Kertész Erzsi - Mindig másnap

„-Muszáj, hogy mindannyian rugalmasak legyünk. Rugalmasak és lazák!”

Te jó ég!

Azt hiszem ezt a felkiáltást vagy háromszor elismételtem, mire sikerült felfognom, hogy mit is olvastam valójában. Mert bizony jelen pillanatban még én is úgy érzem, hogy megkattantam, pedig csak ezt a csepp könyvet vettem a kezembe. Természetesen ezek után sejthetitek, hogy nem szokványos ifjúsági regényről írok éppen, sőt, talán be sem tudom igazán határolni, de az biztos, hogy elképesztő kalandokban volt részem. De ezen már nincs is mit csodálkozni, hiszen a Pagony Kiadó Zseblámpás könyvek sorozatának egyik tagját vehettem kézbe. Ezek a könyvek igazi csemegék, elvégre humorban és kalandokban egyaránt gazdagok. Erről itt tudhatsz meg többet.

Kertész Erzsi neve számomra egyet jelent a remek szórakozás ígéretével, bár úgy gondolom, hogy aki „otthonosabban” mozog az ifjúsági könyvek világában, annak nem kell bemutatnom. Akinek esetleg mégis újdonság lenne az írónő neve, annak ajánlom figyelmébe a munkásságát. A hölgy sok történetet álmodott meg már a számunkra, ilyen például a Kiki nyomoz, amely az ifjúságnak szóló sorozata, illetve a Göröngyös Úti Iskola című gyermekek számára íródott könyvek is. A szerző oldalát érdemes figyelni, hiszen több érdekességet is olvashattok róla és munkásságáról.

Mindig másnap című meseregénye 2021-ben jelent meg a Pagony Kiadó gondozásában. A kötet illusztrációit és borítóját egyaránt Korbuly Áginak köszönhetjük, akinek bár kissé szokatlan a stílusa, mégis remekül illeszkedik ehhez a meséhez.

De nézzük is, hogy miről szól ez a történet.

Adott egy „átlagos” öttagú család, apa, anya és a három gyermek. A Kovalcsik családról sok mindent el lehet mondani, hiszen az apa folyton kockás inget visel, picit kopaszodik és kissé tudományőrült, az anya rajong a jógáért, bár az is igaz, hogy a különböző pózokat még gyakorolnia kell, és persze ne feledkezzünk meg a Hogyan legyünk nyugodtak? című könyvről sem, amit akkor olvas, ha azt hiszi, hogy a család tagjai nem látják. Nagy büszkesége kertje és persze a családja némiképpen… A família gyermekei pedig: a legkisebb 5 éves forma Dóri kissé hisztis, a 9 éves Jenci, aki nem tud felnézni a bátyjára, és ha már róla van szó, a Nagy T-nek nevezett aktuális törzsfőnök, aki 13 éves és idegesítik a testvérei. Ezek után úgy gondolom, hogy nem fogok senkit sem ledöbenteni azzal a ténnyel, hogy egyik reggel szokványos dologra ébrednek. Elvégre nem hiszem azt, hogy normális, ha a kertünk helyére egy dzsungel nő vagy mégis? A család a kezdeti meglepődése után megtanul idegenekkel barátkozni, más univerzumokban létezni és még bizony a történelmi múltból is lesz „szerencséjük” kockás játékot játszani. Remélem ti is érzitek, hogy milyen „hétköznapi” minden. Vajon mi történhetett? És már soha nem lesz semmi sem a régi? Nos, ezek csak apró kérdések, higgyétek el, hogy nektek sokkal több és fontosabb fog eszetekbe jutni!

„(…) adni jó, ugye? … az nagyon fontos. Mert a barátság jele. És mi barátságosak vagyunk. Ugye?”

Azt hiszem ez maga volt az őrület, elvégre ennyi bolondságot rég nem olvastam. Először egy dzsungelben kötöttem ki, aztán egy másik univerzumban, majd hirtelen valóra váltak az álmaim, míg egyszer csak a történelemben kockáztam éppen, óh, és egy jósnőt már ne is emlegessek. Most őszintén, ennyi helyszínt és eseményt felfogni sem volt időm, nemhogy rögtön reagálni bármire. Na és persze a családtagok is, mégis, hogy lehet helytállni ilyen esetekben? Nem tudtam eldönteni, hogy sajnáljam őket, vagy inkább nevessek az egészen. Ráadásul félve mesélem el most is nektek, a végén még azt hiszitek, hogy hallucinálok… pedig esküszöm nem.

Imádtam ezt a történetet, hiszen eredeti volt, energiával telt és rendkívül vicces. Kedvenc karaktereim az anya, hiszen minden helyzetben feltalálta magát és a narrátor természetesen.

Azt hiszem. hogy elmondhatom ez maga volt az őrület és lehet, hogy én is becsavarodtam közben. Elvégre ki képes felfogni ezt a sok – sok mindent. Te igen? Szerencsés vagy mondhatom, én már nem úsztam meg ilyen könnyen.

„-Meg kell találni a biztos pontokat a sok bizonytalan pont között. Ha találsz egyet-kettőt, akkor nincs semmi gond, igaz?”

Összességében remekül szórakoztam, sokat nevettem és bizony még el is gondolkodtam, hogy vajon velem minden rendben van-e éppen.

Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, mert bár tudom, hogy a fiatal olvasóknak íródott, mégis úgy gondolom, hogy mindenkinek jár egy kis őrület. Elvégre kinek mi a normális, nem igaz?

Amennyiben belemerülnél ebben a kavalkádba, csak annyit kell tenned, hogy a Pagony Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy