űzte el a táltos a gonosz szellemet, gyógyította a beteget, hozott esőt…”

Karakterekben és eseményekben gazdag alkotást vettem kézbe, hiszen nem elég, hogy szoknom kellet a stílust, de bizony már az első oldaltól kezdve kapaszkodót kellett keressek, mert szédületes tempót diktált a történet. Kezdve a sok ősi magyar hiedelemvilágból való merítkező lényekkel. Nagyon szeretem a magyar hagyományokra épített közeget, ahol bárki és bármi kiléphet a lapokból. Elképesztő kutatómunka állhat a könyv születését megelőzve, mert ennyi tudást és részletgazdagságot nem szívunk magunkba az anyatejjel és bár a letűnt idők hagyományai elenyészőben vannak korunk mindennapjaiban, ebben a regényben mindenki meglelheti a maga kedvencét vagy éppen gyermeki félelmei elevenednek meg szemei előtt.

Hunor karaktere esendő és a maga nemében ettől is vált hitelessé a szememben. Egy ideig ugyan idegesített hitetlenkedése, de valószínűleg én se reagáltam volna másképpen a vele történtekre. Barátja egy igazi pojáca, ezen nincs mit szépíteni, de ahogy a Nap nincs Hold nélkül, úgy ez a történet is igényelte jelenlétét, sokszor a végletekig bárgyú megnyilvánulásait.

Az Örzők csapatát három fő alkotja eleinte. A táltos igencsak mogorva fickó, aki társaival keményen bánik, ahogy ellenfeleivel is, mégis hűséges és remek barát. A kékbőrű már megjelenésében is egy madárijesztőre hasonlító, önmagában elég fura jelenség, mégis határtalan energiájú személyiség, akihez foghatót még nem olvastam eddig. És ott van a virágillatot árasztó, mindig csupa fény és mosoly leányka, aki lelkileg már öregebb, mint a társai együttvéve, mégis kedvessége és tudása ennek a regénynek a legszebb szereplője.

Kép: NiKy m.i.

Persze a negatív oldalt is illik kicsit tüzetesebben megismerni. Mindjárt itt van egy komoly motoros banda, akinek a vezére nem éppen mindennapi lény. A félig csótány félig ember szerzet minden vágya elpusztítani a fenti csapatot és megszerezni a könyvet. Ehhez pedig sok lelemény és aljasság kell, de megéri, nem igaz?

„[…] az undor nem más, mint felvett reakció.”

És ott a szépség, az évezredek legérdekesebb asszonya, a bűnre csábító lény, akinek létezése már a természetet is legyőzte cseleivel. Ennek az asszonynak szépségével vetekszik jéghideg belseje, amelyet a vér éltet és szintén a könyv titkait kívánja éppen.

Természetesen számos érdekes és különleges mellékszereplővel gazdag a regény, de úgy gondolom eleget duruzsoltam erről, hiszen tudod, hogy nem úszod meg és csak olvasás által leplezheted le az igazi titkokat.

„A szépség és a fiatalság örökös hajszolása.

Az emberiség legnagyobb részét érintette ez a problematika, és amióta világ a világ, ebből egyesek igencsak jól profitálnak. Milliárdok költődnek el egészséges élelmiszerekre, sporteszközökre, edzésekre, gyógyszerekre, tanácsadókra, orvosokra. Ha valaki összeszámolná, azt találná, hogy sokkal több pénzt fordítottak a zsír elleni harcra, mint a föld bármilyen éhezési problémájára, vagy a szegénység felszámolására. A jelenkor ráadásul erőteljesebben tobzódik ebben az őrületben, mint bármelyik korábbi éra a történelemben. Mindenhonnan árad ránk, életünk minden percében kapjuk a dózist. Minden fronton, minden médiumon keresztül, minden hullámhosszon láthatjuk a szép és fiatal embereket, akik boldogok és gondtalanok. A szépség maga a boldogság.

És mivel minden olyan túláradóan szép körülöttünk, rájövünk, hogy azért nem vagyunk boldogok, mert nem vagyunk elég szépek.”

Események szempontjából is igencsak sokrétű a kiadvány. Egy perc nyugta sincs a gyanútlan olvasónak, sőt mit több, sokszor fuldokló hatásokat vált ki, hiszen képtelenség letenni és megpihenni. A sok izgalom mellett komolyabb üzenetekkel is szolgál a regény, amelyeket szépen adagolva kapunk azáltal, ahogy haladunk az olvasással. Ezek megfejtése és megértése szintén egyéni, hiszen nem vagyunk egyformák. Ami engem megérint, az téged hidegen hagy és fordítva, de egy biztos, a remek szórakozás mellett a regény gondolkodásra is késztet, ami nem utolsó úgy gondolom.

„– A magafajták eljátszogatnak abban a sártengerben, amit a Földből csináltak. Süketek, vakok, a betonrengeteg gyermekei. Ott születnek, és ott is halnak meg. Abban a világban, ahol semminek sincs értéke, de mindennek van ára.”

Azt hiszem elmondtam, amit olvasás előtt érdemes tudnod. Ezek után a te döntésed, hogy élsz a tudással vagy hagyod elenyészni, mint ahogy majd testeddel is történik, mikor lelked elhagyja fizikai otthonát. Az élet rövid és sokszor nem könnyű, de azért fontos használni a képzeletet, hogy újra felszívhassuk magunkat egy különleges világ eszenciájával, hogy majd visszatérve a valóságba ismét energiákkal telve harcolhassunk életünk csatáiban. Mert bár ez egy röhejes közhely, mégis igaznak vélem: Nem a csata számít, hanem a háború. A stratégia, amit azért vetsz be, hogy végül megnyerd a háborúdat és végül elnyerd méltó jutalmadat. A segítség számtalan formában eléd kerülhet, akár ebben a regényben is meglelheted.

Egy kitekintésem viszont lenne a könyv vonatkozásában. Ha egy szerző ilyen minőségi történetet hagy hátra az utókornak, akkor miért nincs rendesen átnézve a szöveg? Tele van elütésekkel, vessző és ékezett hiányokkal. Egy hisztisebb olvasó rögtön kapni fog az alkalmon és dobálózhat majd a hanyagság fogalmával. Őszinte leszek, nekem is fullánk a nem létező ősi talpamban, de mivel többre értékelem a tartalmat és az író írástechnikáját, ezért csak említés céljából hagyom itt gondolataimat.

„– A zene és a ritmus alapvetően misztikus erőkből ered. Védelmet nyújtottak, feltüzelték, vagy megnyugtatták az embereket, igény szerint. A csend a valóság félelmetes üressége, amit mi azzal törünk meg, hogy hangot adunk ki magunkból. Dúdolni kezdünk egyedül a sötétben, hogy ne érezzük annyira a védtelenséget. Régen dobokkal indultak a harcba, ma pedig a fülünkbe dugjuk a fülhallgatót, hogy csak egy kis időre kizárjuk az egyhangú szürkeséget.”

Összességében jól szórakoztam, megméretettem tudás és lelkierő tekintetében, ismét hiszek őseink erejében és tudom, hogy a következő regényét is kézbe veszem kedves író úr… lehet rettegni, de addig is álmodjon és írjon, mert ez valami elképesztő jó volt jelen esetben.

Tőlem szokatlan módon csak annyit írnék ajánlóként, hogy mindenki emelje fel a fejét és nyissa ki jól a szemét. Az olvasás kézségfejlesztő és gondolkodásra késztető. Tudom, hogy fáradtságos tevékenység, de csak gyakorlás kérdése, mint minden. Ha nem vagy lusta, hiszel önmagadban és nyitott vagy egy a népünk őselemeiből merítkező fantasy kötetre, akkor a polcodon a helye és hiszem, hogy a szórakozás mellett még használod majd az eszed is. Hiszen ez igaz a legjobban: „A gondolat nem folyó, hogy gátat vethess neki…”

Ezek után remélem lesz merszed kézbe venni a könyvet, amelyhez nem kell mást tenned, csak az Olvasni Menő Kiadó weboldalán rendelni egy példányt, ráadásul most kedvezményes áron tudod beszerezni! Kalandokra fel!

Írta: NiKy