Oldalak

Oldalak

2021. augusztus 17., kedd

"Állandó keresés jellemző rám, a kifejezés formáinak a legszabadabb kutatása. Mindig egy belső keresés dönti el, éppen melyik műfajnál kötök ki, hogy az adott elképzelésem milyen formát kér." - Interjú Tamás Dénes íróval

 

Fotó: Vetró Barnabás


Szeretem azon könyveket, melyek képesek kimozdítani a komfortzónámból, pedig nagyon széles témakörben olvasok. A költészet világa még mindig olyan számomra, mint egy lakatlan sziget, felfedezésre vár. Számos kötettel a hátam mögött is úgy érzem, hogy tud meglepetést okozni ez az irodalmi műfaj. Ezt az emocionális újdonságot tapasztaltam Tamás Dénes – Rémegyszerű versek könyve kapcsán is. Versekről, társadalomról és természetesen a könyvről is szó esik. Tartsatok velünk!


Először is köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet. Kérlek, mutatkozz be a kedves olvasóknak pár mondatban! Hogyan is lettél vers és irodalom szerető alkotó?

Én is köszönöm az érdeklődést. Mindig megtisztelő, ha valaki értő figyelemmel és kíváncsisággal közelít ahhoz, amit létrehozok. A bemutatkozás pedig sohasem magától értetődő dolog. A személyiségünk különböző héjai, mint rózsa szirmai borulnak körénk, amelynek középpontjában, ahogy Rilke mondja A költő sírfelirata című versében, nincs senki. De az egyszerűség kedvéért most erdélyi írónak nevezem magam, aki mellesleg egyetemi tanár is. Alkotóvá pedig úgy gondolom elsősorban az olvasás tett. Szenvedélyes olvasó voltam és vagyok ma is, aki számára egy könyvvel való találkozás a legmagasabbrendű élmények közé tartozik. Másrészt az önkifejezési vágy tesz valakit íróvá, ami viszonylag korán jelentkezett bennem, aztán elhalkult, más pályára (filozófia, kritika, esszé) terelődött, ahhoz, hogy már érett felnőtt koromban találjon rám az irodalom, annak számos műfajában.

Rémegyszerű versek olvasom a címet és elfog egy érzés, hogy tulajdonképpen egy szójátékkal van dolgom. Miért ezt a címet választottad, van-e a szavaknak külön-külön jelentősége?

Valóban szójátékkal van dolgunk, amiben a kifejezés mindkét részén egyenrangúan van a hangsúly. Az egyszerűség a versek formájára utal, amelyek valóban nem túl bonyolultak, hiszen bennük a nyelvi összetettség helyett a gondolati tartalom, annak kizökkentő jellege a fontos. Míg a rémesség ezt a tartalmat jellemzi, az egzisztenciális súlyt, kitettséget, az emberi élet szép tragikusságát – hogy magam is egy rémegyszerű kifejezéssel éljek. 

A kötet olvasása közben többször úgy éreztem, hogy tulajdonképpen egy naplót tartok a kezeimben. Verseidből árad –az adott témát tekintve- egy bizonyos kiáltás a világ felé. Mennyire van alapja ennek a gondolatmenetnek?

Nagyon örvendek, hogy felfigyeltél a kötet ezen aspektusára. Valóban van egy folyamatjellege a könyvnek, hiszen tulajdonképpen egy kapcsolati válság közepette íródott, és annak feldolgozását szolgálta. Régi gondolatom, hogy akkor tudjuk leginkább feldolgozni traumáinkat, válságainkat, ha azokat a világ tágabb horizontjához mérjük. Ez nem jelenti azt, hogy van a világnak egy nyugtató rendje, amit ha felismerünk, eltűnnek aggodalmaink, hanem arról van szó, hogy ha a világ nagyobb részeként tekintünk történéseinkre, már maga a részvétel gondolata, érzete is nyugtató, felemelő. Ehhez az érzéshez, felismeréshez azonban el kell jutni, számomra ezt szolgálták ezek a versek.

És még a fenti kérdésemre visszatekintve egy erős társadalomkritikát érzek a verseid hátterében meghúzódni. Gondolok itt elsősorban a Nevelés illetve A jó és a rossz című költeményeidre. Mit gondolsz, ezek a versek mennyire adják át az üzenetedet az olvasóid felé?

A társadalom maga már egy konkrét képződmény. Én általánosabbnak vélem ezeket a verseimet, ugyanis az emberi létállapotról szólnak, annak különböző aspektusairól. A rossz eredetének kutatása mindig is lenyűgözte az embereket, ugyanis sokáig az emberi létrenden kívülinek gondolták. Hogy mi magunk vezetjük be a rosszat életünkbe, és hogy a rossz jelenléte nélkül nincs is emberi élet – erre az összefüggésre akartam felhívni az olvasók figyelmét ezekkel a versekkel.



Több versedben is felfedezhető egy bizonyos harmadik személy, akit különböző életérzéseken és helyezeteken keresztül szólítasz meg. Esetleg megtudhatunk kicsit többet arról, hogy kinek a részére és milyen időszakodban születtek meg ezek az alkotásaid?

Fentebb már jeleztem, egy kapcsolati válság áll a kötet hátterében. Nincs mit köntörfalazzak: házasságom összeomlása. Érdekes, de ez hozta ki belőlem ezeket a verseket is. Odáig prózát írtam, amely hosszú, bonyolult mondatokat kér tőlünk. Na már most ebben az időszakban, a zaklatottságom miatt is, már nem tudtam ilyen hosszú mondatokat írni, nagyobb konstrukciókat létrehozni. De az önkifejezési vágy ott volt bennem, meg akartam érteni, mi történik velem. És így születtek meg bennem ezek a gondolati képződmények, amelyek azonban erős érzelmekhez kötődtek többnyire.

A verseskötetedben nem találtam egyetlen olyan szerzeményt sem, ahol alkalmaztad volna a hagyományos verselési szabályokat. Akár úgy is fogalmazhatok, hogy egy bizonyos rendezett rendetlenség található az alkotások között. Milyen tematika szerint választottad ki a verseket és hány év munkájából merítkeztél?

Maga a kötet anyaga két-három év alatt született meg, az elején spontánul íródtak a versek, aztán észrevettem, hogy van itt egy tematikus azonosság, onnan pedig tudatosan kerestem a verseket, próbáltam létrehozni a kötet ívét. A rendezett rendetlenség megfogalmazás is találó. Hiszen van néhány nagy téma a kötetben, körülbelül öt-hat. Ezekhez pedig több vers is kapcsolódik, amelyeket szétszórtam a kötetben, de úgy hogy közben a gondolati tartalom fokozódjon, kierősödjön a versek révén. Úgy gondoltam, ha már a versek rémegyszerűek, maga a kompozíció legyen bonyolultabb.

Hogyan született meg a borító? Hiszen egy egyedi művészi képet láthatunk a külső fedőlapon!

A kötetben illusztrációk vannak, amelyeket Láng Orsolya költő, illusztrátor készített. Ő teljesen szabad kezet kapott a kötet képi anyagának a létrehozásában, és élt is vele, egy teljesen önálló, szuverén képi világot hozott létre, ami nem is illusztrálja, hanem kiegészíti a kötet verseit. A rajzok mellett fotók is találhatók a kötetből, amiket Orsi a Fortepan anyagából emelt át, és kombinált a figuratív rajzokkal. A borítón található képi anyag is így készült.

Íróként jellemző rád egy bizonyos sokszínűség, hiszen az esszé mellett a repertoárodban megtalálható a novella és a verseskötet is. Ennyire sokrétű alkotóként mit gondolsz melyik stílus áll a legközelebb a kreatív lelkedhez és miért? Hogyan tudod szétválasztani ezeket a különböző műfajokat? Illetve, hogy döntöd el, hogy éppen miben alkotnál?

Állandó keresés jellemző rám, a kifejezés formáinak a legszabadabb kutatása. Mindig egy belső keresés dönti el, éppen melyik műfajnál kötök ki, hogy az adott elképzelésem milyen formát kér. És nem kell szétválasszam a műfajokat, inkább korszakaim vannak, amelynek során teljesen egy  műfaj dominál. 



Kis kutatómunkának köszönhetően megtudtam, hogy a csíkszeredai Sapientia EMTE kommunikáció szakának tanáraként is tevékenykedsz. Ezért úgy gondolom, hogy az írás egyfajta meditáció is lehet a számodra, ahol kiélheted az eltérő műfajokban kreativitásodat és esetleg újabb kihívásokat teljesíthetsz. Mennyire van alapja ennek a felvetésnek?

Valóban az írás elégé le van választva az egyetemi munkámról. Időben is próbálom elkülöníteni a dolgokat. Míg tanévközben inkább az egyetemi munkám van előtérben, a vakációim az irodalomé. Így kerülöm el, hogy ne zsúfoljam tele a napjaimat, ne keletkezzen egy káosz bennem. Idáig működött ez a leosztás.

Térjünk rá kicsit a mai világhelyzetre. Egy ennyire sokrétű alkotót, mint amilyen te is vagy, hogy érintett meg a világjárvány időszaka? Mennyire befolyásolt az írásban? Inspirált, vagy inkább letaglózott?

Az író mindig karanténban él. Az íráshoz láncoltság leválaszt valamennyire a világról. Ezért úgy gondolom, hogy az írókat, leszámítva természetesen a személyes tragédiákat, különösen nem viselte meg ez az időszak. Hisz bizonyos értelemben több lett az idő, amit írásra lehetett fordítani. Ugyanakkor egy ilyen helyzetnek van egy alattomos pszichés hatása is, mintha egy üvegbúra alá került volna az ember, amit mindenképpen oldani kell. A jó emberi viszonyok, értelmes emberi tettek, ahogy más helyzetekben is, segítségünkre tudnak lenni. Érdekes módon engem inkább optimizmussal töltött el a járvány időszaka. A felmerülő problémák, konfliktusok ellenére bebizonyosodott, hogy tudunk közösségként cselekedni, viszonyulni. Hogy tudunk áldozatokat hozni egymásért. Ez egy olyan jövő fenyegetettségében, s most a klimakatasztrófára gondolok, amely úgy néz ki, kérni fogja a hasonló viszonyulást, mindenképpen biztató. A kérdés csak az, hogy mikortól tudunk reálisnak elfogadni egy fenyegetettséget.

Eddigi írói pályafutásod alapján mit gondolsz, hogy elsődlegesen hol helyezkedsz el az alkotói szín palettán? Inkább költőnek vagy írónak tartod magadat? És elsősorban milyen olvasói rétegnek szánod könyveidet?

Sokáig esszéírónak és kritikusnak tartottam magamat. Később prózaírónak. Manapság költőnek. De azt hiszem mindig az önkifejezés fontos számomra, a műfaj csak utána következik. Magam is kíváncsi vagyok, hová tud fejlődni még ez az egész. Én teszem a dolgom. Az olvasóim pedig, úgy gondolom, művelt és érzékeny lények. Akik maguk is nyitottan, kíváncsian állnak életük rejtélye, súlya előtt. Csak remélni tudom, hogy szövegeim közelebb viszik önmagukhoz őket. Nem megkönnyíteni, inkább megnehezíteni szeretném a dolgukat, mert onnan kapnak értelmet és szépséget a dolgok.

Milyen következő műfajban olvashatunk tőled legközelebb? Illetve milyen jövőbeli terveid vannak?

Ahogy már utaltam rá, most a versek korszakában időzöm. Van egy elkezdett regényem is, de az most félre van téve. Azonban most nem rémegyszerű verseket, hanem komplexebb versképződményeket próbálok írni, és ennek a lehetőségét keresem minden versben. A témámat pedig az állatvilágból vettem. Úgy gondolom, ma egy olyan korszakba élünk, ahol nagyon sokat tudunk tanulni az állatoktól. Azt is, hogy kik, mik vagyunk, de azt is, hogy mi a dolgunk itt a földön. Krízishelyzetben vagyunk. Az állati létezés pedig provokálja az emberi létezést – így gondolom. Persze nem válaszokat, hanem pályákat, viszonyulásmódokat keresek, amelyeket a versek nyelvén tudok a legjobban elmondani.

További sok sikert kívánok az írónak!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel az alkotó Facebook oldalát, ahol további érdekességeket olvashattok!

Rémegyszerű versek című könyvét pedig, a Napkút Kiadó oldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése