Ákody Zsuzsa - A Völgyben

 

„Minden rejtegetett titok közül a bűntudatot a legnehezebb elfedni. A kettőssége felemészti takargatóját. Egyrészt azt szeretné, hogy elárassza a fény, és mindenki lássa meg, mit takargat. Így megkönnyebbülhetne, nem kínozná tovább a bűntudat. Másrészt arra vágyik, hogy a titka, ami miatt lelkiismeret-furdalással küzd, a sötétben maradjon, és soha senki ne tudja meg, mit követett el.

– A bűntudat a legnehezebb teher […]”

Vajon mi vár ránk a halál után? Tesszük fel időnként a kérdést, mégis talán sosem fogunk igazán őszinte választ kapni rá.  Az elmúlás témaköréről számos tudományos tézis létezik, legyen szó vallási teóriáról vagy éppen közhiedelemről. Sokan sokféleképpen vélekednek eme felettébb érdekes, nem véletlenül a világon az egyik legtöbb embert foglalkoztató tematikáról. A religio szemszögéből tudjuk, hogy életünk minőségét tekintve ítéltetünk meg útunk végén és bár egyéni kinek milyen vég jut, a célállomás mindig két irányba végződik. Eme nézet szemszögéből, a hithű ember, a vallást gyakorolva, szigorúan betartva a Tíz Parancsolatot bízhat abban, hogy számára is megnyílhatnak majd azok a bizonyos kapuk, ellenben azon sorstársaikkal, akik letérnek az igaz útról és engednek vágyaik kísértéseinek. De mi a helyzet azokkal a lelkekkel, akik nem gyakorolják vallásukat, mégis igaz emberként élik a mindennapjaikat? Vagy vegyük górcső alá azon személyeket, akik önkezűleg kerülnek a peremvidékre. Vajon hol húzódik meg az a bizonyos határ és mi történik azon lélekesszenciákkal, akik még élő testükbe bezárva, - mégis a társadalom számára szinte már elfeledve - léteznek világunkban?

Oly sok kérdés vár megválaszolásra, mégis homály fedi továbbra is ezt a nagyon is fontos témakört.

Ha csak az irodalmat tekintjük, számos írót és költőt is ihletett már meg ez rejtély mióta az emberiség létezik. Kiapadhatatlan forrásként szolgál a képzeletnek és csak rajtunk áll, hogy milyen mélyre ásunk eme misztikum rejtelmeibe. Szórakoztató irodalom tekintetében mindig érdekes szárnyalni az adott szerző képzelete által és ki tudja, egyszer talán pont így tudjuk meg az igazságot.

A fenti bevezető csupán egy apró kitekintése mindannak, amit a mostani olvasási élményemként elmesélhetek. Persze, oly sok témát érint eme kötet ismételten, de erről később részletesebben is mesélek.

„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak.”

Ákody Zsuzsa szerző neve számomra egyet jelent a tabu témák részletgazdag kifejtésével és kis misztikummal kevert biztos szórakozással. Történetei sokszor olyan társadalmi problémákat és tényeket érintenek, amelyekről elenyészően beszélünk társaságban, mégis fontos szerepe van az emberek hétköznapjaiban.

Először 2021-ben volt szerencsém kézbe venni Zazi című regényét, amely akkoriban nagyon megtetszett és bizakodva vártam, hogy mikor olvashatok ismét az írónő tollából. Tavaly el is érkezett eme lehetőség, Egy csúnya nő című kötetével, amely határozottan a szívembe talált és nem eresztett azóta sem.

Kép: NiKy m.i.

Ákody Zsuzsa – A Völgyben című regénye 2022-ben jelent meg a Pen-Dent Kiadó gondozásában. Külsőleg egy letisztult, kissé misztikus borítót láthatunk, amely már szinte védjegye a szerző könyveinek.

De miről is szól a kötet?

Odahaza, a Völgyben, Odaát. Élet, Kóma, Másvilág. Tulajdonképpen eme három síkon játszódik a történet.

Adott egy család, ahol látszólag minden tökéletes. Zsóka életét a munkahely és családja közötti ingázás teszi ki. Anyaként jól tudja, hogy egy nap bár 24 órából áll, mégis oly kevés, ha mindenhol a tökéletességre törekszik. Két gyermekét és férjét rajongással szereti, a napi rutin fáradalmai igazán megtérülnek, hiszen az otthon békéje és melege mindenért kárpótolja.

Máté szenvedélyes lepkegyűjtő, aki ráadásul már igen fiatalon hódol szenvedélyének. Családja bár kissé nehezményezi eme roppant sok időt igénylő elfoglaltságát, mégis teljes szívvel támogatják elvégre, ha valakit igazán szeretnek, azt úgy fogadják el, ahogy megismerték. Vagy mégsem?

Kyra legidősebb gyermekként nagyon komolyan veszi testvéri szerepét és féltő szeretettel törődik kis húgával, Alízzal.

A tökéletes családi lét lassan elkopik, ahogy az élet kitaposatlan ösvényét is benövi a gaz. Elég egy apró pillanat és elillanni látszik a boldog időszak. Egy nem várt baleset végül felforgatja az egész család életét és már semmi sem lehet olyan, mint előtte.

Évekkel később Máté sikeres gyermekkönyv íróként a rivaldafényben éli a mindennapjait, de a dolgozószobájának magányában élete korántsem felhőtlen, hiszen testi fogyatékkal élni egy egykor egészséges ember lelkét mélyen megtépázza. Vajon boldog lehet-e még valaha és mit is jelent így teljes életet élni?

Évek múltával Kyra számos kudarcba fulladt kapcsolata után, ismét egy kritikus vég felé közeledik, pedig ki gondolta volna, hiszen a mostani férfi roppant kitartó, ha a szerelemről van szó. Vajon miért csupán egy pillanat műve egy egész életet romba dönteni és vajon mi vár ránk, ha nem marad más, csupán a semmi?

„A sötétben egy csomó mindent lehet rejtegetni. Rosszindulatot, gyűlölködést, irigységet. Vágyakat. Ám a fény nem tűri a titkokat. Belevilágít még a legrejtettebb zugba is, és felfedi, mit dugdosnak. Legyen az mocsok, harag vagy bűntudat.”

Kép: NiKy m.i.

Egy család, két idővonal, három sík jellemzi ezt a történetet. Különös érzés keríti hatalmába az olvasót, amely téren és időn át váltakozva, hol mélyül, hol kissé felenged, de mindig ott motoszkál a lélekben.

Ugyan szubjektív a véleményem, mégis úgy gondolom, hogy a szerző ismét átlépett egy határvonalat, még pedig úgy, hogy sikeresen legyőzte az eddigi korlátait. Minden térben és időben szerettem létezni, hiszen a karakterekkel történtek bármelyikünkkel megeshetnének és pont ezért magaménak éreztem az eseményeket.

„– Milyen a szárnyaló lélek? […] Fehér? Vagy talán fekete, hosszú madárszárnyakkal? Nem olyan ne legyen! Félek a nagy madaraktól, ez valami fóbia nálam, ki tudja, milyen gyerekkori élményben gyökerező. A lélek inkább színes lepke legyen, egy gyönyörűséges, fecskefarkú pillangó! A lepkéket kedvelem, jó néhány fajt ismerek is apu gyűjteményéből… Nem. A lélek ne legyen színes. A lélek legyen fehér. Legyen olyan, mint a Pieris ergane, a sziklai fehérlepke!”

Karakterek szempontjából Kyra és Lukács kapcsolata kötötte le figyelmemet a legjobban. Mind a nő, mind a férfi szemszögéből éreztem, hogy sokkalta többről van szó, mint amit a szerző cseppenként adagolt a számomra. Kyra személyisége tökéletesen lekövetkeztethetővé vált múltjának szirmaira bontása által és minden egyes félelme vagy eltévelygése tükör volt a szülei vétkeinek. Transzgenerációs tükör, amely súlyos teher a fiatal léleknek, de remek lehetőség a gyógyulás tekintetében. 

Kép: NiKy m.i.

Események szempontjából kissé megtévesztő lehet, ugyanis az első pár oldalt nézve talán lassú folyásúnak gondolhatnánk, de ne tévesszen meg senkit sem eme pár fejezet. A könyv háromnegyede egy igazi érzelmekben és izgalmakban gazdag történet.

A szerző tökéletesen látható párhuzamot von az élet és halál, a magány és boldogság között. Minden karakter esendőségében ismerhetjük meg önmagunkat és talán pont ezért is volt olyan nagy hatással a számomra.

Összességében egy remek könyvet vehettem ismét kézbe, hiszen mióta letettem a kötetet még mindig vissza-visszagondolok az olvasottakra. Elérte, hogy újraértékeljek bizonyos nézeteket, amelyek döntő számban negatívan befolyásolták eleddig az életemet. A változást természetesen nem a történettől várom, mégis jó táptalaja, hogy foglalkozzak vele.

Szeretem az írónő munkáit, mert minden társadalmi rétegből kapunk ízelítőt és mégis biztosan tudjuk, hogy egy remek pár órás szórakozásban lesz részünk.

Ajánlom a könyvet minden olyan olvasni szerető léleknek, aki értékeli a mély mondanivalót, hisz vagy remél, hogy az élet sokkal többről szól, mint a halál várásáról. Hiszen az elmúlás tény, de nem mindegy, hogy az oda vezető utat milyen élményekkel töltjük meg. És erre ez az idézet a legigazabb: „[…] minden ember kívánkozik valami után, legyen az tárgy, érzés vagy bármi, ami nem kicsit más, mint ahogyan él.”

Amennyiben szívesen kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha az írónő weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

D. Somogyi Eszter - A kegyelem érintése

 

„– Nem is gondolná az ember, hogy van az a szint, amikor az alkoholelvonásba bele lehet halni […].”

Sokszor hangoztatom, hogy mennyire nem szeretek vallásos témában olvasni, és kimondottan kerülöm átlagban azon könyveket, amelyek a kereszténységet veszik alapul. Mielőtt valaki felháborodna, nem bántok senkit sem a hitéért, de nagyon kétkedve állok neki ilyenkor az olvasáshoz, hiszen több esetben hittérítési szándékot vélek felfedezni és ezt nem szeretem. A mostani kötetre is nehezen vettem rá magam, hogy kézbe vegyem, mert már a fülszövegből is felsejlett a fent említett témakör, de mivel úgy tudtam azért ennél lényegesebb több húzódik meg a hátterében, ezért olvasni kezdtem.

D. Somogyi Eszter írónő neve számomra eddig ismeretlen volt, nem is csoda, hiszen első könyvét kaptam meg utazókönyvként, amit itt is szeretnék megköszönni! Köszönöm, mert ismét tágítottam a komfortzónám határait, bár tény, hogy csak elenyészően.

A kegyelem érintése egy olyan regény, amely egy igen csak tabunak számító témát vesz górcső alá. Ráadásul nem is akármilyen formában, hiszen eddig nem találkoztam olyan kötettel, amely egy szociális munkás szemszögén keresztül mutatja be a drogfüggő hajléktalanokat és életük egy bizonyos szegmensét.

Főhősnőnk, Doroti, aki vidéki életét hátrahagyva Budapestre költözik egy nyitottabb, jobb élet reményében. Doroti maga is egy életválságon megy keresztül, mikor hitében és magánéletében egyaránt őrlődik a különböző nézetek és lehetőségek hálójában, mígnem egy alkalommal Rebeka barátnője rá nem veszi, hogy kísérje el egy gyülekezet előadására. A kezdetben vonakodó lány végül enged barátnője unszolásának és végül ez az alkalom elindítja őt egy olyan úton, amire álmaiban sem gondolt volna.

Doroti szociális munkásként kezdi meg pályafutását egy segítővel, akivel az utcán élő drogfüggő fiatalok tanulmányozásán át a segítésükig mindenféle feladatot el kell látniuk. Ez az alapvetően is embert próbáló feladat számos új eseményt hoz az életébe, ahol végül felismeri, hogy az emberi sorsok kuszasága mögött sokszor ott a jó, csak le kell kaparni a felszínre tapadt rétegeket. Ebben az időszakban felismeri azt a védtelen lelket egy fiatal lány személyében, aki anyai szeretet hiányában az utcán keresi ennek pótlását és végül várandósan végleg elveszíti a talajt a lába alól. És szintén nagy támasza lesz egy olyan középkorú férfinak, aki az alkoholfüggősége miatt elveszíteni kényszerült gyermekeit. Ráadásul ezen az ösvényen haladva megismeri az élet egyik legfontosabb értelmét és a hite is új irányt vesz. Vajon mennyit tehet egy fiatal nő egy ilyen kegyetlen világban? És vajon mennyit ér a hit, ha a remény halvány sugara is tovarebben?

„Az emberek félnek attól, ami ismeretlen számukra, vagy ami nagyban eltér az átlagostól.”

Szubjektíven csak annyit írnék erről a kötetről, hogy a drogfüggőség tekintetében példaértékűnek tartom. A regény sok esetben megrendítő és mélyen elgondolkodtató. Ez a valóság, hiába van köré építve egy kitalált világ, hiszen csak a főváros aluljáróit nézve bárki láthatja ezt a társadalmi réteget. Segítségre szorultakból egyre nagyobb a szám, de a segítséget nyújtókból egyre kevesebb sajnos. A kötet kiemelkedő számomra –e tekintetben és nagyon örülök, hogy megíródott.

A másik hozadéka az értékelésem elején is felhozott vallási irányultság, ami viszont sajnos hittérítési szándékot sugallt felém. Ezt nagyon nehezen tudtam jónéven venni, mert zavarónak éreztem és többször le kellett, hogy tegyem a könyvet. A szerző nézeteit tiszteletben tartom, de saját magam tekintetében fullasztónak éreztem. Ezért azt gondolom, kevesebb kereszténységi útmutatóval egy rendkívül jó történet is íródhatott volna.

„Senki nem mondta, hogy könnyű lesz. A kérdés az, hogy azt az erőt, amit eddig arra fordítottál, hogy pusztítsd magadat, képes vagy e most arra használni, hogy talpra állj. Tudnod kell, hogy mit akarsz. Ha engeded, hogy bárki önmagad elé kerüljön, akkor elbuktál, már most, mielőtt elindultál volna…”

Összességében nem bántam meg, hogy kézbe vettem, de csak egyszeri olvasásként tudok rátekinteni.

Ajánlom mindenkinek, aki nyitottan áll a hit és társadalmi kérdésekhez, valamint azoknak is, akik bár nem feltétlenül szeretik a vallási nézeteket, de fontosnak tartják, hogy több szempontból is tájékozódjanak a fent említett tematikákban is.

Amennyiben szeretnél egy példányt a könyvből, nem kell mást tenned, mint a Libri weboldalára ellátogatnod!

Írta: NiKy