Moira Risen - Egy sárkány meséi az öreg kőhídról és az elvarázsolt erdőről

 

„[…] a falvak és városok óriási metropoliszokká nőttek, melyekben hangyamód nyüzsgött a sokszorosára növekedett lakosság. Az emberek mindezt fejlődésnek nevezték és hangosan ünnepelték, de a tönkretett erdőket, mezőket, tavakat és patakokat lakó teremtmények számára mindez az otthonuk pusztulását jelentette. A vadon élő állatok lassan kiszorultak az emberek világából.”

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy pici sárkány. Fajtársaihoz képest sokban eltért, nemcsak külsőleg, de bizony még belsőleg is. Hiszen ki hallott még olyat, hogy se tüzet okádni, se falvakat felgyújtani, de még hercegnőket sem szeretett elrabolni? Pedig a mi sárkányunk pontosan ilyen volt. Egyetlen mániája volt csupán: a könyvek.

Nos, amikor így kezdődik – persze sokkal szebben megfogalmazva – egy mesekönyv, akkor rögtön úgy érzem, hogy végre ez az én mesém lesz. De, hogy valóban azt kaptam-e, amit vártam? Nos, erről hamarosan mesélek.

Moira Risen szerző nevét most először hallottam, ezt be kell, hogy valljam, ámbár ez nem is lehet meglepő, hiszen első szerzeményét vehettem kézbe. 

Kép: NiKy m.i.

Moira Risen – Egy sárkány meséi az öreg kőhídról és az elvarázsolt erdőről című könyve 2022-ben a 12images Kiadó gondozásában jelent meg. A kötet tündéri illusztrációit maga a szerző készítette.

Valószínűleg senkinek sem okoz meglepetést, ha azt írom, ennek a mesekönyvnek fontos karaktere egy kis sárkány, aki valóban imádta a könyveket. Kedvenc időtöltéseként éjszakánként bejárt az őrgróf könyvtárába. Egyik ilyen éjszakai portyáján nem kis meglepetéssel találkozik, amely megváltoztatja az eddigi életét.

A birodalom távoli szegmensében áll egy időtlen kőhíd, amely kettészeli a Rengeteget. Ez a híd olyan ősi, hogy az erdő legrégebbi lakója sem tudja megmondani, hogy mióta köti össze a két erdőséget. A kis sárkány menedékre lel a Rengeteg sűrűjében és különleges képességének köszönhetően az itt élő állatok biztonságban élhetik a mindennapjaikat. Nos, ez a mesekönyv sokkal többről szól természetesen, de, mint minden mesének, ennek a történetnek is a kezdetek határozzák meg a további sorsát…

„[…] nektek hogy lett rendes szőr helyett ilyen göndör gyapjatok? – fordult a kiselefánt a birkához.

– Hallottam, hogy egyszer az egyik holló azt mondta, szerinte beleeshettünk egy lavór dauervízbe, de szerintem csak viccelt – felelte a birka vigyorogva […]”

A mesekönyv összesen tizenegy mesét ölel fel, amelyek a következők:

1. A híd
2. A sárkány
3. Két páncélos
4. Szökevények
5. Mesék a Hold alatt
6. A medve és az Aranyhal
7. A téli vendég
8. A jég alatt
9. Rózsaszín, csodaszép
10. Az úttorlasz
11. A könyv

Saját élményként elmondhatom, hogy a kezdeti lelkesedésemet felváltotta némi csalódottság. Valahogy nem találtam kellően érdekesnek az első két irományt. Olyan érzésem volt, hogy erőltetett és valahogy túl hamar értek véget a történetek. Ráadásul morcos lettem a szóismétlésektől, de végül valahogy ezek is eltűnni látszottak. A kezdeti csalódottságom egy idő után viszont átalakult, mert a szerző nagyon jó humorral szőtte sztorijának szálait. Olvastam furcsa pingvinekről, kotnyeles kattáról, különleges flamingóról és sok más olyan állatról, akik mosolyt csaltak az arcomra.

Kép: NiKy m.i.

A legkedvesebb történet számomra A téli vendég lett végül, mert a szerző egy csodálatos barátságról mesélt, amely az én szívemet is felmelegítette és nem eresztette.

Összességében elmondhatom, hogy bár nem volt hibátlan, mégis kellemes olvasmánynak gondolom. Pár órás kikapcsolódásnak tökéletes, ráadásul az illusztrációk tüneményesek.

Ajánlom a könyvet minden olyan fiatal, vagy éppen kortalan felnőttnek, aki szívesen kalandozik egy elvarázsolt erdőben, nem fél egy különleges sárkánytól és szeret nevetni. A humorral átszőtt történetek ugyanis remek szórakozást ígérnek mindenki számára.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Minerva Antikvárium weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Charlotte McConaghy - Egykor farkasok éltek ezen a tájon

„– Ami valóban veszélyes […], az a félelem indokolatlan terjesztése.”

Már felsorolni sem tudom, hogy hányszor kezdtem egy adott írásomat azzal a bevezetővel, miszerint az olvasás számomra felemelő és egyben gyógyító is. Az előbbit természetesen sűrűbben érzem, mint az utóbbit, de mindkettő részese az életemnek. A gyógyítás nemcsak az önsegítő vagy pszichológiai könyvek által érezhető, hanem az olyan fikcióknak is köszönhető, amelyek valamilyen rendkívüli módon, szinte észrevétlenül érik el hatásukat. Minden kötet változtat az ember lelkén, ez tagadhatatlan, de nem mindegy, hogy az olvasó hasznosítja is a kapott ismereteket, vagy hagyja elenyészni. Azt mondják, hogy a tudás hatalom, de csak rajtunk áll vagy bukik, hogy mit kezdünk vele. A mostani regényre a fent említett mondás igaz, de még mennyire, hogy az.

Charlotte McConaghy egy két diplomás alkotó, aki számos díjat tudhat magának. Elsőként rögtön a New York Times bestseller szerzője lett Egykor ​farkasok éltek ezen a tájon című regénye által, majd a 2022-es szépirodalmi Indie Book Award és a Nautilus Gold Award nyerteseként, valamint a Migrations nemzetközi bestseller, a TIME Magazin az év legjobb könyve és az Amazon.com szerzőjeként ismerhette meg a világ nevét. A szerző érzékenyítő regényeket ír a jelenkor számára, amelyben olyan fontos témaköröket érint, mint az állatvilág és a természet hanyatlása. Munkásságáról és egyéb érdekességekről olvashatsz honlapján, ámbár az angol nyelvtudás elengedhetetlen hozzá. 

Az ​utolsó vándorlás könyvét nem is olyan régen volt szerencsém kézbe venni, amely akkora hatást gyakorolt rám, hogy amint tudomásomra jutott mostani regénye megjelenése, rögtön elő is rendeltem. Ennek a kötetnek már sokkal kiforrottabb a témaköre, mégis érződik az a bizonyos tudatos feszültségkeltés és – amit az előzőben picit hiányoltam – a részletes érzelmi ábrázolás. A kiadvány számos tematikában mozog, tehát sokrétű, mégis gördülékenyen olvasható.

Az Egykor farkasok éltek ezen a tájon című regény 2022 őszi újdonságainak egyike, amely ismételten az Alexandra Kiadó jóvoltából emelhető le a könyvesboltok polcairól. A borító számomra gyönyörű, hiszen egy erdő sűrűjében megbújó farkast ábrázol. Ez a kép remek hangulatkeltő és egyben gyönyörködtető is. 

Kép: NiKy m.i.

De vajon mitől is olyan egyedi ez a regény?

Adott egy ikerpár, akik az életük java részét együtt töltötték. Már gyerekkorukban megtanulták, hogy csak egymásra számíthatnak, hiszen a szülők korai válásának következtében fél évet édesanyjuk -komor, az élet terhétől súlyos - bevárosi lakásában, az év második felét pedig édesapjuk erdei házában töltik. Míg a kétlaki élet felosztja a gyermekeket, addig a két lány között egy elválaszthatatlan nyelv és eskü alakul ki.

Felnőttként már sokat tapasztaltak, hiszen emberi „árnyak” érintették testüket és lelküket. Anggie bohókás, tüzes szépség, akitől pezseg az élet, csupa móka és kacagás. A szerelmet és az életet nagy kanállal fogyasztja, de bevallása szerint egyszer él az ember, nem igaz?

Inti Flynn visszahúzódó, kedves és nagyon okos. Sok diplomásként tudja, hogy számára csak az erdő hozhat megnyugvást, ezért mindent elkövet, hogy megszerezhesse élete álommunkáját. Az álmok pedig azért vannak, hogy megvalósuljanak, nem igaz?

A fiatalság bohókás tüze végül mindent felemészt, és a füst szállta lélek már csak a semmiben bolyong.

Évek múltával Inti egy nemzetközi biológuscsapat vezetőjeként tizennégy farkast telepít vissza a Skót-felföldre, amely már hosszú évszázadok óta nem látott egy ragadozót sem. A csúcsragadozók visszatérése elengedhetetlen a haldokló föld számára, hiszen az egyensúlyt vissza kell állítani, ámbár a fölművelésből és állattenyésztésből élő városiak finoman szólva sem örülnek ennek. A kezdeti ellenségeskedést végül egy hangtalan béke időszaka váltja fel, míg végül egy tragédia árnyékolja be az emberek és farkasok életét. Vajon ki vagy mi okozza a felfordulást? És vajon a szörnyetegek valóban az erdőben élnek vagy éppen a saját házunkban?

„– Egy szörnyeteggel sem találkoztam még a vadonban. Nem ott élnek.”

A könyv számos témában fontos üzenettel szolgál olvasója felé. Ilyen például a természet védelme, a Föld ökoszisztematikus helyreállítása, a családon belüli erőszak különböző formái és a pszichés feldolgozás, tehát az öngyógyítás is. Ezek a tematikák önmagukban is súlyosak, sokszor egy egész történetre valóak, de így együttesen már fullasztó hatással bírnak. 

Kép: NiKy m.i.

„– Az erdőben egy számunkra láthatatlan dobogó szív rejtőzik. […] Itt van, épp alattunk. Így beszélnek a fák egymással, így gondoskodnak egymásról. Egymásba szövődnek a gyökereik, fák tucatjainak gyökerei egy végtelenbe nyúló hálóban, és titkokat suttognak egymásnak. Figyelmeztetik a veszélyre a másikat, és megosztják a táplálékot. Épp olyanok, mint mi, egy család. Erősebbek együtt. Semmi sem boldogul egyedül az életben.”

A regény két idősíkon játszódik, mégis sokszor olyan érzetet kelt, mintha a jelen folytatódna. Ez a pikantéria másképpen is megfigyelhető, bár elsőslegesen az érzékekkel játszik a szerző. Ezért azt kell, hogy írjam, hogy nagyobb figyelmet igényel az olvasása és bár félig szórakoztató jellegre számíthatunk, mégis tulajdonképpen egy fejmosásnak nézünk elébe.

Az írónő már másodjára hozta felszínre bennem a megbecsülés érzését. Ennek a fogalomnak több jelentése is akad, ez maga a személytől függ, ki hogyan értelmezi. Ugyanis ha magamra gondolok, akkor számomra azt jelenti, hogy megbecsülöm az életemet, azt, aki vagyok jelen pillanatban, ahol élek, és ahogy érzem magam. Mert nem gondtalan az életem nyilván, de sokkal boldogabb vagyok, mint a kötetben szereplő hölgyek vagy éppen számos nőtársam a világban. Ez pedig egyet jelent azzal, hogy szabad vagyok. Szabad, mert dönthetek a sorsomról, és mert egy olyan társsal élek együtt, akivel szeretve és tisztelve egymást küzdünk a mindennapok szürkesége ellen. Ez gazdaggá tesz és boldoggá is egyben.

„Mindannyiunk előtt ott a választás, és legtöbbünk megteszi. Kegyetlenség kell a túléléshez, a küzdelemhez, de ott a gyengédség is mély, összefonódó gyökereinkben. Ez rejtőzik bennünk, ezt visszük magunkkal […].”

Ebben a történetben minden karakter esendő, senki sem jó csupán vagy éppen „gonosz”. Sőt, talán úgy is fogalmazhatnék, hogy az árnyaltság egyenlő szintre emeli a személyeket, még akkor is, ha az áldozat és az elkövető szerepköre mégis elkülönül. 

Kép: NiKy m.i.

Számomra Inti személye különleges, nemcsak „képessége”, de lelki ereje miatt is. Nagyon jó testvér, remek szakember és egy határtalanul magányos lélek. A kitartása minden oldalon megerősített engem is, hogy igen is érdemes küzdeni, és ha néha pokoli nehéz is, fel kell tudni kelni.

A múlt és jelen, valamint az emberi és állati ösztön és torzulás között egy szépen látható párhuzamot lehet észlelni. Mind a két esetben eldöntheti az olvasó, hogy hova szeretne tartozni és azt is megismerheti, hogy a választása felelősséggel jár, amelynek következménye mindig utolér mindenkit.

A karakterek tehát nagyon sérültek, mégis egy csodálatos fejlődésre képesek. Természetesen sokkalta többet ismerhetünk meg általuk, de ezt mindenki fedezze fel maga.

„– A férfiaktól irányítást várnak, de a modern társadalom nem támogatja ezt, így néhányan úgy érzik, hogy kicsúszik a kezükből az irányítás, és megalázva érzik magukat. A megalázottság dühöt szül, majd erőszakot.”

Események tekintetében pörgős, sokszor magával rántó. Egy perc nyugta sincs az olvasónak, és pont ezért néha félre-félre kellett tegyem én is a kötetet, mert soknak éreztem, szinte megfulladtam.

Az üzenet egyértelmű, akár tagadom, akár nem. Ráadásul ezzel a pár sorral teljesen egyet kell, hogy értsek. Olvassátok, kérlek figyelmesen!

„[…] a világ akkor indult rossz irányba, amikor különválasztottuk magunkat a vadontól, amikor megszűntünk a természet részének lenni. […] talán túlélhetjük ezt, ha módot találunk a vadon újrafelfedezésére. […] ha a létezésünk épp azoktól a lényeket tölti el rémülettel, akikkel egymásra kellene találnunk.”

A történetben két szörnyeteget ismerhettem meg. Az egyiket a csúcsragadozók szemszögéből, a másik pedig maga az ember nézetéből mutatkozott meg. Hogy melyik volt nagyobb hatással rám? Nos, ezzel nem fogok meglepetést okozni. Hamarabb megyek egy farkasfalka közelébe, mint elviseljem a családon belüli „szeretet” maradványait. Az ember fél, retteg mindentől, amit nem uralhat, vagy éppen hasznosíthat, ezért ostoba módon eltiporja, felemészti, vagy talán teljesen kipusztítja. Pedig ez a bolygó egy közös otthon minden élőlény számára, legyen az ember, állat, növény. Biológiai csodák családjába tartozunk, ahol az erőszak az életben maradás érdekében megengedett. Ha élni akarsz, eszel, tehát gyűjtögetsz és vadászol. Az ember vegyes étrendű, mégis ragadozóként viselkedik. Pusztítani, harácsolni, felélni mindent, és ha nincs már mit, akkor rettegésbe és panaszkodásba kezd. Ostoba népek emelkedtek ki az evolúció során, mert a technikai fejlődéssel nem jár együtt az emberi ösztön és gondolkodás változása, növekedése és ez meglátszik a mostani klíma és környezetpusztulás tekintetében is. Nekem csak pár kérdésem lenne: Ha mindent elpusztítottunk, akkor hol fogunk élni ezek után? Gyermekeink mit fognak enni és vajon még ismerni fogják a hűs patak érintését, a madarak csicsergését, a Nap melegét? Látni fogják a hegyek hófödte tetejét és a tengerek mélyén felfedezhető színes életet? Vagy szülni kell minél többet, hogy egy halott Földdel együtt pusztuljon ki a társadalom is? 

Kép: NiKy m.i.

Bár a kötet elsődlegesen a farkasokról mesél, mégis minden benne van, amit fent leírtam.

Összességében megméretettem, mint Nő, és mint ember. Sírtam és néha elmosolyodtam, de mindenképpen jól szórakoztam és sokat gondolkodtam. Ez a kötet érték a számomra, mert intelligens módon vezetett végig egy haldokló Föld poros útján a fénybe, és erőt adott, hogy higgyek és reméljek, de legfőképpen, hogy cselekedjek.

Ajánlom ezt a regényt mindenkinek, aki szeret olvasni és hajlandó nyitottabb szemlélettel látni a valóságot, mert a szórakoztatás mellett egy kéretlen tanácsot is kap az olvasó. Hogy hallgatsz-e rá, csak rajtad áll vagy bukik, hogy mit hasznosítasz belőle. Mert ez a pár mondat nagyon igaz: „Meg kell tennünk a magunk részét, hogy lassítsuk a klímaváltozást és bolygónk pusztulását. Ez azt jelenti, hogy a lehető legkisebbre kell csökkenteni a hatásunkat, annyira kevéssé terhelni a földet, amennyire csak képesek vagyunk rá. Nem azért vagyunk ezen a bolygón, hogy mindent feléljünk; gondozói vagyunk, nem pedig a tulajdonosai. És ha mások nem teszik meg a saját részüket, akkor nekünk kell még többet tennünk.” Remélem érted ezt az üzenetet és elgondolkodsz rajta, mert amíg megteszed a világnak is esélye van a reményre!

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha az Alexandra Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Mervi Heikkilä - Rőt-patak

 

„[…] ha az ember könyveket olvas, fontos és érdekes tudás birtokába kerülhet.”

Nem tudom, hogy ismeritek-e azt a bizonyos érzést, hogy amikor megláttok egy könyvet, hirtelen egy erős vágyat és hitet véltek felfedezni magatokban, hogy ez a kiadvány kell nektek! Ezt éreztem én magam is, amikor felfedeztem a júniusi Könyvhéten a kiadó standjánál ezt a csepp kötetet. Semmit sem tudtam róla, csak egy erős meggyőződés szállta meg lelkemet, hogy kell és jó lesz. Hogy igazam lett? Nos, ezt mindjárt kiderítheted!

Mervi Heikkilä finn származású írónő, aki először gyermekeknek szóló verseivel robbant be a köztudatba. A későbbiek folyamán pedig áttért az ifjúsági kalandregényekre, amelyek pörgősek, akciódúsak és hihetetlen tájakra vezetik olvasójukat. A kalandok erdőn, kietlen pusztaságon, ördögökkel és egyéb veszélyes, de annál furcsább lényekkel lakott hegyeken át vezet, ahol minden oldalról veszedelem leselkedik az utazóra, akinek a legnehezebb időszakokban egy-két barát társaságában kell helytállni. Mert a legnagyobb bajban ismerhetjük meg igaz barátunkat! A történetek sokszor idegörlőek, de megéri kézbe venni őket.

A Rőt-patak című ifjúsági regény 2022 nyári újdonságainak egyike, amelyet a Főnix Könyvműhely Kiadó gondozásának köszönhetünk. A borító tervét Kati Vourento készítette.

De nézzük is, hogy miről is mesél ez a kötet:

Valamikor régen egy távoli vidéken élt egyszer egy füvesasszony, akinek bár létezését a sötétség határozta meg, mégis teljes életet élt a természet lágy ölelésében. Ennek az asszonynak nagy tudására sok falubeli hagyatkozott, hiszen a gyógynövényeket úgy ismerte, mint senki más a közelben. Az erdő mélyén egy kis kunyhóban teltek napjai leányával, aki vad volt, szenvedélyes és csak a természet parancsolt zabolátlan lelkének.

Bagoly – nevét nem szeretvén – együtt lélegzett az erdő fáival, haját a szabad szél formázta, a hűs patak oltotta szomját és együtt sóhajtozott a hatalmas tölgyesekkel. Legjobb barátai egy róka és egy holló, akikkel mindent megosztott, és egymásra vigyázva élték a mindennapokat.

Egy napon furcsa szerzetekre lett figyelmes. Mivel a falubéli gyerekekkel rendszeresen meggyűlt a baja, úgy érezte ideje elűzni a betolakodókat. A kezdeti félreértések végül mély barátsággá formálódtak, ámbár az erdőt hatalmas veszély fenyegette, amelyet el kellett pusztítani bármi áron. A három fiatal sorsa összefonódni látszott, de a kalandok sok kockázattal jártak. Vajon mi lehet az a veszély, amely elpusztítással fenyegeti az erdőt és lakóit? És vajon mennyit ér a barátság, ha minden veszni látszik?

”Az erdei állatok szabadságra termettek. Teret kell adni nekik, hogy megőrizhessék lelkük szabadságát.”

Azt hiszem ezek után már felesleges tagadnom, hogy mennyire szerettem ezt a történetet. Kimondottan élvezetes volt olvasni és bizony nem egyszer összeszorult a gyomrom, hogy vajon sikerül –e a szereplőknek ép bőrrel megúszniuk a veszedelmeket.

Bagoly karaktere eleinte nehezen volt befogadható a számomra. Bár korosztályának megfelelően viselkedett, mégis többször éreztem úgy, hogy megráznám. Aztán, ahogy haladt előre a történet, úgy óhatatlanul és nesztelenül is simultam bele bőrébe. Mert bár köztünk nagy a korkülönbség, mégis én magam is voltam gyermek és hasonló kíváncsisággal szemléltem a körülöttem lévő világot.

A fiúk személye csak felszínesen ismerhető meg ugyan, mégis többször is elmosolyodtam viselkedésükön. Ráadásul a „nagy” titok meg sem lepett, mert mint kiderült, egy sokkal súlyosabb rejtélyt kellett volna felfedeznem, de ez még várat magára, hiszen egy sorozat első kötetét vettem kézbe.

Események szempontjából pörgős és egy perc nyugta sincs az olvasónak. Hol menekülni kell, hol bujdosni, hol pedig egy nehéz helyzetből kikecmeregni, de mindig hittel előre menni és a célt soha fel nem adni.

Azt hiszem, hogy egy rossz szavam sem lehet, és pont ezért már nagyon várom a sorozat következő részét.

Ajánlom a könyvet mindent fiatal és idősebb olvasónak egyaránt, mert a kalandokat mindenki élvezheti, persze csak akkor, ha elég mersze van hozzá. És egy jó tanács: „A bánkódás a képzelet téves használatából fakad […] Nem érdemes pazarolni rá az időnket és az erőnket.” Ha ezt megfogadod, akkor sokkal könnyebb lesz az életed!

Amennyiben te is kalandoznál, nem kell mást tenned, mint a Főnix Könyvműhely weboldalára ellátogatnod. 

Írta: NiKy

Csete Dóra - A Zöldlomb-erdő lakói

„A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni. Bruno Bettelheim”

 

Nem is olyan régen került hozzám ez a csupaszív mese, melyet szeretnék megköszönni az írónőnek. Köszönöm, hogy olvashattam, egy élmény volt.

Csete Dóra nevével nem először találkoztam, hiszen még tavaly volt szerencsém olvasni tőle Lillen, a tünde című mesekönyvét, melyet akkor nagyon megszerettem és bizony vártam a következő lehetőségre, amikor új történetet olvashatok az alkotó tollából. Ennek pedig most jött el az ideje, ami egy remek kikapcsolódásnak ígérkezett.

A Zöldlomb-erdő lakói 2021 egyik újdonsága, mely a Newline Kiadó gondozásában jelent meg. A mesekönyv már a borítójával is sejteti tartalmát, miszerint állattörténeteket rejt magában ez a csepp kötet.

A könyv 10 történetet foglal magában, melyek tulajdonképpen egy egész évet ölelnek fel. A Zöldlomb – erdő lakói nem mások, mint Móka a mókusfiú, barátja Sutyi a nyúlfiú, Böki a sünilány, Szellő az őzlány, Ravi a rókalány és Horka az idős vaddisznó. A díszes társaság mindenféle ünnepet és saját ötleteken alapuló kalandokat él át ebben az időszakban. Sok móka és kacagás, valamint némi tanulság is adott az olvasók szórakoztatásául.

„(…) nincs is jobb annál, mint egy tikkasztó meleg napon megmártózni egy hűvös vízben a barátainkkal.”

Szubjektív meglátásom a kötetről, hogy az írónő rendkívül kedves és vidám meséket álmodott meg a számunkra. A beszélő nevek remek játékot adnak az alapvetően is érdekes személyiségű karaktereknek, melyet egy figyelmesebb kis olvasó külön értékelhet, hiszen jobban meg fogja érteni a mesékben rejlő rejtett üzeneteket.

Egyetlen negatívumot tudok felhozni, ez pedig a mesekönyvben található grafikák, melyek ebben az esetben sajnos nagyon gyermeteg érzetet keltettek és inkább rontják az alapvetően kellemes olvasást.

Ettől függetlenül nagyon örülök, hogy kézbe vehettem a könyvet, hiszen egy új csodás világba csöppenhettem és a szívem megtelt szeretettel.

Ajánlom kisebb és nagyobb olvasóknak egyaránt, hiszen a kedves sorok mögött ott a tanulsággal egybekötött szórakozás élménye.

Amennyiben elmerülnél ebben a világban, megteheted, ha a Newline Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy