Ha valaki csüngött eddig Dr. Csernus Imre szavain, akkor az
én voltam. Közel öt éve olvastam az első kötetét, mely akkor bombaként robbant
az életembe és mindent felégetett bennem, amiben előtte hittem. Ezt a könyvet
számos másik írása követte, de mindig hagytam időt a feldolgozásra és az
olvasottak befogadására. Nagyjából évente két kötetét olvastam, hiszen ha
foglalkozunk önmagunkkal sosem elég pár nap. Nekem sokszor hosszú hónapok
kellett mire sikerült egy –egy területet rendbe tennem annyira, hogy a következő
szintre léphessek. Az első élményem után sokkot kaptam és közel egy évig
rezignáltam. Aztán újra kézbe vettem ugyan azt a kötetet és végre
felszabadított ebből a lekötözött, hibernált állapotból. Akkor úgy éreztem a
legjobbat akkor teszem, ha követem a könyvei által adott életvezetési
tanácsokat. Persze jártam különböző szakemberekhez, mert sajnos telt ház volt a
doktor úrnál és anyagilag sem volt megfelelő számomra akkoriban a közös munka
díja. Ma már szerencsére ez változott, de már sokkal jobban vagyok és én is meg
találtam a mély lelkiválságaimra a megoldást és elkezdtem gyógyulni. Sok
tragédia övezi az életemet, de sosem gondoltam arra, hogy feladjam vagy
elengedjem a küzdést, még abban az egy évben sem.
Az mostani kötetét azért vettem meg, mert úgy éreztem ismét
elérkezett az idő, az újabb „gyomlálásnak” és a mostani időszakban a vírus is
adott egy bizonyos löketet, hogy fejlődjek minden téren.
A Főnix az egyik kedvenc mitológiai lényem, melyről
köztudott, hogy felégeti önmagát és hamvaiból újjászületik. Ennek a
szimbólumnak mindig nagy hatása volt az életemre, mert számos helyzetben
kellett felállnom és sokszor egy hajszálon múlott, hogy megtehettem. Ugyanakkor
még mindig szerencsés vagyok, mert van erőm, hogy megtegyem. És csodálatos
társat kaptam az élettől. Vele úgy érzem, hogy bármi is ér, képes vagyok hideg
fejjel, a megfelelő lépéseket tenni, hogy megoldjam az adott problémámat.
A Főnix most is elérte hatását és felégetett bennem egy
nagyon erős hitet, de sajnos nem, úgy ahogy szerettem volna. Ennek a kötetnek
az volt a fő célja, hogy utat mutasson azon embereknek, akik kétségbeestek a
koronavírus okozta helyzet miatt. Mindenkit érint ez a jelenkori vírushelyzet. Legtöbbünket
mentálisan tépázott meg, de még több embernek a napi megélhetése került
veszélybe. A terhek növekedtek, hiszen egy bizony elmagányosodás lépett fel a
családokon belül is. Idős szeretteinkért rendületlenül aggódunk napi szinten és
csak reménykedhetünk, hogy jól van és egészséges. Gyermekeink felé mutatva a
féltő gondoskodást, de erősnek is maradni, hiszen felelősséggel tartozunk értük
és más szeretteinkért, nagy teher és sokan beleroppantak ebbe. Nagyon sok
embernek került veszélybe a megélhetése és bár tavaly nem kellett a hiteleket
törleszteni, mégis sokan minden hónapban egyéni válságot élnek meg, hiszen az
albérleteket ki kell fizetni. Ott nem mondhatjuk azt a főbérlőknek, „bocs, de
válság van”! Ez a vírus szedi áldozatait akár tetszik akár nem és igen fontos,
hogy a megfelelő intézkedésekkel megtegyünk mindent, hogy megvédjük magunkat és
az otthoniakat. Az, hogy belehalhatunk, egy olyan mély traumát okoz, melyet
sokan nem képesek kezelni, hiszen amíg nem kerülünk olyan helyzetbe, az elmúlás
gondolata messze elkerüli az átlagembert. Most előttünk lebeg minden egyes nap
és ezzel megbirkózni vagy szembenézni nagyon nehéz és leterhelő.
A Főnix ennek a megsegítésére szolgáló kötet lenne, melyben
a doktor úr feltárja meglátásait, hogyan is kell szembenézni és feldolgozni,
akár kezelni ezt az időszakot. Nagyon sok igazságot találtam a kötet olvasása
folyamán. Többször szembesültem vele, hogy hol van még dolgozni valóm és mi az,
amivel még nem sikerült megküzdenem.
A hét fő bűn, illetve az író szerint egy nyolcadik
bemutatásával és annak részletes feltérképezésével vezeti olvasóját a
megoldások felé. Szembe állítja a bűneinket a hét erénnyel és többször
önismétléssel taglalja, hogy a hazugság – akár magunknak, akár másoknak- milyen
károkat okoz és mennyire megkötözi az emberi lelket. Megkülönböztet öreg és fiatal főnixet, hiszen
az új csak akkor léphet az életünkben, ha felégetjük mindazt, amitől
szenvedünk, de felelősséget vállalva.
Sok bölcsességet és igazságot ír le ebben a kötetében is,
viszont ahogy teszi már hagy némi kivetnivalót maga után. Hiteles számomra az,
aki mondandójával egysíkon cselekszik. És mondhatnám azt, hogy ebben az esetben
hiteles az író, hiszen több példával alátámasztja a leírtakat. Ugyanakkor
számomra mégis csalódásként csapódott le, mert egy megteremtett kényelmes
létből, ahogy mondani szokták „magas lóról” könnyű az észt osztani. Azon embereknek,
akiknek a mindennapi megélhetés kockázata áll fenn, mikor azért rettegnek
emberek meddig lesz munkájuk, miből fizetik az albérletet, a számlákat és miből
etetik a családot, azoknak ez a könyv nem fog segítségül szolgálni. Ezt a
félelmet nem lehet félvállról venni és sajnos egy kertészkedés sem fogja
elfeledtetni ezt a nyomást a lélekben. Az írónak megteremtett, nyugodt vidéki
élete, kiegyensúlyozott magánélete megadja azon lehetőségeket, hogy
tehermentesen „élvezze” a Covid által okozott kényszerpihenő időszakát. De akik
ilyen körülmények között élnek, azoknak valószínű nincs is szükségük egy orvos
tanácsára. A középréteg már jobban szomjazik ezen írásokra, ide tartozom én is,
de mégis úgy gondolom, az igazán célzott réteg az anyagilag kiszolgáltatott életet
élők felé tendálna, de sajnos ott nem hiszem sok megértést fog kapni.
Összességében úgy érzem, hogy nagyon félrecsúszott ez a
könyve az írónak. Az érzések elbagatellizálása nem jó útmutató senkinek sem.
Most csak a jót ajnározni és a negatívat csak úgy átlépni nem éppen segítő szándéknak
érzem és őszintén szólva nem is tudom hova tenni ezt a könyvét az alkotónak.
És bár számomra csalódás volt, még lehet, hogy neked kedves
olvasó pont azt fogja nyújtani, amitől kirobbanó formában érzed majd magadat.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Jaffa Kiadó
oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése