Basil Bunting – Kamo no Chomei – Yoshishige no Yasutane - A fűkunyhóból

 

„A szavakban meg nem jelenő többletérzés, a formákban észre nem vehető látvány. (…) Ezek lényegi természete magától alakul ki. Hasonlít ez ahhoz például, amikor ősszel az alkonyi égen sem színek, sem hangok nincsenek. És még ha nem is jut eszünkbe semmi, miközben kell lennie valahol kiváltó oknak, egyszer csak kicsordul a könnyünk.”

Azt hiszem, hogy mindannyiunk életében vannak azok az élmények, melyek elemeiben rázzák meg a lelkivilágunkat. A mostani értékelésem egy olyan könyvről szól, mely elsőre unalmasnak tűnhet, vagy akár túl bonyolultnak, de ha figyelmesen olvassuk a sorokat, megértjük, hogy a világ változásai nem külsőleg, hanem belsőleg lassúak, de erről kicsit később. Ezúton is szeretném hálámat kifejezni a Gondolat Kiadónak, hogy recenzióként biztosított számomra egy példányt. Egy nagyon mély és hosszú utazásra indultam általatok, ami valószínűleg még nem ért véget.

Hűen önmagamhoz a borítóval kezdeném. Azon olvasók, akik már követnek egy ideje tudják, hogy nagyon szeretem a különleges külsejű könyveket. Mindenben keresem azt a bizonyos érzést, hogy bármikor örömmel tekinthetek rá és akár hosszú percekig is csodálhatom. Lehet furcsa lesz tőlem, de ez a kép, mely a kötet elejét díszíti, ilyen élményt nyújtott a számomra. A letisztult sorok, a kellemes bézs árnyalat és egy növényi minta a háttérben megnyugtatóan hatott számomra. Kicsit a papirusztekercset juttatta eszembe, hiszen azon szerencsések közé tartozom, akik foghattak egy darabot a kezeikben. Nagyon szeretem a régi korok hagyományait és rajongok Ázsia letűnt és jelenkorban létező népei szokásaiért. Sokat olvasok a témában, nézem sorozataikat, hallgatom zenéiket. Mikor erre a borítóra rátekintek, mindig nyugalmat és békességet érzek.

A könyv belseje három részre bontható. Ez a felosztás három különböző alkotó írását tartalmazza, melyek időben eltérnek, de mondandójuk majdnem tökéletesen megegyezik.

Az első részt Kamo no Chömei, a Japán császári udvar elismert költője meséli el. Feljegyzéseit, amelyben többször is felhívja a figyelmet lelkiállapotára és a környezetére, a világtól elvonultan, remeteként írja. Az alkotó szembeállítja a különböző társadalmi kasztokat egymással. Egy bizonyos hanyatlással szembesíti olvasóját, mely végbemenetele elkerülhetetlen és visszavonhatatlan. Az akkori természeti katasztrófák és az emberek által okozott károk együttesen rombolják a társadalmi morált, mely több esetben éhínséggel vegyes tömeges halálozáshoz vezetnek. A kor szellemében csak azon fontos emberek halála lett lejegyezve, kiknek családja kellő befolyással bírt, vagy életükben olyan tetteket hajtottak végre, melyek fennmaradtak az utókor számára. Hogy a pornépből hány lélek került kínok között a másvilágra, csak azt tudhatja, ki akkor élt vagy talán még ő sem.

A második részben egy hivatalnok, Yoshishige no Yasutane írása található. A hanyatló birodalom életének különböző képeibe enged bepillantást. Ezen sorok szintén fájdalmasak és bár a szavakat kimondottan szépen használva mutatja be az akkori pusztulás különböző aspektusait, sajnos a téma súlyossága változatlan és bánatot hagy maga után.

A harmadik és egyben utolsó fejezet már „szinte a korunkból” származó, Basil Buntig tollából íródott az 1930-as években. Az általa lejegyzet szöveg méltó „folytatása” elődeinek, mégis azt kell, hogy írjam, más arcát is megmutatja az akkori birodalomnak.

Számomra a legnagyobb hatást a második alkotás érte el, mert ott tudatosult igazán bennem, hogy mi történt és milyen borzalmas időszakon esett át a japán nép. Szenvedéseik hiábavalónak bizonyulnak a szemeimben. Mert bár házaink nem fából készülnek jóesetben, mégis tűz esetén egyenlő lesz a semmivel. A felperzselt földön pedig sokáig nem terem meg semmi és csak a fájdalommal feltöltekezett hamut sodorja el a szél. Házaink egymást érik, hiszen szaporodunk, ha kell, ha nem. Sokan vagyunk kevés helyen. Otthont teremtünk, mert családot alapítunk. De ha csak magunk lennénk, sem érnénk már be kevesebbel. Pedig néha a kevesebb több.

A könyv háromnyelvű, hiszen egyik oldalt japán, a másik oldalt a magyar szöveg található. Majd a következő részben ugyan ez ismétlődik, csak az előbbit váltja az angol nyelv. Rendkívül érdekesek a kötet hátuljában található térképek. Többször visszalapoztam olvasásom folyamán, hogy beazonosítsam, kb. hol járok helyszínileg.

Összességében elmondhatom, hogy egy lassú folyású, de rendkívül részletgazdag könyvet olvashattam. Nem bölcseletekkel traktáló, hanem a nyers valóságot elénk táró alkotás.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Gondolat Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy