Sütő Csaba András - jönnek a házak

 

Őszintén szólva cseppet meg vagyok zavarodva, ugyanis sokféle verseskötettel találkoztam már, de a mostani értékelésem alanya bizony eltér az eddigiektől. Mielőtt részletesen kifejteném ezt, szeretném megköszönni a Napkút Kiadónak a könyvet. Köszönöm.

 

Mint fent említettem, elmondhatom magamról azt, hogy az utóbbi pár évben abban a szerencsében volt részem, hogy több hazai és külföldi költő munkáját vehettem kézbe. A legtöbb esetben ismeretlen szerzőkről van szó, akikkel akkor találkoztam először és függetlenül attól, hogy milyen vélemény alakult ki bennem alkotásaikról, mégis örömmel tölt el ez a gondolat és tudat, mert minden alkotó után úgy éreztem, hogy több lettem. Rengeteget tanultam tőlük és még mindig szélesíteni kell az ismereteimet, de reméltem, hogy van annyi tudás már a fejemben, amivel bátran szembe nézhetek egy szokatlan verselésnek.

Sütő Csaba András – jönnek a házak című könyve ebbe a kategóriába esik, ugyanis sokszor rímtelen, kaotikus sorok váltják egymást, amelyek egy bizonyos káosz érzését hagyták bennem. A versek és sorok emberi életek alkotta eseményekből tevődnek össze. Csupa olyan tevékenység vagy eset, ami akár velem, veled kedves olvasó, tehát bárkivel megeshet.

„általában együtt nevetünk, de a bánatra inkább előbb, mint utóbb rányitják az ajtót,

tojások, liszt, olaj cserél gazdát, ha bezárt a bolt vagy elfogyott, és vannak a harag, az

irigység mélyen ülő, szemfenéken tenyésző telepei. elkomorítja a homlokot, feszíti

az arc bőrét, sugárzik a tekintetből, a gyűlölet süt, a tepsiben zsírban ázik a meggyes-

mákos rétes vörösfeketéje. régi sérelmek, ki nem forduló tüskék a bőr alatt, az eleven

húsban, fenntartott haragok az örökség felé.”

A kötet erősen naturista vonalat képvisel, ráadásul akár akarja a kíváncsi lélek, akár nem, az alkotó sokszor száraz realitással közli az adott tényeket és bizony nem mindegyik pozitív. Sőt azt, kell, hogy írjam depresszív és erősen devasztáló hatással van az olvasó hangulatára.

„aki a fényben jár

aki a sötéttel blattol

éjjel az ablaknál áll

sárga fekete sakkot játszik

meg kék fehér éjszakait

vöröslő fehért két decit

feketét és fehért törtfehért

átitatja a víz a föld az ég

vízzel rázza a földet az ég”

Laikus meglátásom szerint a költő erősen az avantgárd költészet egyfajta modern újragondolását képviseli azzal, hogy a mondanivalóját a mai épített környezetbe helyezi. Óhatatlanul is olyan érzésem támadt néha, mintha Kassák Lajos egy alkotását olvastam volna.

Többször találkoztam olyan sorokkal, amelyek erősen groteszk hatást keltettek és bizony majdnem minden műről elmondható, hogy vitriolos.

Ugyanakkor meg van az a bizonyos erőssége, hogy a kevesebb néha több érzését kelti. A versek értelme sokszor több ismételt olvasást igényelt, mert minden szónak erős jelentést társított az alkotó.

„évtizedek óta

egy híd körvonalai

kísértenek

itt jött volna át

rakjuk odébb

harminc év

nem nagy idő

várost elkerülő

kinőtte magát

egyszerre megjelenik

és méltósággal várja

míg helyére emelik

aztán uralja a látványt

és medréhez szegezi a folyót„

Összességében úgy gondolom, hogy bár tudom, nem nekem íródott ez a kötet, mégis érdekesnek és helyenként elgondolkodtatónak találtam. Nem feltétlen kell szeresem, de elismerem célját és értékelem őszinteségét.

Hogy kinek ajánlom? Erre a kérdésre kivételesen nem találom a választ, de az biztos minden kötet megtalálja a maga olvasóját.

Amennyiben kíváncsi vagy és kézbe vennéd, a Napkút Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy