Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek,
mutatkozz be az olvasóknak! Hogy kezdődött az írói pályafutásod és mikor
szerettél bele az írásba?
Üdvözlök mindenkit, én köszönöm a
lehetőséget! A nevem Koncz János, de az inkognitóm megőrzése végett és hogy
valóban senki se ismerjen fel, Koncz Mars János néven publikálok. 🙂
Igazából gyerekkorom óta szerettem írogatni, de a felnőttkorom javát vállalkozóként éltem meg, így nem nagyon maradt időm az írásra. A COVID járvány kibontakozásakor úgy gondoltam, hogy élnék a felszabadult időmmel és nekiláttam komolyabban foglalkozni az addigi vázlataimmal.
A történeted tulajdonképpen egy krimi, amit bizonyos szinten
a valóság táplált. Kérlek, hogy mesélj kicsit arról, hogy honnan merítkeztél
írás előtt? Illetve, hogy milyen sajátos források adták az ötletet, hogy végül
megírd ezt a könyvet?
Valahogy többször is belefutottam
olyan karakterekbe életem során, amelyről az antifőhőst mintáztam. A gimnáziumi
éveim alatt, később a vállalkozásom során, az általam működtetett túraportálon
és most, legutóbb egy kiadó révén. A végletekig manipulatív, erősnek,
befolyásosnak mutatkozó, ám valójában gyenge karakter, aki belemenekül saját
szelfjébe, buborékvilágába, tehát adott volt. Mivel érdekel a pszichológia,
ugyanakkor nem akartam valamiféle szakmai anyagot írni - mivel nem vagyok
szakmabeli - inkább szórakoztató formába próbáltam önteni a tapasztalásaimat.
Az utolsó eset, és az azt övező
botrány, illetve a botrányban vállalt szerepem felbátorított, hogy sok
konkrétumot felhasználva írjak egy ilyen történetet. Ahogy a valódi világban
felvettem a kesztyűt a felháborító jelenséggel szemben, úgy a történetben is
"le akartam győzni" a negatív főhőst. Megjegyzem, a könyvben könnyebb
dolgom volt, hiszen rábízhattam a négytagú "csapatra" a munkát
(vagyis a könyvbeli nyomozókra).
Bízom benne, hogy igen. De persze
erre mindig sikerül rácáfolnia a sorsnak, amikor előhúz a kalapból egy-egy
olyan "nyulat", akit maximálisan félreismerek. 🙂
Bevallom őszintén, hogy olvasásom folyamán először olyan
érzésem volt, mint ha egy amerikai sorozatba csöppentem volna. Elvégre
részletes nyomozást olvashatunk a kötetben. Régen mennyire voltál híve ezeknek
a sorozatoknak? Egyáltalán magánemberként szereted a krimit, mint műfajt?
Örülök, hogy így éreztél.
Mármint, mintha egy sorozatba csöppentél volna.
A kérdésedre válaszul: a jó
krimit szeretem, de nem vagyok nagy krimirajongó. A probléma, az ügy konkrét
megoldásánál izgalmasabbnak tartom az odavezető utat. Éppen ezért kedveltem
például Colombo hadnagy sztorijait, ahol az esetlen, néha ügyefogyottnak tűnő
főhős zseniálisan bogozta ki az eseményeket. Ezek a történetek még úgy is
szórakoztatóak voltak, hogy az első percben tudtuk, hogy ki a rossz fiú.
A frissebb kiadású zsánerfilmek
már inkább az akcióra, a látványra helyezik a hangsúlyt, s így néha elsikkad a
lényeg. Akkor pedig inkább egy kifejezetten akciófilmet nézek inkább...
Elég sajátos borító képet választottál, és nem tagadom nagyon
ismerős volt valahonnan a férfi, aki a könyved elején szerepel. Ki készítette a
képet és milyen szándékkal választottad ezt a karaktert?
A képet én készítettem. Vagyis
rajzoltam. Ha a könyv hátoldalán lévő QR kódra kattintasz, akkor megnézheted a
rajz kialakításának lépéseit is. 😉 Természetesen előtte
több vázlatot is készítettem, de mindegyikbe szerettem volna valami olyan
buborékot ábrázolni, amely kemény, rideg hatású, mintha fémből vagy más
áthatolhatatlan anyagból készült volna. A végleges verziónál pedig először két
embert akartam "belezárni" a felületbe, de aztán végül maradt Bárány
József alakja.
Hogy emlékeztet valakire? Nem tudom. Lehet. 🙂 De rengeteg kopasz embert ismerünk, úgyhogy ez bizonyára csak illúzió.
Szerinted a mai világunkban, miért van még helye olyan
átveréseknek, amelyeket a közösségmédia oldalakon megtörténhetnek? Elsődlegesen
gondolok itt hamis profilokra vagy akár egy pályázat meghirdetésére, amelyre a
gyanútlan, még kezdő írók jelentkeznek a siker reményében. Mennyire büntethető
ez a fajta visszaélés és milyen módszereket javasolsz egy csaló lefülelésére?
Egyáltalán kiszűrhető – e, hogy a valóság alapokon mozgó pályázatokra
jelentkeznek-e a leendő szerzők? Te találkoztál már az életben ehhez hasonló
esettel? És, ha igen mit tettél vagy tennél ellene?
Az ügyeskedők minden korban „ráhajtottak”
a gyanútlan, jóhiszemű áldozatokra. Mivel a rendőrség rettentően túlterhelt és
a létszámhiány miatt a "valódi" bűnügyekre is alig marad idő, így a
törvény segítségét kérni naiv cselekedet.
A jelen kori csalók kihasználják
a közösségi média adta lehetőségeket, hiszen egy kis trükközéssel bármennyi
profilt alkothat valaki. A konkrét esetben például, amit az említett kiadóval
kapcsolatban átéltem, előfordult olyan, hogy Újév hajnalán, amikor a normális
gondolkozású emberek épp a bulizás utóhatásait szenvedik meg, addig az én
könyveimet 22 (!) álprofil pontozta le gondosan nagyjából fél óra leforgása
alatt a Google Play-en. Tehát, ha az írásból élnék, akkor egész pontosan kárt
okozott volna az adott kamuprofil gyáros. Így csak annyit ért el, hogy
tartalmat gyártottam az esetből.
Később az egyszerű gyanút egész
konkrétan beigazolta az illető ügyetlensége, amikor saját magát buktatta le,
amelyet újra csak a nagyvilág elé tártam a blogomban. Azt gondolom, hogy az
ilyenek ellen csak ezen a módon lehet harcolni. Persze a valódi világban ehhez
jó idegek kellenek, hiszen a kamuprofilos megalázási próbálkozásokon át, a jogi
lépések megtételén át igen komoly támadások érhetik az embert. A könyvbeli
szereplők is átmentek komoly viszontagságokon, de ahogy őket, úgy engem sem
tántorítottak el az események.
Manapság nagy divatja van az úgy nevezett internetes
trolloknak. Ez az elnevezés elég groteszk a maga nemében, de tulajdonképpen már
sajnos kivédhetetlen a közösségimédia felületeken. Szerinted mi motiválja
azokat a személyeket, akik, mások megalázásával próbálják többnek érezni
magukat? Egyáltalán szerinted ki az a troll és hogyan védekezhetünk ellenük?
A trollok sok esetben ártalmatlan
unatkozók (például a politikai vagy életviteli tanácsokkal foglalkozó
kommentfalakon). Őket egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni, úgy gondolom.
Akik mások megalázásával
próbálják piedesztálra állítani önmagukat, azok nem igazi trollok. Ezek az
emberek már minősített pszichopaták. Erre részletesen kitérek a
"Buborékember"-ben. Az ezzel foglalkozó rész megírása előtt elég
sokat konzultáltam szakmabeli ismerősömmel és ekkor vált világossá csak
számomra is a különbség köztük és a "mezei" trollok közt.
Védekezni meglehetősen nehéz
ellenük, hiszen olykor ugyanaz az ember mozgat sok tíz karaktert, akik
végletekig lojálisak a "gazdájukkal", imádják őt és felnéznek rá.
De legtöbbször éppen ez a vak
imádat, illetve a mesterkélt stílus ad okot a gyanakvásra. Ha ilyet
tapasztalunk, akkor nyugodtan rá lehet menni arra a vonalra, hogy kamuprofillal
társalgunk és ennek megfelelően lehet belekényszeríteni helyzetekbe, ahol
esetleg lebuktatja magát. Persze ez elég sok idő lehet.
A könyved tulajdonképpen a saját kiadódon belül jelent meg.
Miért érezted azt, hogy szükséges létrehoznod egy magánvállalkozást?
Próbálkoztál kiadatni más kiadóknál is vagy rögtön belevágtál ebbe a nem kis projektbe?
Milyen nehézségekkel kellett szembenézned a megjelenésig? Egyáltalán szerinted
miért érdemes kiadókhoz fordulni? Milyen előnye és hátránya van az ilyen
megjelenéseknek?
A magánvállalkozást nem én hoztam
létre. Egy ismerősömé, aki konkrétan szerkesztőként, sőt tudtommal
főszerkesztőként is dolgozik, dolgozott. A konkrét kiadó létrejöttét a téma
indokolta. A megkeresett kiadók, tartva a korábban említett kiadó erkölcstelen
és aljas húzásaitól nem merték nyíltan felvállalni a könyvet. Ez rettentően elszomorított,
de teljesen megértettem őket.
A saját kiadó felépítése nem
egyszerű, de a könyv elkészítéséhez nagyon sokan segítettek, amit itt külön
megköszönnék nekik: ki csupán tanácsokkal segített, ki a korrektúrázás,
szerkesztés trükkjeiben mutatott utat, de volt, aki a tördelést magyarázta el,
illetve olyan kedves ember is akadt, aki a webshopunk GDPR részét nézte át,
nehogy azzal támadhassanak be minket. Így összeállt a kiadó és a könyv is.
A nehézségekről: legrosszabb az
volt, hogy sokan óvtak a megjelentetéstől, mondván, hogy vehemensebb támadások
érnek, mint eddig: feljelentések, ilyesmik. Talán ez volt a legnehezebb. A
többi csak munkaigényes volt, nem nehéz.
A kiadókkal úgy általában nincs
problémám, bár sok helyütt érzem a "lehúzás" vágyát, illetve néha
nevetséges feltételekkel kerestek meg önjelölt "segítők". Ha az ember
magának ad ki, akkor ilyesmi értelemszerűen nincs. Az anyagi kockázatvállalás
egyébként is jellemző, hiszen ma már talán nem is létezik a klasszikus
könyvkiadás, ahol elég volt írni egy jó sztorit és eljuttatni valamely
főszerkesztőnek. A nagy kiadók betagozódtak abba a létbe, ami korábban például
az amerikai filmiparra volt jellemző: már csak a biztosra, csak a tutira
hajtanak, ahol semmi kockázat nincs. Kezdő íróként tehát ők eleve kiesnek.
Az efféle megjelenés hátránya,
hogy nem veszik annyira komolyan (holott a jelenlegi kiadók 90% nem más, mint
egyszerű magánvállalkozás valami jó fantázianévvel).
Most kicsit személyesebb vizekre eveznénk, ha megended! Mint
magánember, hogy éled meg a mai hazai közéletet. Mennyire érzed élhetőnek a
folyamatosan emelkedő árakat? Mennyire befolyásol téged a könyvírás terén?
Letaglóz vagy inkább merítkezel belőle? Egyáltalán van bármi hatással rád a
jelenkori események mind politikai, mind egészségügyileg, elvégre még mindig
nem zárult le a COVID kérdését sem?
Mindig izgatott a társadalom
működése, belső dinamikája, így természetesen hatással van rám az
aktuálpolitika és a hazai közélet is. Anélkül, hogy belemerülnék, nagyon
veszélyesnek és helytelennek tartom a magyar belpolitika egypólusúvá válását,
ám ennek okai sajnos nem csupán a kormány populizmusában keresendők, hanem az
ellenzék inkompetenciájában, erkölcsi erodálódásában is.
Minden drágul, sőt a közeljövőben
még durvább mértékű lehet az infláció, ami tovább nehezíti az életünket, egész
konkrétan a könyvkiadást is: drágul a gyártás és fogyatkozik a vásárlóképes
kereslet, hiszen akinek kenyérre kell a pénz, az nem vesz olvasnivalót.
Jómagam próbálok pragmatikusan
hozzáállni a helyzethez, hiszen változtatni nem tudok rajta, így inkább
igyekszem sodródni az árral (itt most a szó szoros és átvitt értelmében is). Az
írást nem befolyásolja, sőt talán kicsit inspirál is. A
"Buborékember"-en kívül főleg sci-fi-t írok, ám ezek a történetek sok
esetben csak díszletül szolgálnak egy-egy valós probléma megjelenítéséhez. A
most készülő "Paranoidia" a normalitás kérdését járja körül, illetve
hogy mindezt hogy befolyásolja a társadalom, illetve korábbi - de még ki nem
adott - kisregényem, az "Olasz történet" azt boncolgatja, hogy a
robotizáció miként veszi ki a munkásosztály kezéből az érdekérvényesítés
lehetőségét.
Az egészségügyet csak megélem, de
próbálok nem foglalkozni vele és inkább egészségesen élni. Történetet pedig
semmiképp sem kerekítenék például a COVID-ból, mert szerintem mostanság Dunát
lehet rekeszteni az ilyesféle sztorikkal.
Gyermekként a legtöbbünknek kimondottan határozott álmai
vannak. Egy elképzelés, hogy felnőttként milyen szakmát is szeretnénk majd
csinálni. Ennek hátsó forrása többnyire a szülők, nagyszülők életéről vett
minta, de mégis ilyenkor még határtalan a képzelet. Te milyen gyermek voltál?
Milyen álmokat dédelgettél? Volt-e már akkor esetleg olyan ábrándod, hogy
egyszer író leszel?
Rossz, vagyis inkább nehezen
kezelhető gyerek voltam állítólag. Ez abból adódott, hogy nagyon jól tanultam,
viszont nem voltam hajlandó semmiféle olyan szabályt betartani, amit
"illett volna". A tanáraim nem tudtak beskatulyázni, így aztán
igazából irányítani, terelni sem. Szóval a szüleimnek nem volt könnyű. Sajnos
ez a fajta hozzáállás mostanáig megmaradt, így a környezetemnek sem könnyű.
Egyébként boldog,
kiegyensúlyozott családban nőttem fel, a késői Kádár-korszak szokásos
problémáit megélve. Sohasem tudtam eldönteni, hogy "mi leszek, ha nagy
leszek" - még ma sem - így az életutam meglehetősen kacskaringókkal teli
volt. Írni mindig szerettem, de ezt korábban csak saját szórakoztatásomra
végeztem. Azzal, hogy kiléptem a fényre, egy újabb, izgalmas világ nyílt meg
előttem: a könyvkiadás és az írói társadalom olyan szubkultúrát mutatott be,
amelyről olvasóként nem is sejthettem. Érdekes, ugyanakkor néha kicsit
lelombozó ...mint amikor rájössz a "varázsló" trükkjére és onnantól
már csak egy illuzionista a krapek.
Szoktál-e olvasni, és ha igen, kik azok az írók, szerzők,
akiknek a könyveit szívesen veszed kézbe és miért?
Szoktam és szeretek is olvasni,
csak mostanság kevés időm van rá. Régen voltak kedvenc íróim, ma már inkább
mindenevő lettem. Egy időben elolvastam mindent Ken Follett-től, mert lenyűgözött
a részletekbe menő alapossága, ahogy egy-egy témához nyúlt. Aztán, ahogy picit
több időm lett, faltam mindent. Mivel izgatnak az okok és előzmények, olyan
"műveket" is hajlamos voltam elolvasni, mint a Biblia, Marx írásai,
vagy egészen extrém - és sok helyütt tiltott - irodalomként a
"Harcom". Úgy gondolom, hogy ezeket muszáj ismernünk ahhoz, hogy
megértsük mi miért alakult így, ahogy.
A legutóbbi olvasmányaim az
abszolút kortárs, magyar írók könyvei, akik javát csak most ismertem meg,
amióta beléptem ebbe a világba. Itt nem mondanék neveket, mert az írók érzékeny
emberek, de a lényeg: sok tehetséges szerzővel találkozom.
Család, barátok, hogyan fogadták, hogy könyved jelenik meg?
Támogatnak, vagy esetleg nehezményezik?
Először meglepődtek: "te
írsz?" Talán ez volt a legjellemzőbb.
De miután felocsúdtak, mindenki
nagyon támogatóvá vált. Édesanyámat úgy kellett lefogni, hogy ki ne menjen az
utcára méteres molinókkal, hogy a "kisfiam író lett"! ...na persze
azért ez nem így volt, de látom rajta, hogy milyen büszke rám.
A párom hasonlóképp támogató,
hiszen ő szokta elsőként átolvasni az írásaimat. Nagyon sokat segít, amit
próbálok a könyveim elején megköszönni neki.
Ért-e már bármiféle atrocitás a könyved tekintetében. Ugyan
még nagyon korai lehet ez a kérdés, de már egy-két blogger, előolvasó
véleményezte az adott művet. Milyen érzés, ha kritika éri a könyvedet, ami nem
feltétlenül pozitív? Hogyan kezeled ezeket a megnyilvánulásokat? Valamint már
fentebb többször emlegettél egy bizonyos kiadót. Nem félsz attól, hogy esetleg
hasonlóságot vélnek felfedezni a könyvedben szereplő Éjsötét Kiadó és köztük,
amely esetlegesen valami negatív visszavágást, szépen szólva reakciót
eredményez? Számítasz-e bármilyen kellemetlenségre?
Kamuprofilos beírogatás jött már
a szerzői FB profilomra, de ezt kellő gúnnyal hárítottam, azt hiszem. Egyébként
a kritikák eddig jók voltak, akik jeleztek bármit is, azoknak tetszett. Nyilván
rengeteg gyermekbetegséggel küzdhet a könyv, hiszen sohasem készítettem még
ilyet, így bármennyire is igyekeztem, bizonyára vannak hiányosságai, hibái.
Az építő jellegű kritikát
általában jól kezelem, igyekszem tanulni belőle (még akkor is, ha adott esetben
karcos stílusban öntik rám).
A korábban említett kiadó sok
újdonsággal már nemigen szolgálhat, hiszen egy százharmincötödik álprofilos
fenyegetés vagy egy huszadik, ügyfélkapun benyújtott rendőrségi feljelentés
nagyjából annyira izgat fel, mint a korábbiak. Természetesen az aljasság
tárháza túlmutat az emberi megismerés lehetőségein, így akár kitalálhatnak valami
sokadik "poént", de nem vagyok ijedős.
Egyébként pedig mind az Éjsötét
Kiadó főszerkesztője, mind pedig a tulajdonosa nárcisztikus pszichopata.
Amennyiben ebben bárki magára ismer, hát lelke rajta, az ő dolga.
Mennyire vagy híve a ma már egyre jobban elterjedt E-book
könyveknek? Gondoltál-e már rá, hogy így jelenteted meg írásaidat? Szerintem mi
az előnye és hátránya ennek a formátumnak?
Kétségtelen előnyük, hogy
olcsóbbak, nem kell hozzájuk erdőket kivágni, ám mivel nem anyagiasulnak, a
legtöbben nem tekintik őket igazi produktumnak. Amíg a könyvesboltból az
átlagember nem lop el egy könyvet, mert erkölcstelennek érezné a tettét, addig
egy E-book-ot szemrebbenés nélkül letölt valamelyik torrentoldalról és/vagy
átmásolja bárkinek.
Kezdő íróként tehát megvan az
előnye, mert ha nem számít belőle bevételre az ember, akkor jó eszköz a
marketingre: hamarabb megismerhetik az író nevét.
Sokan nem szeretik, bár jó
olvasóval szerintem ugyanolyan jó olvasni, mintha egy nyomtatott könyvet
tartanánk a kezünkben.
Egy baráti beszélgetés alkalmával
szóba került a téma, ahol valaki azt mondta, hogy az E-book olvasóban nem lehet
virágot préselni, illetve az olvasónak nem tesz jót, ha azzal ütik agyon a
legyet. 🙂 Ez is szempont.
Van több E-book formátumban
megjelent könyvem: a két legismertebb a "Felelőtlen próféta" és
"A kártevő". Illetve a Google Play-en fent van néhány ingyenes
olvasásra létrehozott rövidebb könyvem is (igaz, jól lepontozva... 😃
)
Milyen zsánerben olvashatunk tőled legközelebb? Milyen
terveid vannak a jövőre nézve?
Idén két könyvet szeretnék még
megjelentetni. Az egyik a "Paranoidia", amelyet már említettem. Ez
egy sci-fi lesz. A másik, amelynek még csak munkacíme van, egy életrajzi
ihletésű kalandregény, amely Kolumbiában játszódik majd.
Köszönöm szépen az interjút és
sok sikert kívánok!
Amennyiben felkeltettük az
érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook oldalát, ahol sok érdekes
információt olvashattok!
A Buborékember című könyvet
pedig, a Marsbook Kiadó oldalán tudjátok megrendelni!
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése