A mesterséges intelligenciával vagy a
virtuális valósággal való fenyegetés lassan már annak a népmesében szereplő
kisfiúnak a példáját idézi, akit a birkanyáj őrzésével bíztak meg és unalmából és
heccből olyan sokszor kiáltott farkast, míg a fenevadak egyszer tényleg fel nem
bukkantak, de akkor már a falusiak nem vették komolyan a segélykérését.
Valóban, sokáig a gépi értelem maximum csak a mozivásznon vagy a könyvek
lapjain tört az emberiség életére vagy ébredt bármilyen, a közegészségre
veszélyes öntudati állapotra, mindennapi életünkben ritkán manifesztálódott
egzisztenciális fenyegetés formájában. Voltak persze robotok, amelyek kíválóan
sakkoztak vagy megverték az aktuális go világbajnokot, de ettől még egyikünk se
kezdett rettegni attól, hogy ezek bármelyike egyszer majd a Terminator-filmekből
ismert Skynet ősapja lehetne. Pedig a színfalak mögött hatalmas ütemben zajlik
a mesterséges intelligencia fejlesztése és a szűk értelemben vett változata már
mindennapi életünk szerves részét képezi.
“A mesterségesintelligencia-evolúció
jelenlegi szintjén az MI a gépi tanulással (ML) és a prediktív analitikákkal
rokon értelmű, amelyek hatékonyságnövekedést hoztak magukkal, nem pedig a
“Skynet-Szingularitást.” A felhajtás által keltett véghangulat – majd a vég
elmaradása – rengeteg embert arra sarkallt, hogy ne vegyen tudomást az MI által
érkező változásokról. Azonban az 1950-es évek első MI-fejlesztéseivel szemben
napjainkban jelentős különbséget jelent, hogy a legfrissebb MI-fejlesztések és
áttörések szinte exponenciális mértékben zajlanak.”
Tilesch György és Omar Hatamleh által
közösen jegyzett Mesterség és intelligencia című kötet a Libri Kiadó
gondozásában jelent 2021-ben. Stílusos, a címhez és témához jól passzoló borító
alapozza meg előre a könyv mondanivalóját.
Szóval az MI már lerágott csont, ugyan
minek olvassak el még egy könyvet a témában? Nekem is ez volt az első
gondolatom, bár a frappáns cím láttán kissé ökölbe szorult a gyomrom, hiszen a
mű rögtön az ezeréves magyar néplélek Achilles-ínát támadja, beveti az
atomfegyvert, vagyis a munkánk elvesztésével riogat. Persze önmagában még
hatásvadásznak és lerágott csontnak tűnhet ennek ellenére is a téma és
elintézhetjük egy kézlegyintéssel, mondván: “Mégis kit érdekel, hiszen az MI
úgyse fog sose az ember fölé kerekedni a …… terén.” Itt a pontozott részt
mindenki töltse ki hite és meggyőződése szerint. Nos, spoiler nélkül azt kell
írjam, kedves Olvasó, hogy napról napra rohamosan csökken azon tevékenységi
körök száma, ahol az MI ne lenne képes túlszárnyalni az emberi teljesítményt. S
míg az előző ipari forradalom elsődlegesen a nehéz vagy monoton fizikai munkát
tette zárójelbe, addig a következő gazdasági szerekezetváltás már inkább a
fehérgallérosok munkavállalási feltételeit fogja negatív irányban befolyásolni.
Persze az új paradigma új lehetőségeket is teremt, de a kereslet nem mindig
találkozik a kínálattal, vagyis egy kiadványtervező grafikus nem fog egyik
napról a másikra felcsapni felhőprogramozónak.
A kulcsszó most is, mint ahogy az evolúció
több milliós történetében mindig is volt, a rugalmasság. Kérdés, hogy képesek
leszünk-e elég gyorsan alkalmazkodni az ugrásszerűen fejlődő MI-k által
átalakított játékszabályokhoz? A szerzők érvelése szerint kudarcra vagyunk
ítélve, ha mindig utólag próbálunk reagálni majd a történésekre. Példaként hoznám
fel erre a könyvből a végtelen ostrom fogalmát, ami leegyszerűsítve a
gyakorlatban úgy nyílvánulhat meg, hogy az MI az általunk gyűjtött hatlamas
mennyiségű adat alapján kimondottan ránk szabott reklámot készít, amit képes
végtelenszer levetíteni és addig finomítani, amíg a célzott fogyasztói reakciót
ki nem válta vele. Alexander Weinstein - Az Új világ gyermekei című novellájában
írja le ezt úgy, hogy a főszereplők elfelejtik frissíteni a tűzfalukat, mire a
házukat elárasztják a reklámok. Képzeljük el, ahogy a böngészőnk hírdetési
sávjában vagy kiterjesztett valóság szemüvegünk látómezejében súlyos
betegségben elhunyt rokonunk jelenik meg és életbiztosítással győzköd
bennünket! Mi lesz azokkal, akiknek nem fogja majd az MI ellen védő tűzfalra
futni? Képes lesz-e bármilyen tűzfal megfelelő védelmet nyújtani?
A könyv szerint átfogó preventív
szabályozásra és keretrendszerre van szükség, amit széles körű társadalmi és
állami szintű konszenzusnak kell megelőznie. A társadalmaknak tájékoztatás és
tanulás útján digitalis immunrendszert kell kifejleszteniük, ami megnöveli a
túlélés esélyeit az MI-által teremtett veszélyekkel szemben.
Persze van pozitív forgatókönyv is, az MI
nem csak disztópiát, hanem utópiát is teremthet, de ez nagy mértékben rajtunk,
embereken fog múlni. Milyen erkölcsi alapelveket és mércéket fogunk az MI
elsődleges morális irányelvévé tenni? Milyen célokat és feladatokat fogunk
kijelöni neki? Bele kell-e táplálni az egzisztenciális szorongás érzését a
döntéshozatali mechanizmusaiba, hogy jobban átérezze az emberi állapotot vagy
hagyjuk ki belőle, mert annak köszönhetően az elpusztításunkra is törhet? Ki
képviseli legautentikusabban az emberiséget egy globális MI-keretrendszer megalkotása
során? Az ENSZ? A Vatikán? Az MI fejlesztésben élen járó technológiai
óriásvállalatok? A Ray Kurzweil által is képviselt szingularitáskultuszok?
Megannyi izgalmas és fontos kérdést
feszeget a könvy, és sok esetben megpróbál szolgálni válaszokkal is. A javasolt
akciótervek mellett olvashatunk még arról is, hogy milyen változásokat hozott
vagy hozhat a technológia fejlődés az oktatás, az egészségügy vagy a
képzőművészetek terén, összefogalalja az MI-kutatás terén jelenleg is zajló globálsi
fegyverkezési versenyt, illetve felvázol számos potenciális jövőbeni forgatókönyvet.
A könyv egyértelmű célja az olvasó
figyelmének és tudatosságának a felketése, hogy a kritikus tömeg elérésével
kialakuljon a társadalom előzetes védelmi mechanizmusa. Vitaindító és
gondolatébresztő mű, amit úgy érzem, hogy mindenkinek érdekében áll kézbe
venni, hiszen mindannyiunk alapvető érdeke, hogy jobban készen álljunk a jövő
kihívásaival való szembenézésre.
“Semmi
sem elkerülhetetlen, de nincs még késő ahhoz, hogy megzabolázzuk a jövőt, és
antropocén reneszánsszá tegyük a robocén kor eljövetele helyett. Viszont most
kell nekilátnunk: ha ez túl későn történik meg, akkor rettenetes ébredés vár
ránk.”
Írta: Süni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése