Szeretem azon könyveket, melyek képesek kimozdítani a
komfortzónámból, pedig nagyon széles témakörben olvasok. A költészet világa még
mindig olyan számomra, mint egy lakatlan sziget, felfedezésre vár. Számos
kötettel a hátam mögött is úgy érzem, hogy tud meglepetést okozni ez az
irodalmi műfaj. Ezt az emocionális újdonságot tapasztaltam Tamás Dénes –
Rémegyszerű versek könyve kapcsán is. Versekről, társadalomról és természetesen
a könyvről is szó esik. Tartsatok velünk!
Először is köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet. Kérlek,
mutatkozz be a kedves olvasóknak pár mondatban! Hogyan is lettél vers és
irodalom szerető alkotó?
Én is köszönöm az érdeklődést. Mindig megtisztelő, ha valaki
értő figyelemmel és kíváncsisággal közelít ahhoz, amit létrehozok. A bemutatkozás
pedig sohasem magától értetődő dolog. A személyiségünk különböző héjai, mint
rózsa szirmai borulnak körénk, amelynek középpontjában, ahogy Rilke mondja A
költő sírfelirata című versében, nincs senki. De az egyszerűség kedvéért most
erdélyi írónak nevezem magam, aki mellesleg egyetemi tanár is. Alkotóvá pedig
úgy gondolom elsősorban az olvasás tett. Szenvedélyes olvasó voltam és vagyok
ma is, aki számára egy könyvvel való találkozás a legmagasabbrendű élmények
közé tartozik. Másrészt az önkifejezési vágy tesz valakit íróvá, ami viszonylag
korán jelentkezett bennem, aztán elhalkult, más pályára (filozófia, kritika,
esszé) terelődött, ahhoz, hogy már érett felnőtt koromban találjon rám az
irodalom, annak számos műfajában.
Rémegyszerű versek olvasom a címet és elfog egy érzés, hogy
tulajdonképpen egy szójátékkal van dolgom. Miért ezt a címet választottad,
van-e a szavaknak külön-külön jelentősége?
Valóban szójátékkal van dolgunk, amiben a kifejezés mindkét
részén egyenrangúan van a hangsúly. Az egyszerűség a versek formájára utal, amelyek
valóban nem túl bonyolultak, hiszen bennük a nyelvi összetettség helyett a
gondolati tartalom, annak kizökkentő jellege a fontos. Míg a rémesség ezt a
tartalmat jellemzi, az egzisztenciális súlyt, kitettséget, az emberi élet szép
tragikusságát – hogy magam is egy rémegyszerű kifejezéssel éljek.
A kötet olvasása közben többször úgy éreztem, hogy
tulajdonképpen egy naplót tartok a kezeimben. Verseidből árad –az adott témát
tekintve- egy bizonyos kiáltás a világ felé. Mennyire van alapja ennek a
gondolatmenetnek?
Nagyon örvendek, hogy felfigyeltél a kötet ezen aspektusára.
Valóban van egy folyamatjellege a könyvnek, hiszen tulajdonképpen egy
kapcsolati válság közepette íródott, és annak feldolgozását szolgálta. Régi
gondolatom, hogy akkor tudjuk leginkább feldolgozni traumáinkat, válságainkat,
ha azokat a világ tágabb horizontjához mérjük. Ez nem jelenti azt, hogy van a
világnak egy nyugtató rendje, amit ha felismerünk, eltűnnek aggodalmaink, hanem
arról van szó, hogy ha a világ nagyobb részeként tekintünk történéseinkre, már
maga a részvétel gondolata, érzete is nyugtató, felemelő. Ehhez az érzéshez,
felismeréshez azonban el kell jutni, számomra ezt szolgálták ezek a versek.
És még a fenti kérdésemre visszatekintve egy erős
társadalomkritikát érzek a verseid hátterében meghúzódni. Gondolok itt
elsősorban a Nevelés illetve A jó és a rossz című költeményeidre. Mit gondolsz,
ezek a versek mennyire adják át az üzenetedet az olvasóid felé?
A társadalom maga már egy konkrét képződmény. Én
általánosabbnak vélem ezeket a verseimet, ugyanis az emberi létállapotról
szólnak, annak különböző aspektusairól. A rossz eredetének kutatása mindig is lenyűgözte
az embereket, ugyanis sokáig az emberi létrenden kívülinek gondolták. Hogy mi
magunk vezetjük be a rosszat életünkbe, és hogy a rossz jelenléte nélkül nincs
is emberi élet – erre az összefüggésre akartam felhívni az olvasók figyelmét
ezekkel a versekkel.
Több versedben is felfedezhető egy bizonyos harmadik
személy, akit különböző életérzéseken és helyezeteken keresztül szólítasz meg.
Esetleg megtudhatunk kicsit többet arról, hogy kinek a részére és milyen
időszakodban születtek meg ezek az alkotásaid?
Fentebb már jeleztem, egy kapcsolati válság áll a kötet
hátterében. Nincs mit köntörfalazzak: házasságom összeomlása. Érdekes, de ez
hozta ki belőlem ezeket a verseket is. Odáig prózát írtam, amely hosszú,
bonyolult mondatokat kér tőlünk. Na már most ebben az időszakban, a
zaklatottságom miatt is, már nem tudtam ilyen hosszú mondatokat írni, nagyobb
konstrukciókat létrehozni. De az önkifejezési vágy ott volt bennem, meg akartam
érteni, mi történik velem. És így születtek meg bennem ezek a gondolati képződmények,
amelyek azonban erős érzelmekhez kötődtek többnyire.
A verseskötetedben nem találtam egyetlen olyan szerzeményt
sem, ahol alkalmaztad volna a hagyományos verselési szabályokat. Akár úgy is
fogalmazhatok, hogy egy bizonyos rendezett rendetlenség található az alkotások
között. Milyen tematika szerint választottad ki a verseket és hány év
munkájából merítkeztél?
Maga a kötet anyaga két-három év alatt született meg, az
elején spontánul íródtak a versek, aztán észrevettem, hogy van itt egy
tematikus azonosság, onnan pedig tudatosan kerestem a verseket, próbáltam
létrehozni a kötet ívét. A rendezett rendetlenség megfogalmazás is találó.
Hiszen van néhány nagy téma a kötetben, körülbelül öt-hat. Ezekhez pedig több
vers is kapcsolódik, amelyeket szétszórtam a kötetben, de úgy hogy közben a
gondolati tartalom fokozódjon, kierősödjön a versek révén. Úgy gondoltam, ha
már a versek rémegyszerűek, maga a kompozíció legyen bonyolultabb.
Hogyan született meg a borító? Hiszen egy egyedi művészi
képet láthatunk a külső fedőlapon!
A kötetben illusztrációk vannak, amelyeket Láng Orsolya
költő, illusztrátor készített. Ő teljesen szabad kezet kapott a kötet képi
anyagának a létrehozásában, és élt is vele, egy teljesen önálló, szuverén képi
világot hozott létre, ami nem is illusztrálja, hanem kiegészíti a kötet
verseit. A rajzok mellett fotók is találhatók a kötetből, amiket Orsi a
Fortepan anyagából emelt át, és kombinált a figuratív rajzokkal. A borítón
található képi anyag is így készült.
Íróként jellemző rád egy bizonyos sokszínűség, hiszen az
esszé mellett a repertoárodban megtalálható a novella és a verseskötet is.
Ennyire sokrétű alkotóként mit gondolsz melyik stílus áll a legközelebb a kreatív
lelkedhez és miért? Hogyan tudod szétválasztani ezeket a különböző műfajokat?
Illetve, hogy döntöd el, hogy éppen miben alkotnál?
Állandó keresés jellemző rám, a kifejezés formáinak a
legszabadabb kutatása. Mindig egy belső keresés dönti el, éppen melyik műfajnál
kötök ki, hogy az adott elképzelésem milyen formát kér. És nem kell
szétválasszam a műfajokat, inkább korszakaim vannak, amelynek során teljesen
egy műfaj dominál.
Kis kutatómunkának köszönhetően megtudtam, hogy a
csíkszeredai Sapientia EMTE kommunikáció szakának tanáraként is tevékenykedsz.
Ezért úgy gondolom, hogy az írás egyfajta meditáció is lehet a számodra, ahol
kiélheted az eltérő műfajokban kreativitásodat és esetleg újabb kihívásokat
teljesíthetsz. Mennyire van alapja ennek a felvetésnek?
Valóban az írás elégé le van választva az egyetemi
munkámról. Időben is próbálom elkülöníteni a dolgokat. Míg tanévközben inkább
az egyetemi munkám van előtérben, a vakációim az irodalomé. Így kerülöm el,
hogy ne zsúfoljam tele a napjaimat, ne keletkezzen egy káosz bennem. Idáig
működött ez a leosztás.
Térjünk rá kicsit a mai világhelyzetre. Egy ennyire sokrétű
alkotót, mint amilyen te is vagy, hogy érintett meg a világjárvány időszaka?
Mennyire befolyásolt az írásban? Inspirált, vagy inkább letaglózott?
Az író mindig karanténban él. Az íráshoz láncoltság
leválaszt valamennyire a világról. Ezért úgy gondolom, hogy az írókat,
leszámítva természetesen a személyes tragédiákat, különösen nem viselte meg ez
az időszak. Hisz bizonyos értelemben több lett az idő, amit írásra lehetett
fordítani. Ugyanakkor egy ilyen helyzetnek van egy alattomos pszichés hatása
is, mintha egy üvegbúra alá került volna az ember, amit mindenképpen oldani
kell. A jó emberi viszonyok, értelmes emberi tettek, ahogy más helyzetekben is,
segítségünkre tudnak lenni. Érdekes módon engem inkább optimizmussal töltött el
a járvány időszaka. A felmerülő problémák, konfliktusok ellenére
bebizonyosodott, hogy tudunk közösségként cselekedni, viszonyulni. Hogy tudunk
áldozatokat hozni egymásért. Ez egy olyan jövő fenyegetettségében, s most a
klimakatasztrófára gondolok, amely úgy néz ki, kérni fogja a hasonló
viszonyulást, mindenképpen biztató. A kérdés csak az, hogy mikortól tudunk
reálisnak elfogadni egy fenyegetettséget.
Eddigi írói pályafutásod alapján mit gondolsz, hogy
elsődlegesen hol helyezkedsz el az alkotói szín palettán? Inkább költőnek vagy
írónak tartod magadat? És elsősorban milyen olvasói rétegnek szánod könyveidet?
Sokáig esszéírónak és kritikusnak tartottam magamat. Később
prózaírónak. Manapság költőnek. De azt hiszem mindig az önkifejezés fontos
számomra, a műfaj csak utána következik. Magam is kíváncsi vagyok, hová tud
fejlődni még ez az egész. Én teszem a dolgom. Az olvasóim pedig, úgy gondolom,
művelt és érzékeny lények. Akik maguk is nyitottan, kíváncsian állnak életük
rejtélye, súlya előtt. Csak remélni tudom, hogy szövegeim közelebb viszik önmagukhoz
őket. Nem megkönnyíteni, inkább megnehezíteni szeretném a dolgukat, mert onnan
kapnak értelmet és szépséget a dolgok.
Milyen következő műfajban olvashatunk tőled legközelebb?
Illetve milyen jövőbeli terveid vannak?
Ahogy már utaltam rá, most a versek korszakában időzöm. Van
egy elkezdett regényem is, de az most félre van téve. Azonban most nem
rémegyszerű verseket, hanem komplexebb versképződményeket próbálok írni, és
ennek a lehetőségét keresem minden versben. A témámat pedig az állatvilágból
vettem. Úgy gondolom, ma egy olyan korszakba élünk, ahol nagyon sokat tudunk
tanulni az állatoktól. Azt is, hogy kik, mik vagyunk, de azt is, hogy mi a
dolgunk itt a földön. Krízishelyzetben vagyunk. Az állati létezés pedig
provokálja az emberi létezést – így gondolom. Persze nem válaszokat, hanem
pályákat, viszonyulásmódokat keresek, amelyeket a versek nyelvén tudok a
legjobban elmondani.
További sok sikert kívánok az írónak!
Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel az alkotó Facebook oldalát, ahol további érdekességeket olvashattok!
Rémegyszerű versek című könyvét pedig, a Napkút Kiadó oldalán tudjátok megrendelni.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése