“S épp ebben a szobában állt, a nyugati
falnál, egy óriási ében óramű. Ingája tompa, súlyos, a percmutató megtette az
utat a számlap körül, és ha az órát kellett jelezni, oly hang tört elő a
gépezet érctüdejéből, amely tiszta volt, hangos és mély, és különösen zenei, de
olyan meghökkentő hanggal és hangsúllyal, hogy az orkesztra zenészei minden
órafordulásnál pár pillanatnyi szünetet kényszerültek tartani produkciójukban,
e hangra fülelve; s így a keringőknek is be kellett szüntetni a forgásukat; s
az egész vidám társaságon rövid zavar szállt át; s amíg az óra harangja
kongott, meg lehetett figyelni, hogy a legvadabb tobzódó is elsápad, s a
legvénebbek s legnyugodtabbak homlokukhoz kapnak, mintegy zavart álmodozásban
vagy tűnődésben.”
Edgar Allan Poe klasszikus írásainak
csokorba válogatásából született A fekete macska című novellagyűjtemény, amely
a Helikon Zsebkönyvek színeiben jelent meg 2019-ben. A kiadvány a sorozat többi
tagjához hasonló stílusú csomagolást kapott, bár a borító ezúttal a kelleténél
egy kicsivel hatásvadászabb lett a véleményem szerint.
Összesen öt történetet olvashatunk a
kiadványban, legtöbbjük a Poe-tól “megszokott” gótikus rémtörténet, de akad
közöttük pár klasszikus detektívnovella is (a klasszikus jelző itt kissé
rendszeridegen, de sokan tartják a szerzőt a detektívirodalom egyik korai
meghatározó alakjának is). A narrátor sokszor egyes szám első személyben adja
elő a történteket, ami ad egyfajta bensőséges és személyes hitelességet is a
leírtaknak. Szélsőséges, őrületig fokozott emberi szenvedélyek és gyarlóságok,
valamint természetfölöttinek ható hétköznapi rejtélyek adják a történetek
gerincét. A tomboló, hagymázas őrületet a színtiszta deduktív logika
hatástalanítja néhány oldallal odébb, a papírra vetett képzeletkitörések meglehetősen
széles skálán mozognak. A próza néha kissé
dagályos, de a műfajtól nem szokatlan, összességében élvezetes szellemi
táplálékot nyújtó körmondatokkal operál. És a kötetben helyet kapott Poe egyik leghíresebb
írása, A vörös halál álarca is, amely a gótikus horror rajongóinak
mindenféleképpen kötelező olvasmány.
Nehéz megítélni több mint 100 évvel ezelőtt
született rémtörténetek szavatosságát – azok az írások, amelyek korabeli
olvasójukra minden bizonnyal szívbajt hoztak megjelenésükkor, már egyáltalán
nem biztos, hogy átütik a modern ember ingerküszöbét. A lassabb sebesség, a
klasszikus hangvétel és díszletek miatt nem tudom mindenki számára egyértelműen
ajánlani, de a novella formátum mindenképpen megkönnyíti a befogadást. Mivel
úgy gondolom, hogy a műfaj meglehetősen alulprezentált (nem a jumpscare
horror-ra gondolok!), ezért kellemes kikapcsolódást jelenthet azon olvasóknak,
akik számára elsősorban nem az emberi csontokon csikorgó láncfűrészben
teljesedik ki a borzongás fogalma.
Írta: Süni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése