Charlotte McConaghy - Az utolsó vándorlás

 

„Nem tisztességes dolog szeretni képes, ám maradni képtelen teremtménynek lenni.”

Talán kicsit furcsán hangozhat, hogy rögtön az értékelésem elején egy kis „játékra” invitállak, de úgy gondolom a hangolódáshoz elengedhetetlen. Kérlek, hogy helyezkedj el kényelmesen, csukd be a szemed és lazulj el! Majd képzelj el egy világot, amelyben szívesen élnél. Töltsd meg élettel, színekkel, illatokkal. Érezd a képzelet világát szó szerint! Engedd meg magadnak azt a pár perces jó érzést, hogy belesimulsz ebbe a közegbe! Talán a Nap melege ölel körül, vagy éppen a szellő simogatja arcodat. Lehet sok állat vesz körül vagy éppen egy csodálatos tengerparton fekszel. Bárhogyan legyél is, lásd az életet magad körül! Madarakat, bogarakat, vagy más nagyobb testű állatokat. Miután körül ölel ez a bársonyos meleg érzés, most képzeld el, hogyan szürkül el minden, a levegő hideg vagy éppen túl forró, a növények elszáradnak és az állatok szépen lassan eltűnnek. Mi vesz most körül?

Csend és rothadás, a színek kifakultak és az emberi lélek elsorvadt. Most pedig nyisd ki a szemed és realizáld, hogy hol vagy most és mi vesz körül!

Ennek a „játéknak” az a fő oka, hogy megértsd, milyen szerencsés vagy még most. Vonatkoztass el mind attól, hogy mire van pénzed vagy éppen nincs. Élet vesz körül, színekkel, hangokkal. A szellő még fúj arcodra és az állatok is veled élnek, de minden elpusztulhat, ha a világ így halad előre.

Ez a könyv a fenti játék hatását hozta felszínre bennem, pedig nagyon sok rétegből épül fel. Oly sok mindent kíván megmutatni és az érzékeny olvasónak megadatik a tudás, miként vethet gátat egy zord jövőnek.

Ezt a könyvet idén vásároltam meg, miután elolvastam egy molytársam értékelését róla. Akkor megfogadtam, hogy bár disztópia, mégis felvértezem magam és megismerkedek világával. Ezt a műfajt egyébként érdeklődéssel fogadom, de a világról szóló vad „jövendölésekre” mostanában érzékenyen reagálok.

Charlotte McConaghy egy két diplomás alkotó, aki számos díjat tudhat magának. Elsőként rögtön a New York Times bestseller szerzője lett Egykor ​farkasok éltek ezen a tájon című regénye által, majd a 2022-es szépirodalmi Indie Book Award és a Nautilus Gold Award nyerteseként, valamint a Migrations nemzetközi bestseller, a TIME Magazin az év legjobb könyve és az Amazon.com szerzőjeként ismerhette meg a világ nevét. A szerző érzékenyítő regényeket ír a jelenkor számára, amelyben olyan fontos témaköröket érint, mint az állatvilág és a természet hanyatlása. Munkásságáról és egyéb érdekességekről olvashatsz honlapján, ámbár az angol nyelvtudás elengedhetetlen.

Kép: NiKy m.i.

Az utolsó vándorlás című regénye hazánkban 2021-ben jelent meg az Alexandra Kiadó gondozásában. A kötet borítóját Tabák Miklós tervezte, amely megadja a kezdő hangulatot olvasás előtt.

Valamikor, talán nem is az olyan távoli jövőben él egy Nő, aki úgy dönt, hogy elkíséri utolsó útjukra a sarki csérek egy csoportját. A jövő ugyan képlékeny, de a jelen annál kegyetlenebb. A tengerek és óceánok egyre kietlenebbek, mert az ember mindent elpusztított maga körül. A túl gyors éghajlatváltozással az állatok és növények nem tudnak megfelelő tempóban lépést tartani és a következő generációnak esélye sincs a megfelelő asszimilálódásra.

Franny Lynch egy titokzatos lélek, aki nyughatatlan természetével mélyen kötődik a madarak világához. Az eltökéltsége vetekszik a természet rohamos pusztulásával, ezért egy utolsó nagy utazásra szánja el magát, amely vélhetően a kipusztulás szélén álló sarki csér kolónia vándorlását figyeli meg. Erre az útra egy hajó szükséges és egy olyan mindenre elszánt halászcsapat, akik a nagyobb zsákmány reményében vállalkoznak erre a veszélyekkel teli, lehetetlen vándorlásra. Vajon tényleg ennyi lenne az élet vagy csupán hősnőnk túlzó feltételezéseinek csapdájába esünk? Vajon miért hallgatnak rá az emberek, elvégre ezen az ösvényen nem vár más csak a pusztulás és a veszély?

„Újra és újra figyelmeztették őket. Mindannyiunkat figyelmeztettek. A halak elfogynak. Az óceán már majdnem teljesen üres. Csak elvenni és elvenni, míg mostanra semmi sem maradt.”

Kép: NiKy m.i.

A regény egy nagyon is valósághoz közeli, komor világot fest le az olvasó előtt, hogy mi vár ránk, ha nem változtatunk. Az érzés, ahogy haladunk előre a történetben, nem hoz megváltást, nem lesz könnyebb és pont ezért nagyon fullasztó olvasási élményt kapunk.

A két részre bontható történet tulajdonképpen főhősnőnk jelenét és múltját mutatja be. Az előbbit jobban szerettem olvasni, mert sokkal kézzelfoghatóbbnak éreztem a történéseket. A múltban megismerjük a gyermeket, majd a tinédzsert is és végül megértjük, hogyan is vált felnőtt nővé és milyen mély sebeket kapok örökségéül.

A transzgenerációs vonal erősíti a karakterek közti szakadékot, ámbár egy enyhe humort felfedezhetünk, ha figyelmesebben olvasunk. A szerelem is megmutatkozik a lapokon, bár olyan, mint egy viharos éjszaka, ránk szakad, tombol, majd úgy távozik, ahogy jött. Hogy mi marad utána? Üresség és megkönnyebbülés. Hogy kiben milyen arányban oszlik meg e kettőség egyéni, de többnyire ezen érzések kerülnek felszínre.

„Úgy sejtem, hogy sehová sem tartunk, semmik leszünk (…). Olyan kevés közös idő jut mindnyájunknak, ez nem tűnik tisztességesnek. Mégis értékes, és talán ez épp elég, mert testünk szétporlad a földben, visszaadjuk energiánkat, a földben lakó kis lényeket tápláljuk, tápanyagot adunk a termőföldnek, és talán rendjén való, hogy a tudatunk megnyugszik. (…) Ha elmegyek, semmi sem marad utánam. Egyetlen gyermek sem viszi tovább a génjeimet, egyetlen műalkotás sem hirdeti majd a nevem, sem könyvek, sem nagy tettek. Elgondolkozom, hogy milyen hatása lehet egy ilyen életnek. Csendesnek és aprónak, majdnem láthatatlannak tűnik. Mint a felderítetlen, láthatatlan Nemo-pont. De tudom, hogy nem így van. Egy élet hatását lehet abban mérni, hogy mit ad, és mit hagy maga után, de abban is, hogy mit lop el a világból.”

Kép: NiKy m.i.

Őszintén szólva napok teltek el az olvasásom óta, mégis fulladozom. Úgy érzem, mintha valaki erősen megszorítaná a torkomat és én képtelen lennék kiszabadulni. Ahogy a levegő fogyatkozik testemből, úgy szűnik meg körülöttem minden fény és csillogás. Talán így tudom igazán körül írni, hogy mit is érzek, amikor erre a regényre fókuszálok lelkileg.

Csodálatos, mégis hihetetlen nehéz utazásra váltottam jegyet, amikor megvettem ezt a könyvet. Azt gondoltam tudom, hogy mivel fogok szembenézni, de tévedtem. Erre nem lehet felkészülni és pont ezért képtelenség megfelelően reagálni.

Sokszor hangoztatom, hogy mennyire felelőtlenek vagyunk, könnyelműen bánnunk a természettel, pedig igazán nem értem ennek okát. Ahogy nem piszkítasz az asztalra sem, amelyen étkezel, úgy az otthonodat sem gyújtod fel. Mégis ezt tesszük nap min nap, reggeltől estig. Minden pillanatban mérgezzük a levegőt, amelyet beszívunk, öljük az állatokat, mert éhesek vagyunk, letiporjuk a növényeket, mert kell egy új irodaház és kell a lakóparki lakásunk erkélyére a medence, hiszen a tó már nem dívik számunkra. Mennyi pazarlás és tartalék felélés feleslegesen.

Lehet, most azt gondolod, hogy itt egy új zöld mániás tiltakozó, pedig nem erről van szó. Csupán rávilágítok arra, hogy jelen pillanatban gazdag vagy. Van mit enned, van hol aludnod és valószínű, hogy a legnagyobb kalandokat a könyvek lapjain éled át. De a jövő keserű képet fest, és ott majd nem csukhatod be a fedelet, ha nem bírod már.

Ez a könyv romboló és mégis felemelő is egyszerre. Olyan kérdéseket feszeget, amelyek az olvasót is érintik akár akarja, akár nem. Szól rólad, rólam és mindenkiről. Az otthonunk ez a Föld és a gyermekeinknek is élniük kell valahol, nem gondolod?

„A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy végül az egész világ megvakul.”

Azt elismerem, hogy én se vagyok teljesen ÖKO központú, nem is élek úgy, ahogy kellene, de sokkal jobban odafigyelek a szelektív és bio életmódra, valamint az újrahasznosítás is nagy szerepet játszik életemben. Remélem, hogy elgondolkozol, és legfőképpen elolvasod a könyvet!

Ajánlom ezt a regényt mindenkinek, aki szeret olvasni és hajlandó nyitottabb szemlélettel látni a valóságot, mert a szórakoztatás mellett egy kéretlen jóslatot is kap mindenki. Hogy hiszel –e benne lényegtelen, az üzenet átadásra kerül, csak rajta áll vagy bukik, hogy mit hasznosítasz belőle. Mert ez a pár mondat nagyon igaz: „Két világ létezik. Az egyik vízből és földből, kövekből és ásványokból épül fel. Magból, köpenyből, kéregből áll, és belélegezhető oxigénből. A másik félelemből.” Remélem érted ezt az üzenetet és elgondolkodsz rajta, mert amíg megteszed a világnak is esélye van a reményre!

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha az Alexandra Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy