Rojik Tamás - Szárazság

 

"Éhes fejjel sokkal ijesztőbb a világ."

Úgy gondolom, hogy megtaláltam az idei év első olyan ifjúsági disztópiáját, melyért az első sortól az utolsó betűig rajongok. Rojik Tamás nevével már volt szerencsém találkozni. Még 2018 nyarán olvastam két könyvét (A csillagos égig és a Befogad és kitaszít), melyeket olvasás után rögtön meg is vettem. Sőt voltam olyan megszállott, hogy jó pár barátnőmnek megvásároltam születésnapi, karácsonyi stb. ajándékként. Mikor megláttam, hogy az idei zsűrizési palettámra felkerült az író újabb műve, nem volt kérdés, máris meg kellett vennem.

A Szárazság merőben eltér az eddig olvasottaktól legalábbis, ami a tematikát illeti. Tamás eddigi műveit főleg az jellemezte, hogy olyan fiatalokkal és személyekkel foglalkozik, akik valamilyen nem látható, de érezhető egészségügyi, illetve mentális problémákkal küzdenek. Ezt ebben a kötetében is felfedeztem és nagyon örültem, hogy nem tért le erről az „útról”.

A történet egy bizarr jövőbeni időszakban játszódik 2050-ben. Helyszín Magyarország. Már túl vagyunk egy nagyobb klímaváltozáson, fülledt időket élünk. Sajnos több veszteséget tudhat magáénak a földanya és az emberiség együttvéve. A mostani élet szigorú szabályokhoz kötött, mégis a technikai fejlettség kárpótolja a társadalom nagy részét. Igen itt is megtalálható egy bizonyos kapitalista nézőpont, mely a történetben, ha háttérben is, de komoly eseményeket idéz elő.

A kötet két fiatal és családjuk köré épül, bár ahogy haladtam előre az olvasással úgy tárult szemeim elé a barátok, iskolatársak és az egész társadalom átfogó képe. Az események alakulása, a problémák felvetülése rengeteg kérdést hozott felszínre bennem. Olyan események láncolatát láthattam, ami sajnos nem zárható ki a mai természeti katasztrófák láttán és bizony az író által megálmodott világ bőven belefér egy olyan jövőképi horrorba is, mely az emberiség számára lesz az egyik legsúlyosabb.

Mai világunk legfontosabb erőforrásainak egyike a víz. Nélküle nagyon rövid időn belül kiszárad a testünk, és mint a szomjazó növény fonnyadttá válunk és elenyészünk. Mégis pazarlóan bánunk vele, hiszen medencéink (már akinek van) tele vannak, hosszan fürdőzünk, sokszor nem nézzük, hogy elzártuk-e a csapot rendesen és sorolhatnám. Amíg bőség van, azt hisszük, hogy a készleteink örökké tartanak, de sajnos vagy sem, hibásak leszünk azért, mikor már nem lesz elegendő. És hozzá kell, hogy tegyem, már most is vannak emberek, akik szomjaznak és éheznek csak nekünk, kik jó helyen élünk ez nem tűnik fel. Én is hibás vagyok, félre ne értsük, de amennyire tudom és tehetem igyekszem nem pazarlóan élni a forrásokkal.

Karakterek tekintetében Dani nagy kedvencemmé vált. Szinte régi barátként üdvözöltem. Nagyon szépen felépített személyiség, aki folyamatosan nehezen viseli a megszokottól eltérő eseményeket, embereket. Mikor megismerkedik Anikóval kezd kinyílni számára a világ, mely először egy bizonyos kellemesnek tűnő ritmussal párosul, de aztán egyre jobban felgyorsulnak a változások. A helyzethez való alkalmazkodása a végére bámulatos lesz az olvasó számára és bizony teljesen élethűen ábrázolta az író. Anikó személye vegyes érzéseket váltott ki belőlem, ugyanakkor valahol hasonló problémákkal küzd, mint Dani. Mégsem tudtam vele azonosulni és kicsit zavart a döntéseinek logikátlansága.

A könyv három nagy részre bontható. Az első részben megismerjük a karaktereket, nagyjából kapunk egy természeti és társadalmi képet, valamint felvázolódnak a politikai és egyéb nehézségek. A második rész már főleg az izgalmaknak ad helyett. Az események pörögnek, sokszor még fel sem ocsúdtam az egyikből, de már emészthettem a következőt. A baj megtörténik és mindenki, ahogy tud, próbál túlélni, valamint előnyt kovácsolni. Dani és Anikó megjárják a maguk „poklát”, de mégis úgy érzem előnyükre váltak az események. A zárószakasz pedig egy nem várt végkifejletet eredményezett, amitől az én kis lelkem bizony nagyon lázongott. Mélységesen fel voltam háborodva, de miután lecsillapodtam, rá kellett jöjjek ezt másképpen nem lehetet volna rendesen befejezni. És ha szemfüles az olvasó, meglátja azon kiskapukat, melyek adottak arra, hogy a következő időszakra már jobb befejezés íródhasson.

Összességében elmondhatom, hogy az alkotó egy nehezen emészthető, - főleg azért mert gyermekek szemszögéből íródott-, de rendkívül izgalmas és kiemelkedő történetet alkotott. Számomra ugyanúgy hatalmas kedvenc lett, mint az előző két írása is az írónak.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Tilos az Á könyvek oldalán megveheted a könyvet.

Írta: NiKy