Spiró György - Malaccal teljes éveink

 

„(…) nem az a tragikus, ha egy hősnek valamit nem sikerül elérnie, hanem az, ha azt kell elkövetnie, amit el akart kerülni.”

Úgy gondolom fontos leszögeznem, hogy a mostani értékelést nem politizálás céljából írom, hanem mint egy laikus olvasó, aki kíváncsi a kötet témájára. Amikor megláttam tudtam, hogy olvasni akarom. A borító a fekete-fehér összhatásával egy letűnt időszakról mesél és némiképpen borús hangulatot kelt.

Spiró György munkásságával 2016-ban találkoztam először, mikor valami véletlen folytán kézbe vettem a Tavaszi Tárlat című kötetét. Az olvasási élményemet főleg az határozta meg, hogy akkoriban nyitottam hazánk írói felé és a sok szórakoztató ponyva után szükségem volt valami mélységekbe merülő történetre. A tapasztalatom az volt, hogy egy ilyen rendkívül színes egyéniségű alkotó, hogy volt képes egy ilyen fájdalmakkal és emberi mocsokkal teli alkotást megálmodni! De rá kellett jöjjek, hogy ami az alkotó tollából származik, csupán a valóság kivetített mása. Azóta eltelt pár év, de nem feledtem azt az élményt.

Az elmúlt években sok hazai írót volt szerencsém megismerni. A paletta és tematika igen széles az esetemben, de kevés olyan írót tudok felsorolni, aki ennyi év után is ilyen mély nyomott hagyott volna a lelkemben. A mostani választásom ösztönös volt, mert ismét úgy éreztem, hogy valami igazán maradandót szeretnék olvasni. Részben meg is kaptam, amire vágytam. Ez a kötet igen vékony, hiszen csak 88 oldal, mégis nehéz témákat boncolgat. Három alkotás búvik meg a lapok között. Az első a címadó novella, mely kiteszi a kötet bő háromnegyed részét. Itt az író visszamegy az egyetemi évekhez, azon belül is a kollégiumi élet és az akkori kor mindennapjaihoz, melyet diákként átélt.

Sok információt megtudunk a különböző évfolyamtársakról, akik a későbbiekben híresebb vagy hírhedtebb személyekké válnak. Érdekes volt végig követni a különböző emberi sorsokat, meglátni, hogy egy jó bajtársból a jövőben „ellenség” válik. Jó volt rálátni, hogy hogyan változik meg az érzelem és az értelem egy emberben, mikor már a mindennapok nem a napi előadások utáni kocsmázásról szólnak. A való világ szürke hétköznapjai, az eltorzult társadalmi nézetek és az aktuális politika formálja az embereket akár akarják, akár nem. Akinek régen volt egy jó szava hozzánk, ma már a fejét is elfordítja, és ez egyáltalán nem azért van, mert rosszat tettünk, vagy bűnözők lennénk, egyszerűen ilyenné váltunk. Én úgy gondolok erre, hogy két lélek tükörképe egymásnak egy azon időben, mikor a barátság és a közös dolgok összetartják a gondolatokat és eseményeket. Mikor ezek elmúlnak, mi is elengedjük ez a korszakot. Új emberek, új helyzetek kerülnek elénk, ezáltal már nem tekintünk úgy arra a barátra, mint régen. Van ilyen is és van az ellentettjére is példa szerencsére.

Visszatérve a történethez, nehéz volt olvasni. Az én családom igen nagy és bizony távolabbi rokonságban állok egy olyan személlyel, aki meg van említve a kötetben és sajnos nagyon nem pozitív értelemben. Nehéz volt ilyen színben feltüntetve olvasni erről a személyről, de azt el kell ismernem, hogy az alkotó nézőpontja is sajnos teljesen megállja a helyét.

Politikai szempontból egy örök körforgás, amiben most részt veszünk. Az idei évünk kaotikussága még csak a kezdete mindannak, amit nem akarunk meglátni, bármennyi idő is telt el. Egy szabad rabszolgaságban élünk. Nevethetnek sokan most közületek, de ha megengeditek, akkor ezt bővebben is kifejteném. Ahhoz, hogy élni tudj, dolgoznod kell, viszont ahhoz, hogy dolgozhass, otthonra is szükséged van. Ahhoz, hogy otthonod legyen, adóktól terhes mindennapok várnak rád, hiszen ki kell fizetned a megélhetéssel járó kötelezettségeket. Egy örök körforgás az életünk. A munka fontos, de a teher, amit a vállunkra raknak már gyermekként egyre nehezebb. Már fiatalon megtanuljuk, hogyan kell beilleszkedni és a tanárok felé a kötelezőt leadni. Aki pedig nem tud teljesíteni kiközösítés vár rá. Szép jövőkép? Ezt eldönti mindenki.

A második és harmadik írás hasonló nézeteket oszt meg olvasójával, ezekbe mélyebben nem szeretnék belemenni, hiszen ha érdekel, úgyis elolvasod, ha nem, akkor pedig feleslegesen veszem el az idődet. Az író nézeteit, meglátásait még most is emésztem, de értem és bizonyos szinten egyet is tudok érteni vele. Talán ez a kötet nem teljesen azt adta, amire oly nagy szükségem lett volna, de mindenképpen örülök annak, hogy kézbe vettem és olvashattam. Mindenkinek ajánlom, aki szeret tudni a valóságról, érdeklődik a társadalmi és politikai élet iránt, de azoknak is érdekes olvasmány lehet, akik csak valami maradandóbbra vágynak.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a Magvető Kiadó oldalán be tudod szerezni a kötetet.

Írta: NiKy