Egy varázslatos szerző a mesék világából - Interjú M. Nyirő Mária írónővel

 

Idén ismételten számos gyermekkönyvet vettem kézbe, amelyek színvonala igencsak hullámzó volt. Meseregények közül is akadt szép számmal, de kevés olyat tudnék példaként felhozni, amely a tanítási szándéka mellett kiemelkedő mind írástechnikai, mind pedig a szerző fantázia gazdagságát illetően. Ebből a kevésből is akadt egy olyan, amely számomra első olvasás után már hatalmas kedvencemmé vált, ez pedig M. Nyirő Mária: A varázsmag szövetsége című alkotása. Mivel nagyon megszerettem és több kérdés is felmerült bennem, így nagy örömömre a szerző elfogadta az interjúfelkérésemet! Kérlek, fogadjátok sok szeretettel!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogy kezdődött az írói pályafutásod és mikor szerettél bele az írásba?

Én is köszönöm, hogy "elsőkönyves íróként "kiérdemeltem" egy ilyen felkérést. M. Nyirő Mária vagyok, íróként. Húgi az elsődleges családomban, Marcsi néni tanítóként, Joe voltam főiskolásként és Hr-esként. Anya is vagyok. Feleség is.  Mint minden nőnek, az én szerepem is összetett az életben. De ez így szép. Nőnek lenni már önmagában kreativitást kíván.  

S az írásról:

Nagyon könnyen tudok Neked erre válaszolni. 7 éves koromban megismertem a betűket és a könyvek világát, Babi néninek, egy csodás tanítónőnek hála és a szerelem onnantól ég bennem az olvasás iránt. Írni is kb. az írástanuláskor kezdtem. 7 évesen már nyertem egy versenyt egy bagolyról szóló saját versemmel.

Nem is olyan régen volt szerencsém olvasni A varázsmag szövetsége című ifjúsági meseregényedet, melyet nagyon megszerettem. A történet röviden összefoglalva: egy kisiskolás lányról szól, aki kezdetben nehezen találja helyét a világban. Környezete egy jólnevelt gyermeket ismerhet a személyében, aki jó tanulóként sok díjat tudhat magáénak és mindig nagy szeretettel és gonddal törődik kis húgával is. Ám, időnként elbújva a kíváncsi szemek elől, bártorság gyakorlást kell végeznie, hiszen minden olyan félelmetes és nehéz. Ahogy mondani szokták, minden kalandnak megvan a maga karikája, jaj, bocsánat, akarom írni kezdete. Esetünkben Dorka egy hullahoppkarikát talál a pincéjük régi kacatjai között, és ha már ott van érdemes ki is próbálnia. És ki gondolta volna, hogy egy hétköznapi játékból egy másik világba csöppenünk, főleg úgy, hogy minden a feje tetejére áll. A kezdetleges ijedelmek után számos kalandban lesz részünk, kezdve egy repülő hallal, egy mogorva, de kíváncsi varázslóval, egy különleges látóval és még sorolhatnám. Ugye, hogy milyen érdekes? De bizony még nincs vége. Ennek az útnak is megvan a maga célja és ehhez Dorka kerül a középpontba. Honnan jött az ötlet, hogy bátortalan kislányt helyez a könyved középpontjába? Kiről mintáztad Dorka személyét? Többször úgy éreztem, hogy a történetedben szereplő személyek élnek. Mintha az életből léptek volna elő a karaktereid és bizony még a „különlegesebb” karakterek személyisége is nagyon élettel teliek lettek. Mennyire van alapja ennek a megérzésemnek?

Nagyon örülök, hogy tetszett Neked a könyvem. Mindig jó érzés ezt hallani, olvasni. És különösen kedves dolog számomra, hogy felnőttek is lelkes olvasóim lettek. ♥

A karakterekkel kapcsolatban nagyon jók a megérzéseid. :) Füzesi Dóri és Nyukka két tündéri kis/nagylány, akik valóban létező személyek. Egy számomra nagyon kedves baráti házaspár gyermekei ők. Amikor elkezdtem írni A varázsmag szövetséget nekem még nem volt gyermekem, de ezt a családot mindig nagy szeretet vette körül, szerettem a közelükben lenni. Dóri és Nyukka karaktere valószínűleg ezért sikerült ilyen élethűre. A többi szereplő azonban kitalált. Bar nyilván vannak emberek, benyomások, amiket beléjük ültettem esetleg akarva-akaratlanul az élettapasztalatomból, de ők teljes egészükben nem valaki mesei-adaptáció, csupán mesei karakterek.

Ér vissszakérdezni, hogy Neked melyik szereplő tetszett a legjobban s miért?  

Ér, bár eddig csak egyszer tapasztaltam. Nekem Füzesi Dóri a kedvencem, mert saját magamat látom ebben a kicsinyke lánykában. Nagyon szerettem vele kalandozni. 

Ennek örülök. :) És az pedig, hogy bátortalan kislány került a középpontba szerintem részben annak tudható be, hogy szeretem a jellemfejlődést. Gyerekkoromban én sem voltam menő, de jó tanuló es segítőkész igen.  

Ebben a karakterben picit én is benne vagyok. Panellakásban nőttem fel és bevallom, mindig bosszantott, hogy panelból sosem indulnak el hősök (nevet). Ezek szerint akkor picit minden lány Dóri. 

A könyved erőssége a jól követhető cselekmény és a sok fejezetre bontásnak köszönhetően a könnyű szövegértés. Ráadásul a fejezetek végén egy – egy kérdéssorozatot kapunk, amely segít feleleveníteni az olvasottakat és netán még el is gondolkodtatnak. Mi alapján válogattad össze a kérdéseket? És milyen szándékkal írtad meg a könyvedet?

Természetesen azzal a szándékkal, hogy egyszer ott legyen a legfontosabb helyen: a gyerekek kezében. Sokat fantáziáltam róla, hogy pl. sétálok a strandon vagy ülök egy vonaton és egyszer csak meglátok egy gyereket, aki mondjuk épp nevet a könyvem felett.

Tanítónő végzettségem is van. Évekig tanítottam és mindig azt vallottam, hogy kellenek azok a könyvek, amelyek beszippantják a gyerekeket az olvasás csodás fantáziavilágába. Reménykedem, hogy én is egy ilyen kapuregényt írtam. Aztán ahogy telt az idő, más személyes küldetésem is csatlakozott a könyvhöz. De erről talán később még lesz szó.

A kérdésekben van tudatosság. Az egyik része segít feleleveníteni, hogy hol is tartottunk a könyvvel, ha pl. minden nap egy-egy részt olvasunk. Ez a szövegértést is erősíti. A másik oszlop kérdése pedig segít egyfajta kapcsot képezni szülő - gyermeke vagy pedagógus - gyermek között olyan kérdések boncolgatásával, mely bár kapcsolódik az adott fejezethez, mégis az olvasójáról fed fel információkat. Segíteni szerettem volna abban, hogy felnőttek és gyermekek valódi beszélgetést tudjanak folytatni egymással. A mai rohanó világban sokszor ezekre "nincs idő".

Nagyon tetszettek a rajzok is a kötetben. Rendkívül bájosak lettek és érdemes volt külön is végiglapoznom a kötetet. Ki illusztrálta a könyvedet?

Rippl Renáta csodás rajzai ezek. Nem volt könnyű dolga, mert az utolsó pillanatban váltott a kiadóm illusztrátort, ám a profizmusát dicséri, hogy ez egyáltalán nem érzékelhető. A boritó például sokakat elvarázsol. Engem is. 

Honnan van a mesék iránti szenvedélyed? Gyermekkorodban sok mesét hallottál a családban?

A mesékhez fűződő kapcsolat egészen biztosan meg van írva nekem.

Szerencsére olyan családban nőttem fel, hogy nekünk olvastak esti mesét, ami nagyon fontos dolog. Aztán olyan tanítónőm volt, aki megszeretette az olvasást, a könyveket es rendszeresen jártunk az iskolai könyvtárba is meg a városiba is. Ajkán nőttem fel, ott mindig csodás volt a gyerekkönyvtári légkör. Ott társasoztunk, beszélgettünk, játszottunk, nem csupán a könyvekért mentünk oda, a hely szelleme vonzott. Szerencsére a városnak ez most is erőssége.

Később, a főiskolán olyan szerencsém volt, hogy Dr. Gombos Péter volt a gyermekirodalom tanárunk. Ő a magyar olvasótársaság alelnöke. Az órait áthatotta a téma iránti elköteleződése. Ráadásul nagyon jól válogatta ki a "kötelező olvasmányainkat". Egyszerűen nem volt kérdés, hogy nála írom a szakdolgozatomat, sőt, akkoriban határoztam el, hogy én is fogok írni mesekönyvet. Nagyon boldog vagyok, hogy Péter is elolvasta a könyvem (azóta összetegeződtünk, :) és tetszett neki.

Szóval minden irányból értek hatások a mesékkel kapcsolatban, csak hosszú és kacskaringós út vezettet addig, amíg végre kezemben tarthattam a saját könyvem.

A mese és a rémtörténetek között sokszor nagyon vékony a határ. Gondolkoztál-e már azon, hogy esetleg felnőtteknek is írsz „meséket”?

Jaj, nem hiszem, hogy tudnék én rémtörténetet írni. Horrort se nézek, és ha valami filmben félelmetes vagy erőszakos rész jön, én a takaró mögé vagy a férjem nyakába bújok. (nevet)

Viszont hasonló kalandregényt szívesen írnék még, es írok is. Inkább maradok a gyerekeknél.

A meseregényed a Manó Könyvek gondozásában jelent meg. Hogyan találtál rá a kiadóra és milyen a közös munka? Kérlek, mesélj erről egy kicsit!

Ez megint olyan "Isten keze van a dologban" - történet.

Több írással kapcsolatos kurzuson is részt vettem, amikor már azt hittem, hogy kész vagyok a történetemmel. Ezek mind nagyon hasznosak voltak, sokat tanultam belőlük, s hiszem, hogy pl. Zsiga Henrik "tanai" nélkül nem tudtam volna minőségi formában tálalni A varázsmag szövetséget.

Aztán egy másik online képzésen javasolták, hogyha valaki, úgy érzi, hogy kész van egy könyvvel, akkor keressen egy irodalmi szerkesztőt, akinek valamennyi díjért kiadja a művét véleményezésre. Sikerült találni számomra egy ilyet gyermekirodalom témában. Mindent elküldtem neki es vártam, hogy megírja, hogy alkalmas vagy alkalmatlan vagyok az írásra, ehelyett 4 nap múlva felhívtak a Manó Könyvektől, hogy ők kiadnák a könyvem, ha nem sürgős, mert nekik tetszik. Ez ma Magyarországon „fehér holló-effektus”.

Igaz, hogy onnan még kb. 1,5 év volt, mire kijött a könyvem, mert jött a pandémia, illusztrátor váltás és sok dolog, ami közbeszólt, de legalább már itt van. És ez nagyon nagy dolog.

Sajnos volt rossz tapasztalatom másik kiadóval korábban. A Manó Könyvek Kiadónak örülök. Nagyon profi szerkesztőt kaptam Edinger Kata személyében, Neki nagyon hálás vagyok mindenért. Es persze Rippl Renata is egy csupaszív illusztrátor. Jó csapatba kerültem.

Egy kis kutatómunkát végeztem és azt olvastam, hogy a könyved után befolyt teljes jogdíjat felajánlottad a Csodalámpa Alapítványnak. Minden kötet megvásárlásával hozzájárulunk ahhoz, hogy az alapítvány segítségével életveszélyesen beteg gyerekek kívánságai teljesülhessenek. Kérlek, mesélj erről kicsit bővebben?

Igen, ez pontosan így van. Elég sok nehézséggel kellett megküzdenem az életemben, pl. 29 évesen egy stroke-kal, azaz agyi infarktussal is. Aztán évekig orvosról orvosra jártam, hogy lehessen gyermekem. Terhesen agyérgörcsöm is volt, kislányommal végig életveszélyben voltunk… Szóval nagyon sok nehéz év van mögöttem. Szüleim, Testvérem, Párom és Isten nélkül nem ment volna. A hitem csak megerősödött. Annak idejen megígértem Istennek, ha végre egyenesbe kerül az életem, megpróbálom visszaadni azt a sok erőt, kitartást, segítséget, amit akkoriban kaptam. Segített, hogy ilyen komoly betegség után megszülethessen az egészséges kislányom és még a másik álmom is valóra vált, hiszen megjelent a könyvem. Eljött az ideje, hogy mások álmában én segítsek. Így jött a Csodalámpa Alapítvány a látóterembe. Egy mesés kalandregény, mely beteg gyerekek álmait segít megvalósítani: Szerintem egy pici csoda ez.

Szóval, remélem, hogy két dolog miatt is jól fogy majd a könyvem: egyrészt, mert szeretik, másrészt, mert segíthetünk általa.

A fantáziád rendkívül gazdag, hiszen felépítettél egy teljesen új világot. Honnan merítkeztél írás előtt? Milyen forrásokat használsz, ha ötletre van szükséged? Esetleg van-e olyan író, akitől bármikor szívesen olvasol és ha, igen kiről lenne szó és miért?

Köszönöm szépen. A fantáziám tényleg eléggé élénk. Egyszer valakinek azt mondtam, hogyha kivetítenék a fejem fölé azt a sok képet es ötletet, ami a fejemben kavarog, betöltené az égboltot. Ez talán velem született, genetika, vagy a rengeteg gyerekkori olvasásélmény az oka, vagy csupán adottság vagy ezek együtt, nem tudom pontosan.

Az abszolút kedvencem Michael Ende. Szerintem a Momot például minden mai felnőttnek el kellene olvasnia, A végtelen történetet pedig minden 11-12 évesnek. Ha én írnám a kötelező olvasmánylistát az iskolák számara, az egészen más lenne, mint ami most van. Például ez a két könyv is rajta lenne.

Hazánkban a kulturális színvonal csökkenése egyre aggasztóbb a kimutatások szerint. 100 családból jó, ha 40-nél van jelen a napi meseolvasás és ebből is legalább a fele egy idő után elhagyja ezt a szokást. Mit gondolsz arról, hogy miért történik mindez? És szerinted mivel lehetne javítani a mesék iránti igényt?

Ez a kérdés csatlakozik az előbb félbehagyott válaszomhoz. Ott kezdtem, hogy a kötelező olvasmánylistát megváltoztatnám. Általános iskolában mindenképpen. Természetesen nem arról van szó, hogy töröljük ki irodalmi nagyjainkat a könyvekből, inkább arról, hogy legyen idő es mód megszerettetni az olvasást.

Az alsó tagozatosok hihetetlenül túlterheltek. Szerintem alsóban az alapok megtanulása és a tanítás, megtanítása mellett erkölcsi es környezeti nevelés lenne a fontos nem az, hogy ovi utáni évben már 8-tól 4-ig tanuljon a gyerek aztán meg 3 szakkörre is járjon. Ez igy szerintem nem jó.

Az a baj, hogy erről órákig tudnék beszélni. :)

Túlterheltek a szülők, sok a csonka család, fáradtak a gyerekek. Túlpörgeti az agyat a telefon, a tv… Társadalmi probléma ez.

Akinek piciként olvasnak mesét, abból nagy százalékban olvasó gyerek válik. Ez tény. De az is, amit mondasz, hogy már ritka, hogy olvasunk, főleg iskola kezdéstől. Aztán felsős korban veszítjük a következő nagy csoport olvasót sajnos.

Erre komplex módszer kellene, de sokat tud segíteni az a szülő, aki olvasóvá nevel.

Melyiket választanád inkább: rajzfilm vagy mese?

Azt kérdezed, hogy tv vagy könyv? Ez könnyű: könyv! :) A tv megmondja, hogy mit láss, ha olvasol, a fantáziáddal Te rajzolhatsz.

Mikor várhatunk tőled következő könyvmegjelenést? Illetve hol találkozhatnak veled legközelebb az olvasók?

Nagyon jól állok a következő könyvemmel, de a kiadók jó előre be vannak táblázva, így nem tudok erre pontos választ adni Neked, sajnos.

A honlapomon mindig igyekszem frissíteni, mikor-hova megyek. Legközelebb pl Füredre, a Lipták Gábor Városi Könyvtárba, de nyáron érkezem majd Budapestre, a 93. könyvhétre, ahol dedikálok. Ez június 12-én, 14h-kor lesz a Duna-korzón, július 9-én pedig Hegymagasra látogatok egy író-olvasó találkozóra. Szerencsére ez a lista folyamatosan bővül. Szívesen megyek dedikálni és interaktív író-olvasó találkozót tartani. Mindig jó érzés találkozni az olvasóimmal. ♥

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook, Instagram és Honlap oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

A varázsmag szövetsége című könyvet pedig, a Manó Könyvek Kiadó oldalán tudjátok megrendelni!

Írta: NiKy

Egy Igazgyöngy az írói palettán - Interjú Maddie Grand szerzővel

Érzelmekben gazdag történetet számos szerző tud írni, de olyan igencsak kevés akad, aki hiteles forrásokból merítkezve, egy valós palettából emeli ki a legtragikusabb idősíkokon megélt emocionális hullámzásokat. Ráadásul a legtisztább szeretetről csak úgy lehet alkotni, ha annak alkotója átélte vagy átérezte eme csodát. A mostani szerző Gyöngyöm című könyvét megsirattam és megszerettem, hiszen egy tiszta lelkű írónő gondolatai kerültek papírra. Ez a kötet nagyon megindító volt a számomra, ezért is örültem olyan nagyon, amikor a hölgy elvállalta az interjúfelkérésemet. Kérlek, fogadjátok sok szeretettel, Maddie Grand szerzővel készült beszélgetésemet!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mesélj magadról! Hogyan született meg az ötlet, hogy könyvet írjál?

Nem emlékszem, hogy mikor kezdődött, de már általánosban is írtam. Nyolcadikban órán írtam egy spirálfüzetbe, amit a barátnőim szünetben olvastak. Hárman-négyen is ültek a padon vagy a lépcsőn, és olvasták.

Azóta persze több másik történetet is írtam, de a fióknál sajnos nem jutottak tovább. A Gyöngyöm pedig... hát azt hiszem, hogy olyan volt, mint egy régóta várt gyermekáldás.

Gyöngyöm egy igen különleges cím, melyről úgy tudom, hogy a gyöngyöt már évezredek óta használja az emberiség utánozhatatlan, természetes, egyedi szépsége miatt. A régi legendák szerint a sellők könnyei a gyöngyök, míg más regékben a kagylók gyöngyei a holdfény hatására keletkeznek az éjszakai harmatból. Az ókori görögök úgy hitték, hogy a gyöngy viselése az esküvőn boldogságot hoz a házasságba. A már boldog házasságban élő rokonok adták ajándékba a friss házasulóknak. Ezen információk alapján okkal gondolom azt, hogy ez az egyedi cím egy mélyebb utalást takar? Mennyire van alapja ennek a gondolatnak?

Hmmm... szeretném azt hinni, hogy igen. Egy számomra nagyon (nagyon-nagyon) fontos ember szólított így, amitől - ahogy te is mondod - szépnek és különlegesnek érezhettem magam.

Nem volt hát kérdés, hogy ezzel az érzéssel kell megtöltenem a történetet.

A könyved témakör tekintetében igen sokrétű, gondolok itt a misztikus kitekintésekre, egy bizonyos transzcendens vagy sors esemény alakítására vagy egy olyan mély emocionális töltetre, amely ritka két ember között. Hogyan született meg a történeted alapötlete? És milyen szándékkal gyúrtad egy történetté ezeket az amúgy sem könnyű témaköröket?

Az alap ötletet egy kedves ismerősömtől kaptam. Amikor mesélt nekem erről a jelenségről, azt éreztem, hogy egy olyan dolog, ami eddig méltatlanul kevés figyelmet kapott. Azt éreztem, hogy mindenképp meg kell osztanom az emberekkel. Nevezhetnénk csodának, de lássuk be, a szerelem és az élet maga sem más! Így tehát kézenfekvő volt, hogy mindezeket összefonva mutassam meg, mennyi csoda várhat ránk.

A karaktereid sok szenvedésen mennek keresztül, mégis kitartanak hitük és érzelmeik tekintetében. Ez a fajta küzdelem igazi erőpróba lenne bármely ember számára. Volt-e jó példa előtted akár gyermekkorodból-, akár felnőttként, egy személy, aki a való életben ehhez hasonló eseményeken esett át? Esetleg adta –e élő személy a karaktereid alapjait? Gondolok itt elsődlegesen jellemzőkre, külsőségekre?

No igen, a karakterek... Többük megformázásában segítettek körülöttem élő személyek. Volt, aki csak egy-egy kisebb tulajdonságát "kölcsönözte" valamelyik szereplőmnek, de volt, akit csak azért idealizáltam picit túl, hogy be tudjam illeszteni a történetbe.

Az élet furcsa fintora, hogy a nehézség, amit a karakterekre mértem, az életben visszaütött rám, és most én megyek keresztül hasonlón. Jelentem, a karma így is működik!

Amikor olvastam a könyvedet, egész végig egy mélységes szomorúság ülepedett a lelkemre, mely persze érthető bizonyos szinten a tematikáját tekintve, mégis megfoghatatlan volt a számomra az a bizonyos igazságtalanság, ami jellemezte eleinte a történetet. Te milyen érzésekkel írtad a könyvedet? Mennyire tudtad beleélni magadat az adott események szellemébe? Illetve voltak-e nehézségeid írás közben?

Sajnálom, hogy elszomorítottalak! Nem ez volt a cél, csupán megmutatni, hogy a mély érzések minden irányban mélyek. Amilyen magasságokban élünk meg pl. egy nagy szerelmet, a pokol épp olyan mély bugyrait járjuk be, amikor elveszítjük. Természetesen a szomorú részeket gyakran sírva írtam, az én könnyeim is hullottak, amikor kínoztam a karaktereim. Talán csak annyiban volt nekem könnyebb, hogy én tudtam, mi lesz a vége.

A könyved önsegítő is egyben, mert az olvasó óhatatlanul átesik azokon a változásokon és lelki tusákon, mint amelyeken a karaktereiden is végig megy. Milyen eredményt szerettél volna elérni a történeteddel és végeztél-e valamilyen pszichológiai tanulmányokat esetleg?

Tényleg így látod? Ez nem volt cél, de boldoggá tesz, ha valakinek segít! Sajnos nem tanultam pszichológiát, de világ életemben borzasztóan érdekeltek az elme és a lélek dolgai.

Én csak szerettem volna, hogy olyanok is átérezhessék ezt a fajta szerelmet, akiknek még nem adatott ez meg.

Egy kicsit személyesebb vizekre eveznénk, ha megended? Mint író, hogyan látod önmagadat? Ha be kellene mutatni magadat a nagy közönségnek, akkor mit osztanál meg a világgal? Mi az az 5 pozitív és 5 negatív jellemző, amit szeretsz, illetve nem kedvelsz magadban?

Hú, (hi-hi) gonosz vaaagy! ♡

Kezdem akkor a fejlesztési lehetőségeimmel (hálás vagyok a munkahelyemnek, hogy megtanította, hogy nem hibáink vannak, hanem fejlesztési lehetőségeink – szerintem zseniális lépés a szemléletváltáshoz!). Szóval: szörnyen türelmetlen vagyok, gyakran meggondolatlan, figyelmetlen, szétszórt és néha túl korán vonok le következtetéseket.

Amiket viszont szeretek magamban: az érzékenységem (idővel szépen átkerült a negatív oldalról ide, és ez nagyon jó), többnyire jó a humorom, van együttérző képességem, törekszem a probléma megoldására és próbálom keresni a jót. Ez vagyok én emberként, de hogy íróként hogyan látom magam? Látod, ez fogós kérdés. Író jóval kevesebb ideje vagyok, mint ember. Erre a kérdésre térjünk vissza néhány könyvvel később!

Van-e olyan példaképed, akinek a munkássága vagy léte hozzásegített ahhoz, hogy itt tarthass jelen pillanatban az írói munkásságodban?

Sajnos sokkal kevesebbet olvasok, mint szeretnék. Kimondott példaképem ebből kifolyólag sajnos nincs, de természetesen vannak olyan emberek, akik inspirálnak, egyes helyzetekben irányt vagy lehetőséget mutatnak. Ha mindenképpen választanom kellene, akkor J. K. Rowlingot emelném ki. Végtelenül inspiráló amit véghez vitt.

Mit gondolsz a mai gyermekvállalásról? Sokan azon az elven élnek, hogy túlnépesedett a bolygónk, ezért nem vállalnak gyermeket, mások szerint pedig asszonyi kötelesség az utód pótlása. Mi erről a meglátásod, véleményed?

Megosztó kérdés. Személy szerint engem a második vélemény felháborít. Nem szabadna kötelességként ráerőltetni senkire. Ettől függetlenül az elsővel értek egyet, túl sok ember él ezen a bolygón, és gátlástalanul, ész és fék nélkül zsákmányoljuk ki - mintha tudnánk bárhol másutt élni jelenlegi fizikai valónkban. Általában rábíznám mindenkire, de a zöld lelkem támogatná a születés szabályozását.

A mostani ismereteink szerint ahány nép annyi vallás és hit létezik. Mit gondolsz a mai hitvilágról úgy általában? Mennyire befolyásolhatja ez a sokszínű nézet az emberiség jövőjét?

Bár közel sem ismerem az összes vallást - istenigazából úgy igazán egyet sem - azt gondolom, hogy a hit(ek) alapja mindenhol ugyanaz, csak a különböző embercsoportok különböző igényei, befogadóképessége, szája íze szerint van fűszerezve. Ugyanaz a vágy rejlik mind mögött? az, hogy tudhassuk, hogy van tovább, hogy az életnek van valami magasztosabb értelme, mint maga a létezés.

A magam részéről örülök ennek a sokszínűségnek, és bízom benne, hogy az empátia és az elfogadás lesz erősebb és nem a gyűlölet.

Mit gondolsz a halálról? Illetve hiszel a lélekvándorlásban? Mit gondolsz úgy általában erről a témakörről? Szerinted meg van írva előre az emberek sorsa?

Rettegek tőle. Talán ezért is szeretném hinni, hogy a lelkünk húzhat egy új kártyát utána.

Nem abban hiszek, hogy meg van írva a sorsunk, hanem abban, hogy vállaltunk bizonyos feladatokat, amiket igyekszik a lelkünk teljesíteni, meghaladni, célokat, amiket igyekszünk elérni, érzéseket, amiket át akarunk élni. Ezekhez kapunk különböző helyzeteket, próbákat, embereket, aztán mi döntjük el, hogy küzdünk, amíg sikerül, vagy feladjuk.

Térjünk vissza kicsit a regényedhez. A történeted romantikus, de nem az a csöpögős, ma oly nagy divatnak örvendő rózsaszín buborék. Szerinted mennyire kell kiemelni két ember között az érzelmeket egy kötetben? Egyáltalán számodra mitől jó egy romantikus mű? És mennyire tudtál elmerülni írás közben egy – egy karakterek érzelmi hullámzásakor?

Ha romantikáról van szó, az számomra a szerelemről, két ember egymás iránt érzett érzelmeiről szól. Véleményem szerint egy jó romantikus mű ezeket az érzelmeket mutatja meg. Ha romantikára vágyva veszel kézbe pl. egy könyvet, akkor arra vágysz, hogy e köré fonódik a történet (de ez igaz más művészeti ágakra is). Ha nem vágysz megtapasztalni a szerelmet a műből, akkor mást választasz: kalandot, történelmet vagy egy jó horrort.

A Gyöngyöm megírása könnyű volt, hiszen szinte csak szavakba kellett öntenem azokat az érzéseket, amelyek bennem voltak. Folyton változunk, de ha sikerül visszatekintenünk egy-egy korábbi pillanatunkra, állapotunkra, akkor nem nehéz azonosulni a karakter pillanatnyi érzéseivel.

A könyved nem tipikusan a hagyományos fejezetekre épül, mégis szépen érzékelhető a múlt és jelen váltakozása. Miért ebben a formában írtad meg a könyvedet és téged mennyire zavart meg esetleg, ha éppen abba kellett hagynod az írást?

Ahogy kezdett a történet kiforrni, úgy látszott, hogy kicsit izgalmasabb, fűszeresebb, érdekesebb lehet, ha borítok az időrenden. Azt kezdettől fogva tudtam, hogy a főszereplők nézőpontjait váltakozva akarom megmutatni, és ehhez céltudatosan tartottam is magam. Nem emlékszem, hogy gondot okozott volna, amikor megzavartak vagy valamiért abba kellett hagynom az írást. Az ujjaim szerencsére mindig tudták, hogy mit kell írniuk, amikor ismét hozzáértek a billentyűkhöz.

A XXI. század nagy divatja az erotikus könyvek lettek. Ez az őrület bizonyos szinten kezd lankadni, mégis minden évben egyre több ilyen témájú kötet jelenik meg. Szerinted miért van ekkora igényük a mai háziasszonynak, vagy fiatal nőnek a túlfűtött testiségre a lapokon? És melyik ad számodra többet: egy erotikus-romantikus vagy csak szimplán romantikus történet?

Tetszik a szóhasználat! Erotikus témában különleges töltést ad a "lankadni" kifejezés!

Nem hiszem, hogy a mai nőknek nagyobb igénye lenne az erotikára, én inkább a nagyobb lehetőségekben látom a különbséget a régebbi korokhoz képest.

Az embereknek (direkt veszem ide mindkét nemet) szükségük van a szexualitásuk megélésére. A férfiaknak annyiból más (talán könnyebb, de nem merném állítani), hogy ők vizuálisabbak, így a felnőtt filmek (korábban a magazinok vagy egyéb képi ábrázolások) kielégítőek lehetnek. A nőknek a szexualitáshoz is több érzelemre van szükségük, mely megjelenítéséhez az erotikus irodalom tökéletes eszköz. Jelen élethelyzetemben viszont egyiket sem szeretném.

Többször is megemlítetted a fentebbi válaszaidkor, hogy most nehezebb időszakon mész keresztül. Ebben az élethelyzetben szokott segíteni az írás? Akár napló, akár egy újabb történet formájában? Hogyan dolgozod fel a veszteségeket, a nehezebb időszakokat? Ha nem túl személyes természetesen a kérdésem!

Egyelőre nem megy az írás. Több elkezdett könyvem is van, melyek szépen, türelmesen várják a megfelelő időt. Sokáig semmilyen alkotó tevékenységhez sem volt erőm, aztán elkezdtem festeni. Mára lassan már érzem a gépem hívását, ígérem, nemsoká folytatom a következő történetet.

Térjünk kicsit vissza a könyvedhez. A borító nagyon szép és különleges. Mennyi beleszólásod volt és elégedett vagy az eredménnyel? Ki készítette a külső képet?

Köszönöm! Örülök, hogy tetszik! Én is imádom! A borító Asley Redwood munkája, melyhez a képeket Erdős Juci készítette. Mindketten azt varázsolták, amit álmodtam, amiért nem lehetek elég hálás nekik! A képekhez nagyon erős szálak fűznek (micsoda váratlan fordulat, igaz?), tökéletesen ábrázolják mindazt, amit ez a könyv jelent számomra.

A könyved a NewLine Kiadó gondozásában jelent meg. Hogyan találtál rá a kiadóra és milyen volt a közös munka?

A kiadót egy nagyon kedves barátnőm javasolta, Erberling Judit. Akkor még csak az édesanyja, Bombicz Judit tapasztalatai alapján ajánlotta, de időközben neki is megjelent a kiadó gondozásában egy verses kötete.

A közös munka nagyon jól ment, (viszonyítási alapom ugyan nincs, de) végtelenül segítőkészek, türelmesek és együttműködők voltak.

Milyen jövőbeli terveid vannak? Mikor találkozhatunk veled személyesen és hol? Esetleg gondoltál arra, hogy más műfajban is kipróbáld magad?

A személyes találkozóról nem tudok mit mondani. Olyannyira kezdő vagyok a pályán, hogy nem is nagyon gondolkodtam még ilyesmiben.

A terveim között szerepel, hogy az év végén kiadom a második könyvem. Ez némiképp más műfaj, mint a Gyöngyöm. Nyilván nem tudom a romantikát teljesen száműzni a műveimből - az nem is én lennék -, de nem az lesz a fő téma.

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook oldalát, ahol további érdekességeket olvashattok!

A Gyöngyöm című könyvet pedig, a NewLine Kiadó oldalán tudjátok megrendelni!

Írta: NiKy

Csillagtalan antológia, szerzői mustra 11. - Interjú Eliza Beth írónővel

A Csillagtalan antológia szerzői mustrájának tizenegyedik és egyben utolsó állomásához érkeztünk. Ahogy a kötetben, úgy az interjúcsokor végső írója is Eliza Beth, aki az Érzelmi viharok című novellát álmodta meg a számunkra. Gyertek és ismerjétek meg kicsit közelebbről ti is, hiszen több érdekességet olvashattok róla! Kezdjünk is hozzá!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

Gondolom, sokan voltak ugyanígy. Mesékkel indítottam egészen kicsi koromban. Aztán kisgyerekként írtam is párat, nem tudom, milyen lett, nem emlékszem, csak arra, hogy anyukám eldicsekedett vele, én meg szégyenlős voltam. Nem is írtam felnőtt koromig semmit az iskolai fogalmazásokon kívül. Ma sem igazán szeretek középpontban lenni, szimpatikusabb a hátsó sor, csak így meg nem lehet ismertté válni.

Örök életemben olvastam (legalábbis, mióta megtanultam olvasni), aztán egyszer jött egy gondolat, hogy ilyet én is tudok. Paplan alatt, spirálfüzet… biztos ismerős sokaknak. Azok még inkább csak jelenetek voltak, mert novellának sem nevezném. Elástam őket évekre a szekrény mélyére.

Aztán jött a számítógép-korszak, és meg akartam tanulni tíz ujjal gépelni. Vettem egy programot, gyakoroltam, végül bemásoltam egy könyvet a gépbe. No, ekkor ástam elő a csontvázat. Még évek múltán is tetszett, és addig szövögettem, míg lett belőle egy romantikus regény, a Három nővér hálójában. Így kezdődött.

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet? 

Sőt, született is. Nálam alapból a kérdezett szituáció áll fenn, mert még sohasem volt teljes regényötletem. Mindig egy aprósággal kezdődött a nagy egész. Az is nyílt titok, hogy nekem egyetlen mondatból született trilógiám. Egy barátom kéziratát olvastam, és egy mondatnál megálltam. Én ezt máshogy írnám. Máshogy írtam. Ama egyetlen mondat köré épített világból lett az Isteni sakkjátszma trilógia. Kicsit mese, kicsit fantasy, nagyon szeretem.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Jelent meg néhány könyvem, a honlapomon részletesebb információk vannak, beleolvasási lehetőséggel. Van köztük romantikus regény, fantasy, színezős illetve egy saját illusztrációkkal díszített mesekönyv, novelláskötet.

Sajnos a nagy kiadók még nem fedeztek fel, szóval csak kis példányszámban, meg a szűkebb köztudatban vagyok jelen. Sok novellám és mesém szerepel különböző antológiákban, mesekönyvekben, határon innen és néhány a határon túl is.

Honnan merítkezem? Néha elég, ha hallok egy szót, érzek egy illatot, vagy látok egy eseményt. Bármiről lehet írni, ha jön az ihlet. Ha nem jön, akkor ha diktálnák, sem menne. Igen, persze, volt ilyen korszakom, kinek nincs?

Stílus? Szeretem a romantikust, a mesét, a fantasyt, de igazából ha elkezdek írni valamit, nem biztos, hogy az lesz belőle, aminek indul, így a történettel együtt a stílus is változhat. A horrort nem szeretem. Elolvasom, ha megkérnek rá, de írni nem tudnék. 

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

No igen, nagyon gyenge írást el lehet dugni a sok között, de csak párat és nem igazán érdemes. Ha több a gyenge írás, mint az erős, akkor gyenge lesz a kötet is. Hol vagyok én ebben? Ma, amikor szinte többen írnak, mint olvasnak, nehéz ezt megmondani. Az is kérdés, hogy tehetség vagy ismertség szempontjából nézzük. De ezt a minősítést meghagyom másoknak. Kívülálló talán jobban meg tudja ítélni.

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

Az erőssége talán éppen a sokszínűsége. Mivel többféle műfaj megtalálható benne, kétségkívül a mindenevőknek való elsősorban. Aztán, mivel nehezen igazodok ki a sok mai, felkapott műfaj között, ajánlanám még a mindenevőknek is. J

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

Az Érzelmi viharok valójában egy ellesett pillanat köré szőtt történet, ami színdarabnak indult. Elég későn kaptam a felkérést, így csak ez volt úgy-ahogy készen, viszont át kellett dolgozni, hogy novellásabb legyen. Kivettem az egyik szálat, írtam új véget, és az eredmény került a kötetbe. Színdarab formájában ütősebb, de hát a karakterlimit nagy úr.

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Ez most komoly? Nem tudok egyetlen személyt mondani, inkább szemezgessünk. Fiatalként kiolvastam a „fél könyvtárat”. Volt egy Nemere-korszakom, majd Jókai, Merle, Ken Follett, Arthur Hailey, aztán Lőrincz L. László és Vavyan Fable-korszakom, ők így együtt. Egy időben Dӓniken, és amióta átkerültem a könyv másik oldalára, azóta több kortárs írót olvasok, főleg mert egy bétázós csoportban időnként bevállalok néhány könyvet. Így került a látószögembe Szemán Zoltán, akitől ma már alapból megkapok véleményezésre mindent, amit ír. Szeretem az írásait, várom őket. (Zoli, ne vigyorogj!)

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

A Csillagtalanban olvasható Érzelmi viharok szereplői teljesen kitaláltak. Most, hogy belegondoltam, élő személyről még sosem mintáztam, de megtörtént apró eseteket beleszőttem már a regényembe. Típusjegyhez jó háttér a megfigyelés, de ugyanolyan jó a sok olvasás, mert ha nem látok is élőben olyat, el tudom képzelni, és ha erre képes vagyok, akkor meg is tudom alkotni.  

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

Ma már annyi inger ér bennünket, hogy szinte fokozhatatlan. Mindent készen kapunk. Most a filmekről beszélek, ami a könyvek nagy ellenfele. Ott a látvány, most már akár a hangok, illatok is, csak ülni kell és befogadni, de a fantázia pihen. A könyvek gondolkodásra késztetnek. Olvasni kell, elképzelni, amit olvasok, fejben látni magam előtt, saját tempómban, saját igényeim szerint, akár többször ismételve, ha nagyon megfogott egy szó, egy mondat, egy jelenet. Nekem az olvasás erről szól.

Éppen ezért van olyan írásom, amely komoly, elgondolkodtató üzenetet közvetít, de leginkább azt szeretem, ha élvezettel olvassák akkor is, ha nincs életbevágó mondandója. Fontos, hogy le tudjam kötni a figyelmet, hogy ne legyen kedve az embernek letenni a kezéből, amíg ki nem olvasta, át nem gondolta, át nem élte velem együtt. Az az igazi, ha képes beleélni magát a történetembe. Ha ez sikerül, ha ki tudtam szakítani a mindennapi taposómalomból, már elértem a célomat.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

Már említettem, nálam a műfaj mindig történetfüggő. Most éppen egy sci-fi készül, hogy mikor lesz olvasható, azt még nem tudom. Talán, ha akad egy jó kis pályázat, vagy felkérés egy kötethez. Néhány írásom felkerült a Nuuvella oldalára is, de aki többet szeretne tőlem olvasni, megtalál az eliza-beth.hu weblapon. Ott lehet csemegézni műfajilag, sőt még dalokat is hallgathat az oda látogató. Mostanság „abban (is) utazom”, ha mondhatom így. Szeretettel várok oda mindenkit, aki érdeklődik az írásaim iránt.

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy az eliza-beth.hu oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

A Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó oldaláról tudjátok megrendelni!

Írta: NiKy

Kemendy Júlia Csenge - Az Anyacsalogató Hadművelet

 

„-A kívánságot valójában az elhatározás váltja valóra, ami bennetek megszületik. (…) Akkor teljesül, ha elég kitartóak vagytok hozzá. Dolgoznotok kell azért, amit el akartok érni, semmi sem fog az öletekbe hullani.”

Nem is olyan régen fejeztem be ennek a könyvnek az olvasását, de ahányszor csak eszembe jut egy-egy mozzanata, máris széles mosoly terül el arcomon és a lelkem ezer színben pompázik. Mert igenis felnőtt fejjel is képes vagyok meglátni a mesék mögött húzódó szándékot –legyen az jó, vagy éppen rossz- és pont ezért, nagyon tudom értékelni őket.

Kemendy Júlia Csenge - Az Anyacsalogató Hadművelet című kötete 2021-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. A borítót és a regényben található illusztrációkat Nagy Bettina készítette számunkra.

Történetünk szokatlan módon, egy különleges helyen játszódik, a Tündérfürt utca 12. szám alatt található lakatlan malomban. Ez a hely hosszú évek óta üresen áll, de a köré font hiedelmek igazi élettel töltik meg. Sokan úgy tartják, hogy az épületet tündérek lakják, akik a bátorságukat összeszedő fiatalok kívánságait teljesítik.

Egy szép őszi napon egy sárga csizmás fiatal hölgyemény indul el a malom irányába, amely rögtön felkelti Szilágyi Filkó figyelmét. Filkó és Kelemen nem messze laknak a fent említett csodás épülettől és alig várják, hogy megismerhessék a titkokat.

Berti édesapjával kettesben költözik be a kissé romos állapotban lévő épületbe. Berti és a két fiú hamarosan jó barátságot köt, és együtt kezdenek el nyomozni a titokzatos tündérek után. Vajon mi köze van ehhez egy Norbert nevű kecskének és egy póknak? És vajon mit takar az Anyacsalogató hadművelet igazán?

„-Berti te kopogsz.

-Jó, de te beszélsz.

-Mi? Miért? Rajtad van a csizma?

-Marci a te legjobb barátod. Én még csak nem is ismerem a szüleit.

-Hányas a lábad?-Méregette Filkó a kislány csizmáját.

-34-es.

-A fenébe.

-Talán az is segít, ha megsimogatod – tűnődött Berti.

-Simogassam meg a lábadat? – Filkónak a felháborodástól szint már lányosan magasra ugrott a hangja.

-Még mit nem. A csizmát!

-Hát… jó.”

A fenti idézetet azért választottam, mert ezt a jelenetet, ha tízszer nem olvastam el, akkor egyszer sem, és még most is könnyesre nevetem magam. Annyira aranyos, hogy nem találom rá a megfelelő szavakat. És, ha már a humorról írok, az egész történet egy hatalmas szeretetgombóc, amelyet áthatnak a viccesebbnél viccesebb események. Nem tudtam betelni velük és őszinte leszek a könyvet is kétszer olvastam emiatt el.

„Még nagyon korán lehetett, mert nem hallotta a kotyogós kávéfőző hangját, amire mindig felriadt egy pillanatra. Apa régebben azt mondta, azért ez a neve, mert mindig kikotyogja a titkokat. A fiúk sokáig elhitték a mesét, és soha nem beszélgettek titkos dolgokról a konyhában.”

A mese egyébként több fontos üzenettel is szolgál olvasójának. Többek között megtanít arra minket, hogy nem elég kívánni, hanem ezekért komolyan tenni is kell. A kitartó munkának gyümölcse kívánságunk lesz. A másik fontos, pedig a szeretet ereje többek között. De tudjátok mit, fedezzétek fel magatok ezeket, hiszen a nyomozás is fontos része az olvasási élménynek!

Én nem tagadom ezek után, hogy mennyire szerettem olvasni és imádom az írónőt zsenge humoráért, bájos gondolataiért és aranyba mártanám a kezét, amiért ilyen üde mesét álmodott meg a számunkra.

Ajánlom a könyvet nemtől és kortól függetlenül, mert ez a mese egy csoda, amely a legszomorúbb lelket is felvidítja szeretettel, kedvességgel és egy csipetnyi varázslattal.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Napkút Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

D. Somogyi Eszter - A kegyelem érintése

 

„– Nem is gondolná az ember, hogy van az a szint, amikor az alkoholelvonásba bele lehet halni […].”

Sokszor hangoztatom, hogy mennyire nem szeretek vallásos témában olvasni, és kimondottan kerülöm átlagban azon könyveket, amelyek a kereszténységet veszik alapul. Mielőtt valaki felháborodna, nem bántok senkit sem a hitéért, de nagyon kétkedve állok neki ilyenkor az olvasáshoz, hiszen több esetben hittérítési szándékot vélek felfedezni és ezt nem szeretem. A mostani kötetre is nehezen vettem rá magam, hogy kézbe vegyem, mert már a fülszövegből is felsejlett a fent említett témakör, de mivel úgy tudtam azért ennél lényegesebb több húzódik meg a hátterében, ezért olvasni kezdtem.

D. Somogyi Eszter írónő neve számomra eddig ismeretlen volt, nem is csoda, hiszen első könyvét kaptam meg utazókönyvként, amit itt is szeretnék megköszönni! Köszönöm, mert ismét tágítottam a komfortzónám határait, bár tény, hogy csak elenyészően.

A kegyelem érintése egy olyan regény, amely egy igen csak tabunak számító témát vesz górcső alá. Ráadásul nem is akármilyen formában, hiszen eddig nem találkoztam olyan kötettel, amely egy szociális munkás szemszögén keresztül mutatja be a drogfüggő hajléktalanokat és életük egy bizonyos szegmensét.

Főhősnőnk, Doroti, aki vidéki életét hátrahagyva Budapestre költözik egy nyitottabb, jobb élet reményében. Doroti maga is egy életválságon megy keresztül, mikor hitében és magánéletében egyaránt őrlődik a különböző nézetek és lehetőségek hálójában, mígnem egy alkalommal Rebeka barátnője rá nem veszi, hogy kísérje el egy gyülekezet előadására. A kezdetben vonakodó lány végül enged barátnője unszolásának és végül ez az alkalom elindítja őt egy olyan úton, amire álmaiban sem gondolt volna.

Doroti szociális munkásként kezdi meg pályafutását egy segítővel, akivel az utcán élő drogfüggő fiatalok tanulmányozásán át a segítésükig mindenféle feladatot el kell látniuk. Ez az alapvetően is embert próbáló feladat számos új eseményt hoz az életébe, ahol végül felismeri, hogy az emberi sorsok kuszasága mögött sokszor ott a jó, csak le kell kaparni a felszínre tapadt rétegeket. Ebben az időszakban felismeri azt a védtelen lelket egy fiatal lány személyében, aki anyai szeretet hiányában az utcán keresi ennek pótlását és végül várandósan végleg elveszíti a talajt a lába alól. És szintén nagy támasza lesz egy olyan középkorú férfinak, aki az alkoholfüggősége miatt elveszíteni kényszerült gyermekeit. Ráadásul ezen az ösvényen haladva megismeri az élet egyik legfontosabb értelmét és a hite is új irányt vesz. Vajon mennyit tehet egy fiatal nő egy ilyen kegyetlen világban? És vajon mennyit ér a hit, ha a remény halvány sugara is tovarebben?

„Az emberek félnek attól, ami ismeretlen számukra, vagy ami nagyban eltér az átlagostól.”

Szubjektíven csak annyit írnék erről a kötetről, hogy a drogfüggőség tekintetében példaértékűnek tartom. A regény sok esetben megrendítő és mélyen elgondolkodtató. Ez a valóság, hiába van köré építve egy kitalált világ, hiszen csak a főváros aluljáróit nézve bárki láthatja ezt a társadalmi réteget. Segítségre szorultakból egyre nagyobb a szám, de a segítséget nyújtókból egyre kevesebb sajnos. A kötet kiemelkedő számomra –e tekintetben és nagyon örülök, hogy megíródott.

A másik hozadéka az értékelésem elején is felhozott vallási irányultság, ami viszont sajnos hittérítési szándékot sugallt felém. Ezt nagyon nehezen tudtam jónéven venni, mert zavarónak éreztem és többször le kellett, hogy tegyem a könyvet. A szerző nézeteit tiszteletben tartom, de saját magam tekintetében fullasztónak éreztem. Ezért azt gondolom, kevesebb kereszténységi útmutatóval egy rendkívül jó történet is íródhatott volna.

„Senki nem mondta, hogy könnyű lesz. A kérdés az, hogy azt az erőt, amit eddig arra fordítottál, hogy pusztítsd magadat, képes vagy e most arra használni, hogy talpra állj. Tudnod kell, hogy mit akarsz. Ha engeded, hogy bárki önmagad elé kerüljön, akkor elbuktál, már most, mielőtt elindultál volna…”

Összességében nem bántam meg, hogy kézbe vettem, de csak egyszeri olvasásként tudok rátekinteni.

Ajánlom mindenkinek, aki nyitottan áll a hit és társadalmi kérdésekhez, valamint azoknak is, akik bár nem feltétlenül szeretik a vallási nézeteket, de fontosnak tartják, hogy több szempontból is tájékozódjanak a fent említett tematikákban is.

Amennyiben szeretnél egy példányt a könyvből, nem kell mást tenned, mint a Libri weboldalára ellátogatnod!

Írta: NiKy