Szendrei József - Kiutak

 

Ezt a verses kötetet valószínű magamtól nem vettem volna kézbe, de mivel recenzióként megkaptam az Ágenda Kiadótól, így elolvastam és igen meglepő élményt kaptam. Ezt szeretném megköszönni ezúttal is.

Rá kellett jöjjek, hogy a kiadó könyveinek köszönhetően folyamatosan bővül az írói repertoárom. A felhozatal nagyon változatos, hiszen kisregénytől kezdve a verses kötetig megtalálható minden. Ugyanez elmondható a tapasztalataimra is, és az biztos eddig két egyformát még nem olvastam. Szendrei József költő neve számomra eddig ismeretlen volt. Mivel ilyenkor nyitott lélekkel állok neki az olvasásnak, nagy reményeket fűzők ahhoz, hogy a verses kötet hozzám fog beszélni és meg fogja érinteni a lelkem. Azt kell, hogy írjam valóban volt több olyan vers is, melyet többször újra olvastam, mert megfogónak és igaznak éreztem. A költő párhuzamot von az élet és halál, a szegénység és gazdaság, a jó és rossz között. Teszi ezt tiszta szándékkal, hittel és egy nehezebb múlt tapasztalatával. A szándékot mi sem bizonyítja jobban, mint ez a vers részlet. Nézzétek csak:

 

„ Egy élettel nem lehet több utat járni,

és az utak között nehéz választani.

Sokszor egy apró döntésen múlik,

és az életed teljesen széthullik.

Vagy nem!

Pont az ellentéte és akkor találsz rá

az igazi énedre.

Bármi is történik, valamit mindig tehetsz,

harcolsz és küzdesz azért, hogy jobbá tegyed!

Mi a jobb?

Mikor megtanulsz szeretni,

közelről-távolról a világot elfogadni.

Elnézni a rossz mellett, és a szépet látni,

mit a sorstól kaptál, jó szívvel fogadni!

Mikor úgy érzed, az emberek szeretnek,

akkor jó ember vagy, és ne is változz meg!”

A hit mindenhol jelen van, nagyon kevés versben nem szólítja meg Istent. Hol hozzá imádkozik, hol dicsőíti, és sokszor hálával gondol és utal reá! Ez a szemléletmód végig kíséri a különböző verseket és ad egy bizonyos keret hangulatot az egész kötetnek. A múlt tapasztalása, pedig ennél az idézetnél érződik a legjobban. Figyeljétek meg a szavak használatát, ahogy a sorok egymásra épülnek:

„Negyven évig nézhetek a múltba,

mégis olyan sokszor, mintha ezer volna.

Emlékkönyvet ha szeretnék írni,

ezer lap sem tudná azt betölteni.

Emlékszem a kőre, mit csúzliból kilőttem,

és a kismadárra, ahogyan lelőttem.

Ma már szégyellem, de akkor büszke voltam,

viszont örülök, hogy ekkorát változtam.

Csalódtam-e a múltba, mi idáig vezetett?

Mondhatnám, hogy igen, de mégsem teszem ezt.

 

Hiszen szeretnek és én is szeretek.

Szegény vagyok, házam sincs,

sokszor a kenyér is kincs.

Mégis hálás vagyok az útért, mi az enyém,

ha újra kéne járnom, újra megtenném.

Csak azért, hogy újra itt ülhessek,

Szent családom között verseket költhessek.

 

Sok ember lelkének örömöt okozzak,

egyszerű szavakkal boldogságot hozzak.

Hirdessem az eszmét, mi a legfontosabb,

a virágot ne tépd, inkább locsolgassad.

Szeretet vizével fürödjél naponta,

szívedet bú helyett boldogsággal mosva”

 Ahogy haladunk az olvasással, úgy nyílik meg előttünk a költő léte, élete. Hogy ki és mi fontos a számára, milyen elveket vall, és valószínű mi nyomja lelkét egyes napokon. Megismerünk egy büszke kisfiút, ki egykoron egy idős emberrel élt együtt nagy szeretetben. A gyermeknek volt egy kedvenc bajtársa, egy kutya személyében. Megtudjuk, hogy hosszú, nélkülözésekkel teli időszakot kellett átélnie, sokszor hontalanul kóborolva az utcákon, de úgy emlékezik erre vissza, mint fontos leckére, hiszen nélküle nem lenne az az ember, aki most ezt az élményét megírta nektek és nekem. A mostani lét sem olyan könnyű, de nagy szeretettel tekint a világba és legnagyobb kincsének a családját tartja. Erre ez az idézet a legékesebb példa:

 

„Hálát mondanék ma este.

Hálát a sok szépért, rosszért.

Hálát a gyermekeimért.

Hálát páromért, ki nem elejétől, de régtől velem él.

És hálát mindenért.”

 Nagy hazaszerető benyomását kelti, sokszor a régi időket és az áldozat vállalást siratva. Erről ezen vers részlet az ékes bizonyíték:

„Megfáradt öreg kéz,

már ráncos és remeg,

de még bizton fogja

a nehéz szerszámnyelet.

Emeli és lesújt a kemény homokkőre,

keserű emlékek jutnak az eszébe.

Magas már a fája, mit neki ültettek,

annak árnyékába a sírját ássa most meg.

Rágondol életére, a harcra, a vérre,

hazájáért tett szent esküjére.”

 Viszont sajnos nem volt felhőtlen az olvasás élménye. Mert, bár nyitott lélek vagyok, számomra ez a túlnyomó vallásosság riasztó, sem mint felemelő. Mások vagyunk, más nézetekkel, de úgy gondolom, hogy befogadóvá tenni mást ennyire erős hittel nagyon nehezen lehet. Ettől függetlenül minden elismerésem az alkotó felé, mert tiszta szándékát ennek ellenére még én is éreztem. Sőt, olyannyira, hogy bizonyos verseket még jó párszor újra elő fogok venni. Az én személyes kedvencem pedig, egy olyan részlet, melyben, mint apa mutatkozik meg és úgy gondolom, ha elolvassátok megértitek miért erre esett a választásom. Nézzétek csak:

 

„Sötétben, fényben,

Földön és égen,

Rosszban és jóban,

Bajban vagy örömben,

Fáknak susogásában,

madárnak dalában,

Víznek csobogása,

szélnek illatában,

Kelő nap fényében,

éjjel sötétjében,

Zenék dallamában,

kisgyermek sírásban.

Én ott leszek,

ott leszek bennetek,

bárhol is dobogjon

gyönyörű szívetek.”

Örülök, hogy olvastam és kíváncsian várom a költő következő kötetét.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Ágenda Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet!

Írta: NiKy

Emília Erika - Mi lesz velünk?

 

"Boldog vagyok! Szeretnek és szerethetek!"

Borzasztó nehéz helyzetben érzem magam, miközben eme sorokat írom. A könyvet recenzióként kaptam az Ágenda Kiadótól és ezért nagyon hálás vagyok, köszönöm szépen. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy attól vagyok hiteles, ha mindig azt írom, amit tapasztaltam és a tudásom legjavát beleadva kifejtem a gondolataimat.

Emília Erika neve számomra ismeretlen volt eddig, de mint első könyves alkotó, lelkesen kezdtem bele az olvasásba, de sajnos csalódnom kellett. Mivel fent említettem, hogy tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy első regényről van szó, eleve kevésbé kritikusan álltam neki az olvasásnak.

Kezdeném a borítóval, mert bár nagyon kellemes látványt nyújt távolról, de ha közelebbről megnézem sajnos nem illik a történethez. Ehhez a képhez egy egyetemistákról szóló történet passzolna, nem pedig egy dolgozó nő és az ő kis „kalandozásai”. Az alap ötlet ígéretes lenne, ha nem ilyen felületesen lett volna kidolgozva. Ugyanis az elsődleges és legzavaróbb tényező, hogy az idősíkokban való ugrálás egyszerűen követhetetlen. Egyik mondatban jelenidőben mesél az alkotó, a következőben pedig átvált múltra. Ugyanez a gondom a meséléssel. Egyik sor egyesszám első, a következő pedig már egyesszám harmadik személyben íródott. Inkább zavaró volt, sem mint indokolt ez a szétválasztott előadásmód.

Kicsit ezzel az idősík és előadásmód váltogatással olyan érzésem volt, hogy az író valami egyedit akart volna létrehozni első könyvnek, de nagyon nehezítette a történet befogadását.  „Anna, Zsolt, Zsuzsa, Tibor, Richi a főszereplők” - írja a fülszöveg. Nézzük sorba kiről milyen tapasztalatok alakultak ki nálam.

Anna egy utaskísérő egy légitársaságnál, aki főszereplőhöz méltóan valóban megállja a helyét, elvégre róla szól ez a kis kötet. Személyiségileg vidám, határozott hölgyemény, de meggondolatlan döntéseivel sokszor ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Ahogy a hímekkel is bánik, alátámasztja ezt a felelőtlenséget, még abban az esetben is, hogy ő maga megcsalás „áldozatává” válik. Zsolt, Anna ex-partnere, az események fő „rosszfiúja”, nem éppen kellemes sorsot húzott magának. Ellentmondásosnak és felszínesnek éreztem, mert bár váltig állítja, hogy mélyen érez Anna iránt, mégis folyamatosan más nők is jelen vannak az életében. És sajnos más szempontból is keveset tudunk meg róla az események alakulása folyamán. Zsuzsa és Tibor, Anna legjobb barátai,- kedves pár-, akik az esküvőjükre készülődnek. Az egész történet alakulása folyamán őket tudtam leginkább magamhoz közel érezni. Természetesek voltak, vidámak, de betöltötték a hűséges barát szerepét is. Csak kár, hogy ismét nem voltak kellően kidolgozva. Róluk szívesen olvasnék többet. Richi, pedig egy olyan fiatal vállalkozó, akinek a „megmentő” szerepe jutott, és bár szintén pozitívan gondolok rá, megint csak éppen hogy láttam belőle valamit.

Sajnos elmondható, hogy a szereplőkben semmilyen árnyaltság nincs, a jellemfejlődés messze elkerüli a karaktereket és bizony örültem volna, ha nagyobb rálátást enged az alkotó a személyiségükre. Szintén nagyon zavaró volt a számomra a sok tőmondat, a névelők hiánya.

Őszintén szólva egyáltalán nem bántam, hogy csak 66 oldalas a könyv. Olyan érzésem volt végig, hogy ezen még dolgozni kellett volna, jobban átgondolni a történetet, mert ez ebben a formában befejezetlen érzést hagyott bennem. Sajnos a felszínes karakterek és az előadásmód furcsaságai nem tették számomra élvezhetővé az alapvetően ígéretesnek induló történetet. De ugyanakkor nem jelenti azt, hogy másnak ne nyújtana egy kellemes délutáni kikapcsolódást a strandon.

Amennyiben nem vettem el a kedved az olvasástól, az Ágenda Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet!

Írta: NiKy

Ivády Orsolya - Utolsó kívánság

 

„Semmi sem véletlen.

Minden okkal történik,

és az ok mélyen bennünk rejtőzik”

Nagyon nehezen találom a megfelelő szavakat; talán nem is jó, hogy rögtön olvasás után írom eme sorokat, mégis úgy érzem, hogy szeretném, ha megértenétek mit is érzek és ez a történet milyen üzenetet hordoz magában. Ivády Orsolya nevével eddig még nem találkoztam, de az Ágenda Kiadó gondozásában megjelenő ebook recenzióként került hozzám, amit utólag itt is szeretnék megköszönni. Köszönöm a bizalmat és a lehetőséget, hogy olvashattam ezt a könyvet!

Szokásom több szempontból megvizsgálni az általam olvasott köteteket, mert a külső és a belső egységesen formálja a végleges véleményemet. Ebben az esetben ezt csak a borítóképpel tudom elkezdeni, mert ebook formátumban jelent meg a történet. A külsőségek fontosak a számomra és szerintem számotokra is. Elvégre sokszor emiatt döntünk egy adott kötet megvétele mellett, vagy veszi el a kedvünket a vásárlástól. Ha papír formájában látnám ezt a borítót, akkor elgondolkoznék, hogy kell – e, de nem azért, mert nem tetszik, hanem azért, mert önmagáért beszél. Ha ezt veszem figyelembe, el kell, hogy ismerjem, hűen tükrözi a történet hangulatát és semmi kétséget nem hagy az olvasó felé, hogy nehéz tematikával lesz dolga. Mivel egyszerű, de nagyszerű érzéssel párosul, úgy gondolom tökéletesen illik a könyvhöz.

Ha elolvassátok a fülszöveget, máris láthatjátok, hogy egy végstádiumú beteg utolsó időszakáról szól a történet. Norah Sullivan egy kétgyerekes családanya, aki három éve küzd a betegségével. A házassága romokban hever, de töretlenül hisz abban, hogy még felépülhet, így mikor az orvos közli vele a rossz híreket, nagyon nehezen tudja feldolgozni. Aznap még egy súlyos hírrel kell szembesülnie, miszerint a férje a válás mellett döntött. Bár beleegyezik, kérésének megfelelően még három hónapot szeretne a teljes családdal együtt lenni, ezért férjét is arra kéri, hogy ezt az időszakot még szentelje a családnak. Bár nem indokolja meg a kérésének okát. Erről az időszakról szól ez a történet, de ugyanakkor sokkalta többről is. Norah legjobb barátnője, Margaret és férje, Jim is fontos szerepet kapnak az események alakulása folyamán. Az ő házasságuk sem fényes, mégis más gonddal küzdenek. Ahogy „szalad” az idő, a kapcsolatuk új nézőpontok szerint alakul és egy új esély is virágzásnak indul. A történet harmadik női karaktere, egy fiatal lélek, aki hasonló gondokkal küzd, mint Norah, bár némileg jobbak a túlélési esélyei. A kölcsönös bajtársiasság egy erős kapcsolatot eredményez.

Az író szépen párhuzamot von az élet és az elmúlás között. Nagyon jó volt látni, ahogy a karakterek erőt merítenek egymás társaságából, bajaikat reálisan kezelik, és nem dugják fejüket a homokba. Norah jelleme az első sortól az utolsóig nagyon megérintett. A meglátásai, ahogy viszonyul az élethez, a szeretteihez megerősítették bennem az érzést, hogy különleges és erős személyiség. Mindent megpróbált a megfelelően kezelni és ahol tudott segített. Az írónő szépen bánik a szavakkal, végig fogja olvasója kezét és vezeti az úton, míg el nem jön az utolsó oldal.

Először azt gondoltam, hogy ha csak azt a szempontot nézem, hogy miről szól a könyv, és hogyan lett tálalva felénk, úgy érzem jogos a pozitív értékelés. De rá kellett jöjjek, hogy meghúzódik egy árnyaltabb, és sokkalta mélyebb üzenete is a történetnek. Nem csak azért erős, mert elgondolkodtatja olvasóját a saját életéről, hogy hol tart és merre tovább, hanem bemutat három típusú női karaktert, akik bár sokban eltérnek egymástól , elsősorban korban és életvitelben, mégis egyformák. Nők, akik élni szeretnének, egy teljes boldog életet.

Ha azt gondolod olvastál már ilyen témájú könyvet, el kell, hogy szomorítsalak. Ezt csak akkor fogod megérteni, ha veszed a bátorságot és kézbe veszed. Egy javaslatot mindenképpen szeretnék a figyelmedbe ajánlani: sok zsebkendőt készíts magad mellé! Én a harmadik oldaltól kezdve végig éreztem azt a bizonyos gombócot a torkomban és majdnem az egészet végig sírtam. Ivády Orsolya neve felkerült arra a bizonyos listámra és határozottan szeretnék még olvasni tőle más műveket is. Ezt a könyvet pedig pottyantom a kedvenceim listájára, mert egyszer biztosan újra fogom olvasni.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Ágenda Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet!

Írta: NiKy