Heniko Sakka - Édes tini élet

 

„Te kihíváskereső vagy, én pedig maga a kihívás.”

Nem először fordul elő idén velem, hogy nagyon vegyes érzésekkel fejezek be egy adott történetet. A mostani olvasási élményem is erről tanúskodik, de erről picit később írok. A könyvet egy számomra fontos lista miatt vettem meg anno, de mind a fülszöveg, mind pedig a borító megtetszett és úgy voltam vele, hogy a kellemeset a hasznossal alapon fogom elolvasni a történetet.

Haniko Sakka – Édes tini élet kötete egy fiataloknak szóló, vidám írás, amit elsődlegesen a sport és a szokásos rivalizálás központizál.

Fülszöveg alapján Rietta és Klodett –ikertestvérek lévén- nem is különbözhetnének jobban egymástól. A két lány teljesen ellentétje a másiknak, de ettől függetlenül remek párost alkotnak, főleg ha a másik bosszantásáról van szó. Rietta egy tehetséges, középiskolás focista, akinek ambiciózus álma van. Nagy életváltozás előtt állnak, mivel az édesapa új munkát kap. Az új élet hoz számára egy igazán kedvező lehetőséget, hiszen az iskolájának igazgatója szívesen a lánycsapat kapitányi címét neki ajándékozná, de ahogy várni lehet, a kezdeti nehézségek, nem igazán tüntetik fel jó színben Ria bemutatkozását. Nem egy könnyű személyiség, sőt meglehetősen csípős nyelvű és harcias teremtés, aminek persze számos előnye is van. Többek között az, hogy már az első napon összetűzésbe keveredik Devonnal, aki a suli egyik kedvelt „sztárja” és természetesen a sikeres fiúcsapat irányítója. A szokásos sármos és éles eszű jellemzőkkel megáldott srác meg sem próbálja tagadni, hogy egy cseppet sem örül az új jövevénynek, bár azt tagadhatatlan, hogy Ria érkezésével Sir Walton Gimi élete felborulni látszik.

Szubjektív meglátásom a kötettel kapcsolatban, hogy bár egy tipikus középiskolás történet – tehát bizony bőven tele van klisékkel- mégis ad némi egyediséget, hiszen a sport hangsúlyozásával elveszi ennek a „lerágott csont” érzetnek az élét. 

A karakterekkel némiképpen meggyűlt a bajom, elsődlegesen Rietta és Devon „cicaharcából” kiindulva. A leányka még egészen be is lopta magát a szívembe, de a sráccal már nem tudtam mit kezdeni. Persze a többi szereplő sem volt különösebben kidolgozva, de talán általuk „fogyaszthatóbbá” vált számomra a kötet olvasása.

Ami külön felbosszantott, az a megfelelő szerkesztés hiánya volt. Persze tisztában vagyok vele, hogy valaki átnézte, de borzalmasan tagolatlan volt a szöveg. Az apró betű engem személy szerint nem zavart, de az is biztos, hogy lesznek olyan olvasók, akiknek ez is nehezíti majd a kötet olvashatóságát.

Én nem vagyok focirajongó, de ettől függetlenül az utóbbi 10 évben jó pár meccset volt szerencsém végignézni. Ezért a regényben leírtak valahogy életidegennek tűntek. A pályán mintha megállt volna az idő és úgy éreztem, hogy nem is fiatalok játszanának, hanem idős emberek. Elnézést a kifejezésért, de nagyjából így tudom kifejezni, hogy milyen érzésem volt ezen részek olvasásakor.

Természetesen nem csak negatív élményem volt olvasásom közben. Az írónő stílusa, bár kiforratlan még, de olvasmányos. Kimondottan jó humora van és mind ezek miatt, más jellegű történetet nagyon szívesen olvasnék tőle.

Összességében elmondhatom, hogy egy érdekes, de nem felhőtlen olvasási élményben volt részem.

Ajánlom a könyvet fiatalabb korosztálynak és olyan olvasni szerető lelkeknek, akik nyitottak a jó humorra és szeretik a sportokat.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, a Book Dreams Kiadó oldalán be tudod szerezni.

Írta: NiKy