Karyl McBride - Lehetek valaha elég jó?

 

„A tapasztalataim és a jellemem ajándék. […] Az életem a sajátom, és vállalom a felelősséget tetteimért.”

Hosszú idő óta keresem, kutatom azon önfejlesztő, pszichológiai könyveket, amelyek a családon belüli transzgenerációs traumával, azon belül is az anya-lánya kapcsolattal foglalkoznak. Ennek a kutatásnak természetesen személyes okai vannak, de számos más külső tényező miatt is érdekel ez az alapvetően is súlyos témakör. Személyes érintettségem miatt a mostani kiadványt öngyógyítás célzatával vettem kézbe, de nagyon jó alapot szolgált – utólag megtudva – a fent említett vizsgálatomhoz is. Ez az olvasásom elsődlegesen egy lelki analízis, ezért jelen esetben személyes élményekből is merítkezik a most megfogalmazott véleményem. Ezt mindenki vegye figyelembe, erősen szubjektív, amit leírok éppen.

Dr. Karyl McBride azon alkotók közé tartozik, akik nem vallják magukat szerzőnek, hiszen orvosként – jelen esetben kicsivel több, mint negyven éve – praktizálva adják át az olvasóknak tematikusan elkülönítve mondanivalójukat. Elsődlegesen pár-és családterapeutaként, valamint a narcizmus kutatásának egyik legnagyobb szaktekintélyeként tartják számon. A traumák kezelését tartja elsődlegesen fő szakterületének, amely nagyon jó szolgálatot tett saját tragikus sorsának feldolgozásában is. Hiteles forrásként az általa megjelentetett kiadványok számos tapasztaltot dolgoznak fel, felhasználva az évek alatt megismert paciensek történeteivel, amelyek kis kozmetikázást megélve – orvosi titoktartás – rendkívül mély hatással bírnak a tematika iránt érdeklődőknek. Ha szeretnél többet megtudni az írónő munkásságáról vagy akár felkeresnéd, akkor ajánlom figyelmedbe honlapját, valamint Facebook oldalát egyaránt!

Dr. Karyl McBride – Lehetek valaha elég jó? című könyve 2023-ban jelent meg a Partvonal Kiadó gondozásában. A könyv elsődlegesen a narcisztikus anyák lány gyermekeire fókuszál, amely három lépcsőfokra építi az önterápiát. A kötet elsősorban kiegészítő olvasmány, tehát nem helyettesíti a szakember által nyújtott segítséget, de nagyon jó alapkőnek mondanám, amely hozzájárul ahhoz, hogy meghozzuk a megfelelő döntéseket. A feladatok elvégzése fontos a jobb rálátás és a fent már említett szakaszos gyógyulás elérése érdekében. Mindenki így vegye kézbe ezt a könyvet!

De nézzük is kicsit részletesebben, hogy milyen folyamatokról is írtam fentebb:

1. A probléma felismerése
2. Hogyan hat ki a nárcisztikus anyai viselkedés az egész életedre?
3. Leszámolás az örökséggel

A probléma felimerése:

„Volt egyszer egy kislány. Még amikor jó volt, akkor is rossznak mondták.”

Ennek a fő résznek elsődleges célzata, hogy az olvasó felismerje, valamint megértse helyzetét. A különböző al/fejezetekben olyan témákat érint a szerző, mint a lelki teher, amelyet évek óta cipelünk, anya-lánya kapcsolat mibenléte, mit jelent tulajdonképpen az anyai narcizmus és ennek különböző arculatai, hol van az apa szerepe az ilyen családi szerkezetben, valamint mennyire fontos a külső látszat, amikor egy idegen tekint a „családi idillre.”

„Ha nem értjük meg az okokat, botladozunk, hibázunk, mély értéktelenséget érzünk, és szabotáljuk önmagunkat és az életünket.”

Kép: NiKy m.i.

Hogyan hat ki a narcisztikus anyai viselkedés az egész életedre?

„Azért imádkozom, hogy a gyerekeim tandíjára gyűjtsem a pénzt, ne pedig a pszichoterápiájukra.”

A második szakasz a már felismert problémákra fókuszál, ilyenek például az olyan testvéri kapcsolatok, ahol az anyák a narcisztikusok jellemzőivel, eltérően nevelik lányaikat, tehát az egyik esetben a maximalista-, míg a másikban az önszabotáló lányt ismerhetjük meg. Szó esik a párkapcsolati következményekről, a rosszul választott „cseberből – vederbe” elméletről, valamint a hasonló tüneteket produkáló felnőtti életről.

„A mai társadalomban elfogadott, ha egy nő az üzleti vagy pénzügyi életben sikertelen, de a párkapcsolati bukásokat nehezebben fogadjuk el. Ha valakinek egynél több válása vagy sikertelen párkapcsolata volt, az már átoknak vagy óriási balszerencsének számít. A nő bűntudatot is és szégyent is érez, de a szégyenérzet az, amit a legnehezebb viselni. A bűntudat általában olyan dolgokhoz kapcsolódik, amelyeket meg lehet bocsátani, de a szégyen az egész lényét átjárja, amolyan „mindent vagy semmit” megítélést hoz magával, ami rettenetes hatással van a mentális egészségére.”

Kép: NiKy m.i.

Leszámolás az örökséggel

„Ha anyám nem tud engem szeretni, ki tud?”

Ennek a résznek sokkal nagyobb terjedelem jutott, mint a fentebb már kiemelteknek. Bizonyosan érezhető, hogy az itt található feladatok és témakörök egy nagy önterápia végéhez közeledtét reméltetik az olvasóval. A már megszokott mellék címek alatt olvashatunk arról, hogy a látszat elhalványodik és a belső munka válik igazán fontossá. Kiemelten szó esik az anyákról való leválásról, az önmaguk megtalálásáról, tehát azé a nővé válásról, aki belül éledezik bennünk, a belső egészség fontosságáról, az önmagunk előtérbe helyezéséről, valamint arról, hogy kezeljük ezek után édesanyánkat, aki valószínű már nem fog változni, hiszen nem ismeri fel „állapotának” mibenlétét. És talán az egyik legfontosabb lépésként egy üres lapot nyitva, naplót vezessünk, hiszen tiszta lappal kezdjük az új, önazonos életünket.

„[…] bármely generáció számára a jó anyaság fő kritériuma a hitelesség, a szeretet és empátia, a fizikai és érzelmi gondoskodás – teljesen mindegy, melyik történelmi korszakról beszélünk.”

Kép: NiKy m.i.

Mint olvasható, ez a könyv sokrétű és alapos vizsgálatot ad az adott szakaszok lebontásával. A minden kiemelt periódus alatt megtalálható paciensek saját vallomásai, pontosan illeszkednek a témához mind pozitív, mind negatív oldalról megközelítve. A választás lehetőségét folyamatosan ismétlődően fent tartja a szerző, hiszen csak annak tud segítséggel szolgálni, aki nyitott a gyógyulás rögös útján végigmenni. Nem lehet egyben kiolvasni és továbblépni, erre a könyvre időt kell szánni, és tartson bármeddig ez a munkafolyamat, az eredmény nem marad el, ezt biztosan állíthatom.

„Azok a traumák, amelyeket az agyunkban eltároltunk, de tudatosan letagadjuk, mindig visszatérnek a következő generációban.”

Saját meglátásom szerint egy hiteles és nagyon átfogó terápiára váltottam jegyet, mikor kézbe vettem ezt a kiadványt. Pontosan tudtam, hogy az első fejezettel nem sok dolgom lesz, hiszen közel négy éve kezdődtek nálam a „lázadás” első jelei, amelyek a mostani időszakomra a tudatos elkülönülés fázisánál tartanak. Évekig nem találkoztam saját felmenőmmel, sokszor hosszú időt kihagyva a kapcsolatfelvétel tekintetében, ez természetesen a családi oldalról a „fekete bárány” szerepkörét erősítette, de az én mentális egészségem nagy változásokon ment végbe.

A második fejezettől ellenben megtört a külső szemmel való olvasás és mindegyik fejezetre újabb zsebkendőt kellett elhasználnom. Elindultam egy úton, amely sokkal nehezebb, mint elsőre hittem. Ellenben különösen józanító hatással bírt első olvasásra is, hiszen már ezzel az idézettel is csak döbbentem:

„Na, most már eleget beszéltünk rólam: legyen rólad szó:

Te mit gondolsz rólam?”

Kép: NiKy m.i.

Végig olvastam a könyvet és ismét vissza fogok térni a harmadik –fent már említett – ciklushoz, hiszen vannak olyan pontok, amelyekkel bőven akad még dolgom. A gyógyulás sosem fájdalommentes, aki ebben reménykedik, annak még idő kell, hogy elkezdhesse. Az önmunka sokszor jár könnyekkel, dühvel, mély szomorúsággal, helyenként megvetéssel és akár depresszív gondolatokkal is. Ez a folyamat egy gyászmunka is egyben, hiszen egy olyan éra lezárására készülünk, amely eddigi életünkben biztos pont volt. Ellenben, ahogy Dr. Csernus Imre is megfogalmazta, nem is egyszer; „Valójában az, amit mi életnek hívunk, mitől lesz élet? Ha folyton fenyeget bennünket a megfelelési vágy, a kiégés, a boldogtalanság, akkor mitől élünk, mikor élünk igazából?” (Dr. Csernus Imre – Egy életed van)

Sokszor éreztem úgy olvasásom alatt, hogy tükröt tart elém a szerző akaratlanul is. Egy olyan képet mutatott rólam, amit nem akartam látni vagy kevésbé éreztem magamat erősnek általa. Időközben megértettem, hogy „gyengének” lenni ebben a formában elengedhetetlen és kell is, ahhoz, hogy a héjából kihántott, fájdalmas tapasztalásokat felül tudjam idővel írni. 

Kép: NiKy m.i.

Saját testvéri kapcsolatomat is irányzottan javította már egyszeri olvasás után is. A mi esetünk pontosan leírásra került, amely pofon volt amúgy fájó arcomra, ellenben remek párhuzamra leltem a saját életem vonatkozására. Hogy melyikünk az önszabotáló és a maximalista, már igazán lényegtelen, de azt elmondható, hogy jobban megértem a testvéremet, mint az elmúlt 20 évben valaha is és ezért nem lehetek elég hálás a szerzőnek.

Összességében egy értékes olvasmányban volt részem, amely nagyon megrázott és egyben fel is emelt. Sokszor félre kellett, hogy tegyem a könyvet, de végig ott volt velem az adott kérdéskör a gondolataimban. Sokat foglalkoztam minden ciklussal és vissza-visszatértem, ezzel is erősítve magamat és hitemet.

A könyvben kiemelésre kerül, hogy a terápia nem a gyűlölködésre vagy a harag elmélyítésre törekszik, sőt ez teljesen elkerülendő. Sokkalta inkább a megértés és empátia, az önszeretet fontosságát hirdeti, amely alapvető kell, hogy legyen minden egészséges léleknek.

„Az empátia a szeretet alapköve […]”

Elgondolkodtam, hogy kedvencemmé teszem, mert eddig ez a legjobb olyan kötet, amely a narcisztikus anyai viselkedéssel és annak hatásaival foglalkozik. Úgy gondolom, hogy érdemes kézbe venni és elindulni a megfelelő úton. Ezért ajánlom minden olyan nőnek, akinek hasonló sors jutott vagy egy-egy életszakaszában ráismert önmagára. A gyógyulás nem lesz könnyű, de megéri felvállalni, hiszen ez az élet (ön)szeretet nélkül nagyon sivár.

„Gyakran az első és egyetlen személy, akit a megbocsátás gyógyít, az maga a megbocsátó személy. Ha őszintén megbocsátunk, egy rabot bocsátunk szabadon, majd felfedezzük, hogy a szabadon bocsátott rab mi magunk vagyunk.”

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Partvonal Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy

Edgar Allan Poe - A fekete macska

 

“S épp ebben a szobában állt, a nyugati falnál, egy óriási ében óramű. Ingája tompa, súlyos, a percmutató megtette az utat a számlap körül, és ha az órát kellett jelezni, oly hang tört elő a gépezet érctüdejéből, amely tiszta volt, hangos és mély, és különösen zenei, de olyan meghökkentő hanggal és hangsúllyal, hogy az orkesztra zenészei minden órafordulásnál pár pillanatnyi szünetet kényszerültek tartani produkciójukban, e hangra fülelve; s így a keringőknek is be kellett szüntetni a forgásukat; s az egész vidám társaságon rövid zavar szállt át; s amíg az óra harangja kongott, meg lehetett figyelni, hogy a legvadabb tobzódó is elsápad, s a legvénebbek s legnyugodtabbak homlokukhoz kapnak, mintegy zavart álmodozásban vagy tűnődésben.”

Edgar Allan Poe klasszikus írásainak csokorba válogatásából született A fekete macska című novellagyűjtemény, amely a Helikon Zsebkönyvek színeiben jelent meg 2019-ben. A kiadvány a sorozat többi tagjához hasonló stílusú csomagolást kapott, bár a borító ezúttal a kelleténél egy kicsivel hatásvadászabb lett a véleményem szerint.

Kép: NiKy m.i.

Összesen öt történetet olvashatunk a kiadványban, legtöbbjük a Poe-tól “megszokott” gótikus rémtörténet, de akad közöttük pár klasszikus detektívnovella is (a klasszikus jelző itt kissé rendszeridegen, de sokan tartják a szerzőt a detektívirodalom egyik korai meghatározó alakjának is). A narrátor sokszor egyes szám első személyben adja elő a történteket, ami ad egyfajta bensőséges és személyes hitelességet is a leírtaknak. Szélsőséges, őrületig fokozott emberi szenvedélyek és gyarlóságok, valamint természetfölöttinek ható hétköznapi rejtélyek adják a történetek gerincét. A tomboló, hagymázas őrületet a színtiszta deduktív logika hatástalanítja néhány oldallal odébb, a papírra vetett képzeletkitörések meglehetősen széles skálán mozognak.  A próza néha kissé dagályos, de a műfajtól nem szokatlan, összességében élvezetes szellemi táplálékot nyújtó körmondatokkal operál. És a kötetben helyet kapott Poe egyik leghíresebb írása, A vörös halál álarca is, amely a gótikus horror rajongóinak mindenféleképpen kötelező olvasmány.

Kép: NiKy m.i.

Nehéz megítélni több mint 100 évvel ezelőtt született rémtörténetek szavatosságát – azok az írások, amelyek korabeli olvasójukra minden bizonnyal szívbajt hoztak megjelenésükkor, már egyáltalán nem biztos, hogy átütik a modern ember ingerküszöbét. A lassabb sebesség, a klasszikus hangvétel és díszletek miatt nem tudom mindenki számára egyértelműen ajánlani, de a novella formátum mindenképpen megkönnyíti a befogadást. Mivel úgy gondolom, hogy a műfaj meglehetősen alulprezentált (nem a jumpscare horror-ra gondolok!), ezért kellemes kikapcsolódást jelenthet azon olvasóknak, akik számára elsősorban nem az emberi csontokon csikorgó láncfűrészben teljesedik ki a borzongás fogalma.

Amennyiben kíváncsi vagy erre a novella csokorra, akkor ajánlom figyelmedben a Libri weboldalát.

Írta: Süni