Fekete András - Tüsi és Lobonc megmenti Bam Bandit

 „Az ember mindent le tud küzdeni (…)”

Be kell, hogy valljam az első, ami megfogott ebben a könyvben, az a borító volt. Imádom az egyedi rajzolású köteteket, és ahogy ránéztem rögtön tudtam, hogy el kell olvasnom.

A borító szerintem nagyon cuki, két kis legényke sétál egy sötét erdőben. Ha az olvasó jobban megnézi a képet, bizony sok kis rejtett alakot és tényezőt fedezhet fel. Hogy miért érdekes ez? Természetesen azért, mert szorosan kötődik a külső borítás a bel tartalomhoz és ennek igazán örülök.

A könyv egy emberrablás köré épül, mégis sokkalta több annál, hiszen nem elég az önmagában is súlyos téma, számos más életigazságot is felfedeztem olvasásom folyamán. Három szálon futnak az események, bár igazán csak az elején van ennek különösebb jelentősége, a későbbiek folyamán nekem már egybe mosódott, de ez egyáltalán nem zavart.

Az első szempont, melyet külön kell választanunk az apa szerepe. Adott egy nagyon gazdag ember, akinek a gyermekét ért trauma bizony nagyon feldühíti. Persze kiderül a turpisság, bár bevallom nem egészen így képzeltem el az események alakulását. Aztán másodikként ott vannak a bűnözők, akik bár nem túl értelmesek, mégis előnyt élveznek méretük, ravaszságuk és bizonyos egyéb képességük miatt. És a harmadik és talán legfontosabb, a két jóbarát, akiket szeretetük és hűségük arra késztet, hogy nyakukba vegyék az ismeretlen, tele veszélyeket rejtő erdőt és neki vágjanak, hogy megmentsék barátjukat. A két fiú, Tüsi és Lobonc névre hallgat. Hát nem nagyszerű? A történetről teljes egészében visszatükröződik a nagyfokú kreativitás. Lesz majd két rejtett plusz szereplőnk is, akikről most külön szót már nem szeretnék ejteni, hiszen remélem, hogy hamarosan el fogod olvasni te is ezt a könyvet.

Az író nagyon ügyesen játszik a szavakkal, elképesztő tehetsége van az új és eddig nem olvasott személyek, terek és események megalkotásában. A legérdekesebb mégis számomra az, ahogy csűri-csavarja a mese fonalát, mégis szép kerek, egész történet lesz a végén és elvarr minden szálat. Amit külön ki szeretnék emelni a páratlan humor. Imádom az olyan meséket, melyek okítanak, de meg is nevetettnek. Ez a humor hol komisz, hol pedig fanyar, mégis mindenhol velem pimaszkodott és sokszor elérte célját.

Úgy gondolom, hogy életkortól és nemtől függetlenül érdemes kézbe venni. Nem csak szórakoztat, de okít is. Egy olyan világba csöppen az olvasó, ahonnan nem is akar a végén szabadulni és még olvasná tovább a történetet. 

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a Pagony Kiadó oldalán meg tudod venni a könyvet.

NiKy