Simon Jimenez - Elveszett madarak című
regénye az Agave Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg 2022-ben. Utóbbi időben nem
voltam túlzottan elvarázsolva a kiadó könyveinek külalakja tekintetében, de úgy
érzem, hogy a mostani kiadványuk bőven túllépte a tisztességes iparosmunka
korlátait. Lehet, hogy erőltetettnek tűnik mindig a borítúval kezdeni egy
értékelést, de meggyőződésem, hogy mint ahogy minden árucikk, úgy a könyvek
esetében is döntő jelentőségű lehet a külső csomagolás az érdeklődés
felkeltéséhez.
A színpad ezúttal a nem túl távoli, még ésszel
felfogható jövő, ahol az emberiség egy kiváltágos töredéke elhagyja az
élhetetlenné vált Földet és kirajzik a világűrbe, hogy aztán azt, magát meg nem
hazudtoló módon, az országok és kormányok helyébe lépő gigavállalatok által
uralt szektorokra szabdalja. Virágzik a kereskedelem az egymástól egyébként
sokszor teljesen elszigetelt világok között, amelyet egy újfajta technológia
tesz lehetővé: az űrhajók a világegyetem Áramlatain, egyfajta gravitációs
hullámokon sodródva képesek óriási távolságokat megtenni, ám míg a Zsebben
tartózkodó legénység szubjektív idejében alig pár hónap telik el, addig
“odakint” évtizedek repülnek el. A történet egy isten háta mögötti, szinte a
feudális korban rekedt agrárvilágon kezdődik, ahova a hajók csak tizenötévente
egyszer jutnak el és egy nap egy rejtélyes fiú hullik alá a meghasadt égből.
A fiúról azonban sokáig szinte semmit nem
tudunk meg, csak azt, hogy valamiért nagyon fontos az “ezeréves” asszonynak, vagyis
annak a zseniális, szinte istenként tisztelt tudósnak, aki még a régi Földön
megtervezte az emberek csillagközi életét lehetővé tevő első űrállomásokat. A
nő rejtélyes és egyben visszautasíthatlan megbízást ad annak a Nia Imani
kapitánynak, aki a fiút a távoli bolygóról kimenekítette. A megállapodás
szerint legénységével a gyermek gondját kell viselnie és el kell rejtenie, míg
bizonyos képességek jelét nem mutatja…
A kötet tulajdonképpen egy fejlődésregény,
amelyben végigkísérhetjük, ahogy a kezdetben néma és zárkózott gyermek
felcseperedik és szoros kötelék alakul ki közte és a legénység tagjai,
különösen Nia között. Megismerjük ezt a furcsa, mégis ismerős univerzumot, ahol
a vállalatok korlátlan hatalomra tettek szert és hiába az univerzum gyakorlati
végtelensége, étvágyuk és gátlástalanságuk kiapadhatatlan, egész bolygókat
szipolyoznak ki gazdaságilag. A könyv antitézise a többnyire arctalan, ezerfejű
hidra, a határtalan emberi mohóság és ambíció. A könyv első felében a
felnőttéváláson van a hangsúly, a múlt és önmagunk megismerésén és megértésén
egy viszonylag veszélytelen világban. Szereplőink például látogatást tesznek
egy olyan világon is, ami akár A kis hercegből is előbukkanhatott volna, ahol
egyetlen ember él teljes elszigetelődésben. A regény logikai második
felvonásában a korai felnőttkor elérésével aztán a világ hirtelen egy sokkal
veszedelmesebb és kegyetlenebb hellyé változik.
A cselekmény legfontosabb szála és
mozgatórugója a Nia és a fiú között kialakuló rendkívül erős és különleges
kapocs, mint egy fogadott anya és fogadott gyermeke között megbonthatatlan
kötelék. Ennek megfelelően a könyv első 200-250 oldalán rengeteg belső
monológgal, szorongással és melankóliával fogunk találkozni, mert minden
szereplő őriz valamilyen csontvázat a szekrényében. Őszintén megmondva,
számomra nehezen ment ezeknek az oldalaknak az olvasása a rendkívül lassú tempó
miatt, szinte fojtogató volt ugyanzon érzések újabb és újabb megfogalmazása.
Aztán az író a második 200 oldalra sebességet váltott és csak kapkodtam a
fejem. Nehéz spoiler-ek nélkül leírni mindazt, ami a végkifejletben történik,
ezért csak annyit javasolnék, hogy akinek, hozzám hasonlóan, nehezen ment az
első fele, az tartson ki, mert a végére abszolút kárpótolva lesz szerintem.
Vannak persze logikai bukfencek, a műfaj sosem volt teljesen mentes tőlük, de
valami olyan érzelmi hullámvasútra leszünk felültetve, amely végül
mindannyiunkban nyomot fog hagyni.
Kozmikus magány, a másik utáni sóvárgás, a
minden logikát és józan észt meghazudtoló elementális remény tartja egyben a
regény szövetét. Nem a még több és fejlettebb technológia fog önmagában
bennünket társas lényekké tenni, hanem a végtelen távolságokat áthidalni képes
szeretet és önfeláldozás.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed és kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha az Agave Könyvek Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Írta: Süni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése