„A remény az, ami mindannyiunkat előre visz.”
Mostanában egyre ritkábban veszek kézbe olyan regényt, ahol
a fantasy világ keveredik a romantikus érzelmekkel. Általában szeretem a műfaji
keveredéseket, de eme kettőséggel csínján kell bánni, hiszen nehéz az arany
középútra rálelni. Nagy divatnak örvend a szórakoztató irodalmi szférában is
eme stíluskeveredés, mégis elenyésző számban olvashatunk igazán kiemelkedő
alkotásokat. A mostani könyvet elsődlegesen a szép borítója alapján
választottam, másodsorban abban reménykedtem, hogy a sok mostanában
feldolgozott fajsúlyos tematika után, egy kis könnyed kikapcsolódásra lelek.
Elena Honoria hazánk egyik írónője, aki a 2020-as években döntött úgy, hogy kiáll az olvasópublikum elé és megvalósítja álmát. A kezdeti döcögős időszak remek tanulási folyamat volt a számára, elvégre, ahogy a mondás is tartja, „minden kezdet nehéz”. A novellák mellett hamarosan megjelent első önálló kötete Cukorfalat címmel, amelyet E-könyv formájában olvashatunk. A varázslónő című regénye pedig a 2023-ban a Smaragd Kiadó gondozásában látott napvilágot. Ha kíváncsi vagy a szerzőre, akkor látogass el honlapjára.
A varázslónő romantikus fantasy, amely egy több szálon futó
történet. A kiadvány elsődleges éke a borító, amelyet Zsiros-Petróczki Kitti
álmodott meg.
Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer egy fiatal lány…
kezdődhetne így is ez a történet, hiszen megismerkedünk főszereplőnkkel, aki emberként
különleges adománnyal született. Minden emberöltőben akad egy lélek, aki más,
mint a többiek. Kiemelkedik adottságával, amely a mágiahasználók közé is
emelheti, de ennek súlyos ára van, hiszen semmi sincs ingyen. Ahhoz, hogy a
legjobb varázslók közé kerülhessen, le kell mondania minden emberi érzelemről,
hiszen a tudás hatalom és magányos élet az átka. Vajon elég erős –e eme
leánykának a hite és akarata, hogy megfizesse álmaiért ezt a súlyos árat?
Évekkel később egy Mágusról is hírt kapunk, aki szintén
nagyon tehetséges. Jelleme és kissé forrófejű viselkedése számos kalandba
keveri, hiszen hosszú évek óta keresi az igaz szerelmet. Vajon megleli –e és
mennyit ér számára az egyetlen és örök szerelem ára?
„Annyi fájdalom és csalódás érte, hogy már nem mert
reménykedni semmiben.”
Ellenben sajnos több problémám is adódott ezzel a kiadvánnyal.
Először is, spoilermentesen leírva, logikai bukfenceket véltem felfedezni.
Csak, hogy kiragadjak egy példát, a főszereplőnk érintése különleges - ezt
többször is kiemelésre kerül – de, amikor a Mágussal elmélyül a kapcsolata, ez
az apróság mintha eltűnni látszik. Ha valakinek megvan a képessége, mások
érezelmeit „látni”, akkor ezt az adományt használjuk akaratlanul is.
A másik kellemetlen élményem abból fakadt, hogy peremvidékre
lettem száműzve olvasásom folyamán. Egyszerűen olyan felszínesen vannak ábrázolva
a karakterek és jelentős eseményeken siklunk át pár sorral elintézve, hogy
sajnos esélyem sem volt belesimulni a történetbe. Tudom, hogy vesszőparipám, de
a szereplők jellemábrázolása nagyon fontos minden tekintetben, tehát mindegy, hogy
könnyed olvasmány vagy szépirodalmi, fajsúlyos témában íródott alkotás, erre
szüksége van az olvasónak, hiszen ezáltal válunk eggyé az adott történettel. És
pont ezért, egyszerűen hiába igyekeztem ellazulni olvasás közben, esélyem sem
volt rá, míg végül a fele könyvet átunatkoztam, szó szerint.
A könyvet két részre lehet bontani. Az első felében
megismerkedünk főszereplőnkkel, mind gyermek, minden felnőtt életében, majd
szép lassan a mágikus világról is kapunk információkat. A második felében a
kötet talán kicsit felgyorsul ugyan, de elveszik a varázslat minden
tekintetben. Az alapok nagyon jók, ezt el kell ismernem, de nem lettek
mélyebben kidolgozva, és ezáltal egy felszínes katyvasz marad az olvasónak. Az
emberi világban való boldogulás annyi mindent adhatott volna még, mégis éppen
csak érintünk témákat, majd libbenünk is tovább. Miért?
Túl száraz a szöveg, nincs összhang a kivitelezés és szándék
között és ettől pedig zavarossá válnak a cselekmények.
Összességében úgy gondolom, hogy ráfért volna még egy kis
szerkesztés erre a kötetre, vagy legalábbis egy 30 oldallal meglehetett volna
toldani, hogy valóban megismerhessük a szereplőket. A cselekményből is talán a
fűszer hiányzik igazán, túl gyorsan történik minden és ezért nagyon „nyers”
marad az összhatás. Az érzelmekre is több sort kellett volna szánni, attól még
nem lesz túlromantizált egy kötet, mert belemélyedünk a karakterek lelkébe.
Sajnálom, hogy nem tudtam eggyé válni ezzel a felnőtteknek
szóló mesével, hiszen minden adott volt hozzá, de egyszerűen képtelen voltam
rá.
Talán egyszeri olvasásként érdemes lehet kézbe venni a könyvet,
hiszen nem vagyunk egyformák és pont ezért lehet, hogy más megtalálja benne
azon rejtett kincseket, amelyek számomra elrejtve maradtak.
„Nem szabad sosem feladni. Amíg van remény, addig küzdeni
kell.”
Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Smaragd Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése