Pető Andrea - Elmondani az elmondhatatlant

 

„ A háborús nemi erőszak történetét a hallgatás és elhallgatás határozza meg.”

2019. október 7 óta őrzöm hét lakat alatt ezt a könyvet a polcomon. Anno nagy kutatások árán sikerült megvásárolnom, de amikor kézbe vettem már nem éreztem hirtelen olyan sürgetőnek az olvasását. Ezen persze nincs is mit csodálkozni, hiszen a XX. század legsötétebb időszakának egyik legszörnyűbb tematikáját dolgozza fel, amely nem más, mint -ahogy az alcímben is olvasható- a nemi erőszak Magyarországon a II. világháború alatt. Azt gondolom, hogy egy átlagos jóérzésű ember is egyetértene velem abban, miszerint nehéz olvasás elé néz bárki, aki kézbe veszi eme kiadványt, kiváltképpen akkor, ha az olvasó múltjának porlepte diafilmjeiből olyan emlékeket hoz felszínre, amelyeket inkább elfelejtene.

Hiszek abban, hogy okkal veszek kézbe könyveket és fontosnak tartom a félelmekkel való szembenézést, ezért úgy döntöttem, hogy ideje ezen is átesnem, így elsődlegesen történelmi és másodlagosan ismeretterjesztő témaként olvastam a sorokat.

Az I. és II. világháború számos írót és producert ihletett meg mind a múlt, mind a jövő tekintetében, hiszen kiapadhatatlan forrása az emberi gyalázatnak és szörnyeteggé válásnak. Míg az előbbit inkább a filmvilág veszi „szívesebben” górcső alá, addig az irodalmi szekcióban elterjedtebb formában az utóbbit találhatjuk meg. Természetesen nincs pontos adatom arról, hogy számok szempontjából hogyan is néz ki ez a statisztika, de a személyes tapasztalatokból kiindulva többször vettem kézbe bármely formában a II. világháborúval foglalkozó könyvet és oly sok szempontból volt szerencsém olvasni ebből az időszakból származó szak – és szórakoztató irodalmat egyaránt.

Érdekes módon a nőket ért súlyos testi kihasználás, a szexuális visszaélések és maga a nemi erőszak témaköre elenyésző számban került megírásra, ámbár az is igaz, hogy erről a tematikáról nehéz beszélni a szégyen és a politikai elnyomás miatt egyaránt. Ha kicsit behatóbban vizsgáljuk meg az irodalmi szférát, azért akadtak szerzők, akik ki mertek állni az olvasói pódium elé és felmerték vállalni keserű sorsukat, tapasztalataikat is. Magyarország tekintetében itt van mindjárt az egyik leghíresebb regény, amelyet maga a szerző múltjáról rántja le a leplet. Egy többszörösen megerőszakolt nőről kapunk információkat, aki megjárta a poklot, mégis volt bátorsága intelemeket hagyni az utókor számára. Polcz Alaine: Asszony a fronton című regényről írtam fentebb, amelyet számos nyelvre fordítottak le. Dicső Dániel rendező 2014-ben filmet forgatott belőle, valamint szintén ebben az évben színházi előadásként is megtekinthető lett, Halász Judit és Borbiczki Ferenc főszereplésével. A filmről és a színházi előadásról ezeken a linkeken tájékozódhatsz. Film és Színház!

Szintén nagy port kavart Kováts Judit: Megtagadva című regénye, amely 2014-ben jelent meg hazánkban. A történet 1942-ben kezdődik és egy kamasz lány, Sólyai Anna történetét meséli el, aki a háború időszakában hosszabb ideig megússza a zaklatásokat, de végül egy napon „elkapják” és attól fogva napi szinten megerőszakolják. Később pedig elviszik „jóvátételi munkára”, ahonnan hetek múltával sikerül megszöknie.

Hogy ne csak a hazai szerzőket említsem, Szvetlana Alekszijevics híres történészíró is foglalkozik a háborús nemi erőszak jelenségével, ámbár a kötet elsőlegesen a szovjet oldalt veszi górcső alá. Az 1988-ban íródott A háború nem asszonyi dolog című regénye egy igen komoly és részletes képet fest a fehérnép szenvedéseiről, megaláztatásairól egyaránt.

Mint látható szép számmal akadt a témával foglalkozó irodalmi alkotás eddig is, de ezek a történetek személyes élményekből íródtak. Az olyan kötetek száma, amelyek külső szemszögből, komoly kutatást megelőzően születtek, igen elenyésző.

Kép: NiKy m.i.

Pető Andrea magyar történész, egyetemi tanár, író és nem utolsó sorban a XX. századi társadalomtörténet nemzetközileg elismert kutatója. Fő kutatási területe a XX. századi társadalom és a társadalmi nemek története. Eleinte a politizáló nők történetét vizsgálta a II. világháborút követő politikai fordulat után, többek között feltárta hogyan számolta fel a hatalom a nőegyleteket, hogyan élték meg a politizáló nők ezeket az éveket. Később pedig nagy szerepet játszott abban, hogy a hazai tudományos életben a társadalmi nemek kutatása elfogadott diszciplína lett, valamint hogy az általános és középiskolai oktatás egyre érzékenyebb erre a témára. Róla itt tudhatsz meg többet, bár az oldal megtekintéséhez angol nyelvtudás szükséges.

Az Elmondani ​az elmondhatatlant című történelmi-tudományos könyve 2018–ban jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában.

A könyv Magyarország II. világháborús történetét mutatja be a politikai és hadviselés szempontján keresztül, ezen belül is egy olyan láthatatlan részéről rántja le a leplet, amelyet a hallgatás és szégyen súlyos terhei formáltak és rejtettek el a kíváncsi szemek elől.

„A nők testét érintő nemi erőszakról nyilvánosan nem beszéltek, mert a nemi erőszakért mindig a nőket hibáztatták, mondván, nem tudtak jól elrejtőzni, úgy, mint más, „szerencsésebb” társaik. A mindent elfedő hallgatást akár még gyilkossággal is biztosították, Ausztriában több esetben említették, hogy a megerőszakolt leányokat az apák ölték meg, hogy eltüntessék a szégyen nyomát.”

A könyv külön foglalkozik a háborús nemi erőszak típusaival és magyarázataival, a német, valamint a Vörös Hadsereg megszállási időszakával és egy hosszú fejezeten keresztül bontja szirmaira az emlékezet, hallgatás és elhallgatás témaköröket is. Ráadásul Oroszországról is képet kap az olvasó, mind az áldozati, mind az elkövetői visszaemlékezésekből is.

„[…] a háborús nemi erőszak ötféle helyzetben történhet meg. […] a háborús nemi erőszak akkor következik be, ha az állam gyenge, és nem képes megvédeni állampolgárait a fegyveresektől; a katonai vezetőség a csapatokat szabad rablással kívánja jutalmazni; a társadalmi normák szétesnek; a férfiasság meghatározása militarista jelleget ölt; illetve jelen van a düh és a frusztráció, illetve a férfi személyes traumája a hadseregben és az életben elszenvedett megaláztatások miatt.”

Bár a kötet elsődlegesen kutatási eredményeket összegez, mégis inkább histográfiát olvashatunk. Külön taglalva az elszenvedő és az elkövető oldalt is, ámbár az előbbiről szól inkább a kiadvány. A német megszállásról rövid fejezetben olvashatunk, de a Vörös Hadsereg itt állomásozásáról annál többet. Kiemelten hangoztatva, hogy nehéz tényként venni az elhangzottakat a hallgatás és az elhallgattatás tükrében. A háborús nemi erőszak magyarázatául szolgál, hogy az átvonuló szovjet hadseregben szolgáló katonák különböző egzisztenciájú – sokszor az iskolapadból épphogy kikerülő – férfiakból állt, akik a minimális élettapasztalat okán, még tettvágytól fűtötten harcoltak a hazáért. Az is meghatározhatta eme tettet, hogy sokszor bódult, részeg állapotban törtek be házakba, követelve az élelmet és tulajdonképpen mindent elvittek, ami mozdítható volt. Ha egy család férfi tagjai nem kívántak közreműködni, akkor sokszor tettlegességig fajult a vita, hiszen az ellenállás jó okot adott a katonáknak arra, hogy megöljék a férfiakat és elhurcolják magukkal a fehérnépet. Ráadásul eme feltüzelt haragot nem csupán a győztes követelés adta alapul, hanem azon düh forrása is, amely szerint a hazájukban maradt asszonyaikkal, gyermekeikkel és édesanyjukkal hogyan bánt a magyar hadsereg! Szemet szemért fogat fogért elvként működve.

Kép: NiKy m.i.

Ha a pszichológiai oldalát tekintjük, akkor feltételezhetjük, hogy az erőszakot elkövető egyed a frusztrációját alapvetően is erőszakkal kívánta felülírni, amely a háború után a családi közegben is folytatódhatott. Elvégre a hosszú évek alatt engedélyezett erőszakoskodást nehéz kontrollálni a civil élet folyamán.

„A nőkkel kapcsolatos testi erőszakról csak úgy érdemes beszélni, ha az erőszak elszenvedője képes elmondani, ami szerinte vele történt. Politikailag problémás, ha valaki az áldozat nevében beszél. Ezzel ugyanis láthatatlanná teszi az áldozatot, mivel a beszélő a saját nyelvét és megfogalmazásait erőlteti rá másvalakinek az élményeire. Ez különösen a magyar esetekre jellemző, amikor férfiak mondják el, hogy ők mit láttak, mi történt a nőkkel, míg maguk a nők általában hallgatnak.”

A háborús időszakban történt nemi erőszak tulajdonképpen egy sárfolt volt a nemzet számára és egyben egy eszköz, amely a jogok egyenlőtlensége okán, kiszolgáltatottá tette a nőket, tulajdonképpen kitárgyiasította a testüket akaratlanul is. Tehát emiatt is érezhette úgy a szovjet hadsereg, hogy büntetlenül követelhették az asszonyokat.  

Egész Európa forrongott a németek által okozott súlyos károk okán, mégis elmondhatjuk, hogy nemcsak ezen a kontinensen történtek súlyos testi sérülések.

Vegyük csak Korea és Japán esetét. Valószínűleg nem sokan ismerik azt a fogalmat itthon, amit a koreai nép sosem fog elfelejteni: a „komfortnőknek” nevezett szexuális rabszolgák gyűjtőnevét. Ezek azok a koreai nők voltak, akiket a japán hadsereg tagja a területi megszállás időszaka alatt elraboltak és bezárva tartottak hosszú időn át. Nagyjából 70 000 – 200 000 ezer nőt tettek szexrabszolgává a második világháború során, akiket az egész háború időszakán át végig erőszakoltak. A kötet szerint ez volt a leghosszabb haszonszerzés céljából működtetett szexrabszolgasági intézmény, amely 1932-1945 között állt fent.

Kép: NiKy m.i.

„A nemi erőszakot nem feltétlenül a szexuális vágy motiválja. Nemcsak az áldozat, de minden harmadik elkövető is szexuális diszfunkcióról számol be, azaz a nemi erőszak nem jár együtt nemi örömmel. Az elkövetőt hajthatja a nő iránti gyűlölet, valamint hatalmának kiélése is.”

Saját meglátásom szerint a könyv rövidsége ellenére részletgazdag és sokszor önismétlő is egyben. Bár a részletesség megkövetel egy bizonyos szintű ciklikusságot, mégis olyan érzésem volt, hogy túl sokszor tértünk vissza a kiindulóponthoz.

A nők helyzetéről szóló fejezetek sokszor fájdalmasan hatottak rám, elvégre egy egyszeri élményből merített tapasztalat okán sem viselem jól a mások akaratán kívül eső nemi tettlegességet, függetlenül attól, hogy egy adott leány 9 vagy éppen 60 éves.

A háborús bűnök száma a plafont veri, hogy ez éppen a bajtársiasság alapján, az elfojtott dühből vagy egy alaptermészetből ered oly mindegy, a kölcsönös elkorcsosult viselkedés egy olyan soha véget nem érő örvényt gerjeszt, amelyet a „gyengébb” nem tagjai kénytelenek csendben elszenvedni.

A mai korban is a hallgatás és elhallgattatás elve él, pedig jelen pillanatban nincs háború országunkban. Ez a kötet tökéletesen rávilágított arra, hogy honnan ered ez a nőket végtelenségig kihasználó és gender megalázó viselkedésforma.

A családon belüli erőszak nem különül el különösebben a háborús erőszaktól, csupán annyiban másabb, hogy nem egy idegen asszonyt ér ez az abúzus.

A kötet továbbra is kiemelkedő a számomra, de egy komolyabb szerkesztést igényelt volna. Sajnos rendszeresen találkoztam elírással, elgépeléssel, ami kellemetlen volt számomra, hiszen folyton kizökkentett az olvasásból.

Összességében nagyon fontos, részletgazdag kiadványt vehettem kézbe, amely rávilágított arra, hogy a történelem ismétlődésével a női nem egyedei mindig is ki lesznek szolgáltatva a nemi erőszak hullámainak és a farkastörvények miatt mindig lesz áldozata ennek a borzalomnak.

A könyvet jó szívvel nem tudom ajánlani, ámbár még egyszer leírom, nagyon fontos témát dolgoz fel, hiteles módon. A kor és nemiség nem számít, bárki kézbe veheti, de vértezze fel magát kellő lelkierővel, mert a leírtaktól többször fullasztónak fogja érezni az olvasást, ebben biztos vagyok. És egy nagy igazság: „A nemi erőszak a férfiak szégyene is, és a javarészt férfiakból álló kormányok inkább a jövőre figyelnének, mint a múlt sérelmeire.”

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Jaffa Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy