“Csak kevesen voltak közülünk, akik erősebbnek bizonyultak a kornál, amelyben éltünk. Én nem. Néhányan valamiképpen még akkor is túl tudtak lépni a korlátaikon, és ma utcák viselik a nevüket. Mi, többiek, egyenruhába bújtunk, kiástuk a korsókat, elvittük a savanyúságot, és befaltuk. Nehéz elválasztani az embert a körülményeitől. De őszintébb azt mondani, hogy ki voltam szolgáltatva a magam körülményeinek. A kor, amelyben éltem – az küldött éhesen azokba a kertekbe, kezemben a pajszerrel, ami persze nem jelenti azt, hogy ne tettem volna, amit tettem, hogy ne ettem volna meg, amit megettem. Ha azt kérdezem magamtól, hogy vajon valamennyien immorálisak voltunk-e, vagy hogy a rossz, amit tettünk, gonosz emberekké tett-e minket, arra jutok, hogy mások döntéseinek következményei mocskoltak be minket. Soha, senki sem kizárólagosan felelős saját erkölcsi mérlegéért. És a kérlelhetetlen igazság, a súlyos, ősi igazság az, hogy igenis bűnhődhetsz olyasmiért, ami nem rajtad múlott.”
Külön választható-e teljes bizonoyssággal
az egyén és a társadalom kollektív felelőssége? Mennyire vagyunk felelősek a
magatartásunkért egy totalitariánus államban, ahol a normákat és a magatartási
szabályokat a fejünk felett és a beleszólásunk nélkül alakították ki?
Elvárhatjuk-e a sorkatonától, hogy megtagadja a hadifoglyok kivégzését, még ha
ezzel alá is írja saját halálos ítéletét? Vajon jogosan és méltányosan
követeli-e továbbra is a háborús jóvátételt a jelenlegi német generációtól
Izrael vagy Lengyelország? Szolgáltatott-e
valaha a történelem igazságot, ha egyáltalán létezik az igazság, mint objektív
kategória?
Alexander Starritt - Mi, németek című regénye
az Európa Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. A nem túl vastag, alig több
mint 200 oldalas mű szép csomagolást kapott és külön ki kell emelni Konok Péter
kíváló fordítói közreműködését.
A mű gerincét egy idős német ember
külföldön élő unokájának írt levele adja, amelyben összefoglalja a keleti
fronton letöltött négyéves katonai szolgálata során szerzett tapasztalatait.
Filmvászonra illő karakterek és jeleneteksegítségével elevenedik meg lelki
szemeink előtt a háború pokla – és bár ez közhely a javából, de ritka az az
írás. amely ennyire plasztikusan és hitelesen képes ábrázolni a borzalmakat.
Végigkísérjük egy hadsereg diadalittas felemelkedését és teljes pusztulását,
mind anyagi, mind erkölcsi értelemben. Azt gondoltam eddig, hogy már “mindent
láttam” a keleti front kegyetlenségéről eddigi olvasmányaimon keresztül, de a
könyv sajnos bőven tudott még újat mutatni az ember kegyetlen természetéről.
Alapvetően tehát egyfajta hadinaplóval van
dolgunk, de a harci esemnyeken kívűl bőven jut hely morális filozofálásnak is.
A bevezetőben is említett felelősségkeresésen kívül a szerző próbál
magyarázatot találni a német nép önpusztító és minden remény nélküli
kitartására, illetve rávilágít az egyéni sors igazságtalanságára is.
A gépesített, iparosított háború tüzében
hánykolódó törékeny ember egyéni képességei szerint vetkőzi le vagy építi újjá
saját normáit és prioritásait a túlélés érdekében. Honnan veszi az utókor a
felhatalmazást, hogy újra és újra felelősöket keressen példátlan időkben elkövetett
példátlan cselekedetekhez, miközben a saját korunkban megannyi gaztett megtorolatlanul
marad?
“Az igazat megvallva, fontos volt
megértenem őt. A világtörténelem egyes életekben jobban, másokon kevésbé hagy
nyomot. Mivel nem az 1920-as, hanem az 1980-as években születtem, számomra azok
voltak a legrosszabb idők, amikor a 2008-as gazdasági válság miatt elvesztettem
első munkahelyemet; engem nem küldtek Oroszországba, hogy gödröket ássak és
embereket gyilkoljak.”
Nagyon tanulságosak az unoka által a
hosszúra nyúlt levélhez fűzött reflexiók is, amelyek jól mutatják, hogy micsoda
különbségek vannak két generáció között a megszerzett élettapasztalatok tekintetében,
és hogy nem lehetünk elég hálásak azért a példátlan hosszúságú, több évtizedes
békekorszakért Európában, amelynek több milliónyi emberélet volt az ára.
De most a mi generációnk is hallja már az
ágyúk dörgését keletről, a történelmi kollektív emlékezet görcsbe rándítja a
gyomrunkat és csak remélni tudjuk, hogy a forgatókönyv ezúttal majd más lesz és
nekünk nem kell majd emberségünket úgy vásárra vinni, mint anno nagyapáinknak.
Nyugodt szívvel tudom ajánlani a könyvet
mindenkinek, nemcsak a történelem iránt érdeklődőknek, bár itt-ott erős gyomor
kell hozzá, de a szavak súlyát a történelem adja.
Ha sikerült felkeltenem az érdeklődésed, akkor az Európa Kiadó weboldalán megtudod rendelni a könyvet.
Írta: Süni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése