„Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és
nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében… „(William Shakespeare
- Ahogy tetszik II. felvonás 7. szín; fordította Szabó Lőrinc). Ez a rövid
idézet jutott eszembe először, amikor kézbe vettem a mostani kötetet. Nem
hiába, hiszen az aktuális olvasmányom is a színházat és a színészkedést vette
górcső alá, bár tény, hogy a fenti szöveg a világirodalom egyik leghíresebb
alkotójának különlegesen megformált észrevétele egy letűnt kor társadalmáról,
amelyről gondolhatnánk, hogy mennyire elévült, de az ember nem változik, csak
az idő és ezáltal a korszelleme.
Mostanában sok olyan könyvet vehettem kézbe, amely az
ifjúsági irodalom szférájába tartozik, hiszen a Merítés-díj Ifjúsági zsűri
listájáról szemezgettem ezen alkotásokat. A felsorolt kötetek mind
színvonalban, mind mondanivalóság tekintetében igen csak változatosnak
mondhatóak, mégis egytől egyig érdekesek a maguk kategóriájában. Sokszor
keresem a mélyebb tartalmat ezekben a regényekben, és amikor nem lelem, csak
ráncolom a homlokomat, pedig a lényegről elfeledkezem. Ezen kiadványoknak
elsődleges dolguk, hogy szórakoztassanak, és csak másodlagosan kell valami
pluszt nyújtaniuk olvasójuknak. Persze, ha mind a két feltétel teljesül, az már
maga az oázis lelkemnek, mégis néhol túl szigorúnak vélem a magam igényeit.
Vajon mindenképpen kell, hogy egy fiataloknak szóló kötet tanítson is? Vagy
csupán a rohanó világunk miatt érezem úgy, hogy sokkal többről kell, hogy
szóljon, mint egy átlag regény!
Amikor –pár bekezdéssel – fentebb az egyik régi kedvenc
alkotómtól idéztem, akkor jöttem rá, hogy maga a szórakozás is olyan képlékeny.
Az életünkben annyi szerepet játszunk akaratlanul is, hiszen nem lehetünk
könnyedek, mikor hív a kötelesség vagy éppen az események ezt kívánják tőlünk,
de szigorúan sem jó látni mindent, elvégre nem akarunk idő előtt ráncosodni
sem. A középút a legjobb tartja a mondás, de ezt mindenkinek magának kell
megteremtenie, amelyet ki – ki szerepének megfelelően alakít ki. De ha színház
az egész világ, akkor a könyv is egy színdarab, amely addig tart, míg az utolsó
oldalt be nem csukjuk.
Ebben a történetben egy (csonka) család kerül a középpontba,
ahol az elvált szülők két otthont teremtve próbálják gyermekeik életét
irányítani.
Bogi egy 13 éves általános iskolás leányka, akinek nem a
hétköznapi tinédzseri élet jutott mostanában osztályrészéül. Hiszen nem elég,
hogy édesanyja ikreket vár a mostohájától, de édesapja ügyetlenkedései miatt
bizony rendre rá marad a háztartás ügyes-bajos vezetése is. Ráadásul 8 éves
öccsét is felügyelnie kell Budapest szívében, amely nagyon távol esik nyugodt,
falusi otthonától, és mindez sokszor kész kalamajkához vezet. Nem elég, hogy a
szülői szerepkört is neki kell betöltenie, de bizony az otthoni dolgok mellett,
az iskolában sem túl fényesek a napok. Megfelelni az új angol tanárnőnek,
otthon rendet teremteni, felügyelni Apát és Öcsit is embert próbáló feladatok,
de még a jövővel kapcsolatos kételyek is mardossák Bogi lelkét.
De milyen is a diákélet, ha nem lenne csupa bonyodalom, mégis
emellett marad egy kevéske idő egy nagyobb álom megélésére is, hiszen az iskolai
színházkört is megismerhetjük tüzetesebben. Vajon a színészi pálya csupán
hazugságok hálója vagy sokkal több annál és egy 13 éves lány képes –e megállni
a helyét ilyen sok szerepkörben egyáltalán? Nos, ezt nem árulhatom el, de
javaslom, hogy válts rá jegyet!
„Szóval ilyen is lehet a színház. Nemcsak egyszerűen érdekes
vagy ünnepélyes, nemcsak vicces vagy komoly, hanem valami olyasmi is, amiről
azt gondolod, hogy rólad szól, mert te is úgy érzed, hogy „Mért félnél, m’ért
élnél, ha nem egy álomért”? (Dés László – Geszti Péter – Mi vagyunk a Grund!”
Ennek a történetnek nagy erőssége a rejtett humor, amely
sokszor szinte robbanásszerűen kerül az olvasó elé, és számos komolyabb témát
is érint. Némiképpen önző szülők gyermekeiről mesél, ahol a hősnőnknek kell
megoldani olyan feladatokat, amelyek korához képest még túl nagy kihívások.
Sok érdekességet rejt a maga egyszerűségében és talán a
szerző a saját életéből is merítkezett, amikor eme regényét megírta. Elvégre a
színházi életről vagy a színészi létről csak az tud hitelesen írni, aki maga is
benne forog a közegben. A tapasztalat átültetése e tekintetben nagyon jól
sikerült, elvégre szinte szárnyra kél az olvasó maga is.
Először arra gondoltam, hogy nem minden gyermeknek adatik
meg, hogy valóban megélhessék korunknak megfelelően a szerepüket. Hiszen itt
van Bogi remek példája is, miszerint az iskolában a korosztályának megfelelően
kezelik a felnőttek, de ahogy vége a napi óráknak kénytelen egy magasabb funkcióban
is helytállni, ha nem akarja, hogy katasztrófához vezessenek a hétköznapok
kissé ügyetlen apukája mellett.
Szerettem a leányka bőrébe bújni és kissé elmerengeni az
élet dolgain. Jó érzéssel töltött el, hogy cseppet koravénként látja a
környezetét, nagy szeretettel törődik családtagjaival, de mer nyitni az
újdonságok felé is. A gyökereket nehéz kitépnie és a kétlaki élet sem tesz túl
jót eleinte a lelkében, de a sulis darabban végre megélheti azokat az
érzéseket, amelyek talán a szürke mindennapokban elkerülték volna. Ráadásul
cukorborsó, de kissé ügyetlen édesapja, izgága öccse, egy remek humorú
szomszédasszony, barátok és ellenségek is színesítik életét. Hát nem remek?
Események tekintetében pörgős a könyv és nem hagyja
olvasóját cserben, elvégre egy perc nyugta sincs senkinek. Tanulunk,
mosogatunk, utazunk, családosan vagy éppen barátokkal bajlódunk, de mindig
mozgásban és másokkal törődve. Ha bánat éri szívünket, a gyógyító balzsam ugyan
hamar érkezik, de kellően keserédes utóérzést hagy maga után, hogy legyen min
rágódni mégiscsak. És persze a nem várt szerelem is kopogtat az ajtónkon, de,
hogy beengedjük –e, az már a jövő zenés darabjainak egyike.
Talán kissé szokatlannak tűnt elsőre az a mérhetetlen
mennyiségű párhuzam, amely felfedezhető a regényben. Ilyen például a régi és új
családi szerkezet megélése, vagy a vidék és nagyváros közötti szakadék
meglátása.
„Különben ez a hajléktalan dolog is azok közé tartozik,
amiről, amíg otthon laktunk, legfeljebb csak hallottam, de az teljesen más,
mint látni, hogy tényleg ott fekszenek az utcán meg a padokon, és hogy mindenki
úgy megy el mellettük, mintha ez tök normális lenne. Mint a kosz az utcákon meg
a pisiszag a kapualjakban.”
Összességében azt hiszem, elmondhatom, hogy meglepetés volt
számomra ez a kötet, hiszen bár könnyed és szinte légies stílusú, mégis
megleltem a magam által oly „kedvelt” komoly mondanivalóságát. Hogy elégedett
lennék? Igen, ezt határozottan állíthatom és pont ezért nagyon szerettem ezt a
pár órát, míg kizökkentem a mindennapjaim szerepéből.
Azt hiszem ezt a történetet kortól és nemtől függetlenül ajánlani
tudom, mert kicsit mindannyian szerepet játszunk a magunk színházi darabjában.
Hogy kinek jut a főszerep az persze egyéni, de azt biztosan állíthatom, hogy a
jó színész egybeolvad szerepével és ezáltal addig önmaga lehet. Én csak annyit
mondhatok számotokra: Legyetek kényelmesen könnyedek, hiszen az életed
előadásához csak te kellesz!
Ha úgy érzed megfogott a fenti kritika és esetleg kedved van
egy kis olvasáshoz, akkor ajánlom figyelmedbe a Móra Kiadó honlapját, ahol,
számos különleges kötet mellett, ezt a regényt is meglelheted!
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése