Sokszor hangoztatom, hogy mennyire szeretem a keleti népek
kultúráját. Hallgatom zenéiket, nézem sorozataikat, olvasom könyveiket. Azt el
kell ismernem, hogy a japán társadalom cseppet távolabb áll tőlem, de
elsőlegesen saját hiányosságomnak rovom fel ezt a tényt, sem mint annak az
eshetőségnek, hogy érdektelen lennék e tekintetben. Amikor előolvasói
lehetőséget kaptam a Művelt Nép Kiadó jóvoltából, - amit ezúton itt is köszönök
-, nagyot dobbant a szívem, hiszen egy olyan történet nyitotta meg kapuját
előttem, amely bár az ifjúságnak íródott, mégis sokkalta több annál. És valóban,
az emberi pszichológia labirintusában jártam, megmásztam az élet legnagyobb
hegyét, hogy levethessem magam a legveszélyesebb szakadékba. Hogy megérte-e?
Gyere és fedezd fel velem és döntsd el magad!
Kyoichi Katayama 1959. január 5. (életkor 63 év), Uwajima,
Ehime prefektúra, Japánban született, és a Kyushu Egyetemen végzett. A szerző
első nagy könyve a Kehai (Jel) volt. A könyv elnyerte a Bungakkai Újoncok
díjat. Kiáltsd ki a szerelmed a világ közepén című regényéből egy manga
(illusztrálta: Kazumi Kazui), egy film és egy japán televíziós dráma készült. Ezt
a kiadványát fordították le először angolra 2008-ban.
Kiáltsd ki a szerelmed a világ közepén című regénye 2022
nyári újdonságainak egyike lesz, amelyet a Művelt Nép Kiadó gondozásának
köszönhetünk.
Az első, ami megfogja a leendő olvasó tekintetét, az a
borító. Az anime hatású kép egy igazi csemege mind a szemnek, mint pedig a
léleknek, egy olyan ígéret, amely minden tekintetben azt adja amit sugall.
De miről is szól a történet?
Adott két fiatal, akik miután egy osztályba kerülnek, a
közös osztályfeladatok elvégzésével egyre több időt töltenek együtt.
Sakutaro különleges fiú minden tekintetben, hiszen eszes,
kiváló a sportok terén és egy csodálatos lélek barátja lehet. A kezdeti
barátság szépen lassan átalakul egy mély és erős szerelemmé, amelyet sem az
idő, sem pedig ember fel nem oldhat benne.
Aki egy intelligens és kedves lány. Az osztálytársai
kedvelik, hiszen szép és szorgalmas leánynak ismerik meg. A Sakutaro-val való
harcai és elmélkedései egy gyönyörű érzelmi virágot eredményeznek, amelynek
szirmaira bomlása két ember lassan áramló, mégis tartalmas kapcsolatát hozza
létre.
De mi van akkor, ha az élet tartogat olyan meglepetéseket,
amelyekre egyikük sincs felkészülve? Vajon milyen jövő vár bármelyikükre is a
másik nélkül? Vajon képes lesz-e bármelyikük is egy félként létezni a világban,
mikor a másik fele nincs vele? És mit tehet egy örök lánggal lobogó, igaz
szerelem, ha a szél folyamatosan játszik vele, és csak addig létezhet, míg küzd
és akar?
„– Az életben bizonyos dolgok megvalósulnak, bizonyos dolgok
meg nem valósulnak meg. Ami megvalósul, azt azonnal elfelejtjük, ami nem, azt
mindig féltékenyen dédelgetjük magunkban. Az álmok vagy a vágyak is ilyenek.
Bizonyos értelemben maga az élet szépsége abban a szerelemben rejlik, ami sosem
létezett. Így nem marad felesleges valami, ami nem is volt, mert a valóságban
már, mint szépség létezik.”
Ez a történet nyomot fog hagyni az olvasó lelkében
akaratlanul is. Felmerül majd mindenki életének jelenlegi képe, hogy mit ért el
és hova tart. Megmérettetik az emberi lélek majd a létezés nagy csatájában,
hogy a végén számot vethessen mindenki magával, jó és rossz döntései által.
Mert a végén mindenki ugyan arra az ösvényre fog lépni, de a megtett út nem
mindegy milyen élményekkel telik.
Szubjektíven úgy gondolom, hogy ez a történet gyönyörű,
hiszen számos oldalról vizsgálja az emberi lelket, az élet értelmét és a két
lélek közt megélhető tiszta szeretetet.
„– Azt hisszük, sokat fejlődött a világ, de valójában az
érzések, amiket minden egyes ember a szíve legmélyén rejteget, nos azok talán
soha sem változtak.”
Sakutaro karaktere kimagasló, hiszen hibázik, tehát esendő,
mégis sokat tanul és végül elérkezik a megfelelő ösvényre. Nagy utat jár be, de
minden egyes küzdelme egy nagy csodához vezető szükséges erőfeszítés, amely
nélkül nem érhetne el a végcélhoz.
Aki minden tekintetben gyönyörű és ezt egész végig így
éreztem.
A két karakter közti érzelmi térkép tele van buktatókkal,
zsákutcákkal, mégis létezik az arany középút, csak meg kell találniuk a
rávezető ösvényt.
Számomra még egy szereplő volt igencsak fontos, ez pedig a
nagyapa. Az ő értékrendje és egy bizonyos kérése megfájdította a lelkemet és
hirtelen úgy éreztem, hogy Sakutaro nagyon szerencsés ifjú, mert ilyen felmenője
lehet.
Események szempontjából bár lassú folyású, mégis cselekménydús.
Az olvasónak el fog szorulni a torka, talán szenvedni is fog, de senki szeme
nem marad szárazon. Ráadásul egy szépen érzékelhető párhuzamot láthatunk a múlt és jelen, élet és halál, valamint Sakutaro és Aki között. Minden idősík nagyon fontos és meghatározó a történet alakulását tekintve.
Nagyon hálás vagyok azért, mert olvashattam ezt a történetet
és egy új kedvenc szerzőre lelhettem.
Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, mert legyél ifjú, vagy
annak valló felnőtt, a lelked ezer színben fog pompázni, hogy végül megismerhesd
az igazi sötétséget. Aki „túléli” ezt az utazást, annak pedig a jutalma sem
marad el végül. És egy nagyon igaz gondolat: „A világegyetemben minden dolognak
célja van, nincsenek rögtönzések vagy váratlan változások. Nekünk csak azért
tűnnek váratlannak, mert nem értjük azokat. A gyakorlatban az embernek nincs
meg a kellő intelligenciája, hogy felfogja ezeket.”
Remélem kellően felcsigáztalak, hiszen tényleg érdemes kézbe venni a regényt. Ha úgy érzed kíváncsi vagy rá, nem kell mást tenned, mint a Libri weboldalára ellátogatnod.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése