Sokszor hangoztatom, hogy a mai ifjúságnak szóló regények mennyire
színesek és érdekesek és hogy én mennyire tudtam volna értékelni anno, ha ilyen
könyvek kerültek volna a kezeimbe. De most végre egy olyan kötettel
találkoztam, amely első megjelenése a 90-s évek végére tehető, tehát ezzel
bebizonyosodott, hogy fiataloknak szóló, remek alkotások már akkor is
megjelentek, csak amilyen peches voltam, ritkán találtam rájuk. De, ahogy a
mondás tartja: „jobb később, mint soha”, ezen az elven végre én is
elolvashattam eme kalandos regényt és együtt izgulhattam a főszereplőkkel.
Dóka Péter 1974-ben született Budapesten. Elsődlegesen
gyermek- és ifjúsági könyveket ír, de nevéhez fűződik számos színdarab és
mesefilm is. Róla itt tudhatsz meg többet.
Az ellopott zsiráf című ifjúsági regénye először 2003-ban
jelent meg, majd ezt követően még három újranyomást kapott, köztük az utolsó
2021-ben látott napvilágot a Móra Kiadó gondozásában. Az én kezeimben ez a
példány fordult meg, amely elsődleges Oravecz Gergely illusztrációi miatt hívta
fel a figyelmemet, majd később a fülszöveg vonzott magához.
Történetünk főhősei néhol viccesek, máskor bolondosak, de
minden szempontból különlegesek és nagyon kedvesek. Tulajdonképpen egy családot
ismerhetünk meg, ahol a mindennapi szerencsétlenség mókás kivitelezésben a
megszokott. Adott két szülő, akik úgy döntenek, hogy a nyári szünetet
kihasználva, újraélik a nászutas emlékeket és felkerekednek egy jó kis velencei
utazásra. Csakhogy ez nem is olyan egyszerű, elvégre van két gyermekük is,
akiket nem lehet egyedül hagyni ennyi időre. Sebaj, végül is mire valók a
nagyszülők, nem igaz?
Szalai tata és Ili mama igazán kedvesek, hogy elvállalták a
gyerekek felügyeletét, az már más kérdés, hogy nem kedvelik a várost és minden
olyan kusza a számukra. De mit lehet tenni? Nos, Szalai tata igazán nem
mondhatja, hogy unalmas az unokákkal lenni, elvégre nem mindennap kerül az
ember egy zűrös kaland kellős közepébe. Jenci és Barnabás, valamit barátaik:
Király Tibi a pesti vagány, Dezsi a legjobb barát, Zsuzsi és barátnői, valamint
Beniczky Péter az elszegényedett magánnyomozó, nem kis feladatra vállalkoztak,
mint kideríteni és előkeríteni az állatkertből elrabolt kis zsiráfot. Ehhez
hozzájárul egy cukrászda, egy teke klub, némi rohangálás a városban és egy
csipetnyi szerelem is. Hát nem maga az őrület? Nos, ezt eldöntöd majd magad, de
arra készülj fel, hogy hasfájást okoz a sok móka és kacagás.
„-A szabadság veszélyes dolog, de éppen attól szabadság.
Tudjátok, azokat kellene ketrecbe dugni, akik elveszik az állatoktól a szabad
élet örömét. Szabadságot az állatoknak!”
Azt hiszem, hogy egy rossz szavam sem lehet, hiszen mindent
megkaptam, amit egy ilyen ifjúsági regénytől elvárok. Izgultam, nevettem,
szomorkodtam és elgondolkodtam a történet üzenetén. Nagyon jól éreztem magam
egész végig és rendkívül felszabadultnak, sőt élettel telinek mondhattam el
magam a végére. Ezért azt hiszem új kedvenc könyvre leltem, ami ebben a
forrongó világban most különösen gyógyír lelki sebeimre.
A könyv elsődleges üzenete, hogy mindenki szabadnak
született és másodlagosan pedig a fiatalság múlékonyságára hívja fel a
figyelmet. Elvégre egyszer vagyunk gyermekek és oly rövid ez a viszonylag
felhőtlen időszak életünkben. Ha pedig egy igazán kalandos őrületre vágyunk,
csak kézbe kell vennünk ezt a könyvet.
Ajánlom minden olyan olvasni szerető léleknek, aki mer még
hangosan kacagni és képes felhőtlen lélekkel egy kis időre boldognak lenni.
Legyél fiatal, vagy idősebb, egy könyv csodáit befogadni tudni kell. Mert a
lélek szárnyalásához egy történeten keresztük vezet az út. Olvasásra fel!
És, hogy ne csak egyszer kerüljön a kezeidbe, ajánlom, vedd
is meg, hiszen a polcodon jól mutat és egy történet többször olvasva mindig egy
új kaland. Ha élnél ezen lehetősséggel, akkor a Móra Kiadó várja a rendelésed.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése