Octavia E. Butler - A magvető példázata

 

“Az intelligencia nem más, mint folyamatos, egyéni alkalmazkodóképesség. Egyes intelligens fajok egyetlen nemzedéken belül alkalmazkodnak, mások nemzedékek alatt, szaporodási és halálozási kiválasztódás révén. Az intelligencia azonban sokat követel. Ha véletlenül vagy szándékosan tévútra terelődik, az mértéktelen szaporodáshoz vagy pusztuláshoz vezethet.”

A technológia fejlődése, a globalizáció, a történelmileg páratlan majd évszázados béke (legalábbis a világ nyugati felében) korábban nem látott létbiztonságot és kiszámíthatóságot teremtett az emberiség számára. Ez a töretlen progresszió azonban sajnos együtt jár a természeti erőforrások korlátlan kihasználásával, illetve életterek tönkretételével is, ez ma már aligha vitatott tény. Egyedül az maradt nyitott kérdés, hogy mennyi idő alatt válik élhetetlenné a földi ökoszisztéma, illetve hogy mit tehetünk a totális katasztrófa elhárítása érdekében. A sci fi irodalom egyik kedvelt támája évtizedek óta az ökológiai apokalipszis és a felvázolt forgatókönyvek sajnos napról napra egyre aktuálisabbá válnak.

Octavia E. Butler - A magvető példázata című regénye 2021-ben jelent meg az Agave Könyvek gondozásában. Az értékelések szerves részét szokta képezni a belső tartalom mellett a külcsín is, ami most is hozza a kiadótól megszokott tisztes iparosmunka minőséget.

A mű eredetileg 1993-ban íródott, de az elmúlt közel 30 évben egyre jobban elveszítette fikció jellegét. Az akkor még távoli jövőnek tünő 2024-ben játszódó történet színhelye a klímaváltozás által az összeomlás szélére sodródott Egyesült Államok. A vízhiány, a tomboló tűzvészek, a fizetőeszköz elértékelenedése pusztító spirálba taszítja a gazdaságot, csődöt mondanak az állami ellátórendszerek és lassan darabjaira hullik a társadalom, ráadásul a rabszolgaság intézménye is feltámad.  Még nem értük el a Mad Max filmek mélypontját azonban, vannak még a régi világ értékrendje szerint működő fallal körülzárt közösségek, amelyek egyre elkeseredettebb harcot vívnak az elembertelendett nincstelenek és bünözők tömegeivel. A könyv gerincét lényegében az alig 18 éves narrátor Lauren és a köré szerveződő túlélők kicsiny csoportjának megpróbáltatásai adják. A csapat a déli államokból igyekszik északra a kanadai határ felé, ahol a hírek szerint még tartja magát a civilizáció, és a vak remény elkeseredett emberek millióit indítja útnak. A vadonban farkastörvények uralkodnak, rengeteg emberbőrbe bújt sakál prédálja a szerencsétleneket, egy apró sérülés is elfertőződhet és halálossá válhat orvosi ellátás híján.

“A szabadság veszélyes dolog, Cory, ám értékes is. Nem szabad csak úgy eldobni vagy hagyni, hogy kiperegjen az ujjaink közül. Nem bocsájthatjuk áruba kenyérért és egy tál lencséért.”

Mint a címből kiderülhetett, a könyvnek van egy erősen vallásos oldala is, de nem a megszokott értelemben. A prédikátor lánya Lauren ugyanis fiatal kora ellenére kidolgoz és papírra vet egy új vallási eszmerendszert, a Földmag kultuszát, ami hite szerint újra egységbe kovácsolhatja és megmentheti az emberiséget. Fontosnak tartottam megemlíteni ezt az aspektust is, hiszen lehet, akinek ez elveheti a kedvét az olvasástól, bár szerintem még éppen nem megy a történet rovására. Nem lehet nem észrevenni az írónőnek az Egyesült Államok múltjában és jelenében egyaránt megbújó rasszizmussal szembeni állásfoglalását sem.

A könyv igen nyomasztó jövőképet fest a társadalom széthullásáról, a civilizációs értékek elvesztéséről és a valláson kívül nem szolgál túl sok reménnyel, bár egy duológia első kötetéről van szó, mégsem hiszem, hogy a második kötet túlcsordulna a derűs optimizmustól. Gyakran futunk bele véres, barbár jelenetekbe, extrém példák a csecsemőket elhurcoló elvadult kutyák és a tábortűz mellett emberi lábszárat sütögető tizenéves árva gyerek. A történet szerves része az erőforrások megszerzésért kifejtett kegyetlen erőszak, a főszereplők pedig pusztán hétköznapi emberek, akik szerintem legtöbbször hitelesen és jellemüknek megfelelően viselkednek a gyakran bekövetkező extrém helyzetekben, ezért könnyen azonosulhat velük az olvasó.

Őszintén bevallom, hogy a kötet utolsó negyede kicsit már megfeküdte a gyomromat, a főszereplőkkel együtt kissé belefáradtam én is az egymást érő megpróbáltaásokba. Úgy gondolom, hogy a Walking Dead sorozat kedvelői bátran tehetnek egy próbát vele, hiszen a díszlet nagyon hasonló -  igaz, hogy itt a zombik helyett még élő, bár ugyanúgy lélek nélküli szörnyetegekkel kell felvenni a harcot.Amikor már nem maradt bekebelezhető  természeti erőforrás, akkor a mindent felzabáló emberi intelligencia önmaga ellen fordul.

A sci fi írók hajlamosak túllőni akár optimista, akár pesszimista vonatkozásban is a jövőre vonatkozó elképzeléseiket. A 2020-as évekre nem vált mindennapossá a repülő autó vagy az űrutazás és a Füld sem vált lakhatatlanná pusztasággá, egyelőre.

Amennyiben elmerülnél ebben a világban, nem kell mást tenned, mint az Agave Kiadó weboldalára ellátogatni!

Írta: Süni